Az öregecske Baby Federer nyerhet-e valaha Grand Slamet?

Bár Peter Lundgren, aki volt edzője a fiatal Roger Federernek és a fiatal Grigor Dimitrovnak is, egyszer azt nyilatkozta, hogy szerinte a 18 éves Dimitrov jobb játékos volt, mint a 18 éves Federer, Dimitrov mégsem ezért kapta a "Baby Fed" becenevet. Hanem sokkal inkább azért, amennyire az ütései, a mozgása, a játékstílusa hasonlított a svájciéra.

Legfőképpen pedig talán azért, mert majdnem olyan ügyesnek tűnt, mint amilyen Federer volt.

Emlékeim szerint a ’keresztelő’ valamikor 2010 környékén történhetett, egy-két évvel azután, hogy juniorként nyerni tudott Wimbledonban és a US Openen is. Mindez legfőképpen azért érdekes, mert Dimitrov végül csak 2011-ben tudott bekerülni a legjobb százba, ám arra tisztán emlékszem, hogy amikor ez sikerült, akkor már Baby Federerként emlegette mindenki.

Olyan súlya, aminek a terhétől már csak azért is jobb szabadulni, mert cipelni aligha lehet. Még úgy sem, hogy azt nyilván senki sem azt várta el Grigor Dimitrovtól, hogy megismétli majd Federer sikereit, aki tizenhatszoros Grand Slam-győztes volt már ekkor. Ez nyilvánvalóan nem lehetett benne a pakliban reálisan, hiszen Rafael Nadal ekkor már néhányszor odapörkölt Federer orra alá, és Novak Djokovic is bejelentkezett egy stabil harmadik helyre.

Így hittük legalábbis akkoriban ☺️

Annál azonban úgy hiszem, mindenki sokkal többet gondolt a bolgárról, mint amit harmincéves koráig (2022-ig) végül elért. Még akkor is többet gondolt, ha a Federer-Nadal-Djokovic érában világbajnoki címig jutni sem volt éppen egyszerű. Még úgy sem, hogy azon a 2017-es vb-n Dimitrovnak sem Nadallal, sem Federerrel nem kellett játszania. (Federer az elődöntőben kikapott David Goffintől, Nadal visszalépett a csoportjából az első vereség után, Djokovic pedig el sem indult a tornán).

Dimitrov veretlen világbajnok lett, és köszönhetően annak, hogy azon a nyáron megnyerte első, és mindmáig egyetlen 1000-es tornáját Cincinnatiban, a vb-t követően a világranglista harmadik helyéig jött előre Federer és Nadal mögé. Nagyjából ez volt azt hiszem az a szint, amit elvártak tőle a szakemberek és a szurkolók akkor, amikor felbukkant. Ezért kapta azt a becenevet, amit.

Hogy legyen ott a három nagy nyomában, esetenként pedig takarítsa össze a lepattanót.

Ezzel szemben ezen a bő fél-, maximum egy éven kívül Grigor Dimitrov ezt a szintet szinte sosem érte el. A Baby Fed becenév nem azért kopott ki lassan mellőle, mert saját jogán kiharcolt magának valami mást, jobban hozzá illőt, hanem sokkal inkább azért, mert legtöbben már méltatlannak találták rá. Játszott ugyan három Grand Slam-elődöntőt, volt két periódus, amikor a legjobb tízben jegyezték a világranglistán (2014-ben 4, 2017-18-ban pedig durván 14 hónapig), ám ha ezt a cikket egy évvel ezelőtt írom, akkor lezárom az írást annyival, hogy:

Nyilván ezért is nem írtam meg ezt a cikket egy évvel ezelőtt. Mert így minek?

Le lehetett volna írni persze, hogy mennyire bánhatja azt a két elveszített tie-breaket élete első Grand Slam-elődöntőjében Novak Djokovic ellen Wimbledonban, vagy a Rafael Nadal ellen elbukott döntő szettet a 2017-es melbourne-i elődöntőben, amikor élete egyik legjobbját nyújtotta. Mint ahogyan meg lehetett/kellett volna említeni a 2018-as negyeddöntőt is ugyanott, amikor friss világbajnokként ki tudott kapni Kyle Edmundtól, azok után, hogy korábban megverte Andrey Rublevet és Nick Kyrgiost is, vagy 2021-et, amikor ugyanúgy az Ausztrál Openen, ugyanúgy a negyeddöntőben egy Aslan Karatsevtől kapott ki.

Egy évvel ezelőtt is le lehetett volna írni, hogy valószínűleg Grigor Dimitrov a legjobb aktív játékos, aki sohasem játszott Grand Slam-döntőt, esetleg felhozni még Gael Monfilst és Richard Gasquet-t, mint szóba jöhető vetélytársat, megemlíteni talán ugyanebben a kontextusban Denis Shapovalov és David Goffin nevét, majd előjönni azzal, hogy a már visszavonult, ám Grand Slam-döntőt sosem játszott játékosok között sem találunk sok nála jobb teniszezőt.

Esetleg Tim Henman, talán Tommy Haas és Nikolay Davydenko. De jobbnak nyugodt szívvel nem mondanám egyikőjüket sem.

Megemlítettem volna a sérüléseit is persze, melyeknek komoly szerepe volt azért ebben az alulteljesítésben, és Maria Sharapovát és Nicole Scherzingert is, ám ezekért a dolgokért jó érzéssel az ember nem ír cikkeket.

Ami viszont az elmúlt egy évben történt, amiatt sokkal inkább.

