Nyirmognak a világ legjobb síelői, csak az a kérdés, igazuk van-e

Mikaela Shiffrin, Mikaela Shiffrinné Aleksander Aamodt Kilde 🙂, Alexis Pinturault, Sofia Goggia, Marco Schwarz, Petra Vlhova, Corinne Suter, Wendy Holdener, Cyprien Sarrazin. Olimpiai bajnokok, világbajnokok, összetett és szakági világkupa-győztesek dőltek ki a szezon valamely pontján és közülük csak Sarrazin, az idei kitzbüheli győztes volt olyan szerencsés, hogy érdemben – és szinte ugyanazokkal az esélyekkel – vissza tudott térni a sorozatba. Rajta kívül Shiffrin úszta meg olyan sérüléssel, ami nem került a szezonjába, ám neki azért – úgy tűnik – az összetett világkupa-győzelme ráment a cortinai bukására és az azt követő rehabilitációra.

Kilenc top sízőről beszélünk. Hasonló kaliberű sízőből talán, ha három-négy szokott elhullani egy-egy szezon során.

Ráadásul ugyanazon a hétvégén sérült meg Kilde és Pinturault Wengenben, illetve Shiffrin és Suter Cortinán, melynek következtében gyorsan meg is indultak a találgatások, hogy mi lehet a háttérben. A legtöbben arról beszéltek, hogy a FIS zsúfolt versenynaptára végletekig kizsigereli a versenyzőket, hogy annyira sok a verseny, hogy szinte törvényszerűen hibáznak a legjobbak is.

Alexis Pinturault az elmúlt héten a L’Equipe-nek adott interjújában, melyet mi is szemléztünk, odáig ment, hogy kijelentette:

Pedig a francia a wengeni hétvége második versenyén sérült meg úgy, hogy egy héttel korábban Adelbodenben nem is indult, mivel akkor született a kislánya. Az ő sérüléséhez nem sok köze volt a FIS-nek, mégis arra célzott, hogy szerinte – és sokak szerint – nem szerencsés az, ha az elmaradt versenyeket a világ leghosszabb lesiklópályáján pótolják.

Wengenben amúgy is terveztek egy lesiklást, egy Super G-t és egy szlalomot, ám mivel korábban öt verseny is elmaradt, úgy döntöttek, hogy ezek közül az egyiket még csütörtökön bepótolják. Kétségtelen, nem volt a legokosabb döntés, ám olyan rettenetesen sok opció azért nem volt. Ráadásul, ha Kilde nincs megfázva, akkor alighanem lement volna úgy a hétvége, hogy a zsúfolt program miatt nem sérül meg senki. Ami azt jelenti, hogy van/lehet sérülés, mert az minden hétvégén előfordulhat, csak nem azért, mert sok a verseny, hanem azért, mert ilyen az alpesi sí.

Kilde azonban meg volt fázva, így aztán a harmadik versenynapján a pálya legvégét kétségtelenül nem bírta már erővel, aminek csúnya sérülés lett a vége. Ám itt azért meg kell jegyezni, hogy ha odaállsz betegen egy 4500 méter hosszú lesiklópályának úgy, hogy az előző két nap is síeltél, akkor nem szerencsés másban keresni a hibát, ha esetleg pórul jársz. Kilde becsületére legyen mondva, ő maga nem is tett ilyet.

Megtették azonban helyette mások.

A gond az, hogy ha a FIS nem próbálta volna meg bepótolni a Cervinián és Beaver Creekben elmaradt versenyeket, akkor meg az lett volna a baj, hogy öttel kevesebb versenye lett volna a gyors sízőknek, mint azoknak, akik szlalomban és óriásban versenyeznek. Mint ahogyan gond volt azzal is, hogy ha két versenyt rendeznek Wengenben és Kitzbühelben ugyanazon a hétvégén, akkor devalválják a legendás trófeák értékét. De Odermatt például reklamált a garmischi pálya puhasága miatt is, mely szerinte méltatlan volt egy világkupa-futamhoz. Sokaknak nem tetszett, hogy miért kellett kétszer is az Egyesült Államokba utaznia a mezőnynek, miért nem csak egyszer, pedig talán, ha négy-öt síző volt, aki utazott (potyára) ősszel Beaver Creekbe, és februárban Kaliforniába és Aspenbe is. A többiek csak egyszer mentek, ki ősszel, ki tavasszal.

