Tényleg Vas Blankáéktól kell félteni a téli olimpiát?

Coventry megválasztása után rögtön létrehozott jó néhány munkacsoportot, köztük egy olyat is, melynek feladata nemcsak az volt, hogy megvizsgálja, mely sportágak kerülhetnek be, vagy éppen ki az olimpiákról, hanem az is, hogy megkavarja picikét a kártyákat, és javaslatot tegyen arra, miként lehetne esetlegesen néhány teremsportot a nyári olimpiáról a téli olimpiához áthelyezni, nagyobb egyensúlyt teremtve a téli és a nyári játékok között. Sokan régóta a kézilabdát említették egyik ilyen lehetséges sportágként, leginkább talán azért, mert a kézilabda világ- és Európa-bajnokságot hagyományosan télen szokták megrendezni, ám Sebastian Coe, a World Athletics elnöke, aki tagja ennek a munkacsoportnak, tavaly a Guardiannek adott interjújában már a cselgáncsot is megemlítette.

"Imádom a cselgáncsot, és télen is imádnám" – mondta.

Nyilván a sportágak átcsoportosítása mellett szólnak érvek. A nyári olimpiák zsúfoltak, néha túlterheltek, olyan világvárosok sem könnyen birkóznak meg a több mint tízezer sportolóval, legalább ugyanennyi edzővel, sportvezetővel és nagyonsokszorennyi szurkolóval, mint Párizs, Tokió vagy éppen London. Egy ilyen döntéssel nyilvánvalóan tehermentesíteni lehetne ezeket a helyszíneket, sőt lehetővé lehetne tenni, hogy picit kisebb városok is pályázzanak. Arról nem is beszélve, hogy vonzóvá lehetne tenni a téli olimpiákat azok számára is, akiket most egyáltalán nem érdekel.

A téli olimpiákon – ahogyan arról éppen a múlt héten írtam (szg#137 – Ha éremesélyes sportolóknak kell otthon maradniuk, miért nem indulhatnak többen egy téli olimpián?) – hely éppen bőven akad azóta, hogy már nemcsak település pályázhat, hanem akár egy egész régió is. Idén nemcsak Milánóban és Cortinán, hanem Bormióban, Antholzban, Predazzóban és Livignóban is lesznek versenyek, míg 2030-ban a francia, 2038-ban pedig – várhatóan – a svájci Alpok lesz a rendező. Ebben a sokkal fenntarthatóbb rendszerben találni a közelben legalább egy valamirevaló csarnokot, ahol a judo- vagy a vívóversenyeket meg lehet rendezni.

Más kérdés persze, hogy innentől kezdve az, hogy nyári és téli olimpia alapvetően mást jelentene, mint eddig. Nem arról lenne szó, hogy a téli olimpián olyan sportágak kapnának helyet, melyeket havon vagy jégen űznek, hanem pusztán arról, hogy ez lenne az az olimpia, melyet télen rendeznek, nem pedig nyáron. Ehhez pedig még az Olimpiai Chartát is módosítani kellene, hiszen jelen pillanatban még feltételként szerepel a hó és a jég. Ám hogy a szándék – nemcsak a Charta módosítására, hanem magára az átszervezésre is – megvan, azt maga a munkacsoport léte is bizonyítja. Egy-egy új sportág vagy versenyszám felvételéhez nem lett volna szükség ilyesmire, azt a korábbi keretek között is meg lehetett volna oldani.

A téli sportágak szövetsége például úgy ítéli meg, hogy egy ilyesféle átszervezésre semmi szükség, Johan Eliasch, a Nemzetközi Síszövetség elnöke pedig szó szerint odáig ment, amikor a Reutersnek nyilatkozott, hogy szerinte a vízisínek inkább helye van a programban, mint a cyclocrossnak.

"I saw some videos of bicycles doing slalom in a slalom course. Sure, you can invent anything, but quite frankly, water skiing would have more to do with the Olympic Winter Games than this. At least it’s sliding, and it’s ski, right?" – mondta, magyarul:
"Láttam néhány videót, amelyeken kerékpárosok szlalomoznak egy szlalompályán. Persze, bármit kitalálhatunk, de őszintén szólva a vízisíelés jobban illik a téli olimpiai játékokhoz, mint ez. Az legalább csúszás és síelés, nem igaz?"

Ebből persze kiderül, hogy Eliaschnak, aki a világ egyik legfontosabb sportszervezetét vezeti, és aki egy évvel ezelőtt Sebastian Coe-hoz hasonlóan a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöki posztjáért kandidált, fogalma sincs, mi az a cyclocross, merthogy összekeverte a mountain bike – tényleg nem olyan sokak által űzött – téli paralel szlalom változatával, de ezen most ne akadjunk fenn. Foglalkozzunk magával a lehetséges átszervezéssel, mert az tényleg érdekes kérdés.

Kapcsolódó:

A téli sportágak nemzetközi szövetségei kiadtak egy közleményt, melyben kijelentik, hogy nem szeretnék a téli olimpiákat felhígítani olyan versenyszámokkal, melyek nyári olimpiai sportágak az olimpiák műsorán sem szereplő versenyszámai, és elutasítják a teremsportágak téli olimpiai jelenlétét is.

"Az innovációnak a meglévő téli sportok fejlesztésére kell összpontosulnia" – írják.

Azt azonban mindenképpen fontos látni, hogy két külön problémáról beszélünk. Az egyik, hogy van-e helye a mezeifutásnak és a cyclocrossnak a téli olimpián, a másik pedig az, hogy van-e értelme teremsportágakat a téli olimpia idején megrendezni.

