Sportágat Magyarországon így meg még nem aláztak

Idáig ez a Magyar Távirati Iroda híre, némiképp magyarítva persze, már amennyire egy ilyen MTI-hírt magyarítani lehet.

Olimpia után vagyunk, egy ilyen tisztújító közgyűlés akár megszokott, normális dolog is lehetne, hiszen ahogyan Gyulai fogalmazott a közgyűlés napján megjelent interjújában, melyet a Nemzeti Sportnak adott, „azért lesz épp most a tisztújítás, mert az új, legitim vezetőségnek már fel kell állnia az október eleji államtitkársági egyeztetésig.”

Ne akadjunk most fenn azon az apróságon, hogy a formál logika alapvetései szerint, ha az új elnökség a legitim, akkor az előző nyilván már nem lett volna az, annak ellenére sem, hogy a mandátuma 2025 tavaszáig szólt. A tisztújító közgyűlést eredendően ugyanis akkor kellett volna tartani.

Nehéz megmondani pontosan, hogy mikor döntöttek egyébként úgy, hogy a közgyűlést mintegy félévvel előre hozzák, mivel sem a Magyar Távirati Iroda hírei között, sem a Magyar Atlétikai Szövetség honlapján nem lehetett olvasni a döntésről egy árva sort sem. Az atletika.hu-ról még a közgyűlést megelőző napon sem derült ki sem a helyszín, sem az időpont, de még az sem, hogy elnökválasztás lesz egyáltalán.

A tagszervezetek nyilvánvalóan kaptak hivatalos meghívót, és azt sem kétlem, hogy minden a legteljesebb mértékig jogszerűen zajlott, ám ettől még mindaz, ami történt, és leginkább ahogyan történt, legalábbis furcsa.

Nyilvánvalóan nem mértékadó információ, de én mintegy három héttel ezelőtt értesültem arról, hogy előrehozott választás lesz, és azt talán joggal feltételezem, hogy nagyjából ez lehetett az iparági átlag is. Aki nem kapott meghívót, ahhoz nagyjából szeptember elején jutottak el a hírek.

Ha valakinek olyan kósza gondolata támadt volna, hogy majd tavasszal megméretteti magát, és elindul az elnökségért, az aligha tudott szűk egy hónap alatt felkészülni a szeptember végi időpontra. Pedig elnézve az alelnökök és a megválasztott elnökségi tagok névsorát, teljesen egyértelmű, hogy igény az lett volna, ha másra nem, legalább egy ellenjelöltre.

Sem az alelnökök, sem pedig megválasztott elnökség jelentős része nem tekinthető ugyanis a jelenlegi rezsim támogatójának. Szándékosan írtam inkább rezsimet, mint elnököt, hiszen a Magyar Atlétikai Szövetséget Gyulai Miklós inkább frontolja 2009 óta, mintsem vezeti. A sportágat valójában Deutsch Péter irányítja a kezdetektől, eleinte a háttérből, lassan egy éve pedig immáron névvel, vezérigazgatóként.

Munkájával nyilván sokan elégedettek, hiszen idén augusztus 20-án a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjének polgári fokozatát vehette át a honvédelmi minisztertől, ám – fogalmazzunk így – vannak olyanok is, akik talán nem annyira.

Mindezt jól jelzi, hogy mindössze egy évvel a budapesti atlétikai világbajnokság előtt sietve kellett távoznia a Budapest 2023 Atlétikai Nonprofit Zrt. éléről, miközben a miniszterelnök Schmidt Ádámot, a sportért felelős államtitkárt nevezte ki az atlétikai vb kormánybiztosának.

Az is jól jelzi, hogy a világbajnokságot megelőző évben, amikor már nem ő vezette a Szervezőbizottságot, hanem a kormányoldalon szintén megfelelő beágyazottsággal rendelkező Németh Balázs, mindennaposak voltak a csatározások a MASZ és a Szervezőbizottság között (lásd még bővebben szg#1 és szg#2).

Nyilván az sem véletlen, hogy még mindig tart a nyomozás Deutsch ellen, amiért a Budapest 2023 Zrt.-nél töltött utolsó munkanapján még aláírt egy több százmillió forintos szerződést versenybíróképzésre.