Ráadásul a második amerikai túra a szezon talán legnagyobb sikertörténete lett, hiszen azok után, hogy Europában szutykabbnál szutykabb hétvégék követték egymást (Garmisch, Chamonix, Bansko), ismét megtudhattuk, milyen az igazi tél, ráadásul főműsoridőben.

Azt azonban azért el kell mondani, hogy egyre inkább úgy fest, a versenyzők egy részére azért ráférne egy kommunikációs tréning. Ezt nem én mondom, vagy nem csak én, hanem Marcel Mathis is, az osztrákok egykori világkupa-dobogós óriás-műlesiklója, aki idén osztrák létére az Eurosport angol (!) nyelvű szakkommentátoraként debütált: zseniálisan. Ed Drake-kel már régóta készítenek egy alpesisí-podcastet, ami azért is remek, mert úgy beszélnek benne az alpesi síről angolul, ahogyan eddig csak németül beszéltek erről a sportágról.

Mathis mondta azt, hogy a mezőnynek bele kellene gondolnia azért abba, hogy ők a világ legirigyeltebb sportolói – sőt, talán emberei – között vannak, akik abból élnek, amiről mások csak álmodnak.

Vagy amiért vagyonokat fizetnek.

Nem biztos, hogy szerencsés, és jól veszi ki magát, ha minden egyes hétvégén arról beszélnek a versenyzők, edzők és vezetők, hogy mi nem volt jó. Nem biztos, hogy bölcs dolog panaszkodni a szikrázó napsütésben az Eiger, a Mönch és a Jungfrau lábánál. A világ legcsodálatosabb díszletei, hegyei között. Egyszerűen nincs túl jó optikája.

Félreértés ne essék, alpesi sízőnek lenni nem könnyű kenyér. Iszonyatosan nehéz, nagyon kemény és borzasztó veszélyes sportág. Ráadásul, mivel szabadtéren űzik, nagyon sokszor történnek olyan dolgok, amiket nem könnyű megemészteni, legyen szó egy elmaradt versenyről, vagy akár egy olyanról, melyet megrendeztek, ám nem teljesen fair eredmény született.

Azonban mindenki abban érdekelt, hogy legyen annyi verseny, amennyi csak lehet, a lehető legjobb helyszínen és a legjobb időpontban. Sajnos azonban a klímaváltozásnak köszönhetően egyre nehezebb lesz olyan versenynaptárt készíteni, melyben minden klappol. Sőt, manapság ilyet talán már nem is lehet, már ha lehetett valaha egyáltalán. A végső szó eddig is a Jóistené volt, csak eztán picit többet fogja hallatni a hangját.

A nagy kérdés, hogy ezekre a helyzetekre, ezekre a váratlan szituációkra hogyan reagál majd a sportág. Hogy mik lesznek a preferenciák.

Ám azt látni kell, hogy minden okkal történik, még akkor is, ha történhetne éppen az fordítva is. Okkal lettek dupla versenyek még a covidos időkben, okkal pótolnak versenyeket, és okkal törölnek el futamokat. Mindig vannak érvei a másik oldalnak is. És igen, természetesen a kritikáknak is van helyük, sőt, szükség is van rájuk, hogy a létező legjobb döntés születhessen a jövőben, ám nem mindegy, hogy ezek a kritikák hol és mikor hangzanak el.

Nagyon rosszul tudja kivenni magát, ha a rajongók hétről-hétre csak a nyirmogást hallják.

Az szg# sorozat további írásait itt találjátok!