Senki sem kérdezett – SZG#

A 69 éves Michael Hooker, aki nyáron 12 méter 55 centis dobásával megnyerte az Egyesült Államok Masters súlylökő bajnokságát kategóriájában, hároméves eltiltást kapott doppingolásért. A mestanolone használatáért alapvetően négyéves eltiltás járna, ám mivel Hooker beismerte tettét, és eltekintett a tárgyalástól is, akár már 72 éves korában újra versenyezhet. #SZG129

Egy héttel ezelőtt Knézy Jenő interjút adott a csakfoci.hu-nak. Aki ismeri őt – márpedig mi itt, az Eurosportnál azért tényleg igazán ismerjük –, azok nem lepődtek meg azon, hogy a beszélgetés bővelkedett erős, könnyen idézhető mondatokban. Már a címe is sokatmondó: "Nem érdekelnek a névvel, vagy név nélkül mocskolódók". #SZG128

Azt, hogy Alcaraz az új Federer, Sinner pedig az új Djokovic, azért írom, mert hasonlóan teniszeznek, mint ők. Nyilvánvalóan, ha nem a játékstílusukat tekinteném kiindulópontnak, hanem azt, hogy milyen sorrendben jelentek meg a színpadon, akkor azt kellene írnom, hogy Alcaraz az új Federer, Sinner az új Nadal, Djokovicot pedig még keressük.

Ám mivel Alcarazban ugyanúgy megbújik a virtuóz minden pillanatban, mint Federerben, Sinner játéka pedig ugyanúgy a mérhetetlen stabilitáson alapul, mint Djokovicé, ráadásul összeköti őket a síző gyökerekből eredeztethető, szinte egyedülálló egyensúlyi helyzet is, maradtam az első változatnál. Az, hogy kit keresünk, az új Nadalt vagy az új Djokovicot, úgyis nagyjából teljesen mindegy, a lényeg az, hogy találunk-e valakit harmadiknak egyáltalán. Mert ha nem találunk, akkor a vártnál sokkal korábban dőlhetnek meg olyan teniszrekordok, melyekről eddig leginkább azt gondoltuk, hogy talán nem is fognak megdőlni sohasem. #SZG127

A matematikában a sejtés egy olyan állítás, amelyet igaznak gondolnak, de még nincs bizonyítva vagy cáfolva. Az egyik leghíresebb ilyen a Fermat-sejtés volt, aki a 17. században azt állította, hogy xⁿ + yⁿ = zⁿ egyenletnek nincs egész megoldása abban az esetben, ha n > 2. A sejtés több mint 350 évig sejtés maradt, egészen addig, amíg Andrew Wiles 1994-ben be nem bizonyította. Azóta tétel.

Stefanos Tsitsipas sejtése talán nem áll olyan stabil lábakon, mint egykoron Fermat-é, ám a sejtés mögött megbújó meggyőződés hasonlóan mélynek tűnik. Amikor ugyanis a görög végül öt játszmában, meccslabdáról kikapott a német Altmaiertől New Yorkban, a kézfogást követően ezeket a szavakat vágta ellenfele fejéhez: "Legközelebb ne csodálkozz azon, ha a testedre ütöm a labdát, jó? Csak azt mondom, hogy ha alsó szervát ütsz…" #SZG126

Mivel Cooper Lutkenhaus tavaly december közepén még csak a 16. életévét töltötte be, ezért a világ egészen idén augusztusig nem sokat tudott a létezéséről. Akkor azonban – világszenzációt okozva – 1:42,27-tel a második helyen végzett az Egyesült Államok atlétikai világbajnoki válogatóján 800 méteren, amivel bekerült a vb-csapatba. #SZG125

Egy héttel ezelőtt, amikor ennek a sorozatnak az előző írását élesítettük "Ha elköltesz több mint egymilliót egy elektromos bringára, talán vegyél egy bukósisakot is!" címmel, számítottam arra, hogy lesznek olyanok is, akik nem értenek egyet mindazzal, amit leírtam. Már csak azért is, mert ez mindig így van. Mindig van valaki, aki ellentmond, és nem is biztos, hogy ez olyan nagy baj. #SZG124

Nemrégiben, Balatonfüred Tihany felé eső végén, a kishídnál, megelőztünk egy fiatal családapát, aki éppen a biciklijét bütykölte az út szélén. Már a szerelés vége felé járhatott, mert alig egy fél perc múlva nagy sebességgel előzött vissza bennünket, hogy aztán pár pillanat múltán nyomjon egy satuféket, mivel éppen egy Merdzsó fordult előtte keresztbe az úton. #SZG123

Amikor június 12-én a Grand Slam Track-sorozat bejelentette, hogy nem rendezik meg a sorozat negyedik, szezonzáró Los Angeles-i versenyét, akkor az első pillanatban azt hittem, hogy a háttérben az akkor még zajló zavargások állnak. Picit még csodálkoztam is, hiszen a versenyig még bő két hét hátra volt, és nem tűnt úgy, hogy addig ne rendeződhetnének a dolgok. SZG#122

Előbb Iga Świątek és Jannik Sinner nyerte meg a wimbledoni tenisztornát, két olyan játékos, akinek doppingproblémái voltak az elmúlt egy évben; aztán Tadej Pogačar döntötte el gyakorlatilag egyetlen szakaszon az idei Tour de France-t, pedig lassabban ment fel a Hautacamra, mint Bjarne Riis 1996-ban; végül pedig Ruth Chepngetich, a női maratonfutás világcsúcstartója akadt fenn a doppingvizsgálaton. - SZG#121

Amanda Anisimovával megtörtént az, amitől mindenki retteg, aki akárcsak egyetlen tétre menő teniszmérkőzést is játszott életében. És a tét nagysága itt most indifferens: aki csak sörmeccseket játszik a haverjaival, vagy éppen amatőr versenyeken indul, az ugyanúgy retteg egy 0:6, 0:6-tól mint az, aki profinak áll. Már ha szorult belé egy egészséges kis kételkedés, persze. - SZG#120

Tervezünk, edzünk, készülünk, úgy, ahogy azt a legjobbnak látjuk, de ennek ellenére néha teljesen máshogy alakul minden. A karrierem, és talán az életem során is ez volt az első olyan periódus, mikor a dolgok teljesen máshogy történnek, mint szeretném. - SZG#119

Atlétika-kommentátorként 30 éve egyensúlyozok azon a vékony jégen, amin lavírozni vagyok kénytelen ahhoz, hogy sportolók bőrszínéről beszélhessek" – ezeket a sorokat február közepén írtam, akkor, amikor Grant Fisher a 3000 méter, Yared Nuguse pedig az egy mérföld fedettpályás világcsúcsát döntötte meg a Millrose Gamesen úgy, hogy még a második helyezettek is a régi rekordon belül futottak. - SZG#118

Egészen biztos, hogy még ma is akadnak szép számmal olyanok, akik ugyanazzal a gyomorideggel ülnek le Novak Djokovic meccsei elé, mint hosszú éveken keresztül bármikor. Egészen biztosan akadnak még szép számmal olyanok, akik ugyanazzal az elánnal kívánják a vesztét, mint hosszú éveken keresztül bármikor, vagy mondjuk inkább így: a régi szép időkben. - SZG#117

Az elmúlt héten, amikor arról írtam, hogy az idei öt és fél órás Roland Garros-döntő – amit Alcaraz végül három meccslabdáról fordított meg Sinner ellen – volt-e minden idők legjobb Grand Slam-döntője, vagy sem, mintegy mellékszálként vetődött fel a kérdés, hogy mégis hol is helyezkedik el Sinner és Alcaraz tenisze a nagy hármashoz viszonyítva. -SZG#116

Akasszátok ki a Louvre-ba – ez volt a címe Christopher Clarey Substack-posztjának, melyet az Alcaraz–Sinner döntő után írt. Clarey a világ egyik leghíresebb teniszszakírója, ő írta talán a legjobb könyvet Federerről, és alighanem Nadalról is, bár az utóbbit még nem olvastam, hiszen csak néhány hete jelent meg. Így ezt inkább csak gondolom, hogy ő írta, mondjuk így. - SZG#115

A 14-es pályát mégsem nevezhették el Rafael Nadalról. Nem azért, mert annál 13 nagyobb van a Garroson, mert ez konkrétan nincs így, hanem azért, mert van nála nagyobb: egyáltalán. Olyan opció pedig nyilván nem volt, hogy magát a Roland Garrost, vagy esetleg a Philippe Chatrier-t nevezzék át. Így aztán valamit ki kellett találniuk a szervezőknek. - SZG#114

