Az adófizetők azzal járnak jól, ha nem az M4 közvetíti a foci-BL-t

Sőt, a közmédia egyáltalán nem választhat majd.

Amellett ugyanis, hogy az RTL vitte a drágább – úgynevezett A típusú –, 36 meccset tartalmazó közvetítési csomagot, az olcsóbb – talán nem meglepő módon: B típusú –, 167 meccset tartalmazó csomag maradt a SportTV-nél. Ráadásul ezeknek a meccseknek a digitális jogai is az RTL-hez kerültek, mely így az Európa- és a Konferencia-liga jogaival együtt 323 meccset sugározhat majd különböző platformjain.

Normális esetben mindez nem lenne sokkal több egy médiapiaci hírnél, az ilyesmi része annak az iparágnak, melyben dolgozunk, jogok jönnek, jogok mennek, ahogyan mondani szoktuk.

Az „adófizetők forintjaiból felelősségteljesen gazdálkodó magyar közmédia” pénteken kiadott sajtóközleménye (melyet a Magyar Távirati Iroda közölt) azonban arról tanúskodik, hogy ezt azért nem feltétlen mindenki látja így. Önmagában már az is szokatlan, hogy egy sporttelevízió egy vesztes biddinget követően megszólaljon, a pénteki közlemény hangneme azonban inkább emlékeztet egy durcás kisgyerek reakciójára, akinek elvették a kisautóját.

Majd’ tíz évvel ezelőtt, amikor az M4 épp a Discoveryt és ezáltal az Eurosportot legyőzve jutott hozzá a Bajnokok Ligája közvetítési jogához, mi sem voltunk boldogok, sajnáltuk azt a 40-50 munkahelyet, amely nem jött létre emiatt Magyarországon, sajnáltuk az elmaradt technikai fejlesztéseket, de tudomásul vettük, ami történt, mondván ez is része a biznisznek. Akkor sem gondoltuk, és ma sem gondoljuk, hogy egy ilyen jognak, mint amilyen a Bajnokok Ligája, a közmédián lenne a helye, hogy az adófizetők pénzéből kellene kifizetni azt, amit egy magáncég is hajlandó lenne kifizetni, de tudomásul vettük, ami történt, tudomásul vettük, hogy mások másként gondolkodnak minderről.

Ám nem a sajtóközleményt szeretném szétcincálni, bár nyilván szét lehetne, hanem arról szeretnék írni, hogy miért van jól az, ami történt. Miért van jól még akkor is, ha ennek a 323 mérkőzésnek a jelentős része csak az RTL fizetős streaming oldalán, az RTL+- on lesz majd hozzáférhető alighanem.

A legfontosabb, amit tudnunk kell: az, hogy a Bajnokok Ligája-mérkőzések eddig ingyenesen lettek volna hozzáférhetők, egészen egyszerűen nem igaz. Az „adófizetők forintjaiból felelősségteljesen gazdálkodó magyar közmédia” eddig is évi sokmillió eurót fizetett ki a közvetítési jogokért. Azt a pénz abból a 130 milliárd forintból kellett kigazdálkodnia, melyet a költségvetés – tehát az adófizetők – számukra biztosítottak. Az MTVA 2022-ben a produkciós költségekkel együtt több mint 3 milliárd forintot költött a BL-jogokra (plusz még bő félmilliárdot az Európa- és a Konferencia-liga mérkőzéseire, és majdnem ugyanennyit a különböző selejtezőkre), ami azt jelenti, hogy minden magyar állampolgárnak több mint 4-500 forintjába fájt évente csak a nemzetközi klubfoci. Mindez talán nem tűnik soknak, de azért olyan összeg, amiért le szoktunk hajolni akkor, ha meglátjuk a földön.

Viszont, ami az összeg nagyságánál is fontosabb: azoknak is ki kellett fizetnie, akik nem néztek belőle egy percet sem – csak a mi családunkban van legalább 10 ilyen ember –, és azok is ennyit fizettek, akik minden meccset végignéztek. Maradjunk annyiban, hogy durván 5-7% szórakozását finanszíroztuk mindannyian.

Persze az is igaz, hogy ez minden műsor esetében így van, ami lemegy a köztévében, Bagi-Nacsáék orfeumától a Szeretlek Magyarországig, éppen ezért talán szerencsésebb a kérdést úgy feltenni: szolgálja-e a közt a foci-BL vagy a Forma-1?

Hogy ez volna-e a feladata egy közszolgálati sportcsatornának? Hogy ennek a 3-4 milliárd forintnak tényleg ott van-e a legjobb helye? És most nem merészkednék el a pedagógusbérekig, nem jönnék azzal, hogy mit lehetne kezdeni ezzel a pénzzel az egészségügyben, pusztán csak azt vetném fel, hogyha van egy közszolgálati sportcsatorna, akkor annak tényleg BL-t és Forma-1-et kell-e mutogatnia?

