Az ukrán-orosz kézfogás ügyében a FIE vezetése megmérettetett, és könnyűnek találtatott

Egy ilyen szövetség és ilyen vezérkarral rendelkező sportág ne csodálkozzon azon, hogy minden erőfeszítése dacára sem tud kitörni a kisebbségi létből már évtizedek óta. Egy olyan vezérkar, mely másfél éve nem tud (vagy a háttérbeli orosz befolyás miatt nem akar?) alkalmazkodni egy bizonyos helyzethez, mely némi empátiát és karakánságot egyszerre igényel, nem lehet más, mint jóllakott kiscserkészek gittegylete.

A vívásban létezik egy szabály, kb. 120 éves csupán. Azt mondja ki, hogy kötelező az ellenféllel kezet fogni a levívott asszó után. KÖTELEZŐ, nem udvariassági gesztus, hanem szabálykönyvben lefektetett norma, aminek elmulasztása esetén a vívó azonnal „fekete lapot” kap, azaz kizárják a versenyből, annak minden további következményével együtt (pl. az egyéni versenyt követő csapatversenyen nem vehet részt). Egy szép, régi, hagyománytisztelő, a vívást, mint versenysportot, nemes küzdelmet, ősi virtust és nem mint gyilkolásra alkalmas tevékenységet bemutató szabály.

Ugyanakkor egy kézfogás nem csupán a vívásban létező gesztus, annak szimbolikus jelentése van évszázadok óta a civil életben is: a két fél közötti megállapodást, baráti kapcsolatot, megtartandó ígéretet jelent (ráadásul testi érintkezés). Mindez pedig a jelen helyzetben nehezen értelmezhető ukrán-orosz viszonylatban.

A vívóknál egy asszó sportszerű lezárását is jelenti a kézfogás, ami azonban azzal is megtörténik, hogy a küzdelem végén a két vívó egymással szemben állva a fegyverével jellegzetes és szintén kötelező tisztelgő mozdulatot tesz az ellenfél és a zsűri felé is. Szép és megtartandó szabályok, szokások ezek, amiken nem szabad változtatni.

Mint ahogy egy világjárvány idején a szabályt módosították: a kézfogást könyökérintéssel vagy pengeérintéssel lehetett (kellett) kiváltani, elkerülendő a fizikai érintkezést. Köszönjük urak a gyors reakciót, önök ötösre vizsgáztak, jött egy helyzet, amit kezelni kellett, módosították a szabályt, szellemének tiszteletben tartásával arra az időre, amíg a helyzet ezt megkövetelte.

Majd jött egy másik „helyzet”, az orosz-ukrán háború, ahol önök, urak, megbuktak a vizsgán. Mert ugyan mit tudnak felhozni a mentségükre, hogy egy másfél éve tartó, modernkori pusztító háború sportot érintő hatásaira - amik sajnos léteznek - képtelenek reagálni egy hasonló szabálymódosítással, mint amit megtettek a COVID-helyzetben?

A sorsnak kicsit játszani támadt kedve a milánói vívó világbajnokságon, gondolta, megméri a testületet. Mert ugyan mi más lehet, mint egy furcsa kis fricska, ami főpróbaként a férfi párbajtőrözőknél, díszelőadásként a másnapi női kardban történt meg?

Vajon mennyi a valószínűsége annak, hogy egy 64-es táblán, ahol van összesen 1 orosz és 1 ukrán vívó, az első fordulóban összekerüljenek? Mennyi a valószínűsége, hogy ez kétszer forduljon elő? Mennyi a valószínűsége, hogy ezt megússza egy komoly emberekből álló sportszervezet?

A főpróbát meg lehetett úszni, az ukrán Ihor Reizlin visszalépett a versenytől, így orosz ellenfele jutott tovább, a FIE pedig nagyot sóhajtott, mindenkinek szíve joga a visszalépés egy olimpiai kvalifikációs világbajnokságon, mi mossuk kezeinket.

A díszelőadás a női kardozóknál kicsit másként zajlott, ráadásul egy része a színfalak mögött, majd a primadonna drámai bukása tett pontot az előadás végére, ezúttal a sóhaj elmaradt, mint ahogy a publikum korrekt tájékoztatása is.

Nem hallottunk ugyanis arról, hogy a világbajnokság bíróküldő bizottsága megegyezett-e esetleg abban, hogy az egyetlen orosz-ukrán párharcban a bíró tapintatosan nézzen félre és ne vegye észre, hogy a két vívó kezet fogott-e vagy sem. Másképp ugyanis mi a magyarázata, hogy a bíró nem mutatta fel a 120 éves szabály értelmében azonnal a fekete lapot, amint észleli, hogy a négyszeres világbajnok ukrán Kharlan nem fog kezet?

Arról sem lehetett túl sokat olvasni, hogy Kharlant, aki egyébként megadta a tiszteletet ellenfelének azzal, hogy a pengeérintkezést, ami tökéletes megoldás volt járvány idején, felajánlotta (talán még a kötelező tisztelgés is megvolt), mint ahogy arról sem, hogy rákérdezett a bírónál, hogy így rendben van-e, aki azt mondta, igen.

Arról sem olvastunk, hogy szabály a vívásban az is, hogy a fekete lapot, ami a versenyből való kizárást jelenti, azonnal, még a páston, a bíró kell, hogy felmutassa a versenyzőknek, az úgy érvényes. Nem úgy, hogy az egyébként legyőzött, tehát ellenfele kizárása esetén sem továbbjutó orosz, Anna Smirnova fél órát üldögél a páston az orosz óvás idejére, majd ennek hatására a már következő asszójára készülő Kharlant meglátogatja egy kisebb küldöttség és utólag felmutatják neki a fekete lapot. Ami egyébként egyúttal azt is jelenti, hogy a csapatversenyben 3 nappal később nem indulhat.

Aztán megjelent a FIE oldalán egy hírecske, hogy mégis indulhat. A szervezet ugyan teljes mellszélességgel kiáll a 2 nappal korábbi kizáró döntés mellett, de összeült és úgy határozott, hogy egy másik szabályának figyelmen kívül hagyásával (kizárt vívóra azonnali hatállyal bizonyos időre történő eltiltás vár) Kharlan eltiltását a csapatverseny idejére felfüggeszti. Indoklás nincs a hírben.

Térjünk nyugovóra, megoldottuk Béláim.