Az elmúlt két hétben több, mint 330 ezren látogattak ki a római tenisztornára. A nőknél Jasmine Paolini győzött, negyven év után az első hazai játékos lett, aki nyerni tudott a Foro Italicón, párosban ugyanő címet védett Sara Erranival az oldalán, míg a fiúknál Carlos Alcaraz két olaszt vert a döntőben és az elődöntőben: Jannik Sinnert és Lorenzo Musettit. - SZG#113

A siker relatív dolog. Sokan a Federer-szurkolók közül szerintem mind a mai napig úgy látják, hogy Federer a tehetségéhez, a tudásához képest nem nyert eleget. Sokan érzik úgy, hogy inkább neki kéne 24 Grand Slam-győzelemmel rendelkeznie, nem pedig Djokovicnak, és a többi, és a többi... - SZG#112

Lord Sebastian Coe, a World Athletics elnöke a hétvégén egy Mark Webberrel és Mick Doohannel közös fotót posztolt az Instagram-oldalára. Tekintve, hogy Coe - aki maga is középkorú férfiember - két középkorú férfiember között álldogált, az ember könnyűszerrel tovább is pörgethette a posztot. - SZG#110

Nyilván 2025-ből visszatekintve nem könnyű érteni, mennyire fontos eseménye volt, nem csak a brit, hanem az egyetemes sport történelmének az, amikor 1954. május 6-án Roger Bannister első emberként 4 percen belül futotta az egy mérföldet. Egyfelől a mérföld patinája is megkopott kissé, másfelől pedig a 4 perces álomhatár is csak egy juniorkorú futónak jelent kihívást manapság. - SZG#109

Andy Roddickék podcastjében került elő a fenti kérdés, akkor, amikor a szokásokkal ellentétben éppen nem teniszről, hanem golfról beszélgettek, mivel Rory McIlroy nemcsak, hogy 11 év után ismételten nyerni tudott egy major tornát - behúzta a Masterst Augustában –, hanem ezzel mindössze a hatodik golfozó lett, aki meg tudta nyerni valamennyi "Grand Slamet". - SZG#108

Már két hete, amikor a magyar (?) műkorcsolya-válogatott világbajnoki szerepléséről írtam, tudtam, hogy a történetnek lesz még folytatása. Akkor a fő téma az volt, hogy a Bostonban szereplő korcsolyázók közül mindössze egyvalaki – Szemko Danijil Leonyidovics – beszélt magyarul, mégis meg kellett említenem már akkor az alpesi sízők esetét is, akik több szempontból is hasonló cipőben járnak. - SZG#107

Az elmúlt hétvégén Kingstonban debütált Michael Johnson vadonatúj sorozata, a Grand Slam Track. Mivel a négyszeres olimpiai bajnok több mint 30 millió dollárt gyűjtött össze befektetőktől, már az első szezon összdíjazása is több mint 12 millió dollár lett, így nem volt meglepő, hogy a meglehetősen korai, áprilisi időpont ellenére parádés mezőny gyűlt össze. - SZG#106

Vasárnap Bostonban véget ért a műkorcsolya- és jégtánc világbajnokság, ahol a "mieink" egyetlen nyolcadik helyet szereztek. Bár a többiek még a kűrjüket sem mutathatták be, mivel ezzel a nyolcadik hellyel olimpiai kvóta is járt, melynek köszönhetően egy másik párosunk még az olimpiai pótselejtezőn is részt vehet, ha nagyon akarjuk, akár sikerként is tekinthetünk erre a vb-re. - SZG#105

Pontosan egy héttel ezelőtt jelentették be Novak Djokovicék, hogy az általuk alapított PTPA, a Profi Teniszezők Szövetsége beperli az ATP-t, a WTA-t, az ITF-et, de még a doppingügyekben eljáró ITIA-t is, tehát gyakorlatilag szinte mindenkit, aki csak él és mozog a profi tenisz környékén. - SZG#104

Két évvel ezelőtt úgy mutattam be egy magyar versenyzőt egy világbajnokságon, hogy "elsősorban a közösségi médiából lehet ismert". Aligha jártam messze az igazságtól, hiszen az illetőnek több tízezer követője volt/van a Youtube-on, a Facebookon, a TikTokon, folyamatosan influenszerként exponálja magát, gyakorlatilag állandóan jelen van a nyilvánosságban. - SZG#103

Gyerekkorom óta vonz a síelés. De valami rettenetesen, már-már megmagyarázhatatlanul, hiszen a családunkban semmiféle gyökere nincs a sísportnak. A mai napig tisztán emlékszem arra a pillanatra, amikor háromévesen vettem fel a csizmámat a Harrer Pál utcai panellakásunkban - az óvodába vitt éppen Apukám – és annyit mondtam neki: síelni szeretnék. - SZG#102

Az elmúlt években hozzá voltunk szokva ahhoz, hogy olyan hosszútávfutó versenyeket látunk, olyan eredményekről olvasunk, amilyenekről korábban sosem. Ám ami szombat éjszaka New Yorkban, a 116. Millrose Gamesen történt, arra alighanem senki nem volt felkészülve. Egy bő órán belül két világcsúcs is megdőlt úgy, hogy a második helyezett is a régi rekordon belül futott. - SZG#101

Sokat gondolkodtam, hogy miről szóljon ennek a sorozatnak, amelyik majd’ két éve indult, a századik írása, felmerült, hogy lehetne esetleg valami személyesebb, vagy – pláne így az Ausztrál Open végeztével – készülhetne egyfajta felhasználási segédlet teniszközvetítésekhez, vagy, ahogyan arra Szegedi Kristóf kollegám rávilágított: írhatnék végre Novak Djokovicról is, úgy garantált lenne a siker.

Két hete Marco Odermatt negyedik alkalommal nyerte meg az adelbodeni óriás-műlesiklást, a legnagyobb versenyt, amit ebben a szakágban meg lehet nyerni. Ez olyan siker, mintha Andy Murray nyert volna négyszer egymás után Wimbledonban, vagy bármelyik francia teniszező behúzta volna ugyanennyiszer a Roland Garrost. Marco Odermatt azonban mégsem tűnt felhőtlenül boldognak.

Jannik Sinner tegnap gondban volt. Hiába nyerte meg az első játszmát egy korai breakkel viszonylag simán Holger Rune ellen, a második szettben nem tudta kihasználni a lehetőségeit, szemben a dánnal, aki így aztán kiegyenlített. Sinner bicegett, remegett a keze, zihált, nem volt éppen a topon, nehéz volt látni, hogy miként fogja így behúzni a meccset.

Van az a híres jelenet a Balczó Andrásról készült dokumentumfilmben, amikor magyarázza, hogy miért volt vállalhatatlan, ahogyan az öttusaszövetség összeállította a montréali olimpiai csapatot. Amikor keszegezés közben felteszi a kérdést, hogy aki háromból háromszor megverte a másikat, az mégis hogyan maradhatott otthon?

Úgy fest, nem tud eltelni úgy év, hogy a sportújságírók szokásos Év Sportolója-választása (kutyaszépségversenye, bolhacirkusza) körül ne alakuljon ki valamiféle botrány, vagy legalábbis némi hitvita. Legtöbbször akkor feszülnek egymásnak a felek, amikor a tízes listát hármasra szűkítik, esetleg akkor, amikor győztest hirdetnek.

Ha valaki egy horrorfilm forgatókönyvéhez keresett ihletet a két ünnep között – mert hát mi mással lehetne elcsapni az időt karácsony és szilveszter között, mint némi horrorfilmforgatókönyv-írással –, akkor annak kiváló választás volt az alpesi sízők bormiói lesikló és szuper-óriásműlesikló versenye.

Azt szoktam mondani, hogy aki híres szeretne lenni, netán celeb, az semmiképpen ne az Eurosporthoz jöjjön dolgozni. Utcán minket senki nem ismer fel, autogramot se nagyon kérnek. Esetleg nagy ritkán valaki felismeri a hangod, és néz rád nagyon bután, hiszen nem tudja, honnan vagy olyan ismerős. Nagyon esetleg, nagyon ritkán, néhányan a nevedet is társítani tudják a hangodhoz. De ez a maximum.

