Nagy sportvita: Talán idegenben is van esély a továbbjutásra

Nekem nem jelent különösebben sokat az, ha beszélhetek egy tévében, normális időszakban napi rendszerességgel előfordul velem ilyesmi, ám mivel a többi vendég nem volt ilyen szerencsés helyzetben, ezért picit jobban ambicionálták a témát, mint én. Egymás szavába vágva üvöltötték végig gyakorlatilag az egész műsort. Nem mondom, hogy jó élmény lett volna, de azért megesik az ilyesmi.

Ennek ellenére, amikor a Hír TV felhívott, hogy volna-e kedvem részt venni Szabó László, Kele János és Szöllősi György mellett egy sportfinanszírozásról szóló vitaműsorban, azonnal igent mondtam. Annak ellenére mondtam igent, hogy az első pillanatban tisztában voltam a dolog veszélyeivel. Finoman szólva sem vagyok a csatorna állandó nézője, sőt, hogy őszinte legyek, legalább öt, de talán tíz éve már semmiféle politikai tartalmat televízióból nem fogyasztok, de azt tudtam, hogy itt könnyen olyan síkra terelődhet a beszélgetés, ami után megkaphatom, hogy ennek vagy annak a pártnak a szekerét tolom.

Ezt pedig nagyon nem szerettem volna.

A sportban élek, talán valamit értek is hozzá, kialakult véleményem van a sportfinanszírozásról, sőt, általában elég sok mindenről nagyon határozott véleményem van, de a politikától igyekszem távol tartani magam. Ami persze nem azt jelenti, hogy ne mondanám el, vagy ne írnám meg adott esetben, ha valami nem jó, ha valami nem tetszik, hanem azt jelenti, hogy a politikai pártoktól igyekszem távol tartani magam.

Tisztában voltam vele, hogy az egész történet honnan indult. Tudtam, hogy Szöllősi György mint a Nemzeti Sport főszerkesztője, nemcsak hogy lehozta a Sportegyesületek Országos Szövetségének a petícióját, hanem jegyzetben állt ki mellette, és azt is tudtam, Kele János erre miként reagált. Tudtam, hogy a Facebook-posztban kérte őt egy válaszcikk leközlésére, és tudtam, hogy Szöllősi minderre válaszul – Dr. Bubót idézve – elmeháborodottnak nevezte őt.

Tudtam, hogy egy magát demokratikusnak nevező országban a közszolgálati sportnapilap intézménye legalábbis mosolyogtató, és tudtam azt is, hogy ha már úgy alakult, hogy lett/van közszolgálati sportnapilap, egy ilyen "endorsement" cikk, amit Szöllősi főszerkesztőként jegyzett: megengedhetetlen.

Azt hiszem, leginkább azért mondtam igent erre az egész vitára, mert ezt a pár mondatot feltétlen szerettem volna elmondani. Fontosnak éreztem beszélni a közszolgálatiságról magáról, még akkor is, ha én magam világ életemben egy kereskedelmi csatornánál dolgoztam.

Aztán, amikor megkaptam a részletesebb tematikáját a műsornak, világossá vált, hogy erre nem biztos, hogy lesz módom. Labdarúgás, versenysport és utánpótlássport szerepelt az adásmenetben, mindenkinek 4-4 perc megszólalást biztosítva minden témakörben. Utóbbinak, mármint hogy mindenkinek van egy időkerete, és a megszólalások hossza limitált – okulva az ATV-s tapasztalatokból – kifejezetten örültem.

Talán nem veszek tök feleslegesen zakót – gondoltam.

Elég sokat készültem ugyanis, talán túl sokat is. Volt, hogy még a sífelvonón is azon járt az agyam, hogy milyen irányba terelődhet egy ilyen vita, mikkel találhatnak meg, mire kell vigyáznom, ami nem volt szerencsés. Síelés közben az ember bámulja a hegyeket, éljen meg minden pillanatot, ne ilyesmivel foglalkozzon.

Tényleg nem tudtam, mire számítsak. Én felkészültem tisztességesen, mint ahogyan fel szoktam készülni minden közvetítésemre a mai napig, de egy vita azért más. Még ha elvileg szakmai is. De ebben az országban élek lassan 55 éve, tudom, hogy itt egy szakmai vita sem tud kizárólag szakmai lenni, mert itt minden fekete vagy fehér, A vagy B.

Ennyivel a választások előtt pedig pláne.

Nem voltam naiv, készültem csapdahelyzetekre, és kiderült, hogy a félelmem nem is volt alaptalan. A vita egy pontján előkerült a Momentum, a budapesti olimpia, de ennek ellenére azt kell mondjam: rosszabbra számítottam. A műsorvezetés kifejezetten korrekt volt, amit ezúton is köszönök, mert nem lehetett egyszerű feladat. Önmagában egy ilyen vita moderálása sosem az, hát még ilyen közegben, ilyen témában, ezekkel a szereplőkkel.

Ez lett belőle. Még az is lehet, hogy lesz folytatás is, bár nem tudom, mennyi maradt még a témában, de ha van rá igény, én állok elébe.

Szerintem nézzétek meg, érdemes.

Akármit is gondoltok a világról.

Az szg# sorozat további írásait itt találjátok.

#senki sem kérdezett, már a YouTube-on is, illetve podcast formájában az Eurosport podcastjei között, valamennyi nagy megosztón - Spotify, Apple, Google podcast stb.