Kezdjük az elsővel:

Amit a téli sportágak írnak, mármint hogy nem szerencsés nyári olimpián szereplő sportágak nem olimpiai versenyszámait a téli olimpiára pakolni, azzal első olvasatra akár egyet is lehetne érteni, ez a mondat tényleg nem hangzik jól. Ám ha picit jobban belegondolunk, mi van akkor, ha akadnak olyan sportágak, melyeknek vannak nyáron és télen űzhető versenyszámai is? Mi van akkor, ha a mezeifutás és a cyclocross azért nem szerepel a nyári olimpián, mert nem oda való?

A mezeifutás elsősorban a távfutás télen űzhető változata volt hosszú éveken keresztül, és csak az utóbbi időben kezdték el időnként olyan helyeken rendezni a világversenyeket, ahol 15–20 fok van novemberben vagy éppen januárban is. (Ami valljuk be, nem tett jót a szakág olimpiai reményeinek.) De ettől még régebben a mezei futás így nézett ki:

Ő Steve Ovett, a moszkvai olimpia 1500-as bajnoka a skót mezeifutó-bajnokságon 1989-ben.

A mezeifutás igenis téli sport, ha olyan helyen űzzük, ahol van tél. Ha olyan helyen űzzük, ahol nincs, akkor nyilván nem az, de a téli olimpiákat azért általában ott rendezik, ahol van. Eltekintve mondjuk Szocsitól, ahol ugye a jeges számokat a tengerparton, a tavaszban rendezték, ám ha ilyen helyszín még egyszer adódna, akkor a mezeifutást azon a helyen kellene tartani, ahol megfelel a követelményeknek.

Fenn a hegyen.

És ugyanez a helyzet a cyclocrossszal is. Ami ugye nem az a versenyszám, amire Eliasch utalt, hanem az, amiben Vas Blankát hétről-hétre láthatjuk.

És mint ahogyan a fenti videóból kiderül, láthatjuk Mathieu van der Poelt és Wout van Aertot is. Azért ők ketten a téli olimpia indulói között finoman szólva is az ismertebb sportolók közé tartoznának.

A téli sportágak arra hivatkoznak, hogy elsősorban azokat a sportágakat kell fejleszteni, melyek már amúgy is a programban vannak, és jó példaként említik az idén debütáló síalpinizmust, de ha őszinték vagyunk, akkor bevallhatjuk, hogy a három sportág között pusztán annyi a különbség, hogy milyen sporteszközzel űzik.

Attól tartok, hogy ha a FIS be tudta volna kebelezni a mezeifutást és a cyclocrosst is, ahogyan annak idején a snowboarddal tette, akkor nem sok gond lenne ezekkel a versenyszámokkal sem. De nem tudta, ilyesmi nyilván szóba sem kerülhetett, a mezei a World Athleticshez, a cyclocross az UCI-hoz tartozik, ezek pedig finoman szólva is jelentős szervezetek, legalább olyan jelentősek, mint maga a FIS. De azért az sokatmondó, hogy a téli sportágak a levelükben elsősorban szervezeti kérdéseket feszegetnek, nem pedig szakmai érvük van.

"A téli olimpiai játékok jövőjét nem szolgálják jobban az olyan részleges javaslatok, mint a nyári nemzetközi szövetségek nem olimpiai sportágainak bevonása a téli olimpiai játékok programjába" – írják.

Én nem hiszem, hogy akár a mezeifutás, akár a cyclocross téli olimpiai versenyeivel bármi gond lenne. Ha havas környezetben rendezik meg a versenyeket, akkor kiválóan illeszkednének a programba, és ami talán legalább ilyen fontos, megnyitnák a téli olimpiákat olyan nemzetek előtt is, melyek eddig azért nem igazán voltak telente tényezők.

Ami viszont néhány teremsport áthelyezését illeti, az már tényleg kényes kérdés. Nem mondom, hogy biztosan rossz az ötlet, de a téli sportágaknak igazuk van, amikor így védekeznek:

"Egy ilyen megközelítés felhígítaná azt a márkát, az örökséget és az identitást, amely egyedivé teszi a téli olimpiai játékokat, ami a havon és a jégen űzött sportok ünnepe, sajátos kultúrával, sportolókkal és pályákkal."

Kétségtelen, hogy egy ilyen nagyságrendű változás már elterelné a fókuszt azokról, akik ma a főszereplők. És itt most nem feltétlen csak magukra a sportolókra gondolok, hanem tényleg magára a hóra, a jégre és a hegyekre is. És ez nem volna szerencsés, az nyilvánvaló.

Ám ott volna a másik oldal is: a nagyobb nézettség, ezáltal a nagyobb bevétel, amit aztán később a téli sportágak fejlesztésére is lehetne fordítani. És volna még egy további tényező, amivel nyilvánvalóan kevesebben foglalkoznak, mint a bevétellel: lehet, hogy ezeken a sportágakon keresztül, melyek így a téli olimpiákra sodródnának, a hagyományos téli sportágak új rajongókra lelnének. Hiszen előfordulhat, hogy egy csomóan elmennek a téli olimpiára mondjuk kézilabdát nézni, szurkolni a csapatuknak, de ha már ott vannak, megnéznék a sífutó váltót is. Vagy a lesiklóversenyt. És előfordulhat, hogy rákapnak a télre. Szóval nehéz dönteni. Szólnak érvek néhány teremsportág áthelyezése mellett, de szólnak ellene is.

Nem úgy, mint a mezeifutás és a cyclocross esetében. Mert ott a helyzet azért szerintem elég egyértelmű.

Az szg# sorozat további írásait itt találjátok!