"Fejben nem volt ott". Talán az egyetlen sportriporter és/vagy újságíró volnék, aki soha nem mondta ki, vagy írta le ezt a mondatot. Eddig. Nem afféle kivagyiságból, vagy azért, mert gyűlölöm ezt leírni, mondani, hanem azért, mert egyszerűen nem tudom hova tenni. Túl tágnak érzem. Túl semmitmondónak. 

Talán az élet semelyik más területén nem érvényes olyan nagyon a közhely, hogy "40 az új 30", mint a sportban. A sportolók pályafutása ugyanis tényleg tovább tart manapság, mint tartott 20-30 évvel ezelőtt, köszönhetően a sporttudomány, a sportorvoslás egészen döbbenetes fejlődésének. A jégfürdők, a különböző regenerálódást segítő eszközök éveket tesznek hozzá egy-egy sportoló karrierjéhez.

Valamikor a kilencvenes évek végén, egy sötét dohányfüstös szobában, a stukkereket a rendnek megfelelően gondosan kipakolva az asztalra néhányan megállapodtak abban, hogy az lenne a legjobb a tenisznek, ha minél hosszabbak lennének a labdamenetek. Éppen ezért úgy döntöttek, hogy a cél elérése érdekében az sem lenne túl nagy ár, ha minden borítás szinte egyforma lenne.

Amikor Andy Murray kikapott Párizsban az olimpián Dan Evansszel az oldalán a páros negyeddöntőben, és befejezte ezzel az aktív pályafutását, egyetlen mondatot tweetelt: "Never even liked tennis anyway" - Egyébként sohasem szerettem a teniszt.

Az internet hajnalán ment nagyot a világ legrövidebb könyvei sorozat, a régi – megboldogult - Indexen még külön fóruma is volt a témának, ahol gyűltek a jobbnál jobb címötletek. (Lehet persze, a topik él még ma is, csak az ember sem olvas már ilyesmit: se fórumot, se Indexet.) Sylvester Stallone – Arcmimika az amerikai színjátszásban, a német humor utolsó ezer éve, és hasonló címek rémlenek.

Arra a kérdésre válaszolni, hogy egy olimpiai érem mennyibe kerül, semmiképpen sem könnyű. Már csak azért sem, mert rögtön adódik a kérdés, hogy kinek? A versenyzőnek? A családjának? A személyes szponzorának? Egy mecénásának? Vagy netán a többi adófizetőnek?

A cím egy parafrázis. Az eredeti a Csapd le, csacsi!-ban hangzik el, amikor az egyik munkásőr a fegyverét tisztítgatva azt mondja Eperjes Károlynak (igen, Eperjes Károlynak, aki szintén munkásőr), hogy: „nálunk a házban van egy fiatal demokrata gyerek, azt nagyon pofán vágnám már”. Fiatalabbak kedvéért: azok a Fiatal Demokraták, nem ezek a Fiatal Demokraták voltak.

Noha aligha van olyan, magára valamit is adó fogadóiroda a világon, amelyik a szokásos bohócpénzen felül valami éremlegeset is fizetne az idei alpesisí-szezon két legnagyobb favoritjára, mégis azt lehet mondani, hogy az elmúlt évtized talán legizgalmasabb szezonja előtt állunk. Vagy ha legizgalmasabb előtt nem is, de a legérdekesebb előtt mindenképpen.

Azt, hogy kinek, milyen meghatározó emléke van a teniszről, nagyon nagy mértékben befolyásolja, hogy ki, mikor született. Idősebbeknek nyilván nem túl kellemes belegondolni, de már ott tartunk, hogy a teniszrajongók jelentős részének (talán felének?) emlékei nem terjednek túl a Federer- Nadal – Djokovic univerzumon, hiszen egész-egyszerűen a régebbi nagyokat egyáltalán nem látták játszani.

Yuichi Yasui nem tartozik a világ legjobb maratonfutói közé. Tavaly a japán ranglistán mindössze 32. volt. Más kérdés, hogy ehhez a 32. helyhez 2:08:48-at kellett futnia, ami azért elég jó idő, hiszen a japánok nagyon erősek ebben a szakágban. Yuichi vasárnap életében először versenyzett az Egyesült Államokban, elindult a világ egyik leggyorsabb maratoniján, Chicagóban, és nem vallott szégyent.

Az jó, hogy mi versenyzünk a régiós országokkal, és az élen vagyunk. De nekünk az nem jó, ha ők nincsenek állandóan versenyben velünk. Sikeresebb románokat, sikeresebb horvátokat, még több aranyérmet a szerbeknek, érmeket a szlovákoknak, mi ebben vagyunk érdekeltek.

• Valter Attila és Vas Blanka sikerei bizonyítják, hogy a sportfinanszírozásunk tévúton járhat -SZG#83

Nehéz lenne olyan sportrajongót találni, aki tökéletesen elégedett lenne az nyári olimpiák műsorával. Szinte biztosan tudna mindenki kapásból 2-3 olyan versenyszámot mondani – sőt, uram bocsá’, sportágat is –, melyről nem tudja megmondani, mit keres egyáltalán a programban, és persze ugyanígy tud 2-3 olyat is mondani, melyet hiányol.

• Jó, hogy új sportágak jönnek az olimpiára, de miért pont ezek és miért csak most? - SZG#82

Gyulai Miklós maradt a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke, miután a pénteki közgyűlésen ismét bizalmat kapott a tagságtól. Gyulai, aki egyedüli jelölt volt a posztra, ötödik ciklusát kezdheti meg a MASZ élén, először 2009-ben választották meg. A 68 küldöttből 50 szavazott mellette, kilenc ellene, nyolcan tartózkodtak, egy voks érvénytelen volt.

• Sportágat Magyarországon így meg még nem aláztak - SZG#81

Egyáltalán nem érdekelnek az autók. És a motorok se nagyon. A technikai sportokat Michael Schumacher visszavonulása óta szinte egyáltalán nem követem, vagy ha igen, akkor is csak olyan mélységben, amennyire munkakörömből kifolyólag muszáj. Ám ha egészen őszinte akarok lenni saját önmagamhoz, akkor inkább azt mondom: még annyira sem.

• Búcsúzik a sorozat, ami nem csak azért fog hiányozni, mert sírva röhögtünk rajta - SZG#80

Wimbledon után, amikor Carlos Alcaraz sokáig emlékezetes teljesítménnyel legyőzte Novak Djokovicot a döntőben, egyszer már érintettem ezt a problémakört, és azt hiszem, ez sem az utolsó írás lesz ebben a témában. Már csak azért sem, mert mégiscsak egy világsportágról lenne szó, mely fennállása óta talán először igen komoly problémákkal küzd.

• Az amerikai tenisz feltámadása úgy kell, mint két falat kenyér - SZG#79

Jannik Sinner nem az első sportoló volt az idén, akit felmentettek annak ellenére, hogy pozitív doppingmintát produkált. Erriyon Knighton, az amerikaiak világbajnoki ezüst- és bronzérmes kétszázasának doppingügye is hasonlóféleképpen zárult idén tavasszal, hogy a 23 kínai úszóról már ne is beszéljünk.

• Sinner-ügy: Sosem az doppingol, akit szeretünk, hanem az, akit nem - SZG#78

Most, hogy napok óta egy Közép-Európa térképpel van tele a net, melynek középpontjában természetesen Magyarország található, rajta pedig egy nagy 19-es szám, bizonyítandó, hogy mi mennyivel vagyunk jobbak és különbek a szomszédainknál, megállhatnánk talán egy kicsit és foglalkozhatnánk egy picit azzal a négy emberrel is, akik történetesen nincsenek benne ebben a 19-ben.

• Négy negyedik hely, mely többet ér egy olimpiai aranynál - SZG#77

Áprilisban, amikor 100 nap volt hátra az olimpiáig, nagy vonalakban felvázoltam már, hogy mivel készülünk a párizsi olimpiára, hogy miért is lesz érdemes minket választani ezalatt a 16 nap alatt, ám akkor még nem fedhettem fel minden kártyánkat. Egyfelől azért, mert nem volt minden biztos, másfelől pedig azért, mert sok szempontból szerencsésebb, ha az ember ilyenkor csöpögteti az információkat.

