A téli olimpia visszatér oda, ahova tartozik, az Eurosport 100 nap múlva pedig minden percét közvetíti majd

Sífutásban például nehéz megkerülni az Oslo (Holmenkollen) – Falun – Lahti háromszöget, az is egyértelmű, hogy a hagyományos gyorskorcsolya elsősorban a hollandokról szól, szánkóban, bobban Sigulda (Lettország) talán a legfontosabb helyszín, a jégkorong és a curling pedig elképzelhetetlen Kanada nélkül. De ettől még az Alpok az Alpok. Még a műkorcsolyának is itt vannak a gyökerei, pedig jég – szerencsésebb időben – azért sokfelé volt.

Ettől persze még értelmezhető törekvés, hogy ne az összes téli olimpiát Európában rendezzék meg, az azonban, hogy zsinórban négyet rendezzenek az Alpokon kívül, ráadásul úgy, hogy az utolsó hétből hat nem itt volt, az azért talán joggal nevezhető aprócska túlzásnak. Persze lehet mondani, hogy még így is 13–11-re vezet Európa a világ többi részével szemben, és mindössze annyi történt, hogy a NOB próbálta kiegyensúlyozni a korai évtizedek egyenlőtlenségeit, ám ennek az elméletnek azért némiképp ellentmond, hogy jó eséllyel a következő négy téli olimpiából viszont három megint itt lesz majd.

A következő,100 nap múlva Milánó–Cortina elnevezéssel egészen biztosan, mint ahogyan a 2030-as játékokat is odaítélték már a francia Alpoknak (ez a hivatalos elnevezés), és 2038-at illetően is tárgyalnak Svájccal, hogy ott rendezzék meg a történelem első olyan olimpiáját, amit teljes egészében a magántőke finanszíroz majd.

Ha ez összejönne, az azért is lenne nagy eredmény, mert annak az oka, hogy az elmúlt hét téli olimpiából hatot Európán kívül rendeztek, csak részben volt az, hogy a NOB így döntött. Valójában szinte minden pályázati folyamatban voltak olyan kultikus európai helyszínek, melyek nagyon jól álltak egy darabig, csak később aztán visszaléptek. Vagy azért, mert egy népszavazáson a München környékiek úgy döntöttek, hogy erre nekik nincs szükségük, vagy azért, mert miután kiderült, a NOB vezetői milyen elbánásban kellene, hogy részesüljenek - dedikált forgalmi sáv, királyi fogadás, legújabb mobiltelefon- , a parlament megvonta a támogatást az oslói pályázattól.

Ha azonban a magántőke finanszírozná teljes egészében a rendezést, mint ahogyan arról 2038 és Svájc esetében szó van, akkor ilyen problémák azért nem nagyon merülhetnének fel, egyszersmind kiutat jelentenének a NOB számára abból a csapdából, melybe az elmúlt évtizedekben sikerült navigálnia magát. Hiszen az utóbbi években, vagy csak a világ legnagyobb országai, vagy pedig a legkevésbé szabadok jelentkeztek rendezésre. Jó példa erre, hogy még az osztrákok sem tudtak összegereblyézni maguknak egy téli olimpiát 1976 óta (akkor is a visszalépő Denver helyére ugrott be Innsbruck), pedig ott hegy van azért bőven, és talán egy darabig még hó is.

A legtöbb sportágban olyan helyszínen rendezik a versenyeket, melyek szezonról szezonra világkupa-helyszínek. A női alpesisí-versenyek Cortina d’Ampezzóban lesznek, a férfiak Bormióban, a sífutóversenyeket Val di Fiemme rendezi, ahol évről évre véget ér a Tour de Ski, és ahol több északi sí-világbajnokság is volt már, így a síugrók értelemszerűen néhány kilométerrel arrébb Predazzóban versenyezhetnek majd, és az északi összetettezőknek sem kell sokat utaznia, a biatlonversenyeket pedig egy másik kultikus helyszín, Antholz rendezi majd.

Milánó nyilván elboldogul a jeges sportokkal, alighanem a San Siróról, a megnyitóünnepség helyszínéről is sokan hallottak már, mint ahogy a veronai Arénáról is, ahol a záróünnepséget rendezik majd.

