Lázár János Orbán Viktor felkérésére, válságmenedzsernek érkezett a teniszszövetség élére, ám azt kérte a miniszterelnöktől, hogy a múlt lezárása mellett egy fejlesztési program beindítására is legyen módja. Korábbi megszólalásai alapján azonban sejteni lehetett, hogy az egykori kancelláriaminiszter sportirányítással kapcsolatos gondolatai alapján aligha tartozik a Fideszen belül a fősodorhoz. Nagyinterjúnkban arra kerestük a választ - még a NAV-vizsgálat és az A-Z Tenisz Kft inkasszója előtt -, hogy:

-       Mik azok a preferenciák, amelyek alapján működtetni szeretné a szövetséget?
-       Mire számíthatnak az éljátékosok, és mire az utánpótlás, illetve a klubok?
-       Mi lesz a sorsa a budapesti ATP-tornának és a Fed-kupa-döntőnek?
-       Milyen örökséget hagyott hátra a szövetség előző vezetése?
-       Mit gondol a TAO-ról, mit gondol a magyar sporttámogatási rendszerről?
2015 áprilisában még miniszterként a parlamentben egy képviselői kérdésre, mely a paksi sportklubok támogatását kevesellte, Ön ezt válaszolta: “A professzionális futballban vagy a professzionális sportban az állami pénznek nincs, vagy rendkívül szabályozott és mérsékelt mértékben volna helye.” - Ma is így látja ezt?
European Open
ATP Antwerpen: Schwartzman - Brookbsy meccsösszefoglaló
15 ÓRÁJA
Abszolút. Ezért is volt nagy dilemma számomra, hogy elnöki munkát vállaljak egy sportszövetség élén. Különösen akkor, ha az lényegében csak állami támogatásból működik és ezeket osztja szét. Magyarországon pillanatnyilag az a realitás – szerintem inkább sajnos, mint szerencsére –, hogy ha az állam nem lenne a magyar sport legnagyobb támogatója, ha a magyar adófizetők nem lennének a magyar sport legnagyobb szponzorai, akkor számos sportág gyakorlatilag működésképtelen lenne. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy ha az állam nem lenne ilyen bőkezű támogató, számos sportág már üzletileg is működtethető lenne. Ezeket a nézeteimet most is tartom, szerintem egy politikusnak nem érdemes a profi sport területére merészkednie. 
Az én szerepem a következő egy évben az, hogy egy atipikus helyzetbe került szövetséget, amely lényegében csődben van, próbáljak talpra állítani és újraindítani. Két ambícióm van: konszolidáció pénzügyi értelemben, hogy ne kerüljön felszámolás alá a szövetség, illetve levegőhöz juttatni minden teniszklubot. Nem nagy presztízsrendezvényekben és presztízsberuházásokban gondolkodom, hanem abban, hogy aki ma Magyarországon teniszezni szeretne, annak legyen hol. Méghozzá jó körülmények között, adott esetben úgy, hogy fizetni is hajlandó legyen érte.
Tehát ahogyan azt már a megválasztásakor is jelezte, a tömegsporté lesz a prioritás?
Ha visszatekintünk az elmúlt évekre itt, a tenisz körül – de azt hiszem más sportágakban is –, kialakult egy éles szembenállás. Sokan gondolják, hogy a szövetségnek az a feladata, hogy a professzionális tenisz működési feltételeit megteremtse, ehhez versenyjogokat szerezzen, nemzetközi versenyeket rendezzen, a szükséges infrastruktúrát fejlessze, a profi versenyzőket képezze, menedzselje, támogassa. A másik oldal szerint a szövetség feladata a tömegsport és az utánpótlásnevelés koordinálása. Én az utóbbira helyezem a hangsúlyt. Nekünk, a kormányzatnak, az adófizetőknek az az érdekünk, hogy magyar vidéki polgárság is jó körülmények között tudjon teniszezni, együtt lenni. A vidéki centrumokba pénzt kell tenni, mert sokkal több gyerekre volna szüksége a sportágnak. 