• Hosszú Katinkával erősített az Eurosport, és olyan mélységű közvetítéssel készül, mint még sohasem - SZG#76

A tejsav nem a barátunk. Ezt mindenki tudja, aki valaha bármiféle állóképességi sportot versenyszerűen űzött, vagy csak űzni próbált. Ők biztosan tudják milyen az, amikor elnehezednek és ólomossá válnak a végtagjaid, amikor 200 környékén jár a pulzusod és zihálsz. Gyorsítani pedig már akkor sem tudsz, ha nagyon szeretnél.

• Egy teljesen legális doppingszer robbanthatja fel az olimpia állóképességi versenyszámait - SZG#75

A tenisz, mint ahogy alighanem valamennyi sportág, jónéhány generációváltáson átesett már. Hogy mást ne mondjak, amikor kikopott McEnroe és Lendl, akkor jött Edberg és Becker, majd kicsit később Agassi és Sampras. Az is teljesen természetes volt, hogy ilyenkor, amikor egy komolyabb generáció elbúcsúzott, sokan úgy érezték, vége a világnak. Vagy ha nincs is vége, de teniszt nézni már nem érdemes.

• Carlos Alcaraz, akit a Jóisten küldött - SZG#74

Jelen állás szerint 20 magyar atléta lehet ott a párizsi olimpián, ám ha pici szerencsénk van – értsd: néhány britet mondjuk nem visz el a szövetsége - akkor ez a szám akár még nőhet is az olimpia kezdetéig. Figyelembe véve azt, hogy hozzánk hasonló méretű országok hány fővel lesznek ott Párizsban, illetve, hogy hogyan álltunk mondjuk két héttel ezelőtt, akár elégedettek is lehetnénk.

• Attól, mert folyvást hazudunk magunknak, nem lesz jobb a magyar atlétika - SZG#73

Idősebb Knézy Jenőt ritkán szoktam idézni, vagy az is lehet, hogy nem idéztem még sohasem, ám van egy mondata, amit nagyon szeretek: „a vízilabda a világ csalása”. És ezt ő mondta, aki számolatlan olimpiáról és világbajnokságról közvetített pólót, és nem én, aki azt hiszem, nem láttam még olyan vízilabdameccset, ahol ne lettünk volna érdekeltek.

• Jó játék ez a foci, de lehetne már végre egy kiforrott szabályrendszere - SZG#72

Vagy inkább a legnagyszerűbb vesztes. Hiszen az, hogy a legnagyobb vesztes, végtelenül szerencsétlenül, már-már szánalmasan hangzik magyarul. Azt lehet ugyanis úgy is hallani, mintha Andy Murray-nek esetleg valami szégyellnivalója lenne, mintha három Grand Slam-győzelmével, a két olimpiai aranyával, a Davis-kupa-győzelemmel és az év végi világelsőségével valami hiányozna a karrierjéből.

• Andy Murray a legnagyobb vesztes - SZG#71

Nemrégiben, amikor Kulka Jánost a Nemzet Színészének választották, és Vidnyánszky Attila nem hívta fel őt – megtörve ezzel egy 24 éves hagyományt –, Cserhalmi György az alábbi pár sorral reagált: „...Aki pedig irigyli tőlünk azt a pici szabadságot is, hogy tizenegyen dönthetünk a tizenkettedikről, annak az órája rossz irányba ketyeg. Már ameddig ketyeg. Tyutyu”

• Mégis miért lett a Nemzet Sportolója Wladár Sándor - SZG#70

A cím felvet kérdéseket. Első lendülettel mindjárt azt, hogy kell-e mögé kérdőjel, vagy pedig megáll a cím így önmagában is? Hogy tekinthetünk-e Zverev pályájára már most egy befejezett egészként, vagy azért eljöhet még az ő ideje? A második kérdés ennél súlyosabb. Az, hogy oda lehet-e írni a cím mögé még azt a szót is, hogy: ember.

• Alexander Zverev: Aki soha nem lesz elég jó - SZG#69

Gyorsan szeretném leszögezni, hogy a címnek semmiféle negatív felhangja nincs. Még akkor sincs, ha néhányan esetleg tiszteletlennek gondolják, vagy tiszteletlennek szeretnék gondolni. Amikor azt mondom, hogy Novak Djokovic egy Grand Slam-állat, akkor én egyértelműen pozitívan gondolok rá, még ha kicsit talán vulgárisan is.

• Novak Djokovic egy Grand Slam-állat - SZG#68

Egy olyan világra születtem, ahol 12 megnyert Grand Slam-tornával Roy Emerson volt a rekorder, és egy ilyen világon éltem le majdnem harminc évet. Aztán 2000 júliusában Pete Sampras végre megdöntötte az ausztrál csúcsát, majd mivel nagy meglepetésre behúzta még a 2002-es US Opent is, végül 14 megnyert Grand Slam-tornánál állapodott meg.

• Megint szarabb hely lett picit a világ – Rafael Nadal elbúcsúzott a Garrostól - SZG#67

Fontos: 2024. május 19-én reggel 9-kor el lehet azért képzelni, hogy Novak Djokovic megnyeri az idei Roland Garrost is. Picit nehezebben, de talán még azt is, hogy Rafael Nadal is messzire jut. Ahhoz, hogy valaki Rafa 15. Garros-trófeáját is belelássa ebbe a tornába, már jelentősebb fantázia kell, sokkal inkább benne van a pakliban az, hogy a spanyol el sem indul Párizsban.

• Se Nadal, se Djokovic? - Húsz éve nem volt ilyen Garros a férfiaknál - SZG#66

Lassan tíz éve már, hogy először leültünk együtt, eurosportos kommentátorok, és elkezdtünk beszélgetni arról, hogy kéne csinálni egy saját honlapot. Akkor elképzelhetetlennek tűnt, hogy az anyacég bármikor is elindítson egy olyan honlapot, mint a nagyobb piacokon, mi viszont úgy éreztük, hogy lenne mit megosztanunk az olvasókkal is, nem csak a nézőkkel. Ebből lett a hosszabbitas.hu 2014 tavaszán.

• Tízévesek lettünk, tíz éve áruljuk a címeket - SZG#65

Ennek a sorozatnak a leginkább félreértett, vagy talán legtöbbek által meg nem értett írását idén márciusban sikerült összehoznom, amikor is azon kezdtem el elmélkedni, hogy miért sérülnek meg az idei szezonban nagyobb számban világklasszis sízők, mint általában szoktak. Mindez – mármint a félreértés – már csak azért is érdekes volt, mert az ügyben végül semmiféle megoldásra nem jutottam.

• Véletlen lenne vagy valami rejtélyes tényező okozza, hogy sorra hullanak a világ legjobbjai? - SZG#64

A hetekben lesz egy éve, hogy Rafael Nadal a nyilvánosság elé állt, és egy szokatlanul őszinte sajtótájékoztató keretében megosztotta a világgal, miként képzel el a jövőjét a teniszpályán. Bár sokan arra számítottak, hogy Rafa azonnal visszavonul majd, ez ugyanúgy nem történt meg, mint ahogyan nem történt meg akkor sem, amikor 2022-ben megnyerte a Garrost.

• Összeáll-e még egyszer utoljára a Federer-Nadal páros, hogy elbúcsúzhasson a spanyol is? - SZG#63

2024. február 11-ig teljesen reálisnak tűnt, hogy egy maratoni futó két órán belül érjen célba egy hivatalos versenyen. Illetve egészen pontosan az tűnt teljesen reálisnak, hogy Kelvin Kiptumnak sikerüljön ez a bravúr Rotterdamban. Vagy ha ott nem, akkor Berlinben, esetleg Chicagóban az elkövetkezendő másfél évben.

• Ki lehet hagyni az olimpiai csapatból a két legnagyobb élő maratoni futót? - SZG#62

Viszonylag ritkán szoktuk ajánlgatni magunkat. Sokkal inkább hiszünk a komoly, csendes munkában. Nem egészen egy évvel ezelőtt azonban írtam arról, hogy miért volna értelme az Eurosportot választani az atlétikai világbajnokság alatt. Annak a tavalyi írásnak a java része most is igaz.

• A párizsi olimpiával új korszakba lépteti a sporttelevíziózást az Eurosport - SZG#61

Nagyon kevés olyan teniszező van, ha van egyáltalán még valaki, aki akkora keresztként cipelte volna a becenevét végig a pályafutásán, mint Grigor Dimitrov. Pedig nyilván sokan vannak, akik a fél életüket adnák azért, hogy csak egyszer, bárki baby Fed-nek szólítsa őket. Ezzel szemben Dimitrov karrierje sokkal inkább szólt arról, hogy valahogy végre maga mögött hagyja ezt a becenevet.

