Egy kerékpárosklubnak nem lehet célja, hogy az emberek ne viseljenek bukósisakot

Arra azonban, őszintén szólva, nem számítottam, hogy néhány órával a cikk megjelenését követően személyesen Kürti Gábor Dezső, a Magyar Kerékpárosklub elnöke álljon a túlsó oldalra egy hosszú Facebook-posztban. Írása a következő, érzésem szerint elképesztően szerencsétlen mondattal kezdődött: "Az elmúlt napok balesetei kapcsán a sisakvita is felmelegedett. Ezért egy régi fogadalmam felfüggesztve, összefoglalom, miért okozna tragédiát a kötelező sisakviselés bevezetése." A kövérrel szedett félmondat már csak azért is érdekes, mert maga a szerző írja le picivel később, hogy ilyen veszély, mármint, hogy kötelezővé akarnák tenni a bukósisak viselését, valójában nem fenyeget, a KRESZ ilyetén megváltoztatása nem szerepel a napirenden.

Magára a posztra néhány szóban már a múlt heti íráshoz készített videóban is reagáltam, és tervezek most is, hosszabban, ám még mielőtt nekifognék, gyorsan megmagyaráznám, hogy miért is érzem a vastag betűvel szedett félmondatot végtelenül szerencsétlennek és elhibázottnak. Bár lehet, hogy elég csak a Telex vagy a HVG vonatkozó írásainak a címeire pillantani. Mindkét lap ezt a félmondatot emelte ki címnek, ami nyilvánvalóan nem véletlen. Ez a legerősebb mondat az írásban, ha ez a cím, akkor ez üt. És ha üt, akkor talán képes felkelteni az emberek figyelmét is. De ne tévedjünk: ha fel is kelti, akkor is az olvasóknak talán, ha harmada, negyede az, aki bele is olvas a cikkbe, a többiek pusztán cím alapján tájékozódnak! Bennük ennyi marad meg, semmi több. És nem, nem az újságíró a hibás. Neki az a dolga, hogy egy ilyen címet adjon, mert ha nem ad, akkor még ennyien sem fogják elolvasni, amit ír.

Ha tovább nyelvészkedünk, arra is rájöhetünk, hogy ebben a címben a "kötelező" szó lesz a legkevésbé hangsúlyos. Senki nem arra fog emlékezni majd, hogy a Magyar Kerékpárosklub elnöke a kötelező sisakviselés ellen kampányol, hanem mindenki arra, hogy a Magyar Kerékpárosklub elnöke a bukósisak-viselés ellen kampányol.

Pedig, ha figyelmesen elolvassuk a posztot, akkor azt azért elmondhatjuk, hogy nem igaz, hogy a Magyar Kerékpárosklub elnöke a sisakviselés ellen kampányolna.

Más kérdés, hogy az elmúlt hetek tragédiái – Kathi Béla halála és a BuBán történt balesetek – után talán nem ez volt a legszerencsésebb pillanat mindezt kinyilatkoztatni.

Én magam voltam katona, kevés dolgot tudok támogatni, ami kötelező, és egy pillanatig sem gondolom, hogy a bukósisak viselését kerékpárra kötelezővé kellene tenni.

Viszont biztos vagyok abban is, hogy abból, ha propagáljuk a bukósisak viselését, ha edukáljuk a kerékpárosokat, ha felhívjuk a figyelmüket, hogy létezik egy ilyen védőeszköz, még soha semmi baj nem származott. A kötelező bukósisak-viselés talán az elektromos kerékpároknál kerülhet reálisan szóba, ott is legfőképpen azért, mert egyes modellek már szinte olyan erősek, mint egy segédmotor-kerékpár. És ahogyan a múlt héten is írtam, elektromos kerékpárral elég sokan közlekednek olyanok is – nagy tempóval ráadásul –, akik hagyományos bringával nem is nagyon indulnának útnak. Ergo sokkal nagyobb veszélynek vannak kitéve, már csak a koruk vagy a fizikai kondíciójuk okán is, mint azok, akik elkarikáznak a közértbe tejért, mondjuk tízzel.

De mondom még egyszer: én semmiképpen nem a kötelezővé tétel oldaláról közelíteném meg a kérdést, már csak azért sem, mert azt tényleg nem támogatom én sem.

Pedig a poszt azon részével is tudnék vitatkozni, ahol matematikai oldalról közelíti meg a kérdést Kürti Gábor Dezső. Új-zélandi és ausztrál példákat hozva gyakorlatilag tényként kezeli, hogy azok az emberek, akik a kötelező bukósisak-viselés bevezetése miatt letették a kerékpárt, örökre elvesztek a mozgás, az egészséges életmód számára. Tehát soha többet nem futottak, úsztak, kirándultak egyáltalán. Amire ugye semmiféle bizonyíték nincsen, sőt azért elég valószínű, hogy nem cigiztek, ittak és chipset zabáltak onnantól naphosszat mindannyian.

Továbbá nem foglalkozik azzal sem, hogy a kezdeti visszaesés után azért volt mindkét országban egy visszapattanás, tehát egy idő után ismételten elkezdett nőni az aktívan kerékpározók száma. Új-Zélandon pedig pár év múltán el is érte a kiindulási szintet. Valószínűleg az történt, hogy ahogyan az emberek megszokták a biztonsági övet az autókban, megszokták a kötelező bukósisakot motorkerékpáron, segédmotor-kerékpáron is, úgy alighanem idővel megszokták Ausztráliában kerékpáron is. De ez most mindegy, mert ahogy írtam, én sem támogatom a kötelezővé tételt.

És hiszek az edukációban és az egészséges életmódra nevelésben is. Ez a válasz egyébként azoknak, akik odakommentelték a cikk alá, hogy miért nem mindegy nekem, hogy más mit csinál? Hogy miért bánt engem, hogy más nem hord sisakot? Mi bajom lesz nekem abból?

Nyilván tesitanárként hiteltelen lenne, ha azt mondanám, hogy nem bánt. Akit nem bánt az ilyesmi, az nyilván nem megy tanárnak. Persze el lehet képzelni úgy is a világot, hogy mindenki ráhagy mindent a másikra, ám attól tartok, akkor kicsit kevesebben tudnánk mondjuk írni-olvasni, vagy éppen számolni. Hiszen mi bajom van nekem abból, hogy a másik nem tud összeadni?

Ám az is nyilvánvaló, hogy tiszteletben tartom azt is, ha valaki – megismerve mindkét oldal érveit – úgy dönt, hogy nem hord bukót. Azzal semmi gondom. Én nem értek vele egyet, de az ő élete, az ő döntése. Én azt hiszem, hogy a feladatunk addig terjed, hogy megismertessük az emberekkel a bukósisak viselésének előnyeit. Hogy elmondjuk ezeket azoknak, akik nincsenek tisztában mindezzel. Felhívjuk a figyelmüket a kerékpárosként ránk leselkedő veszélyekre, elmondjuk, mi történhet, miért jó szerintünk, ha valaki bukót hord.

De dönteni nem akarunk senki helyett.

Ha azonban néhányakban fel tudunk kelteni egy egészséges, belülről jövő vágyat a bukósisak használata iránt, ha leesik nekik, hogy sisakot viselni jó, hasznos, és egyáltalán nem kényelmetlen akkor rendben vagyunk. Mert értem, hogy a Magyar Kerékpárosklub elnöke azt írja, hogy úgy döntöttek, hogy "fellépnek a sisakkampányok ellen", csak ezzel egyetérteni nem tudunk.

Már csak azért sem, mert ha le lehet írni az érveket a sisakviselés ellen, akkor nyilvánvalóan le lehet írni a mellette szólókat is.