Milyen joga van beleszólni egy sportolónak a televíziók és újságok munkájába?

Két évvel ezelőtt úgy mutattam be egy magyar versenyzőt egy világbajnokságon, hogy „elsősorban a közösségi médiából lehet ismert”. Aligha jártam messze az igazságtól, hiszen az illetőnek több tízezer követője volt/van a Youtube-on, a Facebookon, a TikTokon, folyamatosan influenszerként exponálja magát, gyakorlatilag állandóan jelen van a nyilvánosságban.

A borítókép illusztráció - Thomas Rowlandson színes akvatintája, amely Dr. Syntaxot egy üveggyárban tett látogatáson ábrázolja. Dr. Syntax és egy másik férfi üvegfúvók módjára olvadt üvegdarabokat tartanak a csöveik végén. Figyelmetlen társa azonban leperzseli Dr. Syntax parókáját. A bámészkodók egy csoportja, köztük valódi üvegművesek, szórakozva nézik. Kiadó: Ackermann. (Fotó: SSPL/Getty Images)

Fotó: Getty Images

Nevet, sportágat szándékosan nem fogok írni, maradjunk annyiban, hogy Lajosról van szó, aki az üvegfúvó világbajnokságokon vesz részt, hozentróger-influenszer, és DZS-generációs szakértő.
Azért nem írok nevet, mivel nem az ügy személyes vonatkozásairól szeretnék írni, hiszen az nem tartozik a nyilvánosságra. És azt sem gondolom, hogy reagálnunk kéne arra a kijelentésre, mely szerint az Eurosportnak – mely az üvegfúvó világkupa-sorozatot lassan negyven éve közvetíti – nincsenek olyan kapcsolatai a sportágban, mint Lajosnak 21 évesen. Világranglista-332.-ként. (És ez most két valós szám volt.)
Írni arról szeretnék, hogy milyen elvárásai lehetnek egy sportolónak egy kommentátorral szemben.
Mint már említettem, a fent idézett mondatot, azt, hogy Lajos "elsősorban a közösségi médiából lehet ismert" azért mondtam, mert vele kapcsolatban ezt éreztem igazán fontosnak. Az a dolgom, hogy bemutassam a sportolókat a tévénézőknek. Ne traktáljam őket felesleges információkkal, ne mondjam azt, ha valaki világbajnok, hogy egyébként Európa-bajnoki hetedik és hasonlók. Pár rövid tőmondattal helyezzem képbe a nézőt, egy világbajnokság esetén azokat is, akik egyébként nem követik az üvegfúvó világkupa-sorozatot hétről-hétre, csak a legnagyobb versenyekre kíváncsiak.
Azt hiszem ebben, mármint a versenyzők rövid-tömör bemutatásában az elmúlt lassan harminc évben meglehetős rutinra tettem szert. Nem tudom, hány atlétát, sízőt, úszót, teniszezőt, sífutót kellett bemutatnom életem során, talán joggal bízhatok magamban annyira, hogy azt mondjam, meg tudok birkózni a feladattal.
Egyébként ez a konkrét bemutatás tovább tartott volna picit, ha Lajos azon a bizonyos világbajnokságon
nem esik ki tíz másodperc üvegfúvás után.
Ám kiesett, de azt hiszem, ez mindegy is. Ha végig fújja az üveget, azt hiszem, akkor sem lett volna bölcs dolog feljelentenie az Üvegfúvó Szövetség elnökségénél. Ám feljelentett, melynek következtében a Szövetség elnöksége tárgyalta is az ügyemet. És nagyon helyesen arra a döntésre jutottak, hogy nem nagyon tudnak mit tenni, nem nagyon tudnak ezzel a történettel mit kezdeni.
Mindezek után Lajos az idei üvegfúvó világbajnokságra is kvalifikált, vagy ahogyan azt a követői felé kommunikálta, "bejutott a világbajnoki döntőbe" (nagyjából olyan hangnemben, elánnal, ami talán még Zinedine Zidane-tól is túlzás lett volna 1998-ban), ahol ismételten képernyőre került.
Én elmondtam ugyanazt a mondatot, mert még mindig ugyanazt éreztem fontosnak, hozzátéve, hogy az előző világbajnokság után ezt a mondatot az Üvegfúvó Szövetség elnöksége vizsgálta.
Lajos ezúttal jobban szerepelt, mintegy 12 másodperces hátránnyal lemaradva a világ legjobb üvegfúvóitól, megszerezte az értékes 37. helyet. 44-en fútták végig az üveget, amit már elégséges alapnak érzett ahhoz, hogy immáron egyenesen az Üvegfúvó Szövetség elnökéhez forduljon, kérve, hogy állítson le engem. Levelében büszkén mesélte, hogy neki ez egy másik (indexes) újságíró esetében már sikerült, ő már nem írhat többet üvegfúvásról, ám velem egyszerűen nem bír.