• Az öregecske Baby Federer nyerhet-e valaha Grand Slamet? - SZG#60

A rövidítés nem egy egzakt, mérhető dolog a teniszben. Nincsen pontos szám arról, hogy ki hány pontot nyer meg éves szinten azokból a labdamenetekből, amelynek során ejtett valamikor, sőt, a nyilvánosság számára hozzáférhető statisztikai mutatók között olyat sem találunk, hogy ki hányszor rövidített tenyeres vagy fonák oldalról, de még olyat sem, hogy ki hányszor rövidített egyáltalán.

• Marozsán Fábiánnál ma nem rövidít senki jobban a világon - SZG#59

Nagy baj lenne, ha filmet csak a valóságról lehetne készíteni, ha mindig ragaszkodni kellene ahhoz, hogy mi történt és hogyan. Ha így lenne, akkor nyilvánvalóan a szépirodalmi művek java részét sem lehetne megfilmesíteni, továbbá nem létezne R2D2, Spiderman vagy E.T. sem.

• Most vagy soha – Kívánjuk a Netflix-sportdokuk rendbetételét! - SZG#58

És ha Imre Géza kifizette az addigi siker-számlát egy hiányzó tussal, ha elérte, hogy ezzel őt és Kökény Beát tekintse a magyar közvélemény a legpechesebb sportoló párnak, ha megmutatta a dobogón állva, hogy van ezüstérem, aminek egyáltalán nem lehet örülni, mert sehogy sem csillog, nemhogy szépen, ezzel elérte azt is, hogy egy legyen közülünk, hétköznapi emberek közül, akik botlunk és hibázunk, akik időnként padlóra kerülünk, mert nem tudunk valamit megoldani.

• Kökény Bea és Imre Géza története: Imre Bence a példa, hogy van boldog élet olimpiai arany nélkül is

Az alpesi síelés egy olyan sportág, ahol teljesen normális az, hogy a világkupa-mezőny egy viszonylag jelentős százaléka nem jut el a szezon végéig. Idén sem volt ez másként, mert nem lehetett másként. Egy dologban azonban jelentős változás történt a korábbi szezonokhoz képest: soha nem fordult még elő olyan, hogy a világ legeslegjobb síelői közül dőltek volna ki ennyien.

• Nyirmognak a világ legjobb síelői, csak az a kérdés, igazuk van-e - SZG#56

Azt, hogy az egyetemes sport egyik legnagyszerűbb, legesztétikusabb mozdulata – az egykezes fonák – veszít a jelentőségéből: tudtuk. Tudtuk, annak ellenére, hogy Roger Federer, Stan Wawrinka, Dominic Thiem, Grigor Dimitrov és Richard Gasquet puszta léte több mint egy évtizeden keresztül feledtette velünk ezt a problémát. Így aztán 2024 február 19-ig nem is igazán foglalkoztunk vele.

• Tündöklés után bukás - Nyer-e még valaki, valaha Grand Slam-tornát egykezes fonákkal? - SZG#55

Jon Ridgeon, a World Athletics ügyvezető igazgatója nemrégiben az „Everything but Footy” podcast vendégeként beszélt először arról, hogy a Nemzetközi Atlétikai Szövetség miként képzeli el a távolugrás jövőjét. Említette, hogy egy elugró zóna bevezetését tervezik, melynek következtében szinte minden ugrás érvényessé válna, továbbá, hogy fel szeretnék gyorsítani a távolság mérésének folyamatát is.

• Legyen szexi, trendi meg izgi, az öregek meg nézzenek, amit akarnak – SZG#54

Pár napon belül két igen fontos meccset buktunk el komoly előnyről. Előbb a kosaras lányok kaptak ki Spanyolországtól - és maradtak le ezzel a párizsi olimpiáról - úgy, hogy már 22 ponttal is vezettek Sopronban, majd a vízilabdás fiúk vesztették el a világbajnoki negyeddöntőt a franciákkal szemben, 8-4-ről.

• Nem csak mi tudunk kikapni nagy előnyről, csak a más baja hidegen hagy minket - SZG#53

Az amerikai olimpiai válogató atlétikában – és talán minden más sportágban, ahol tartanak ilyesmit – a világ legkegyetlenebb versenye. És egyben alighanem a legigazságosabb is. Lehetsz te százszoros világbajnok vagy olimpiai bajnok, világcsúcstartó, lehetsz a legnagyobb király, ha az adott napon, az adott versenyen nem vagy az első háromban, nem mész sehova.

• Talán a fogadási csalóknál is veszélyesebbek a sportra a vesztes fogadók - SZG#52

A meglepő karrier végi szerződések egyáltalán nem ritkák a sportvilágban, még a legnagyobb sztárok esetében sem, elég, ha csak Lewis Hamilton minapi átigazolására gondolunk. Nyilván kevesen látnak a színfalak mögé, ám talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: Hamilton hosszabb távú szerződést szeretett volna kötni, mint a Mercedes, és ezért szakítottak.

• Nadal aláírt a Patás Ördögnek, Djokovicnak ezt aligha nézték volna el - SZG#51

Minden csak tálalás kérdése: ha akarom, azt mondom, Novak Djokovic tavaly négy Grand Slamből hármat megnyert és világbajnok lett. Ha akarom azt, hogy az elmúlt három Grand Slamet Alcaraz, Djokovic és Sinner nyerte, a Davis-kupát a szerbnek annak ellenére sem sikerült behúzni, hogy nagyon szerette volna, továbbá világbajnok is csak azért lehetett, mert Sinner nem babrált ki vele.

• Djokovic dominanciája véget ért, ám ettől még bármit megnyerhet - SZG#50

Alexander Zverev az idén utol fogja érni Pete Samprast a kereseti listán. Tsitsipas, ha minden jól megy, már tavasszal lehagyja Andre Agassit. Boris Becker annyi pénzt teniszezett össze teljes karrierje során, mint Grigor Dimitrov, Andrey Rublev pedig már régen Edberg és Lendl előtt jár. Casper Ruud és Hubert Hurkacz megelőzte John McEnroe-t.

• Lehet, hogy azért nem nyernek Grand Slamet Zverevék, mert túl jól keresnek? - SZG#49

Sok helyütt elmondtam már, és sokszor le is írtam, hogy soha nem szavaztam még az Év sportolója-választáson, és gyanítom, soha nem is fogok. Az okokat sokáig lehetne sorolni, praktikusan például a sportújságíró szövetségnek sem volnék tagja, így aztán de facto nem is szavazhatnék, ám az igazság inkább az, hogy nemtagságom egyik fő motivációja éppen az, ahogyan az Év sportolója-választás zajlik.

• Világsztárokat sértenek vérig, de a sportújságírókat ez nem érdekli - SZG#48

Az Ausztrál Opent valahogy mindenki szereti. Aligha van olyan egyetemista, aki a januári vizsgaidőszakban ne bliccelt volna el némi tanulást egy-egy teniszmeccs kedvéért, mint ahogy alighanem olyan teniszrajongó is kevés van, aki ne vágyakozott volna már az európai télből az ausztrál nyárba.

• Kyrgios és Becker kikaparná egymás szemét, de Djokovic nem mosná fel a padlót Samprasszel - SZG#47

Még egyetemistaként tartottam teniszedzéseket a Tabánban a Szpari-pályán. Aki járt már ott, tudja, hogy három teniszpálya található egymás mellett – három sorban –, és a klubháztól távolabb lévő pályákat a domboldalban kialakított sétányon át lehet megközelíteni. Ez akkoriban afféle nézőtérként is szolgált, hiszen a Krisztina körút felé eső pályákat is csak innen lehetett látni.

• A darts-vb bizonyítja, hogy mekkora ordas nagy kamu a tenisz csöndje - SZG#46

Jött lefelé Marco Odermatt a Gran Risán múlt vasárnap és a helyzete teljesen reménytelennek tűnt. Hiába vezetett az első futam után több mint három tizeddel, Filip Zubcic olyan második futamot síelt, amilyen minden síző életében csak egy van. Már ha van egyáltalán. A horvát több mint két másodperccel vette át a vezetést az addig élen álló Zan Kranjectől.