Ez utóbbi egyébként a Telex cikkéből derül ki, mely pont a közgyűlés napján jelent meg annak apropóján, hogy a szerkesztőség megkapta azokat a Zsivótzky Programot érintő szerződéseket, melyeket a MASZ-tól kiperelni volt kénytelen. Ebből a cikkből derül ki az is, hogy a programból finanszíroztak két versenyt is 2021-ben, illetve további kettőt 2023-ban is, melyek „szervezésével azt a Track and Race Kft.-t bízták meg, aminek az ügyvezetője Deutsch Balázs, azaz Deutsch Péter fia... A cég 2021-ben 185 millió forint plusz áfát kapott a MASZ-tól, majd két évvel később, szintén két versenyre 181,5 millió plusz áfát. Mindkét szerződést Gyulai Miklós és Deutsch Balázs írta alá.”

Azt senki sem vitatja, hogy 2023-ban a magyar atlétáknak szükségük volt a nemzetközi versenyre, hogy javítani tudjanak a világranglistás pozíciójukon, hogy minél többen ott lehessenek a világbajnokságon, az azonban teljesen egyértelmű, hogy két darab C kategóriás versenyt rendezni pár nap különbséggel (egyet Budapesten június 8-án, egyet pedig 11-én Nyíregyházán) 181 és fél millió forintból némiképp azért túlzás.

A második versenyen Nyíregyházán durván 90 millió forintból 19 versenyszámra futotta, melyek közül 18 volt nemzetközi, ám mivel 100 és 200 méteren mindkét nemnél ugyanazok indultak, nem több mint 22 külföldi női és 19 férfi atléta részesült a rajtpénzekből, azok mellett a magyar atléták mellett persze, akik már elég jók ahhoz, hogy ne ingyen induljanak. (Ők nagyon nagy jóindulattal körülbelül ugyanennyien lehettek. A verseny jegyzőkönyve megtekinthető itt.)

Néhány nappal korábban a Lantos Mihály Sporttelepen (jegyzőkönyv itt) picit több, összesen 24 versenyszámot rendeztek, ám javarészt ugyanezzel a mezőnnyel. Volt néhány olyan atléta ugyan, aki csak Budapesten állt rajthoz, ám ennek leginkább az volt az oka, hogy itt rendeztek a férfiaknak és a nőknek is 3000 méteres akadályfutást, illetve a férfiaknak 1500 métert is. Ám mivel ezek olyan számok, amiket ritkán futsz le három napon belül kétszer, így aztán náluk a nyíregyházi ismétlésnek nem nagyon lett volna értelme.

Legyünk nagyvonalúak tehát: 180 millió forintból vendégül láttunk 50, többnyire másod- harmadvonalbeli atlétát, akik közül 40 pár napon belül fellépett kétszer is, és megmérkőzött az ötven legjobb magyar atlétával. Két C kategóriás versenyen.

Amit most leírtam, azzal a Magyar Atlétikai Szövetség tisztújító közgyűlésén megjelent valamennyi küldött nyilvánvalóan tisztában volt. Tudták, hogy ezek a versenyek nem kerülhettek ennyibe, és tudták azt is, hogy ennek a pénznek, vagy legalábbis egy nagyon jelentős részének, náluk, a szakosztályoknál lett volna a helye. Ám ennek ellenére sem állt fel senki, és nem kérdezte meg, hogy:

Annak ellenére sem, hogy a közgyűlés levezető elnöke maga Deutsch Péter volt. Inkább jobb híján, első napirendi pontként, rögtön megszavazták a szerződés aláíróját újabb négy évre elnöknek.

És ne tévedjünk, nem azért nem kérdeztek, mert ne lett volna kérdésük, hiszen az elnökség és az alelnökök megválasztásakor pontosan megüzenték, mit gondolnak a történtekről, hanem azért nem álltak fel, mert féltek. Mert féltek a következményektől. Féltek attól, hogy ha kérdeznek, akkor az ő klubjuk majd nem kap annyi pénzt, mint amennyit megérdemel.

Ide jutott a magyar atlétika 2024-re. Oda, aminél mélyebbre jutni már nem nagyon lehet.

És ez teljesen független az eredményektől, attól, hogy nyer-e valaki olimpiai ezüstöt, vagy sem.

Az szg# sorozat további írásait itt találjátok!