Egy tisztességes télisport-rajongónak, azt hiszem, ennyi elég. Aki szereti és követi nálunk a telet, a téli sportokat, az aligha vágyik többre.

Azzal, hogy az idei szezonra a szánkó is visszatér az Eurosportra és az HBO Maxra, tulajdonképpen három olyan sportág marad, amellyel mi csak egy téli olimpia idején találkozunk: a jégkorong, a bob és a skeleton. Az összes többi versenyt olyanok fogják közvetíteni, akik hétről hétre közvetítik, ráadásul azzal, hogy minden egyes sportág, minden egyes versenyszámának, minden egyes perce ott lesz az HBO Maxon, még csak arról sincsen szó, hogy bárki, bármiféle szerkesztői döntésre lenne utalva. Ha mondjuk valaki a lesiklóverseny helyett egy vegyes páros curlingmeccsre kíváncsi, azt is egészen nyugodtan megnézheti majd azt is.

Az már Párizs alatt bebizonyosodott, hogy megtaláltuk a tökéletes platformot egy olimpiai közvetítésre: azzal, hogy biztosítani tudjuk a választás szabadságát.

Ez még februárban is fontos lesz, még ha egy téli olimpián nincs is annyi ütközés a programban, mint egy nyárin. De olyan azért simán előfordulhat, hogy a jégkorongdöntő, a félcső és a rövidpályás gyorskorcsolyázók döntői ütik egymást. Hosszú évekig egy ilyen helyzetben döntést kellett hoznunk, hogy mit mutatunk meg Önöknek, ma már nem kell.

Ma már annyi a feladatunk, hogy eldöntsük, melyik verseny, melyik platformunkon legyen, akinek pedig nem tetszik a döntésünk, nem ért egyet a választásunkkal, az nyugodtan választhatja a másik platformot.

Igen, tudom, ilyenkor a legtöbbet hangoztatott érv, hogy az HBO Max, mint streamingcsatorna, fizetős szolgáltatás, ami persze igaz, de azt sem szabad elfelejteni, hogy maga az Eurosport is az, sőt még a közmédia is, csak más formában fizet érte az ember.

Az Eurosport–HBO Max csomag a téli olimpia alatt két mozijegy árába sem kerül majd, ügyesen tempírozva az előfizetés kezdetét, pedig még az Australian Opent is hozzá tudjuk csapni, ami azért verhetetlen ajánlatnak tűnik így az év elejére, azt hiszem.

És igen, azt is tudjuk, hogy sokan sérelmezik, hogy mostanság már az HBO Maxon is vannak reklámok, mondván, hogy egyszer már fizettek a szolgáltatásért, ám azt azért talán el lehet mondani, hogy ha veszünk egy magazint az újságárusnál, ott is hasonló a helyzet. A streaming egy sportcsatorna esetében mást jelent, mint egy olyan streamingszolgáltatónál, ahol az ember filmek közül válogathat. Egy sportcsatorna streamingje esetében a pluszszolgáltatásért, a választás szabadságáért fizetünk.

Ha nem, akkor nem. Akkor még mindig ott lesz az Eurosport, amit, ha február 6. és 22. között bekapcsolunk bármikor reggel, akkor ugyanúgy ömleni fognak belőle a téli sportok, mint ahogyan ömlik nálunk decembertől márciusig minden hétvégén. Csak még kicsit jobban, kicsit tovább, hiszen a közvetítéseink minden nap kora reggeltől éjfélig tartanak majd.

Van néhány dolog, ami hozzánk, az Eurosporthoz köthető: a Tour de France, a Giro d’Italia, a kerékpárközvetítések úgy általában, a Grand Slam-tornák vagy a snooker, a Le Mans-i 24 órás, de talán mindenekelőtt a téli sportok. Úgyhogy igazából csak annyit kérünk, hogy 100 nap múlva, amikor megnyitják a 25. téli olimpiát Milánóban, akkor ott kövessék majd, ahol egyébként is szokták.

Mert a tél hozzánk tartozik.

Az szg# sorozat további írásait itt találjátok.

#Senki sem kérdezett, már a YouTube-on is!

Illetve podcast formájában az Eurosport podcastjei között, valamennyi nagy megosztón! Spotify, Apple stb.)