Használ-e a Sztárbox bármit is a sportnak? Vagy elég, ha egy celeb pofán veri a másikat főműsoridőben?

Még akkor is, ha úgy hiszem, bármi mást sokkal jobban tudok közvetíteni, mint ökölvívást.

Szeretném gyorsan leszögezni azt is, hogy szemernyi keserűség sincsen bennem, hogy ebből a Sztárboxból kimaradtam, mint ahogyan kimaradtam már az első szériából is. Az én értékrendem szerint ugyanis itt nincsen semmiféle sportriporteri feladat. A Sztárbox, ugyanúgy, mint a The Voice vagy az Álarcos énekes, vagy bármi, egy igazi kereskedelmi tévés produkció, nem pedig sportközvetítés. Én pedig sportriporternek gondolnám magam. Ez nem kritika, nem minősítése a formátumnak, hanem egyszerű ténymegállapítás.

Nem is azzal szeretnék foglalkozni, hogy jó volt-e a Sztárbox, vagy rossz volt, nem szeretném a meccsek színvonalát sem minősíteni, már csak azért sem, mert nem láttam annyit az egészből, hogy érdemben véleményt tudnék mondani. Inkább egy teljesen más oldalát szeretném megvilágítani a történetnek.

Nagyon tisztán emlékszem még, hogy az első széria idején araszoltam a dugóban valahol a Rakparton, és ugráltam a csatornák között az autórádión. Véletlen beleszaladtam Drágabolgárúr műsorába, melynek finoman szólva sem voltam rendszeres hallgatója, ám mivel a hallgatók éppen az akkori Sztárboxot ekézték, ott ragadtam. Nyilván elmondták a műsort mindennek, aminek csak lehetett, mint ahogy az idei széria is kapott rendesen, csak most már picikét más fórumokon.

Hallgatva akkor a betelefonálókat – akik tényleg kivétel nélkül gyalázták a műsort – jutott eszembe, hogy milyen rettenetesen érdekes, kétélű helyzet ez: ha az RTL nem Sztárboxot hirdetett volna, hanem mondjuk Sztártízpróbát vagy Sztárnégyszázvegyest, akkor aligha telefonált volna be bárki is, hanem mindenki ünnepel, a kritikai elismerés garantált, a sportági szövetségek pedig a fél karjukat odaadják az ingyen reklámért. Gondoljunk csak bele:

Kell ennél több? Kell ennél jobb reklám bármely sportágnak? Nem hiszem. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy ebben az évszázadban, nincs is nagyon hatékonyabb módja a sport népszerűsítésének. Ha innen nézzük, a kérdésnek nem annak kellene lennie, hogy mi a baj a Sztárboxszal, hanem annak, hogy miért csak Sztárbox van, miért nincsen Sztártízpróba, Sztárnégyszázvegyes meg a többi.

A válasz persze egyszerű, azért nincsen, mert aligha lennének rá annyian kíváncsiak, mint a bunyóra. Mert attól, hogy én kíváncsi vagyok arra, Istenes Bence hogyan is ugrik rudat, attól az nyilván nem érdekelne annyi embert, mint az, hogy pofán veri-e Rácz Jenőt vagy sem. Az ökölvívásban legtöbben nem a nagy hagyományokkal rendelkező olimpiai sportágat látják, még csak nem is a profi bunyót, melynek jelentős művészei vannak szerte a világban, hanem magát a verekedést.

Fontos azonban tudni, hogy a nézők jelentős részénél ugyanaz a motiváció akkor is, ha a Sztárboxról van szó, és akkor is, ha egy picit magasabb színvonalú profi bokszmeccsről. Az ínyencek, az értők, azok, akik a ’vívást szeretik, sokkal kevesebben vannak. Egy szép sasszé, vagy az, hogy valaki gyönyörűen elhajol egy kemény jobbcsapott elől, nem érdekel annyi embert, mint az, hogy valakit ütnek, mint a répát. Utóbbiért mennek ki több ezren a helyszínre, utóbbiért ülnek le rengetegen a tévé el. Hátha folyik majd vér is.

Ezért lesz a Sztárboxból kertévés produkció, szemben Sztármittudoménmikkel, melyek maximum egy sportcsatornán férnének be a programba, de lehet ott is csak akkor, ha a szakszövetség kifizeti a műsoridőt.

Abban persze, van némi igazság, hogy a Sztárbox picit lealjasítja az ökölvívást, hiszen itt kevésbé képzett emberek bokszolnak, nyilvánvalóan alacsonyabb színvonalon, azok, akik igazán értik és szeretik a bunyót, azok nyilván itt nem lesznek jelen. Mert miért is lennének? Itt maradnak azok, akiket tényleg a verekedés része érdekel. Meg a celebek.

Ami nem hangzik túl jól, de azért nem is egy rettenetes dráma. Nem hiszem, hogy túl sok gyerek ment volna le a történelemben bokszolni azért, mert látta mondjuk Ali sasszéit. Itt ütnek, harcolnak, és van, akit ez vonz. Le lehet játszani eltartott kisujjal ugyanazokat a meccseket, melyeket lejátszottunk már ezerszer – a boksz népszerűsíti az erőszakot, maradandó károsodásokat okoz stb. – és az RTL nyakába varrni az egészet, de nem biztos, hogy érdemes. Tudomásul kellene venni, hogy léteznek olyanok, hogy küzdősportok, még ha nem is mindenki szereti őket.

Arról kevés szó esik, hogy a Sztárboxnak – tetszik, nem tetszik – van egy olyan hatása, mint amilyen az olimpiáknak szokott lenni. A gyerekek figyelme a sport felé fordul, sokan közülük sportágat választanak maguknak. Most az ökölvívásnak volt ’olimpiája’, hatalmas figyelmet kapott az elmúlt hetekben. És lehet, nemcsak gyerekek gondolják úgy, hogy ezt ki kéne ezt próbálni, hanem idősebbek is, mondjuk tömegsport jelleggel.

Nem hiszem, hogy ez a világ vége lenne.

Emlékszem, annak idején a TF-en, idősebb Füzesy Zoli bácsi bejött hozzánk küzdősport órára – éppen dzsúdózni készültünk, vagy vívni, már nem emlékszem – és csak annyit mondott: sajnos a mi évfolyamunknak nem lesz boksz órája, mert nem fér bele az időbe, így ő pusztán csak annyit szeretne kérni, hogyha egyszer majd tanítani fogunk, és megjelenik az iskolában egy ökölvívó edző, aki toborozni szeretne a gyerekek közül, akkor ne zavarjuk el. Majd kiment.

Lehet nekünk is ennyi lenne a dolgunk, és nem több: ’nem elzavarni.’

Az szg# sorozat további írásait itt találjátok!