Akinek sikerült az, ami még Federernek és Nadalnak sem: Carlos Alcaraz

Úgy, ahogyan Grand Slam-döntőben soha, sehol nem jött össze sem Rafának, sem Rogernek.

Federer és Nadal 23, Djokovic 19 – így is állhatna most a GOAT race, ha megteszik ők is azt, ami vasárnap sikerült Alcaraznak, és megverik Nolét egy wimbledoni döntőben. De ugyanígy állnának akkor is, ha egyszerűen csak nem hagyják meglopni magukat, és behúzzák Djokovic ellen azokat a meccseket, melyek már úgy tűntek, hogy az övék. De nem tették, mert nem tudták tenni, és nyilván nem véletlen nem tudták tenni. Ezért is tűnik történelminek mindaz, amit vasárnap láttunk.

Eddig Djokovic lopkodta a Grand Slameket szinte megszámlálhatatlanul Federertől, és néhányszor Nadaltól is, arra nem volt példa, hogy tőle lopjon el bárki bármit is. Mármint, hogy teniszező lopjon el bármit, hiszen a hívők nyilván úgy érzik, hogy Joe Biden amerikai elnök, az ausztrál kormányfő, vagy éppen a supervisor, aki New Yorkban kizárta, meglopta Nolét. De ezeket a témákat itt most nem feszegetném, megmaradnék a tenisznél.

Ez a 2013-as Garros elődöntő volt, ahol Djokovic belesett a hálóba akkor, amikor 4/3-ra vezetett Nadal ellen a döntő szettben brékelőnnyel, és egyenlő volt az állás. Ha nem esik bele a hálóba, akkor jó eséllyel szerválhatott volna a meccsért, és egyáltalán nem biztos, hogy kikap döntő szett 9/7-re. És lehet, akkor lehozza győztesen az összes igazán szoros Grand Slam-meccsét a másik kettő ellen.

Persze, nyilván Federer is beüthette volna ellene azt a meccslabdát, vagy bármelyiket New Yorkban, vagy Nadal is megnyerhette volna azt a hatórás döntőt Melbourne-ben, ahol ziccere volt a duplabrékhez a döntő játszmában. De valahogy egyik sem jött össze, és mint mondtam, nem véletlenül nem jött össze. Novak Djokovicnak ez az egyik legnagyobb erőssége. Az, ahogyan keresztülveri az akaratát szinte mindig, ha a meccs szorosan alakul.

Legfőképp ezért is volt hihetetlen az, ami vasárnap történt. Mert arra azért lehetett számítani – ha nem is nagyon, de egy picit mindenképp –, hogy Alcaraz esetleg nyer. Egy olyan meccs esetleg, mint amilyet Medvedevvel játszott két éve New Yorkban Djokovic, olyan talán benne volt nagyon halványan a levegőben, bár hinni ezt se hitte igazán senki sem. Talán még egy olyat is el tudtak képzelni néhányan, mint amilyenek a Wawrinka elleni döntők voltak, ahol szetthátrányból nyert mindkétszer a svájci négyben, és amire lett volna esély most is, ha Djokovic a harmadik szett elvesztése után nem támad fel megint, ahogyan szokott.

Djokovic mindent bevetett, amije volt, játszott minden hangszerén, teniszen és teniszen kívül egyaránt. Ugyanúgy kiment a kis táskájával a hóna alatt az öltözőbe, amikor bajban volt, ahogyan kiment Musetti, Tsitsipas és ki tudja még ki ellen, és ugyanúgy feltámadott ahogyan fel szokott. És Alcaraz ugyanúgy járt, ahogyan Murray, Taylor Fritz és a többiek is járni szoktak ilyen helyzetekben. Benézte az egészet, és visszaengedte a szerbet a meccsbe.

Nem nagyon lehet arra példákat mondani, hogy Djokovic úgy kapott volna ki egy Grand Slam-döntőben valaha, hogy meglettek volna az esélyei. És itt megvoltak. Megvoltak a második játszma rövidítésében, ahol szettlabdája is volt, és ahol tőle teljesen szokatlan módon kiélezett helyzetben elhibázott két viszonylag egyszerűnek tűnő fonákot. És megvolt az esélye a döntő játszmában is, amikor bréklabdánál üthetett egy lendített röptét a második játékban.

Ha behúzza a tie-breaket, akkor Alcaraz szerint is alighanem háromban nyer. Ha megoldja azt a röptét a döntő szett elején, akkor is alighanem ő a győztes. Komoly lendületben volt éppen, az utolsó hét játékból hatot megnyert (2/1-re még Alcaraz vezetett a negyedikben, onnan lett 6/3 Nolénak, aki ezután hozta a szerváját bréklabdát hárítva a döntő szett elején, és elvehette volna a spanyolét, ha nem üti a hálóba ezt a bizonyos lendített röptét.)

"Hogy őszinte legyek, sosem játszottam még ilyen teniszezővel" – nyilatkozta Djokovic a vasárnapi döntő után. És azt hiszem, hogy itt csak részben gondol Carlos Alcarazra, a teniszjátékosra, akinek a tenisze Federer, Nadal és Djokovic játékából lett összegyúrva, aki gyorsan tanul, aki hamar alkalmazkodik. Hanem arra is gondolt alighanem, hogy mindezek eredményeként Carlos Alcaraz meg tudta csinálni azt, amit Federer és Nadal sosem tudott.

És ez az, ami leginkább aggaszthatja a szerbet.

Mert ez az, ami miatt eldőlt, hogy Novak Djokovic sosem fogja megcsinálni a naptári Grand Slamet. Mert pillanatnyilag az, hogy ez a Carlos Alcaraz az következő három kötőjel öt kötőjel ki tudja hány évben ne nyerjen évente legalább egy Grand Slamet, az elképzelhetetlen.