Ha elköltesz több mint egymillió forintot egy elektromos kerékpárra, légy szíves, vegyél fel egy bukósisakot is!
Frissítve 05/08/2025 - 20:44 GMT+2
Nemrégiben, Balatonfüred Tihany felé eső végén, a kishídnál, megelőztünk egy fiatal családapát, aki éppen a biciklijét bütykölte az út szélén. Már a szerelés vége felé járhatott, mert alig egy fél perc múlva nagy sebességgel előzött vissza bennünket, hogy aztán pár pillanat múltán nyomjon egy satuféket, mivel éppen egy Merdzsó fordult előtte keresztbe az úton.
Az Eurosport műsorán: régóta várt francia Tour-győzelem, BMX-vb és drámai snookerdöntő Sanghajban
Videó forrása: Eurosport
A Merci parkolóhelyet keresett a nemrégiben nyílt pékség előtt, és szemből érkezve nagy ívben kanyarodott be egy üres helyre; a kerékpárosokkal láthatóan egyáltalán nem foglalkozott, pedig hétvége lévén voltak azért szép számmal. A bicikli gumijai úgy csikorogtak, mintha egy autó fékezett volna nullára, a kollektív anyázás sem maradt el, talán csak annyi volt a rendkívüli, hogy míg a Merci sofőrjét védte a másfél tonna, ahogyan szokta, addig hősünk egy elektromos bringán ült, félmeztelen, bukó nélkül. Cserébe viszont legalább negyvennel ment, ha nem többel, mintha nem lenne holnap. Baleset végül szerencsére nem történt, az apuka rövidesen beérte családját; lehetne tehát mondani, hogy happy end, még csak látnivaló sem volt, ám ez azért nem volna teljesen igaz.
Azt, hogy milyen bringával volt, illetve hogy viselt-e bukót vagy sem, azt azért tudtam, mert akkor már hosszú kilométerek óta számolgattam, hogy azok, akikkel aznap együtt tekertünk a Balatonon, viselnek-e sisakot vagy sem. Alsóörsnél kezdtem, és nem csak a sisakra figyeltem, hanem arra is, hogy ki-milyen bringával van. Csak azokat számoltam, akik mozgásban voltak éppen, és három csoportra osztottam őket: voltak versenybringások, voltak elektromos bringások, és voltak bringások hagyományosnak mondható kerékpárral. Többnyire nyilvánvalóan ilyen-olyan klasszikus montival, de ez most nem különösebben fontos.
Ezalatt a durván tizenkét kilométer alatt odáig jutottam, hogy tizenegyen jöttek szembe országúti kerékpárral, harminchatan elektromos bringával, és kilencvenkilencen bármilyen másfélével. Azt hiszem, hogy már az arányok is érdekesek, hiszen az, hogy háromszor annyian tekertek elektromos bringával, mint országútival, az legalábbis érdekesnek mondható, ám egyáltalán nem emiatt kezdtem bele a számolgatásba.
Sokkal inkább azért, mert azt vettem észre, hogy bántóan sokan jönnek szembe elektromos kerékpárral nagy tempóval, ám fedetlen fővel. Sehogy sem értettem, hogy miért ad ki valaki alsó hangon is minimum egymillió forintot egy csili-vili elektromos bringáért, hogy aztán
elinduljon egy túrára a Balatonon bukó nélkül.
Érteni persze most se nagyon értem, de legalább tudom nagyjából, mennyien vannak.