A magyar tenisznek nem tesz jót, ha azt továbbra is csak kiváltságosok, zárt elit közösségek élvezhetik. Szerethetővé és elérhetővé kell tenni mindenki számára.
Ha jól értem akkor az utánpótlásnevelést ebben a kontextusban sokkal inkább a tömegsport részének tekinti, mintsem a profi sporténak?
Maximálisan. Az iskolai tenisz eddig is remek kezdeményezés volt. Azokat a klubokat és vállalkozásokat kell kiemelten támogatni, amelyek a gyerekekkel foglalkoznak, ahol utánpótlásnevelés zajlik. Azt is tudom, hogyha erős utánpótlást és tömegbázist akarunk, akkor elengedhetetlenek a példaképek. Ott van Novak Djokovic, aki amellett, hogy a világ legjobb játékosa, egyáltalán nem engedte el szerb gyökereit, és aki köré, mögé egy fantasztikus teniszélet szerveződött Belgrádban. Nemzeti példaképpé, mintává vált. Ez nagyon fontos, de ezen a téren egy sportszövetségnek legföljebb támogató szerepe lehet. 
Nem feladatunk a profi játékosok életének szervezése, menedzselése vagy profi versenyek szervezése. Nekem sem ez a célom. 
A profi játékosokkal egy kölcsönös megbecsülésen, tiszteleten alapuló viszonyra van szükség, ahol a nemzetközi teniszéletben megszokott szerződéseket kell kötni. Ebben a keretrendszerben mi legföljebb szponzorai lehetünk egy-egy profi játékosnak.

lazar-janos

Fotó: Eurosport

Magyarul a szövetség köt egy szerződést Fucsovics Mártonnal, hogy játszik a Davis-kupában, cserébe kap ezt vagy azt?
Legyen ez tiszta. A nagy magyar játékosokkal szemben nem „zsaroló” pozícióból kell fellépni, hogy nekik Magyarországon kell játszaniuk, mert ők magyar emberek, hanem tisztességes és ösztönző szerződést kell kötni velük. Legyen ez fair, átlátható, a játékos is tudja, mi mit szeretnénk, és mi is tudjuk, hogy mit kell biztosítanunk mindazért cserébe. Korrekt együttműködés alapján szeretnénk a nagyvonalú támogatók közé lépni, nem pedig a közhangulatot ellenük fordítani. 
Visszakanyarodva még egy pillanatig az utánpótlásnevelésre. A tenisz egy rettenetesen drága sport, ahol nagyon rögös út vezet addig, hogy egy tehetséges srácból profi teniszező legyen.
Ebben mentorálási feladata lehet a szövetségnek. Minden korosztályban van 5-10 kiemelten tehetséges gyerek, ami életszerű szám egy ekkora országban. Őket segíteni kell, abban a metszéspontban, ahol már nem egyszerű fiatal játékosok, hanem a profi tenisz felé orientálódnak. Minden nemzedékben kell legyenek olyan teniszezőink, akikre fel lehet nézni. 
El kell érnünk, hogy ne kallódjon el senki csak azért, mert a szülei nem elég tehetősek és nem tudják finanszírozni a gyerek képzését. Az anyagi javak hiánya ne lehessen akadálya annak, hogy valaki élvonalbeli teniszező legyen Magyarországon. 
Ugyanakkor erre nem az a megoldás, hogy „elraboljuk” a gyereket a klubjától, hogy gyakorlatilag „megvesszük” 16 éves korábban. A szövetség egy nyitott tenyér, amely felemelhet, nem pedig marok, amely nem ereszt. A szövetség ne menedzseljen játékosokat átláthatatlan alkukon keresztül. A főtitkár pedig egyáltalán ne menedzseljen játékosokat „privátban”. Átláthatóbb, a nemzetközi viszonyoknak megfelelő állapotokat akarok teremteni.
Bardóczky Kornélnak és Sávolt Attilának lesz szerepe?