Ez volt az a pont, ahol úgy éreztem, írni kell a témáról, mert
ez így már egy súlyosabb kérdés.
Van-e joga beleszólni egy szövetségnek, egy sportolónak a televíziók, újságok munkájába? Hozzáteszem, az Üvegfúvó Szövetség az én esetemben ismét teljesen korrektül járt el. Megkérdezték, mi történt, én elmondtam, az ügy pedig lezárult. Ám ettől még, mint kiderült, Lajos panaszai után az indexes (nem tudom, hogy régi, vagy új indexes, de ez mindegy is a történet szempontjából) újságírót már levették az üvegfúvásról.
És tudom, hogy más tévéknél is történt már hasonló, sőt, hozzánk is érkeztek már megkeresések nagyhatalmú sportvezetőktől.
A leggyakoribb vád ilyenkor, hogy a kommentátor/újságíró nem ért hozzá, esetleg még az, hogy utálja az adott csapatot. Utóbbi egy teljesen megfoghatatlan valami, a ki kinek drukkol témát egyébként is kiveséztem már (szg#100), úgyhogy ezzel most nem foglalkoznék, az előbbi viszont nagyon érdekes kérdés.
Nem mondom, hogy nem kell érteni ahhoz a sportághoz, melyet közvetítesz, dehogy mondom, hiszen nagyon is kell, ám azok az érvek, hogy a kommentátor nem is tud üveget fújni, hogy semmiféle jelentős eredménye nem volt versenyzőként, nincsen múltja, meg hasonlók, nos azok mosolyogtatóak.
Egy kommentátornak ugyanis nem az a dolga, hogy versenyezzen és nem is az, hogy edzősködjön.
Egy kommentátornak úgy kell a nézőhöz szólnia, úgy kell terelgetnie a figyelmét, hogy az is megértse, amit mond, aki soha nem látott még üvegfúvó versenyt, ugyanakkor a szövetségi kapitány se mondja azt, hogy ez egy barom.
És ez nem egy egyszerű feladat.
Éppen ezért volt helyénvaló a már többször is idézett bemutatás, az, hogy azt mondtam, hogy Lajos "elsősorban a közösségi médiából lehet ismert", még akkor is, ha neki talán jobban tetszett volna, ha azt mondom, hogy a Gellérthegyi Ütvefúró Éves Üvegfúvó Regattáján értékes harmadik helyet szerzett. Azért volt helyénvaló, mert azok is értették, akik sosem láttak még üvegfúvó versenyt, viszont Lajost egyébként ismerték máshonnan. Mondjuk egy hózentróger-szakértő-videóból, vagy egy kerekasztal-beszélgetésről, ahol a DZS-generáció üvegtészta fogyasztási szokásairól értekezett.
A kommentálás – ugyanúgy, mint az újságírás – egy normális világban igényli a függetlenséget. Vagy hát hogy egészen pontos legyek: függetlenség nélkül nem működik.
Teljesen természetes, hogy néha a sportolóknak, a kluboknak, a szövetségeknek nem tetszik, amit mondasz, hogy néha kifogásuk van ellene. Hiszen adott esetben meg kell tudnod fogalmazni egy jogos kritikát is ahhoz, hogy hiteles tudjál maradni a néződ előtt. A kritika pedig ritkán kellemes.
Ez persze nem azt jelenti, hogy egy kommentátor bármit mondhat, nem azt jelenti, hogy köcsögnek nevezhet egy teniszezőt, ha úgy tartja kedve, ám az nem normális gondolkodás, az nem egy normális világ, ahol egy sportoló, egy szövetségi elnök vagy egy klubvezető el tud mozdítani egy kommentátort, egy újságírót csak azért, mert az valami olyat mondott, vagy írt, ami neki nem tetszik. Ezért is gondolom azt, hogy egy kommentátornak bizonyos fokig kívülállónak kell lennie, bármennyire is csábító, nem bratyizhat sportolókkal, nem haverkodhat velük, mert ha úgy alakul, a rosszat is el kell tudni mondani róluk.
Nem mintha abban, hogy "a közösségi médiából lehet ismert", 2025 Magyarországán lenne bármiféle rossz.
SZG#103 - Senki sem kérdezett
Csatlakozz a több mint 3 millió felhasználóhoz az appunkon
Legyenek mindig kéznél a legfrissebb sporthírek, eredmények, élő közvetítések
Letöltés
Cikk megosztása
Hirdetés
Hirdetés