Első lendülettel odáig jutottam ugyanis, hogy Alsóörstől a már említett füredi incidensig az országúti kerékpárosok közül ketten nem viseltek bukót, az elektromos kerósok közül tizennégyen, míg a montival vagy hagyományos biciklivel közlekedők közül hetvenketten! Csak őszintén remélni tudom, hogy az utóbbi adat azért lett ennyire elborzasztó, mert ide tartoztak azok a (különösen Füred környéki) bringások, akik csak a strandra ugrottak le biciklivel, és arra a pár percre, amíg tekertek, nem vettek bukót, mert azért a hetven százalékos bukónemviselési ráta tényleg rettenetes.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/08/05/image-c08c84f7-4c10-4a82-89fc-77d0d5efe0d9-85-2560-1440.jpeg)
A 2022-es Giro d'Italia mezőnye a Balaton mellett
Fotó: AFP
Az elektromos bringások ennél azért valamivel jobbak voltak: 36-ból 14-en nem védték magukat egyáltalán, ami majdnem negyven százalékot jelent, ám mivel ők azért jellemzően gyorsabban mennek, mint legtöbben a ’szakadt’ montijukkal, azt hiszem erre az adatra se lehetünk különösebben büszkék. Pláne, hogy hasonlókat tapasztaltam más alkalmakkor is. Most szombaton például a Kerekedi Csárda és a füredi lejtő teteje közti durván egy kilométeren tízen jöttek szembe bukósisak nélkül elektromos bringával, Füred és Tihany között pedig a 33 elektromos bringásból 14-en nem hordtak bukót. A Tihanyi-réven 18-an voltunk kerékpárosok, rajtunk kívül öten viseltek még sisakot, az öt elektromos kerósból pedig mindössze ketten.
Tehát ezt a nagyjából negyven százalék környéki adatot három különböző számlálás is alátámasztja.
Félreértés ne essék: nem az elektromos kerékpárt kárhoztatom, az elektromos kerékpár nagyszerű találmány. Megnyitja a kerékpározást olyanoknak, akik ilyen-olyan okból nem tekernének sohasem (vagy azért, mert nincsenek túl jó erőben hozzá, vagy azért, mert úgy hiszik, hogy nincsenek elég jó erőben hozzá, és ezért hagyományos bringára nem ülnének fel sohasem), illetve visszaültet a kerékpárra olyanokat, akik szerettek volna még tekerni, ám úgy érezték, hogy a koruknál fogva ez már nem nekik való. Kifulladtak már az első apróbb kaptatón stb.
Az elektromos kerékpár csodálatos dolog, ha valaki ésszel használja.
A baj az, hogy az észszerű használat az nem mindenkinél ugyanazt jelenti. Láttam én már tinilányokat felfelé a Passo Gardenán menet közben szelfizgetni, előzött már meg osztrák nyugdíjaspár vasalt ingben, népviseletben, gyaníthatóan a misére igyekezve, miközben mi kiköptük a tüdőnket felfelé egy emelkedőn, és még számos hasonló esetet tudnék mesélni.
Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy világszerte igen komoly problémát jelent, hogy idősebb emberek súlyos baleseteket szenvednek el pusztán azért, mert nekik már nem ugyanaz elesni akárcsak hússzal–huszonöttel sem, mint fiatal korukban volt. A kerékpár veszélyes üzem akkor is, ha viselsz bukósisakot, és akkor is, ha nem. Ám józanul azon vitatkozni, hogy a bukósisak képes adott esetben megvédeni, illetve azon, hogy minél gyorsabban mész, annál nagyobb védelemre van szükséged, aligha lehet. Nemrégiben hunyt el Cipruson kerékpárbalesetben Kathi Béla erőemelő, akinek halálát a híradások szerint fejsérülés okozta, de a Buba (Budapest–Balaton-kerékpárút) is szedett áldozatokat ezen a hétvégén is. Persze egyik esetben sem tudjuk, hogy az áldozatok viseltek-e bukósisakot vagy sem, éppen ezért egy pillanatig sem állítok olyasmit, hogy bármi másként történt volna, ha viseltek volna bukót, pusztán csak annyit mondok, hogy ezek a tragédiák mindenkit el kell gondolkoztassanak, aki ilyen-olyan okból, de biciklizni szokott rendszeresen.
És nem, egyáltalán nem számít az, hogy te ügyes vagy, hogy te nagyon jól kerékpározol!