Sávolt Attila a szakmai irányításért, Bardóczky Kornél a fejlesztésekért lesz felelős. A kormánynak van egy terve, hogy Magyarországon a fővárosban és vidéken is legyenek olyan teniszcentrumok, ahol a gyerekek fejlődni tudnak. Piramisrendszerben képzelem ezt el. Azokat a pályákat is szeretném támogatni, ahol az üzemeltető az amatőr, illetve a szenior sportra áldoz. Itt nem kell nagy összegre gondolni, de ha pár millió forinttal tudunk támogatni egy-egy pályát, amelyiktől az önkormányzat bérleti díjat kér, már óriási segítség lehet. E fölött lennének azok a létesítmények, ahol a klubélet zajlik, ahol edzők dolgoznak, ahol gyerekeket nevelnek. Itt a támogatás már jelenthet működési támogatást és létesítményfejlesztést is. Legfelül, a piramis csúcsán pedig azok a nagyobb létesítmények volnának, ahol versenyeket lehet rendezni, ahol a bajnoki küzdelmek zajlanak. Egyre kevesebb ilyen van sajnos. Nagyon fontos azonban, hogy olyan infrastruktúrát hozzunk létre, amit utána fenn is tudunk tartani. A helyi fizetőképes keresletet figyelembe kell venni, mert a tenisz iránt egyértelműen van ilyen. Ez nagyjából 50 települést, Budapestet, a 23 megyei jogú várost, és még nagyjából 20 települést jelent.
Ezeket a terveket meg lehet valósítani úgy, hogy lesz Budapesten ATP-torna, és Federation-kupa-döntő? Vagy a tervek megvalósulásának az az ára, hogy ezek nem lesznek?
Óvatos vagyok a kérdés megválaszolásával, mert nem szeretnék fejlődésellenesnek látszani, és tudom, hogy egy nagyra hivatott és tehetséges nemzet tagjai vagyunk. De mi a realitás? A pénzügyek rendbetétele legalább fél év, és kell egy másik fél év, a jövő év első fele, hogy a klubokkal megkössük a fejlesztésekről szóló megállapodást. Azzal a felhatalmazással érkeztem, hogy a kormány nemcsak az adósságot kész rendezni, hanem a fejlesztésekbe is hajlandó pénzt fektetni. Ha a miniszterelnök tanácsot kér tőlem, hogy ezen felül áldozzunk-e nemzetközi versenyre, építsünk-e ennek megfelelő infrastruktúrát, akkor a megfontolt lépések politikáját javaslom majd neki. 
Mindenekelőtt szembe kell nézzünk azzal, hogy az előző szövetségi vezetés nem átlátható körülmények között kötött szerződéseket nemzetközi tenisztornák rendezésére. Ez nagyon kényes kérdés: eurómilliókra rúgó számlák maradtak kifizetetlenül, jogdíjak, licencek várnak rendezésre. Nagyon komoly adósságba verte magát a szövetség és ezen keresztül a magyar állam. 
Ez presztízst, hitelességet is rombol. Ezek rendezése után kell majd azt a stratégiai döntést meghozni, hogy mit akarunk. Ha saját jogunk lenne egy ATP 250-es versenyre, és nem kellene bérelnünk, mint eddig, akkor talán volna értelme ehhez infrastruktúrát rendelni. De ez már egy 20 éves program, amitől pillanatnyilag még messze vagyunk. Jelenleg bizonytalan hátterű, rossz kondíciójú versenyeket bérlünk aránytalanul nagy összegért, ráadásul tetemes tartozást is felhalmoztunk. Az első és legfontosabb lépés, hogy ezen a téren rendet teszünk.
És a Fed-kupa?
A Fed-kupát nem sorolom ide. Annak a megrendezéséhez egyfelől nem kell 30 milliárdért teniszközpontot építeni, másfelől arról már megszületett a döntés, a magyar állam, illetve Fürjes Balázs kormánybiztos vállalta a lebonyolítását. Kétségtelen: ha most kellene erről dönteni, én semmiféleképpen nem javasoltam volna az illetékeseknek. 