Grigor Dimitrov ugyanis úgy tűnik, újjászületett. Tavaly ilyenkor, amikor nem tudta megvédeni a monte-carlói pontjait, még a legjobb harmincból is kiesett a világranglistán, ám azóta tornát tudott nyerni Brisbane-ben (2017 óta először), játszott két 1000-es tornadöntőt (Párizsban Djokovic, Miamiban Sinner győzte le), megvert egy csomó top 10-es játékost, volt olyan is, hogy hármat is zsinórban, legyőzte Carlos Alcarazt kétszer, először tavaly Sanghajban szetthátrányból, majd nemrég Miamiban a nyolc között, amikor élete teniszét tette a pályára.

Az viszont biztos, hogy nem játszott annyira rosszul a spanyol, mint amekkora verést kapott. 32 évesen Grigor Dimitrov lassan egy éve élete formájában játszik, a miami döntőnek köszönhetően pedig visszatért a legjobb tíz közé. Oda, ahol 2018 novembere óta nem járt. 260 hét telt el azóta, csak Albert Costa és Gilles Simon tudott hosszabb szünet után visszazárkózni a legjobbak közé.

És az igazán érdekes az az, hogy ezt a visszazárkózást Dimitrov nem annak köszönheti, hogy igazán jól játszott a világ legjobbjai ellen, mert ezzel korábban sem volt sok problémája, még a legínségesebb időkben is életveszélyes volt egy-egy nagy meccsen, nagy pályán.

A legnagyobb változás az, hogy legyőzi azokat a játékosokat, akiket le kellett volna győznie eddig is. Nem mondom, hogy mindig, hiszen akkor nyilván nem kapott volna ki Melbourne-ben a portugál Nuno Borgestől a harmadik fordulóban, de jóval nagyobb százalékban nyeri ezeket a „kötelező” meccseket, mint korábban. Ha nagyon szőrösszívűek vagyunk, akkor azt kell mondanunk, hogy az elmúlt egy évben öt olyan meccse volt, amit megnyerhetett volna, de nem nyert meg. Ha viszont korrektek vagyunk, akkor úgy fogalmazunk: a tavalyi barcelonai torna óta Borgesen kívül csak top 20-as játékos, vagy későbbi tornagyőztes verte meg őt. Karrierje korábbi szakaszában ilyen Borges-szerű meccsei havonta voltak Dimitrovnak, néha volt, hogy több is.

Az, hogy valakinek egy év alatt egy ilyen becsúszik: természetes. Federenek, Nadalnak, Djokovicnak volt egy-két olyan éve, amikor nem volt egyetlen ilyen nehezen magyarázható veresége sem, de egyfelől nekik sem volt több, másfelől pedig rajtuk kívül nehéz találni még egy olyan játékost, akinek legalább egy ilyen meccse ne lett volna egy évben.

Ez a része tehát egyben van Dimitrov játékának, ráadásul, ha nem sérül meg, akkor a következő hetekben még előrébb is jöhet a világranglistán, hiszen tavaly a genfi tornadöntőjéig azért nem voltak túl jó eredményei salakon. (Madridban Alcaraz, Rómában Djokovic verte a második körben.) Ám így majdnem 33 évesen nem azt érzem fontos kérdésnek, hogy mi lesz az ATP-tornákon, hanem azt, hogy mi lesz a Grand Slameken?

Ezzel a kézzel, ezzel a lábbal, ezzel a repertoárral három elő- és három negyeddöntő 52 zsinórban lejátszott majoron nem egy egetverően nagy eredmény. Jól mutatja azt, hogy a bolgárnak mennyire nem erőssége a műfaj, hogy 2011 januárja óta 86-52 a mérlege GS-tornákon, átlagban tehát nem jön ki a harmadik forduló, nem jut két győzelem egy vereségre.

Pedig a három nyert szettre menő tenisszel alapvetően nem lehetne semmiféle problémája, hiszen a mezőny egyik legfittebb játékosáról beszélünk, állóképességben még így, 32 évesen is simán felveszi a versenyt bárkivel a mezőnyben. Ám ha megnézzük, hogy ebből az 52 Grand Slam-vereségből hányszor kapott ki alacsonyabban rangsorolt játékostól, akkor megdöbbentő számot kapunk:

Ami azért egészen hihetetlen. Pláne, hogy ebben a 30-ban azok a vereségek nincsenek is benne, amiket olyanoktól szenvedett el, akik bár pár hellyel megelőzték őt éppen, ám valójában a képességek alapján simán meg kellett volna őket vernie.

Ha ezeket a vereségeket el tudja kerülni Dimitrov a jövőben, mint ahogyan ATP-tornákon már elkerüli az utóbbi időben, akkor lehet esélye. Nem mondom, hogy Grand Slam-győzelemre, mert Grand Slam-győztesként látni pillanatnyilag azért még nehéz, de az elmúlt egy év alapján a Grand Slam-döntő simán benne lehet Grigor Dimitrovban.

És azért azt el kell mondani, hogy Federer már nincs, Nadal sem lesz sokáig, és lehet Djokovic sem, a kártyákat lassan újraosztják majd. És egyáltalán nem biztos azért, hogy Alcaraz vagy Sinner olyan százalékban hozza majd le a döntőket, ahogyan azt Nadalék tették.

Van most annyira jó Grigor Dimitrov, hogy azt az egy, eddig hiányzó lépést megtegye. És ha megteszi, akkor ott azért már bármi lehet. Dimitrovnak sosem a nagy meccsekkel volt ugyanis problémája.

Az szg# sorozat további írásait itt találjátok!