• Djokovic, Odermatt, Kipchoge – A kiegyensúlyozottság mint a legnagyobbság kulcsa - SZG#45

Joshua Cheptegei az 5- és a 10 000 méter világcsúcstartója, az 5000 méter olimpiai bajnoka, a 10 000 méter háromszoros világbajnoka, néhány hete debütált maratoni távon Valenciában. A várakozásokkal ellentétben azonban az első maratoninak csúnya vége lett: Cheptegei mindössze a 37. helyen végzett. 2 óra 08 perc és 59 másodperc után szinte beesett a célba.

• Szembejött a maratoni: ölben vitték le a világcsúcstartót, annyira elkészült az erejével - szg#44

Nem áltatnám azzal magam, hogy elfogulatlan tudnék lenni a Sztárboxszal kapcsolatban: 2001-től kifulladásáig én voltam a Box Klub kommentátora, életem meghatározó élményei maradnak ezek a közvetítések. Azok, akik ezt a produkciót készítették, a kollégáim, többen barátaim, hiszen mégiscsak együtt jártuk végig Németország jelentősebb sportcsarnokait, tornatermeit, én pedig imádtam ezeket a túrákat.

• Használ-e a Sztárbox bármit is a sportnak? Vagy elég, ha egy celeb pofán veri a másikat? - SZG#43

Pete Sampras, Rod Laver, Mats Wilander, Andre Agassi, Björn Borg, Ivan Lendl és John McEnroe. Ők heten ugyanúgy 66 Grand Slam-tornát nyertek összesen, mint ahogyan Novak Djokovic, Roger Federer és Rafael Nadal is együtt. De lehet még játszani a számokkal: Becker, Wilander, Edberg, Nastase és Hewitt együttesen ugyanúgy 24-nél jár, mint Djokovic egymaga.

• Akiket kifosztott Roger Federer, Rafael Nadal és Novak Djokovic - SZG#42

1985. május 14-én a zsúfolásig telt Népstadionban a magyar labdarúgó-válogatott világbajnoki selejtezőn 1-0-ra kikapott Hollandiától. Az, hogy ott leszünk a mexikói vb-n, már egy hónappal korábban eldőlt, amikor Bécsben nyertünk 3-0-ra, így a mi szempontunkból a meccsnek – hasonlóan a múlt heti Montenegró ellenihez – már nem volt tétje.

• Szoboszlaink már van, csapatunk is, de igazi szurkolóink vannak-e? - SZG#41

Múlt hét csütörtökön éjféltájban Novak Djokovic mindössze két játékra volt attól, hogy már a csoportból se jusson tovább a torinói világbajnokságon. Ráadásul a sorsa nem is a saját kezében volt, hiszen éppen Jannik Sinner és Holger Rune volt a pályán, akik döntő szett 4-4-re álltak. Ha azt a mérkőzést Rune nyeri, ők ketten jutottak volna tovább, a szerb pedig búcsúzik.

• Ha ki tudod ejteni Novak Djokovicot, ki kell ejtened, különben elvágja a torkod - SZG#40

Gombóc lesz-e a torkodban, amikor olimpiai döntőt birkózik? Felszökik-e a pulzusod, amikor éppen csak elkerüli a tust? Egyáltalán, tudod-e ki az a Muszukajev Iszmail? Láttál-e már valaha szabadfogású birkózó meccset? És legfőképpen: mi ez az egész?

• Könnyezel-e majd, amikor Muszukajev Iszmail Párizsban hallgatja a Himnuszt? - SZG#39

Ritkán szokott előfordulni, hogy az alpesisí-világkupában igazán fontos esemény előzné meg a szokásos söldeni szezonnyitót. Idén azonban minden másként alakult. Lucas Braathen, a norvégok műlesiklója, aki tavaly megnyerte a szakági világkupát, két nappal az idény első versenye előtt, könnyeivel küszködve jelentette be a visszavonulását.

• Férfiként szoknyát hordott, festette a körmét, a visszavonulása pedig komoly kérdéseket vet fel - SZG#38

Milák Kristóf tehetséges. Pont. Olimpiát, világ- és Európa-bajnokságot nyert, világcsúcsot úszott, az ő tehetségéhez nem férhet kétség. Jelenleg íródó története, hogy éppen nem készül teljes erőbedobással, hogy marad-e az úszósportban, vagy pedig elege volt belőle és abbahagyja, nem a tehetségéről szól. Legfeljebb annak mértékéről.

• Milák-ügy: Lehetsz-e tehetséges úgy, ha nem mész le edzeni? - SZG#37

A nyolcszoros összetett világkupa-győztes Marcel Hirscher – minden idők egyik legnagyobb alpesi sízője – néhány évvel ezelőtt döntött úgy, hogy létrehozza saját símárkáját Van Deer néven. A név szójáték, a Deer ugyanúgy szarvast jelent angolul, mint a Hirsch németül, a Van előtag pedig Hirscher holland gyökereire utal.

• Ott ütik-vágják a Red Bullt, ahol csak tudják - SZG#36

Annak ellenére, hogy még csak az őszi maratonifutó szezon felénél járunk, már nemcsak a női világcsúcs dőlt meg, hanem a férfi is. Előbb Berlinben futott Tigst Assefa 2 órát, 11 percet és 53 másodpercet, majd jött Kelvin Kiptum, és Chicagóban 2:00:35-tel megdöntötte Eliud Kipchoge alig több mint egy éves rekordját.

• Drog, cipő, vagy csak rock 'n' roll? A brutális maratoni rekordok nyomában - SZG#35

„Nem is értem, mi szükség van egyáltalán ennyi csatornára? Elég lenne egy is! Sokkal egyszerűbb lenne az élet, nem kéne annyit kapcsolgatni. Mi szükség van például snookerközvetítésekre? Mit esznek rajta? Golyótoszogálók. Öt embert, ha érdekel. Aztán ott van a bringa. Sok kokszos. Amelyik meg nem cuccol, az meg motorral megy mind. Eszem megáll. Ki nézi ezt? Női tenisz. Az meg minek van? Egymás hibáiból élnek. Mutathatnának helyette valami rendes férfi meccset! Mi olyan bonyolult ezen? Már ezerszer megmondtam!”

• Sporttelevíziózás Magyarországon: mindent, ingyent, azonnal - SZG#34

A cím nyilván üt.

Ám attól, mert üt, még igaz. És igaz marad akkor is, ha nem mondjuk ki, ha nem írjuk le. Így aztán amellett, hogy ünnepeljük az atlétika történetének egyik legnagyszerűbb női teljesítményét, azt hiszem, a pillanat kiválóan alkalmas arra is, hogy elgondolkodjuk hogyan és miként jutottunk el idáig. Odáig, hogy ez a cím igaz legyen.

• Női maratoni: itt az első világcsúcs, ami jobb, mint a magyar férfi rekord - SZG#33

Ahogyan azt már tavaly is leírtam, Federer valójában nem 2022. szeptember 23-án pénteken vonult vissza, hanem jóval korábban. Akkor, amikor nem tudta beütni Djokovicnak azt a bizonyos meccslabdát a wimbledoni döntőben, tavaly ilyenkor mindössze a búcsúmeccsét játszotta, melynek keretében csapott egy jókora hírverést a Laver-kupának, mely ugye a saját ötlete, kreálmánya és tulajdona. 3 in 1.

• Roger Federer: Aki még úgy is itt van, hogy valójában nincs is már itt - SZG#32

Nyilván van olyan lista, amin rajta van a neve, hiszen hogyan ne lenne rajta minden idők legeredményesebb teniszezőjéé, ha a lista mondjuk 10-15 nevet tartalmaz? Az igazán izgalmas kérdés az az, hogy hol van az a pont, ahol már leszorul róla?

• Ha Djokovic nincs ott az egyetemes sport legnagyobbjai között, akkor az egészen biztosan nem azért van, mert szerb – SZG#31

A XXI. század derekán az divatjamúlt megoldásnak látszik, hogy annak a tiltakozónak a lábát, aki odaragasztotta a lelátóhoz, a lábát térdből vágják le.

• A klímatüntetések tökéletes helyszíne egy sportesemény, és ezen nehéz lesz változtatni – SZG#30

Ha az ember szülővárosában rendeznek egy atlétikai világbajnokságot, akkor sok olyan dolog történhet vele, amit előzetesen nem tartott elképzelhetőnek. Ilyen például, hogy Henrik Ingebrigtsen fut vele szemben az Alagútban, miközben a Lánchíd felé araszol, és ilyen az is, hogy parázs közéleti vita alakul ki városszerte, hogy Jakob Ingebrigtsen nagyképű-e vagy sem.