Látni kell azonban azt is, hogy annak idején, amikor megnézték, Budapestet mint brandet hogyan lehet a világ turisztikai térképén pozícionálni, arra jutottak, hogy a tenisz az, ami képes egy jelentősebb, ráadásul prémium nézőközönséget idevonzani. Ennek azonban a zalaegerszegi, vagy a debreceni teniszélethez nagyon kevés köze van, ráadásul, ha a kormánynak az a célja, hogy Budapestet a nemzetközi teniszdesztinációk közé emelje, akkor meg kellett volna próbálkoznunk egy valóban komoly nemzetközi verseny megvételével is.
Ami nem a Fed-kupa
Nem, ez nem Fed-kupa, és nem Mallorca. Nem a „fapados” változatot kellett volna megvennünk, hanem egy „Mercedest”. Csak az nyilván nem volt eladó. Azt mindenképpen el kell ismerni, hogy Budapest brandingeléséhez ez jó célkitűzés volt, csak akikre a megvalósítás volt bízva, azok nem feltétlenül a jó irányba indultak el. 
Ráadásul mindenütt eurószázeres és eurómilliós tartozások halmozódtak fel, ami rombolja annak a komolyanvehetőségét, hogy Magyarország nemzetközi tenisztornát rendezzen. 
Ha ezekkel a szervezetekkel és jogtulajdonosokkal pereskedés, nemzetközi botrány nélkül meg tudunk egyezni egy méltányos kompenzációban azért, hogy a versenyeiket nem tudjuk megrendezni, az már nagy eredmény. 
Hogyan juthattunk el idáig?
Nem szabad elfelejteni, hogy amikor Szűcs Lajos idejött, a teniszszövetség kivéreztetett szervezet volt évi 100 milliós költségvetéssel. Nem sok esély volt a talpra állásra. Gyakorlatilag teljes konszenzussal kidolgoztak egy szakmai programot, amit a kormányzat elfogadott, és aminek a 80%-a még ma is érvényes. Ám ahogyan az lenni szokott, amint megérkeztek a források, kialakult a vita, ami nem csak lehetetlenné tette a szakmai program megvalósítását, hanem mostanra botrányokba is fulladt, és oda vezetett, hogy a megszűnés fenyegette a szövetséget.
Vagy Lázár János lesz a teniszszövetség elnöke, vagy be lehet csukni a boltot | Eurosport
Félreértés ne essék, a cím nem kiállás valaki mellett, még csak nem is kortesbeszéd, ez egészen egyszerűen tényszerű megállapítás a Magyar Teniszszövetség tisztújító közgyűlése előtt egy héttel. A sportág jelenlegi helyzetét ugyanis nem lehet másként értelmezni 2020 Magyarországán.
Kívülről úgy tűnt, hogy a nagy szakmai viták azért elsősorban arról szóltak, hogy kinek mennyi pénz jusson.
Miközben a döntő többségnek nem jutott semmi! 
Kívülről nézte a „cukrászdát” a vidéki egyesületek 99 százaléka. 
Óriási összegek hangzottak el, hogy mennyit fogunk Fed-kupára és egyéb versenyekre költeni, miközben a vidéki egyesületeknek nem volt pénze új hálóra és pályakarbantartásra, a lét és nemlét határán billegtek. Kettényílt az olló. Elhiszem, hogy ez ellenérzést szül azokban, akik gyerekekkel foglalkoznak, pályát üzemeltetnek, klubokat próbálnak menedzselni évtizedek óta. Ráadásul az ilyen vidéki kis kluboknak gyakorlatilag lehetetlen szponzorokat szerezni, a működési költségekre 5-10 millió forintot helyi szinten előteremteni, hiszen a potenciális támogatókat elvitte a TAO-rendszer. A cégek azt mondják, hogy a TAO-val letudták a kötelezettségüket és a lehetőségüket is, a pénzek pedig áramlanak e sportágak felé. Csak Hódmezővásárhelyen 130-150 millió forintot össze lehet szedni a TAO-ból, ám a sportágak között nincs ott a tenisz. És jó néhány más sportág sem…
Azt teljesen kilátástalannak érzi, hogy kialakuljon egy jól látható üzleti kör, amelyik piaci alapon támogatja a teniszt? Ugyanúgy, mint sok helyütt a világon?
