Se Nadal, se Djokovic? – Húsz éve nem volt ilyen Garros a férfiaknál

19, amiből végül Nadal tizennégyet, Djokovic hármat, Federer és Wawrinka egyet-egyet nyert meg. Ám sokkal valószínűbb az, hogy egy olyan Roland Garros előtt állunk, amilyet 2004-ben láttunk utoljára, és amit végül Gaston Gaudio húzott be, a döntőt 0-2-ről megfordítva Guillermo Coria ellen.

Sőt, azt kell, hogy mondjam, hogy nemcsak ilyen Roland Garrost nem rendeztek 2004 óta, hanem talán Grand Slam-tornát sem. Talán a 2022-es US Open állt a legközelebb ahhoz, ami most vár ránk, hiszen akkor Federer már nem játszott, Djokovicot nem engedték be az Államokba, Nadal pedig kikapott a negyeddöntőben Tiafoe-tól.

Az elmúlt húsz év Grand Slam-tornái úgy teltek, hogy ha az ember a verseny előtt megtippelte a Federer–Nadal–Djokovic hármas valamelyikét, akkor nagyon jó eséllyel eltalálta a győztest.

Tizennégy Grand Slamet nyert meg azóta más, és bár voltak meglepetésgyőztesek – Cilic, Del Potro –, ám olyan torna nem volt, ami ne hármójukról, vagy a hármójuk közül éppen induló(k)ról forgott volna. Most kevésbé valószínű, hogy ez ismét így lesz, persze, ha eltekintünk attól, hogy Nadalra – várható utolsó fellépése okán – azért egyfajta főszerepet biztosan osztanak majd.

Jelen állás szerint a legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy teszünk egy időutazást a kilencvenes évekbe, megtapasztaljuk, milyen volt a tenisz a Federer előtti évtizedekben. Különös tekintettel arra, hogy milyen volt ezekben az időkben a Roland Garros, ami mindig is a legkiszámíthatatlanabb Grand Slam-tornának számított.

Hiszen itt olyan meglepetések születtek az prefederer/prenadal-érában, mint Chang, Gomez vagy Gaudio teljesen váratlan győzelme, Verkerk és Berasategui még váratlanabb döntője. Hogy aztán arról ne is beszéljünk, amikor nagyformátumú teniszezők villantak a semmiből (Agassi, Medvedev, Albert Costa), vagy olyan játékosok robbantak be, akik később többszörös bajnokká váltak.

Jelen állás szerint úgy megyünk neki a Garrosnak, hogy egyetlen egy olyan teniszező van, aki meg tudott nyerni két salakpályás tornát is a szezonban (Sebastian Baez, Riót és Santiagót, aki azonban átjőve Europába, három meccset tudott nyerni négy tornán összesen), és a bukmékerek négy legnagyobb favoritja – Djokovic, Nadal, Sinner és Alcaraz – nem nyert egyetlen salakpályás tornát sem.

Ráadásul ebből a négyesből egyedül Djokovic mondható egészségesnek, aki viszont olyan formában van, hogy 2017 után ismét játszani kénytelen egy Grand Slam-torna előtti héten, hogy valamelyest formába lendüljön. Akkor elment Eastbourne-be, ahol meg is nyerte a tornát (a héten ugyanez simán összejöhet Genfben), de Wimbledonban már visszalépett a Berdych elleni negyeddöntőtől, hogy aztán az egész szezonban ne lássuk többet.

Djokovic öt vereséggel áll pillanatnyilag a szezonban és minden meccsét elvesztette, ahol elbukta az első játszmát, ami azért sokat elmond felkészültségéről. Ráadásul az elmúlt félévben gyakorlatilag lecserélte az egész csapatát, így aztán nem könnyű látni azt pillanatnyilag, hogyan tudná rendezni a sorait.

Mert a Grand Slam-tenisz azért nagyon más, mint egy szabvány ATP-torna, itt azért sokkal kevésbé valószínű, hogy egy Nardi vagy egy Tabilo legyőzi őt.

