Alcaraz az új Federer, Sinner az új Djokovic, de ki lesz az új Nadal? Ha lesz egyáltalán? Mert ha nem lesz, minden rekord megdől

Ám mivel Alcarazban ugyanúgy megbújik a virtuóz minden pillanatban, mint Federerben, Sinner játéka pedig ugyanúgy a mérhetetlen stabilitáson alapul, mint Djokovicé, ráadásul összeköti őket a síző gyökerekből eredeztethető, szinte egyedülálló egyensúlyi helyzet is, maradtam az első változatnál. Az, hogy kit keresünk, az új Nadalt vagy az új Djokovicot, úgyis nagyjából teljesen mindegy, a lényeg az, hogy találunk-e valakit harmadiknak egyáltalán. Mert ha nem találunk, akkor a vártnál sokkal korábban dőlhetnek meg olyan teniszrekordok, melyekről eddig leginkább azt gondoltuk, hogy talán nem is fognak megdőlni sohasem.

Bármennyire is furcsán hangzik mindez most, mikor éppenhogy véget ért a Federer–Nadal–Djokovic-éra, de ha nem jön egy harmadik játékos Alcaraz és Sinner mellé záros határidőn belül, akkor könnyen előfordulhat, hogy 15 év múlva csak Rafa 14-es Roland Garros-győzelmi rekordja áll majd, és az összes többi, most még megdönthetetlennek gondolt rekordot elviszi Alcaraz vagy Sinner.

Carlos Alcaraz ugyanis vasárnap 22 évesen és 4 hónaposan lett hatszoros Grand Slam-bajnok, majd két évvel hamarabb, mint Roger Federer, és több mint hárommal, mint Novak Djokovic. Egyedül Rafa Nadal volt az a nagy hármasból, aki hasonló tempót tudott diktálni ennyi idősen, őt mindössze négy hónappal előzi meg Alcaraz, aki egyébként még csak nem is rekorder ebben az egyébként nem túl fontos mutatóban, hiszen Björn Borgnak 22 évesen és 1 hónaposan sikerült behúznia a hatodikat.

Jannik Sinner így, hogy veszített vasárnap, már nem áll ennyire jól, de nem szabad elfelejteni azért, hogy még ő sem volt 24, amikor megnyerte a negyedik Grand Slam-tornáját idén Wimbledonban; így Djokovicot még ő is előzi picit, aki a 2011-es US Open idején, saját negyedik GS-győzelmekor, 4 hónappal idősebb volt.

Az esetleges rekorddöntögetések szempontjából nyilvánvalóan mindez aligha túl fontos. Az, hogy valaki pár hónappal idősebb vagy fiatalabb volt akkor, amikor a hatodik, nyolcadik, vagy éppen tizenötödik Grand Slam-tornáját nyerte, mindössze annyit számít, hogy jelzi: időarányosan a fiatalok nem állnak rosszul. Van esélyük. Ha eljátszanak addig, ameddig eljátszottak Federerék, akkor akár el is juthatnak ugyanoda.

Azt ma már tudjuk, hogy ennek fiziológiai akadálya nincs, versenyképesek lehetnek bőven harmincon túl ők is, hiszen az orvostudomány, a rehabilitáció eljutott már oda, hogy Grand Slamet lehessen nyerni akár 35–36 évesen is, nem kell már 30 környékén visszavonulni, mint egykoron. Ez pedig olyan szempontból különösen fontos, hogy kell egy időtáv ahhoz, hogy valaki összehozzon 20, 22 vagy 24 Grand Slam-győzelmet, vagy hogy vezesse a világranglistát 428 hétig, mint Djokovic tette.

Azt megjósolni persze, hogy mi történik az alatt a 15 év alatt, mikorra ők is 37–38 évesek lesznek, lehetetlen. Megsérülhetnek súlyosan, melynek következtében fél éveket, akár éveket is ki kell hagyniuk, belehabarodhatnak bárkibe, aki elcsavarja a fejüket, és aki elveszi a fókuszukat a teniszről, vagy egyszerűen csak elegük lehet az egészből, mint ahogyan annak idején Borgnak elege lett, aki időarányosan ugye szintén jól állt, ezt ne feledjük.