• Nem Ingebrigtsen a nagyképű, hanem az 1500 méter az egyetemes sport legnagyobb játéka – SZG#29

Félreértés ne essék, tudtuk, hogy el fog hervadni, tudtuk, hogy csak 9 napig tart, mint ahogy azt is tudtuk, hogy szép lesz. Nagyon szép. Tudtuk, hogy csodájára fognak járni, hiszen drága virágot vettünk. Nagyon drágát. Az már picit meglepő volt, hogy itthon is ennyi mindenkinek tetszett, hogy ennyien értették a szépségét.

• Atlétikai vb: vettünk egy csokor virágot, elhervadt és most kezdeni kellene valamit a vázával – SZG#28

Arra gondoltam, úgy lenne szép, ha legalább egyszer le lenne írva azoknak a neve, akik életükkel, munkásságukkal, nagyon sokat tettek azért, hogy ez a sportág 2023-ban Magyarországon egyáltalán létezhet még, de már nincsenek itt. Akik nélkül ugyanúgy nem lehetne világbajnokság Budapesten, mint az élők nélkül

• Atlétikai vb: akiknek itt lenne a helyük – SZG#27

Használati utasítás-féle az atlétikai világbajnoksághoz.

• Az atlétikai vb-vel nincsen semmi baj, ha valamivel baj van, azok mi magunk vagyunk – SZG#26

Nagyon hamar egyértelmű volt számomra, hogy az atlétika egyike annak a kevés sportágnak, amelyet igazán jól csak úgy lehet kommentálni, ha valaha csináltad. Ez persze a többi sportágnál sem feltétlen hátrány, sőt, igazából mindenütt nagyon nagy előny, ám azért van néhány olyan is, ahol az, hogy sosem csináltad, az egyszerűen kizáró ok.

• 5+1 dolog amiért az Eurosporton nézd az atlétika vb-t – SZG#25

Horváth Mariann írt egy cikket, mely nagy port vert fel - írtam egyet én is, ezúttal Mariann cikkéről.

• Mit engedhet meg magának egy hatszoros világbajnok Magyarországon, ha ezt nem – SZG#24

A Gyulai Memorial szervezőbizottsága a megnövekedett hazai és nemzetközi érdeklődésre való hivatkozással visszautasította a versenyre szóló akkreditációs kérelmemet, noha lassan három évtizede közvetítek atlétikát az Eurosporton.

• Az újságírók nem lovak, hogy kockacukorral jutalmazzák őket – SZG#23

Az eldőlt, hogy Novak Djokovic sosem fogja megcsinálni a naptári Grand Slamet. Mert pillanatnyilag az, hogy ez a Carlos Alcaraz az következő három kötőjel öt kötőjel ki tudja hány évben ne nyerjen évente legalább egy Grand Slamet, az elképzelhetetlen

• Akinek sikerült az, ami még Federernek és Nadalnak sem: Carlos Alcaraz – SZG#22

Vannak jó férfi meccsek, de vannak rossz férfi meccsek is. Vannak rossz női meccsek, de vannak jó női meccsek is szép számmal. Jó tenisz van és rossz tenisz van, ez az egyetlen választóvonal.

A múlt héten, amikor arról írtam ebben a rovatban, hogy a szaúdi Public Investment Found, - vagy inkább Mohammed bin Salman koronaherceg - szeretné megvásárolni az ATP részvényeinek egy részét azok után, hogy ugyanő gyakorlatilag bedarálta a nemzetközi profi golfsorozatot, a legtöbben afölött értetlenkedtek, hogy mégis miért kellene egy női teniszezőnek annyit keresnie, mint egy férfinak.

• Hülyeség, hogy a nők nem tudnak teniszezni, mégis ütik-vágják őket – SZG#21

Noha a cím minden szava igaz, amiről írok nem az aminek látszik. Hanem sokkal érdekesebb annál.

• Darabolós gyilkosék a fél sportvilág után Djokovicékat is megvásárolhatják – SZG#20

Rossz nyelvek szerint, amikor az atlétikapályákon megjelent a Wavelight technológia, a Nike PR-szakemberei felsóhajtottak. Karbontalpas cipőik ugyanis nem váltottak ki osztatlan elismerést az atlétabarátok körében, ők pedig abban reménykedtek, hogy innentől fogva talán nem csak őket fogják utálni majd, hanem másokat is.

• Doppingnak számít-a a nyúl csak azért, mert villannyal megy? – SZG#19

Ha valaki ma leül és megnézi bármelyik Gyémánt Liga-versenyt, annak nincs más dolga, csak a térdét csapkodni. Amikor Faith Kipyegon és Letesenbet Gidey meccselt Párizsban a győzelemért, és mint később kiderült, a világcsúcsért, akkor teljesen mindegy volt, hogy milyen cipő van/volt rajtuk, hogy volt-e villanynyúl vagy nem volt, azt a versenyt jóérzéssel csak ünnepelni lehetett.

• Rég volt ennyire jó a közép- és hosszútávfutás, és még csak most jön a vb – SZG#18

"A legnagyobbság nem arról szól, hogy te kinek szurkolsz. A valóságot nem hajlítgathatod a saját vágyaid szerint. 2022, de különösen az elmúlt két-három hét bebizonyította, hogy a legnagyobbat Rafael Nadalnak hívják. Pont.” Ezeket a sorokat egy éve írtam, a tisztesség most úgy kívánja, hogy kicseréljük a mondat alanyát.

• A világ valaha volt legjobb teniszezője és Novak Djokovic között fájó ellentét feszül – SZG#17

A legfontosabb, amit tudnunk kell: az, hogy a Bajnokok Ligája-mérkőzések eddig ingyenesen lettek volna hozzáférhetők, egészen egyszerűen nem igaz. Az „adófizetők forintjaiból felelősségteljesen gazdálkodó magyar közmédia” eddig is évi sokmillió eurót fizetett ki a közvetítési jogokért. Azt a pénz abból a 130 milliárd forintból kellett kigazdálkodnia, melyet a költségvetés – tehát az adófizetők – számukra biztosítottak.

• Az adófizetők azzal járnak jól, ha nem az M4 közvetíti a foci-BL-t – SZG#16 (másodszor is)

Sőt azt lehet mondani, hogy nemzetközileg - Szoboszlai Dominik mellett - ma talán Fucsovics Márton a legismertebb magyar sportoló. Nem világhírű nyilván, de ismert. Olyan, akinek a nevét már hallották azok, akik az átlagnál jobban érdeklődnek a sport iránt. És nemcsak akiket egy sportág érdekel, hanem azok is, akiket a sport érdekel úgy általában. Ismertebb, mint Hosszú Katinka vagy Cseh Laci volt, vagy amilyen ismert Szilágyi Áron éppen, már csak azért is, mert a sportága maga nagyobb érdeklődésre tart számot.

• Fucsovics Márton egy meccsre a világhírnévtől – SZG#16

Vannak az életben harcok, amiket nem lehet megnyerni. Az a végeláthatatlan küzdelem, amit Rafael Nadal a saját testével folytatott, ilyen volt. Megnyerhetetlen.

• Furcsa lesz a Roland Garros Rafael Nadal nélkül, de jobb lesz, ha megszokjuk – SZG#15

Szepesi György, Vitray Tamás, Novotny Zoltán, Vas István Zoltán, Gyulai István, Knézy Jenő, Molnár Dániel, Török László, Gundel Takács Gábor, Hajdú B. István, Méhes Gábor – Maradjunk annyiban, hogy a listán van olyanok, akik ennek a szakmának az óriásai, és vannak olyanok, akik korántsem azok.

• A sportriporterek védelmében – SZG#14

Groteszk módon Rafael Nadal elképesztő sorozata nem azért ért véget, mert karrierje során először két egymást követő fél évben volt sérült, két egymást követő fél évben nem tudott rendesen játszani, hanem azért, mert tavaly Wimbledonban nem osztottak pontokat.

• Rafael Nadal kieshet a legjobb százból – SZG#13

Mióta én az atlétikát követem - és ennek idestova sajnos már 40-45 éve - először érzem azt, hogy eredményeket másféleképp kellene értelmeznem. És ennek a másként értelmezésnek a hátterében nem valamiféle meg nem engedett szer áll, hanem valami, amit manapság már bárki megvehet egy jobb cipőboltban.

