Népszerű sportok
Még több sport
Összes megjelenítése
Opinion
Vívás

Mit engedhet meg magának egy hatszoros világbajnok Magyarországon, ha ezt nem?

Szabó Gábor

Frissítve 01/08/2023 - 21:32 GMT+2

Élsportolók között ritka a baloldali. Ha van egyáltalán. Nyilván akad azért, de tényleg nincs túl sok. Nem vagyok szociológus egyébként, nem végeztem ilyen irányú kutatásokat, talán úgy lehetne mondani, hogy empirikus úton – élsportolók környékén éléssel – gyűjtögettem az információimat, míg végül eljutottam eddig a megállapításig.

Mit lehet még leírni, ha ez nem fér bele egy hatszoros világbajnoktól? (Fotó: AFP)

Fotó: Eurosport

A vívóknál a helyzet még sokkal egyértelműbb: ők szinte mind jobboldaliak, kivétel nélkül.
Ez utóbbit azért nem nehéz magyarázni: a sportág katonai gyökerei még a mai napig érződnek, hiszen a világháború előtt gyakorlatilag kizárólag katonatisztek vívtak, őket pedig azért nehéz lett volna baloldalisággal vádolni. Az ő nevelésük, ezáltal még az ő neveltetésük mind a mai napig elér. Egyébként is, valahogy úgy képzelem, hogy az a vágy, ami az élsportolókat hajtja, hogy egy nemzet büszkeségei legyenek, az, hogy gyakorlatilag nulla-huszonnégyben egy dobogó tetején látják magukat, amint a himnuszt hallgatják, az szinte észrevétlenül tolja őket a jobboldal felé. És ez így rendben is van.
Mindezt csak azért írom le, mert talán legkedvesebb kolléganőm, Horváth Mariann, aki hatszoros vívó világbajnok (és itt a vívó szándékosan – és a gyengébbek kedvéért – van vastag betűvel szedve) a minap írt egy cikket ugyanezen az oldalon. Mariann úgy a legkedvesebb kolléganőm egyébként lassan harminc éve, hogy világnézeti dolgokban gyakorlatilag soha, semmiben nem értettünk egyet. Nagyokat tudunk vitatkozni, szinte mindenen, mint ahogyan nagyot vitatkoztunk akkor is, amikor kitört a háború. Én akkor azt az álláspontot képviseltem, hogy bár vérzik a szívem egy csomó orosz sportolóért, akiket nagyon szeretek, de meg tudom érteni az eltiltásukat, hiszen ebben a helyzetben nem elvárható egy ukrántól, hogy versenyezzen egy orosz ellen. Azt mondtam, hogy én sem versenyeznék soha senkivel, aki olyan országból jött, amelyik megtámadta a hazámat.
Mariann ezzel akkor nem értett egyet, ám később aztán újra beszélgettünk a témáról, és említette, hogy leesett neki, mire gondolok, amikor eszébe jutott, hogy vívásban például kötelező a kézfogás, hogy kizárás jár azért, ha nem fogadod el.
A kézfogás pedig egy ilyen helyzetben nyilvánvalóan elképzelhetetlen.
Mariann, aki tehát vívó, jobboldali, és mint ilyen, a miniszterelnök úr feltétlen és meglehetősen régi híve – és aki felhatalmazott arra, hogy ezt leírjam róla –, mint már említettem, a minap írt egy cikket ugyanezen az oldalon. A címe az volt, hogy: Az ukrán – orosz kézfogás ügyében a FIE megmérettetett és könnyűnek találtatott. Kattintásvadászattal tehát aligha lehetett vádolni a szerkesztő kollégánkat, aki a címet adta, a cikk alatt mégis több mint 900 komment sorakozik a Facebookon. Ez a 900 komment egy olyan méretű oldal esetében, mint amilyen a miénk, egészen elképesztő szám. Még a Federer-Nadal-Djokovic Bermuda-háromszögben sem tapasztaltunk soha hasonlót, pedig ott azért akadtak érdekes történetek.
A kommentek java része persze gyalázkodó.
Annak ellenére, hogy a cikkben magában szó nincs politikáról, Mariann nem írta le azt – ami egyébként a véleménye –, hogy Smirnova, tehát az orosz rendkívül sportszerűtlenül viselkedett, mert rájátszott erre az egész ügyre, hogy pontosan tudta, hogy Kharlan nem fog vele kezet fogni, hogy éppen ezért szándékosan nem fogadta el az ukrán – szintén kötelező – tisztelgését, pengeérintését sem. Annak ellenére, hogy tudta: ő már tovább semmiképpen nem juthatott, pusztán az ukrán kizárását érhette el.
Minderről Mariann nem írt, ezt mindössze a vele folytatott beszélgetésből tudom. Ő azt taglalta, hogy a Nemzetközi Vívó Szövetség mennyire felkészületlen volt, hogy hogyan alakulhatott ki ez a kétségtelenül kellemetlen szituáció, melynek következtében egyébként Smirnova több mint fél órát ücsörgött a páston, egy széken.
A kommentekből mégis megtudtuk, hogy az Eurosport egy ukrán gittegylet, hogy a szerző démonizálja az oroszokat, továbbá, hogy egy szerencsétlen impertinens társaság vagyunk.
De, ami talán a még ennél is rosszabb: nem gondolnám, hogy fizetett trollok írták volna ezeket a sorokat, sokkal inkább úgy tűnik, hogy itt hús-vér emberek írták le a véleményüket. Még ha nem is feltétlen a sajátjukat. Ám ettől még, hogy ez a vélemény nem feltétlen a saját véleményük, hanem valaki másé, akiében hisznek, attól még ezek a hús-vér emberek tényleg azt gondolják alighanem, hogy valaki – aki azért elég sok dicsőséget szerzett már Magyarországnak – egy ilyen cikket sem engedhet meg magának.
Ám ha ez nem fér bele egy hatszoros világbajnoktól, akkor mi fér bele?
Azok, akik ezeket a kommenteket leírták, azok milyen Magyarországot látnak maguk előtt? Milyenre vágynak? Milyenben szeretnének élni? Egy általuk elképzelt országban szerintük mi járna egy ilyen cikkért? Kerékbetörés? Felnégyelés? Be kéne tiltani az Eurosportot rendszerellenes elhajlásért? Mit lehetne csinálni, mit lehet írni, ha ezt nem lehet? És ha ezt nem lehet annak, aki ugyanazon az oldalon áll, mint ők, aki ugyanoda szavaz, történjék bármi, akkor mit lehet csinálni annak, aki másként gondolkodik? Aki esetleg a másik oldalt támogatja?
Annak már a Dunába kell lövetnie magát?
Vagy még elegendő, ha pusztán csak elkotródik?

SENKI SEM KÉRDEZETT – SZG#24

Csatlakozz a több mint 3 millió felhasználóhoz az appunkon
Legyenek mindig kéznél a legfrissebb sporthírek, eredmények, élő közvetítések
Letöltés
Kapcsolódó témák
Cikk megosztása
Hirdetés
Hirdetés