Magyarországon ma a privát sportfinanszírozást a TAO dominálja. Kérdés, hogy a következő öt évben lehet-e olyan teniszéletet szervezni, amelyhez a magántámogatók felsorakoznak. Ma a tenisz legnagyobb szponzorai az adófizetők, hiszen az ő forrásaikból valósul meg a konszolidáció, valamint a szülők, akik támogatják a saját gyerekeiket. Nekik tartozunk köszönettel. Amíg nem lesz rend a szövetségben, biztosan nem lehet támogatókat találni, ezt követően azonban a tenisz olyan sport, ahol helye lenne a szponzoroknak, az üzleti alapú támogatóknak. 
És egy jó állapotban lévő teniszszövetséggel, ám a TAO-rendszer fennmaradásával lehet üzleti alapú támogatókat szerezni?
Magyarországon 100-120 ezer ember játszik rendszeresen, és a kiemelkedő sportteljesítményeket, legyen szó csapatsportról, vagy akár a teniszről, komoly társadalmi elismerés övezi. A külső kiállása egyáltalán nem rossz a magyar tenisznek, vannak tehetséges, sikeres játékosok, csak a belső struktúra nem megfelelő, ami ellenérzéseket szülhet a szponzoroknál és nem felel meg a sportág és a sportolók elvárásainak sem. Ez a rendszer több milliárdos állami támogatás transzparens elosztására alkalmatlan. 
A pénzkezelés kultúrája nem volt kiérlelt és átlátható, ami sajnos magyar betegség: attól tartok, ha a másik 16 kiemelt sportágat megnéznénk, ott is hasonló dolgokat tapasztalnánk. 
A pénzkezelés kultúrája nem volt kiérlelt és átlátható, ami sajnos magyar betegség: attól tartok, ha a másik 16 kiemelt sportágat megnéznénk, ott is hasonló dolgokat tapasztalnánk. 
Azt mondjuk nehéz vitatni, hogy a sporttámogatásunk nagysága európai szinten is az élvonalban van.
Az viszont más kérdés, hogy ez a grandiózus állami támogatás vajon mennyire teszi kényelmessé, elkényelmesedetté a sportvilágot. Sokkal könnyebb az államhoz menni, mint a piachoz fordulni és támogatókat, szponzorokat bevonni. Miközben panaszkodunk, hogy nincs szponzor, nincs piaci támogatás, nem tudjuk, hogy nem ez a nagyvonalú állami támogatás kényelmesítette-e el a szövetségeket. Ugyanakkor az is hozzátartozik a valósághoz, hogy ennek az országnak volt egy 30-40 éves, lerobbant sportinfrastruktúrája, és ha nincs a TAO-rendszer, akkor a települések és a klubok soha nem tudták volna ezt felújítani. Városvezetőként pontosan tudom, hogy soha nem lett volna lehetőségünk 500 millió forintot költeni a stadion felújítására, mert a költségvetési vitában a fókuszt mindig elvitte az oktatás, az útépítés, a járdaépítés, vagy valami más. Ezért támogattam a TAO-rendszert a központi kormányzatban is, mert ismertem a költségvetési viták dinamikáját, és tudtam, hogy a normál költségvetési rendszerben a sportnak nem lehetett volna évről-évre ennyi támogatást biztosítani.
A 30-40 éves elmaradott infrastruktúra felújítására csak így volt lehetőség, csak így volt mód uszodák, kosárlabdapályák, stadionok építésére. Ilyen időközönként ez elkerülhetetlenül szükséges, már csak az amortizáció miatt is, hiszen ha nem megfelelő az infrastruktúra, a gyerekek számára sem lesz olyan vonzó a sport. A fenntartás azonban kétségtelenül nem lesz egyszerű, erre mindenképp ki kell találni egy jó modellt, mert pillanatnyilag a társadalmi jólét sajnos nem áll mindenütt olyan szinten, mint amilyen létesítményeket építünk.
VTB Kremlin Cup
Hazai játékos lesz az egykori Grand Salm-bajnok ellenfele a moszkvai döntőben
16 ÓRÁJA
European Open
Schwartzman nem hagyta a fiatal amerikainak, hogy csodát tegyen Antwerpenben
16 ÓRÁJA