• Egy találmány, amely felrobbantotta a hosszútávfutást – SZG#12

Tudni kell a csúcson abbahagyni. Azt hiszem, kevés nagyobb baromságot hall az ember, ha sportról beszélget. Mintha legalábbis látná bárki előre a jövőt, tudná, hogy innen már csak lefelé vezet az út, tudná, ha most kiszállok, akkor nem hagyok már benne a karrieremben semmit, tudná, hogy ekkor vagy akkor meg fogok sérülni. És mintha bárki egy fotelből beleszólhatna bárki más életébe.

• Roger Federer sorsára jut-e Rafael Nadal – SZG#11

Minden sportágnak megvannak azok a klasszisai, akiknek véleménye megkerülhetetlen. Még akkor is, ha igazából semmiféle összefüggés nincs aközött, hogy valaki mondjuk fürge volt-e 400 méteren, jól lőtt-e át, mesés volt-e a lábtempója, és aközött, hogy jól, előre mutatóan látja-e egy-egy sportág jövőjét. Attól mert sztár voltál, nyilván tévedhetsz; ám ha már egyszer sztár voltál meg kell hallgatni.

• Michael Johnson víziója, sokak rémálma: atlétika ügyességi számok nélkül? – SZG#10

Ezt a hasonlatot szoktam használni akkor, amikor arról beszélgetünk, hogy valaki elindul - és nyer - egy olyan versenyen, ahova nem való. A múlt héten, amikor a transznemű nők – cisznemű nők, illetve az interszexuális nők – cisznemű nők közös versenyzéséről írtam elég hosszan, sokszor előkerült a probléma, még akkor is ha végül magába az írásba nem került bele. Ám aligha lehet írni erről a témáról anélkül, hogy valaki legalább ne próbálná megérteni problémakörnek ezt az aspektusát is. Mármint, hogy mi volna a motiváció.

• Motorral nyerni a Tour de France-on? – SZG#9

Nemrégiben a World Athletics tanácsa nagyon fontos döntéseket hozott Rómában, ami a nők sportját illeti. Gyakorlatilag ellehetetlenítette a transznemű és az interszexuális atlétanőket, de mindenképpen minimálisra csökkentette a versenyzési lehetőségeiket. De mielőtt nekivágnánk, lett egy alcímünk.

• Transzneműek, interszexuálisok, atléták – SZG#8

A kormány azt teszi, amit az emberek szeretnének, az RTL-en pedig azt rakják bele a híradóba, amire az emberek kíváncsiak. Tudják, hogy az emberek kedvelik a magyar sikerekről szóló beszámolókat – akármilyen sikerek is legyenek ezek –, így hát megkapják. És mivel a magyar néplélekben ezek a sikerek helyettesítik a valódiakat, így nincs is nehéz dolguk. Az RTL Híradó pont olyan, mint a Fidesz-kormány: pontosan tudják, az emberek mit szeretnének, mire van igényük és erre játszanak rá.

• Győztesnek hazudni magunkat – SZG#7

Én valahogy nagyon hiszek abban, hogy a sport a legvégén igazságos, valahogy Messi vb-döntőjére is így tekintettem, ilyenformán az utolsó pillanatig biztos voltam benne, hogy Clarey-nek végül azért összejön a győzelem. Már tavaly az olimpián is erre gondoltam, bár arra a kérdésre, hogy Feuznak vagy neki járt volna-e jobban az arany, nehezen tudtam volna válaszolni őszintén szólva. Aztán 1 tized választotta el őket az első két helyen. Akkor kézenfekvőnek látszott, hogy ha nem az olimpia, akkor majd az idei világbajnokság lesz az övé Courchevelben, hazai pályán, túl már a 40-en, minden idők legidősebb világbajnokaként. Valakinek azonban úgy tűnik, hogy tényleg az lehet a sorsa, hogy ne nyerjen, és lehet ezen sehogy sem tud változtatni.

• Befejezte a legnagyobb vesztes, anélkül, hogy valaha győzött volna – SZG#6

Valter Attila felbukkanásáig (és a magyar kerékpáros boomig) nekünk annyi jutott, hogy Talmácsi Gábor megnyerte a világbajnokságot 125 köbcentiben, ami akkoriban nálunk ment szinte minden hétvégén, továbbá Miklós Edit dobogóra állhatott lesiklásban az alpesi sízők világkupájában. Jól jellemzi a szerencsénket, hogy Edit talán legnagyobb eredményét, az olimpiai 7. helyet pont azon az egy téli olimpián érte el, amit az Eurosport közvetített.

Nem arról beszélek, hogy ne lettek volna magyar sportsikerek '96 óta, félre ne értsen senki. Még csak azt sem mondom, hogy ne közvetíthettünk volna olimpiai vagy világbajnoki aranyérmeket a csatornán, akár mondjuk atlétikából vagy úszásból, vívásból (bár az atléta olimpiai aranyak – fogalmazzunk diplomatikusan – végül nem maradtak meg), hanem arról, hogy ezeket az aranyakat, ezeket a sikereket azért a legritkább esetben kötik hozzánk a nézők.

• Úgy vártuk Valter Attilát mint a Messiást – SZG#5

Haalandra szót nem vesztegetnék, ő lassan alighanem a legismertebb norvég az egész világon, Casper Ruud tavaly játszott két Grand Slam-döntőt, és nem sokon múlott, hogy világelső legyen a teniszezőknél, míg Viktor Hovland már három PGA-tornagyőzelemnél jár, és jelenleg is harmadik a golfozók világranglistáján. Magnus Carlsen pedig lassan egy évtizede a sakkvilágbajnoki cím birtokosa, és övé a valaha volt legmagasabb Élő-pontszám is.

Odegaardot az ember már szinte pironkodva hozza szóba, mint ahogyan a téli sportok legjobbjait is. Például Alexander Aamodt Kildét, aki a legjobb lesikló lesz az idei szezonban, de nyert már összetett világkupát is, vagy Johannes Hösflot Klaebót, a sífutót, aki szépen lassan a történelem legnagyobbja lesz, megelőzve azt a Björn Daehlie-t, akinél nagyobb ikont aligha látott Norvégia.

• Feleannyian vannak mint mi, kevesebbet költenek sportra, és mégis agyonverik a fél világot – SZG#4

Megfoszthatsz-e valakit a győzelemtől, ha nem vagy – mert nem lehetsz – százszázalékig biztos a dolgodban? Ha nincsen bizonyítékod. Egy jogász nyilván rávágná, hogy nem, és az élet egyéb területein ezzel egyet is lehet éppen érteni, ám ez itt most sport. Itt nem arról van szó, hogy valaki bűnös vagy nem bűnös, hanem arról, hogy győztes vagy nem győztes. Illetve leginkább: ki a győztes.

Ha odaadom az egyiknek a győzelmet, azzal elveszem a másiktól. Ha meghagyjuk Ginnist győztesnek, mert bár 99%-ban biztosak vagyunk abban, hogy hibázott, ám hiányzik az az 1%, azzal megfosztjuk a győzelemtől Steen Olsent, aki szinte biztos, hogy megnyerte a versenyt – valójában.

• Alpesi sí. 40 perces vita után fosztották meg a görögöket első győzelmüktől – SZG#3

Egy hete, amikor a rovat első cikkét írtam a Magyar Atlétikai Szövetség és a világbajnokság szervezőbizottsága között fennálló háborúról, tudtam, hogy az írásnak lesz visszhangja. A Federer-Nadal-Djokovic háromszögben edződve nem lehet azt mondani, hogy ne lettem volna felkészülve szinte bármire, vagy még annál is többre, mégis azt kell, hogy mondjam: voltak dolgok, melyek megleptek.

• Több mint 250 milliárdért jogunk van tudni mi történik – SZG#2

Atlétika ugyanis csak egy van. Nincs MASZ, nincs szervezőbizottság, nincs ilyen program, meg olyan program. Atlétika egy van, maga a sportág, semmi más. Ha sikeres lesz a vb, az nem Németh Balázs vagy Deutsch Péter sikere lesz, ha elrontjuk, mert mondjuk nem szereplünk jól, vagy egyszerűen akár a versenyzők, akár a nézők nem élvezik ezt az egészet, az nem a szövetség vagy a szervezőbizottság hibája lesz. Hanem magáé az Atlétikáé. Fél évvel a vb előtt a MASZ és a szervezőbizottság gyakorlatilag háborúban áll egymással. Hogyan jutottunk el idáig?

• Az atlétika vb előtt, már magyar a magyarnak is farkasa – SZG#1