Hogy nem szerencsésebb-e azokat a jogokat, amikről úgyis tudjuk, hogy elkelnek a piacon, mert kurrensek, mert gyaníthatóan üzletileg is megéri leadni őket, meghagyni azoknak, akik üzleti alapon televízióznak. A köz pénzéből pedig olyan dolgokat finanszírozni, melyek közérdeklődésre számot tartanak ugyan, ám üzletileg nem érik meg senki másnak.

Az, hogy a foci-BL jogai, egyáltalán a focijogok rentábilisek, onnan látszik, hogy évről évre azért elég sokan pályáznak rájuk. Elképesztően drágák ugyan, ám ma a televíziós piacon már nem csak a reklámbevétellel lehet keresni, hanem a streaming előfizetési díjakkal is, és gyaníthatóan az RTL is ezzel kalkulált a mostani pályázaton. Persze, az is benne van a pakliban, hogy buknak az egészen, ám ha egy kereskedelmi televízóról beszélünk, a veszteség, ami keletkezik, hidegen hagyja a nézőt/adófizetőt. Ha sokat vesztenek, a menedzsment majd megüti a bokáját, ha még többet, a tulajdonosok tönkremennek.

Egy köztévében a legtöbb produkció veszteséges, és ezt a veszteséget definíció szerint az adófizető finanszírozza. A közmédiának hivatalos források szerint évi 100 millió forint reklámbevétele volt a BL-jogok környékén, ami a költségekhez képest elenyésző, így a produkció masszívan ráfizetéses volt.

Önmagában ez azonban nem lenne baj, egy közszolgálati csatornának nem kell nyereségesnek lennie, valószínűleg sehol nem az, sőt, olyan országok is akadnak, ahol a közmédiában nincsenek is reklámok egyáltalán. Ha ez egy úszó- vagy egy kajak-kenu-világbajnokság közvetítése lenne deficites, vagy egy röplabda/kosárlabda-bajnoki az, azért senki sem szólhatna egy szót sem, hiszen olyan jogokról beszélünk, melyekre üzletileg másnak nem éri meg áldozni, a közmédia nélkül egyszerűen nem kerülnének adásba, ám mivel jók vagyunk bennük, nemzeti ügynek tekinthető, hogy képernyőre kerüljenek.

Az elmúlt években azonban az M4 – melynek léte alapvetően üdvözlendő – nem csak azon a térfélen játszott, ahol normál esetben egy közszolgálati sportcsatornának játszania kell, hanem másutt is. Ha van egy percünk, könnyedén rájöhetünk miért, elindult a nézettségi versenyben is, mely kultúrállamban egy közszolgálati csatornának nem volna feltétlen feladata. Minderre most több szót nem vesztegetnék, itt élünk, értjük, mi történt és miért.

Fontos azonban beszélni arról, hogy mi lesz. Már csak azért is, mert jó tíz éve miénk Magyarország leglátogatottabb sport tematikájú streaming oldala. Azt, amit az RTL kapni fog az elkövetkező fél évben, azt mi már megkapjuk jó egy évtizede majd' minden Grand Slam-torna alkalmával. Pontosan ismerjük a nézői reakciókat.

Az M4 sem volt ingyen, ahogyan arról már beszéltünk korábban, csak eddig adó formájában fizettünk a közvetítésekért, és mint ahogyan az adóknál lenni szokott, az is fizetett, akit egyáltalán nem érdekelt a foci. Mostantól az, akit kicsit érdekel a dolog (értsd: beéri azokkal a meccsekkel, melyet az RTL és a SportTV lineárisan sugároz), az fizet majd azzal, hogy megnéz (jó)néhány reklámot, aki pedig hardcore fan, az előfizet az RTL+-ra és megnézhet akár 323 meccset évente.

De meg lehet nézni mind a 323 meccset, amit eddig nem lehetett, mint ahogyan nálunk is meg lehet nézni egy Grand Slam-torna valamennyi meccsét, vagy ahogy meg lehet majd nézni az atlétikai vb minden másodpercét, párhuzamosan a kalapácsvetést mondjuk a 10 000 méterrel.

A streamingnek ugyanis a sporttelevíziózásban hozzáadott értéke van. Nem arról van szó, hogy azt nézed, amit a tévében adnak és pluszpénzt kérnek érte, hanem arról, hogyha nagyon érdekel valami, foci, tenisz, kerékpár, atlétika bármi, akkor te plusz tartalmat, plusz szolgáltatást kaphatsz a pénzedért.

Senki sem kötelez semmire, megteheted, ha akarod. Befizetheted, ha akarod. És ez az, amit egy adófizetés esetében sosem mondhatsz el magadról.