Nadalról azt írtam, hogy a fogadóirodáknál ő volt a negyedik számú favorit, ám a római tornát követően azért változott a kép. A legtöbb iroda azóta már Zverevet, Tsitsipast és Ruudot is esélyesebbnek tartja, ami valljuk be, azért nem áll távol a valóságtól. 14 Garros ide, 14 Garros oda. Nadal idei esélyeit egyedül 2015-höz lehet mérni, bár azt gondolom, Rafa nagyon boldog lenne, ha volna annyi sansza.

2015-ben csuklósérülés gyötörte, nem pörögtek ki annyira a labdái, amennyire szoktak, aminek az lett a következménye, hogy mindössze egy Buenos Aires-i tornagyőzelemmel érkezett Párizsba, ahol aztán elég simán kikapott Djokovictól a negyeddöntőben. Ám míg 2015-ben Djokovic, Fognini, Murray és Wawrinka győzte le őt, és volt egy döntője, egy elő- és egy negyeddöntője is 1000-es szinten, addig idén a három torna közül, ahol elindult, csak Madridban jutott a legjobb 16 közé. És De Minaurtól, Leheckától és Hurkacztól kapott ki.

15. győzelme a sporttörténelem legnagyobb meglepetése és fegyverténye lenne.

A történet egyik legérdekesebb szála azonban az, hogy olyan Garros vár ránk, amilyenre 2004 óta nem volt példa, és ez szinte ugyanennyire Sinner és Alcaraz lelkén szárad, mint Djokovic és Nadal váratlan elöregedésén. Ha ők ketten egészségesek lennének, akkor az érzés, hogy itt valami nagyon régen látott dolog is történhet, semmiképpen nem lenne ennyire tapintható.

Hogy mennyire kiszámíthatatlan minden, azt jól jelzi: Alcaraz úgy tud topfavorit lenni a bukiknál, hogy majd’ mindenhol háromszoros pénzt fizetne a győzelme. Meg nem tudom mondani, ilyesmire mikor volt példa, Nadal győzelme szerintem sosem ért másfélszeres pénzt sem. Sinner pedig egy csípősérüléssel és egyetlen salakpályás tornagyőzelemmel (2022, Umag) harmadik számú esélyes.

Ha egy mondatban akarnám megfogalmazni, hogy mi az, ami miatt az idei Garros más lesz, mint a korábbiak, más lesz, mint amilyeneket az utóbbi húsz évben láttunk, akkor azt kell írjam, hogy talán húsz év óta először érdemesebb a mezőnyt fogadni a korábbi Grand Slam-győztesekkel szemben.

Persze négy ember ellen tenni a teljes mezőnyt, azért nem akkora vagányság, még ha az utóbbi időben picit szokatlan is. Sokkal izgalmasabb négy ember ellen másik négyet állítani. Az idei 1000-es salakpályás tornákat Tsitsipas, Rublev és Zverev nyerte, az egyetlen európai 500-ast pedig Ruud. Talán nem túlzás azt mondani, hogy ők voltak az elmúlt öt év legjobb salakpályás játékosai, ha Nadalt, Djokovicot és Alcarazt nem számítjuk.

És talán ez a legnagyobb sztorija az idei Garrosnak. Hogy tudnak-e ők élni ezzel a lehetőséggel, ami most mutatkozni látszik? Vagy bebizonyosodik az, amit sokan gondoltak róluk korábban, hogy nem azért nem lettek ők Grand Slam-győztesek eddig, mert volt Nadal, volt Djokovic, volt Federer és lett Alcaraz és Sinner, hanem azért, mert egyszerűen nem elég jók hozzá.

Ha nem ők nyernek most, hanem valaki outsider, akkor az elég erős bizonyítéka lenne mindennek, azt hiszem. Hiszen, ha nem tudsz akkor sem nyerni, amikor esélytelen vagy, és akkor sem, amikor esélyes, akkor mikor tudsz?

Véletlen?

Az szg# sorozat további írásait ITT találjátok!