Emlékszem, még 2006-ban beszélgettem szegény megboldogult Bartus Mikivel, – akinél én szebben síelni magyar embert még nem nagyon láttam – amikor mesélte, hogy már ő is bukóban síel. Ez ugye 20 éve volt, akkor még nem volt olyan általános mindez, mint manapság. Amikor látta értetlenkedő tekintetem, csak ennyit fűzött hozzá:
"Nem magam miatt!"
Egy sípályán, egy országúton bármikor történhet bármi. Egy csomó olyan dolog előfordulhat, amire nem lehet számítani, amit egyszerűen nem lehet kivédeni. És még csak 70-nel sem kell menni ahhoz, hogy valaki nagyon csúnyán összetörje magát, hiszen a súlyos, néha halálos motorbalesetek jelentős része is ennél sokkal kisebb tempónál történik.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/08/05/image-2da5a2f2-dbbc-4a1d-b04c-e122f5d77209-85-2560-1440.jpeg)
A 2022-es Giro d'Italia mezőnye a Balaton mellett
Fotó: AFP
Manapság pedig a legjobb elektromos bringák és a legszakadtabb 50 cm³-es robogók között teljesítményben alig van különbség. Ám míg senkit nem látunk bukósisak nélkül felszállni egy motorra vagy egy robogóra, addig az elektromos bicikli esetében ez teljesen általános!
Persze, ha belegondolunk, hogy hány edukáló óriásplakátot láttunk a témában, hány társadalmi célú reklámba futottunk bele a tévécsatornákon, akkor mindez nem is olyan meglepő. A Balaton keleti medencéjében, ahol meglehetős rendszerességgel szoktam közlekedni a kerékpárutakon, egyetlen ilyen tábláról tudok: Káptalanfüreden, a vasúti átjáró után rakott ki egyet – ha jól emlékszem – a Balatonalmádi Polgárőrség.
Véletlenül sem szeretném politikai síkra terelni a témát, mert ha valami, ez nagyon nem az, de mindenki itt él, mindenki meg tudja mondani, hogy hány teljesen haszontalan, értelmetlen, népbutító óriásplakátot látott országszerte az elmúlt tíz évben. És talán azt is meg tudja tippelni, hogy mindez mennyibe került. Hány adóforintba. Hány milliárd adóforintba.
És persze demagóg nagyon, de fel lehet tenni azt a kérdést is, hogyha csak minden ezredik plakáthelyet – ezek helyett a rettentően buta kampányok helyett – egy olyanra használtunk volna fel, amely a biztonságos kerékpározást népszerűsíti, amely mondjuk a bukósisak-viselés fontosságára hívja fel a figyelmet, akkor most mi lenne? Hol tartanánk? Esetleg még: mennyivel lennénk többen? De ez így már tényleg nagyon demagóg. Az a kerékpáros mondás viszont talán nem annyira, ami szerintem mindennél jobban összefoglalja a lényeget:
Lehet a bukósisak kényelmetlen, ám a tolószék még kényelmetlenebb!
SZG#123 – Senki sem kérdezett
Ps. A cikk eredetileg idáig tartott. Felültem a biciklimre, hogy meglátogassam anyukámat Leányfalun. Hazafelé már a Lupa-szigetnél jártam, amikor egy darázs berepült a számba. Nagy szerencsém volt, mert a fogamról végül kifelé pattant, így aztán csak az alsó ajkamat csípte meg, és kaptam egy ideiglenes ajakfeltöltést. For free, pedig mások súlyos tízezreket fizetnek egy ilyenért.
Jól vagyok, semmi bajom, de pontosan tudom, mi történhetett volna, ha a darázs a fogamról befelé pattan. Nyilván a történetnek a bukósisakhoz semmi köze nincs. Ahhoz azonban igen, hogy a kerékpáron tényleg bármi megtörténhet.
Vigyázzatok magatokra!
Az szg# sorozat további írásait itt találjátok!
#senki sem kérdezett, már a YouTube-on is, illetve podcast formájában az Eurosport podcastjei között, valamennyi nagy megosztón! (Spotify, Apple, Google podcast stb.)
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés