Nem csak Rasovszky Kristófot és Szokolai Lászlót alázták meg a sportújságírók

Hányszor tudta volna megverni mégis háromból? Négyszer?

Őszintén szólva, a múlt héten nagyon reméltem, hogy a Milák Kristófról szóló cikkel végre egy életre elengedhetem ezt az egész Év sportolója-témát, hiszen olyan sokat írtam már róla, hogy már magam is nagyon unom. Csak hát néha az ember arról ír, amiről szeretne, néha meg arról, amiről kell. És nem azért kell, mert valaki azt mondja, hogy kell, hanem azért, mert valami igazságtalanság történt és arról írni: muszáj.

Az, hogy Rasovszky Kristóf nem nyert, az nem nagy meglepetés. A múlt heti cikkem végén, amikor azt taglaltam, hogy vagy Milák Kristóf, vagy Kós Hubert lesz az Év sportolója, róla pedig említést sem tettem, pontosan erre gondoltam. Hogy hiába lett ő világbajnok is amellett, hogy olimpiai bajnok, valós esélye nincs a cím elnyerésére, mert a medencében szerzett aranyérmek értékesebbek a szavazók szemében. 

Hiszen az ő munkája Rasó olimpiai- és világbajnoki aranyán kívül benne van többek között Betlehem Dávid olimpiai bronzában és Sárkány Zalán rövidpályás világbajnoki címében is. (Az pedig, ne feledjük, nagyon sokat ér, hiszen nyilvánvalóan ez lehetett a mérleg nyelve Kós Hubert és Milák Kristóf között, hiszen minden másban jóformán egyenlőek voltak. Hacsak a szavazók tényleg nem álltak bosszút a nemnyilatkozásért Milákon.)

Többször leírtam már, hogy ez a legnagyobb baj ezekkel a kutyaszépségversenyekkel: sokan úgy sem tudnak nyerni, ha mindent megnyernek, amit csak megnyerhetnek. Vagy mint itt most Szokolai esetében: a tanítványai nyernek meg mindent.

Itt ráadásul a mennyiségen, az érmek számán kívül előtérbe hozakodik még a hogyan is.

Hiszen ahogyan Rasovszky Kristóf olimpiai aranyérmet nyert Párizsban, úgy állóképességi sportokban nagyon ritkán szoktak nyerni, nyíltvízi úszásban pedig szinte sohasem. Ezekben a szakágakban annál feljebb, mint hogy az elején az élre állsz, végig vezeted a versenyt, majd még meg is nyered, nincs nagyon semmi.

Persze a szavazók jelentős része ezt nem nagyon érti, mint ahogyan láthatóan azt sem, hogy a

A tegnapi döntés például azt is üzente, hogy a nyíltvízi úszás csak akkor ér valamit, ha mi éppen azt szeretnénk, hogy érjen. Ha a pillanatnyi érdekeink másként kívánják, akkor viszont egy olimpiai negyeddöntő és egy Eb-bronz is értékesebb lehet nála.

A nyíltvízi úszás egészen 2012-ig kívül esett az érdeklődési körünkön.

Akkor azonban Risztov Éva, aki eredendően medencés úszó volt, olimpiai bajnok lett, kiteljesítve ezáltal karrierjét, mi pedig nemcsak megtudtuk, hogy ilyen sportág is létezik, hanem rá is kaptunk az ízére. A sportvezetés rájött, hogy itt is ugyanolyan olimpiai aranyat osztanak, mint másutt, éppen ezért tudatosan építeni kezdte azt. Élő televíziós közvetítés volt a világkupa-versenyekről, hangosan ünnepeltük még a legapróbb győzelmet is, zajos ünneplést csaptunk olyankor is, amikor annak nem feltétlen lett volna ott a helye.

Most viszont, amikor tényleg helyére lehetett volna tenni ezt a sportágat, be lehetett volna bizonyítani, hogy azért többre tartjuk annál, mint hogy valaki elfut Athénból-Spártába passzióból, többre tartjuk azért, mert itt profi sportolók – Rasovszkyk, Paltrinierik, Wellbrockok – mérkőznek erejük teljében, akkor ezt nem tettük meg.

Golovin Vlagyimir tegnapi győzelme azt üzente, hogy Risztov Éva nem hosszútávúszóként lett az év sportolója, hanem Risztov Évaként, azért nyerhetett, mert őt már ismertük a medencéből. Szokolai László pedig azért nem nyerhetett, mert hiába volt ő messze a legeredményesebb valamennyi edző közül, az ő neve

Nem exponálja magát a tévében, nem nyilatkozgat itt-ott, hanem csak dolgozik. Komoly üzenet ez valamennyi állóképességi sportolónak. Jó, hogy vagy, ha szükség van rád, ha nincsen jobb, de bármelyik pillanatban lecserélhető vagy akár egy Eb-bronzra is, ha a helyzet úgy kívánja. 

Balczó a már idézett gondolatmenetet így folytatja: "Amit csináltok, az rossz vért fog szülni, mert káros ez az igazságtalanság annak, akit halványabb teljesítménye ellenére dédelgettek, káros annak, akit igazságtalanul mellőztök, de talán a legkárosabb azokra a fiatalok nézve, akik mindezt látják." 

Nem tudom, hogyan is tudnék ennél okosabbat mondani. Talán csak annyit, hogy többet kéne nézegetni a Küldetést.

SZG#97 - Senki sem kérdezett