Mondhatják azt is bármikor, hogy már nem érdeklik őket a győzelmek, van elég pénzük, egyszerűen csak bulizni szeretnének Ibizán, vagy éppen tisztára törölgetni a Ferrarit a kertkapu előtt. Ezekről a dolgokról semmit nem tudhatunk, nem vagyunk jövendőmondók. Annyit mondhatunk, hogy van, lehet, még durván 60 Grand Slam-tornájuk, hogy ezeket a csúcsokat megdöntsék, és ők legyenek a valaha volt legeredményesebb teniszezők. Az, hogy ez a 60 ez most valójában 60-e, vagy csak 52, vagy netán 64, megint csak megjósolhatatlan, és úgy hiszem, nagyjából mindegy is, mert ennél sokkal fontosabb kérdés az:

Illetve, hogy egészen precízek legyünk, az igazán pontos kérdés úgy hangzik, hogy meddig maradnak ketten?

Hiszen, ha Sinnernek és Alcaraznak az a periódusa, amilyen Federernek és Nadalnak a 2011-ig tartó, Djokovic nélküli időszaka volt, sokkal hosszabbra nyúlik, akkor tényleg bármi lehet. Federer és Nadal ugyanis a 2004-től 2010-ig a megrendezett 28 Grand Slam-tornából 24-et nyert meg. Hogy egészen pontosak legyünk: Federer 15-öt, Nadal 9-et, míg Gaston Gaudiónak, Marat Safinnak, Djokovicnak és Juan Martin del Potrónak egy-egy jutott. Alcaraz és Sinner két ilyen éven már túl van, tehát talán nem ördögtől való az összehasonlítás: 2024-ben és 2025-ben is valamennyi Grand Slamet ők ketten nyerték.

Ám ha az ő esetükben nem hét, hanem mondjuk tíz domináns év elteltével jelenik csak meg a harmadik, "a Djokovic", az nagyon sokat vethet a latba. Ha megtartjuk azt az aránypárt, amivel Nadalék dolgoztak ezalatt az időszak alatt, akkor oda jutunk, hogy három további ilyen év 10 plusz Grand Slamet jelentene kettőjüknek.

Magyarul tíz év alatt nyerhetnének 34 Grand Slam-tornát ketten, amellé a kettő mellé, amit Alcaraz nyert még Sinner első Grand Slam-győzelme előtt. Ha pedig ez a 34 bajnoki cím fele-fele arányban oszlik meg kettejük között, ahogyan utóbbi időben megoszlott, akkor ott állnak majd 30 illetve 32 évesen, 2033-ban, 19 és 17 Grand Slam-győzelemmel. Ami finoman szólva is kecsegtető a rekorddöntés szempontjából, pláne, ha belegondolunk, hogy Djokovicék még hányat nyertek akkor, amikor elmúltak 30 évesek!

Ez a játék az előző évezredben javarészt kétpólusú sportág volt. Agassi–Sampras, Edberg–Becker, Lendl–McEnroe, és még sorolhatnám. Volt, hogy párhuzamosan néha több párharc is futott, akadtak átfedések is, mivel ezek a párharcok nem voltak olyan dominánsak, mint manapság, továbbá csurrant-cseppent még Grand Slam-győzelem másoknak is bőven.

Ám úgy tűnik, erre az évezredre a dominancia beköltözött a teniszbe. Az elmúlt húsz évben Federer, Nadal és Djokovic 81 Grand Slam-tornából 66-ot megnyert, azóta pedig, hogy az ő korszakuk véget ért, Sinner és Alcaraz folytatja ugyanígy.

És ha abból indulunk ki, a dominanciájuk esetleg hasonlatos maradhat Nadalékéhoz, viszont amit megnyernek, az a nap végén nem három, hanem kétfelé oszlik, akkor a végén egészen brutális számokat is kaphatunk.

Persze akadnak még tényezők, melyekkel, ha akarunk, kalkulálhatunk: számolhatunk azzal is, hogy Sinnerék azért aligha húzzák majd húsz évig, hiszen ők csak ketten vannak, nem hárman. Ők ketten nem egész két év különbséggel születtek, Federer és Djokovic között volt hat, ami értelemszerűen nagy segítség, ha egy hosszabb időtávot akarsz uralni.

Lehet azzal is számolni, hogy ha csak ketten vagytok, nem hárman, akkor a dominancia talán törvényszerűen nem tud olyan erős lenni. Ha az egyik sérült, elég valakinek a másikat legyőzni, nem kell a másik kettőt, mint Nadalék idejében, és ez nem ugyanaz.

Ám akárhogyan szálazzuk is, azt, hogy mi történhet, azt hiszem, a legfontosabb megállapítás így hangzik:

SZG#127 – Senki sem kérdezett

Az szg# sorozat további írásait itt találjátok!

#senki sem kérdezett, már a YouTube-on is, illetve podcast formájában az Eurosport podcastjei között, valamennyi nagy megosztón! (Spotify, Apple, Google podcast stb.)