Doppingnak számít-e a nyúl, csak azért, mert villannyal megy?

És mint ahogyan az lenni szokott, a Nike PR-szakemberei most sem tévedtek.

Noha már az atlétika történetének egyik legfontosabb futásakor, amikor Roger Bannister 1954-ben áttörte a négyperces álomhatárt mérföldön, akkor is alkalmaztak nyulakat, egészen pontosan kettőt is, még élnek közöttünk olyanok, akik az iramfutó intézményének létjogosultságát is tagadják. Vagy legalábbis az atlétika alapértékeivel összeegyeztethetetlennek tartják. Annak ellenére, hogy annak idején Rózsavölgyi is nyulazott Iharosnak - és viszont -, emlékszem például egy interjúra Vitray Tamással - aki még a mexikói olimpiáról is közvetített az atlétikát a Magyar Televízióban -, amiben arról mesélt, hogy neki mekkora törést jelentett a nyulak megjelenése a sportágban. Hogy nem érezte etikusnak, hogy bárki iramfutó segítségével döntsön meg egy világcsúcsot.

Már nem egy és nem két generáció nőtt fel úgy, hogy számukra az iramfutók jelenléte teljesen természetes volt, továbbá nem egy és nem két futó keresett nagyon sokezer dollárt azzal, hogy tűpontosan tudta diktálni a szervezők által kért iramot. Sokan több pénzt kerestek pályafutásuk vége felé nyúlként, mint amennyit „igazi” karrierjük alatt összelapátoltak. A legjobb nyulak ugyanis futásonként akár 2-3000 dollárt is kaphatnak, amit esetenként, egy-egy csúcsdöntés alkalmával, még némi bónusszal is megtoldanak.

A világ legjobb nyulai, jelenleg talán Erik Sowinsky, korábban Bram Som, hiába voltak remek futók – Som Európa-bajnokságot nyert, Sowinsky fedett vb-n bronzérmet –, elit sportolóként csak nagyon ritkán kerestek ennyi pénzt egy-egy versenyen. Ráadásul nyúlként jóval több versenyt is tudnak vállalni, mint fénykorukban, mivel nem kell annyira széthajtanuk magukat, hiszen sokszor még a táv feléig sem futnak el. Míg topversenyzőként a szezon első felében maximum két-három 800 métert tudtak futni havonta, addig nyúlként előfordult, hogy jóformán minden nap más városban léptek fel.

Egy jó nyúl szerepe kettős: metronóm pontossággal diktálja a kívánt iramot, továbbá fogja a szelet az elöl futó elől, aki a jó eredményre készül. Fontos, hogy egyenletesen tudj futni, de az sem árt, ha viszonylag sokáig bírod. Párizsban nemrég például amikor Faith Kipyegon megdöntötte az 5000 méter világcsúcsát, Beatrice Chepkoech, a 3000 méter akadály világcsúcstartónője volt az utolsó nyúl, nyilván nem véletlenül. Addig, amíg ő el tudott futni ebben az iramban, már csak kevesen bírtak.

Ennyit mindenképpen segít egy jó iramfutó. Ehhez képest talán meglepő, hogy sokan milyen ellenségesen fogadták az újdonságnak számító Wavelight technológiát. Pedig a villanynyúl nem fog szelet, és még csak arra sem képes jelenleg, hogy az első 56 másodperces kör után a másodikat mondjuk 60 másodpercre fussa.

Pusztán csak le van rakva 400 lámpa a pálya belső ívére, közvetlenül a vízelvezető csatorna mellé, és programozható, hogy milyen gyorsan, milyen színnel villanjanak fel egymás után. Egyszerűen fogalmazva, ha valaki 2 perces 800 métert szeretne futni, annak a lámpái másodpercenként villannak fel (mint ahogyan a 12.30-as 5000 esetében is ugyanez a helyzet), a futónak pedig csak arra kell figyelnie, hogy ilyen tempóban haladjon. Bár nem gondolom egy megoldhatatlan feladatnak, de a rendszer jelenleg nem képes arra, hogy különböző köridőket programozzanak rá, mint ahogy arra sem, hogy egy megtörtént futás (mondjuk egy adott világcsúcs) részidejeit/tempóját programozzák fel rá. De így talán egyszerűbb megérteni az egészet.

A Wavelight technológiának (magyarul talán villanynyúlnak) alapvetően két felhasználási területe van. Eredendően egy edzést segítő eszköz távfutóknak, jobb helyeken már nem négy stopper lóg az edző nyakában, mint régebben, hanem a telefonjával felprogramozza a rész- és a pihenőidőket a lámpákra, a tanítványai tartják a tempót, ő pedig figyel a részletekre. A másik felhasználási terület pedig az, amit a nagy versenyeken látunk: a villanynyúl segíti a futót és segíti a nézőt a verseny megértésében.

Egy holland cég, mely különböző sportágakban hasznosítható lámpák fejlesztésével foglalkozott, kereste fel a világ legbefolyásosabb menedzserét, Jos Hermenst, hogy ki tudnak-e találni valamit közösen, ami az atlétikában is hasznosítható. Hermens az együtt gondolkodás folyamatába bevonta egykori futóját, ekkor már edzőjét, Bram Somot is, és innen már csak egy apró lépés volt a ma ismert rendszer kitalálása.

2018-ban Hengelóban, Hermens „háziversenyén” már Sebastian Coe áldásával debütált a Wavelight, ma pedig már 14-ből 11 Diamond League-versenyen alkalmazzák azt. Coe véleményével aligha lehet vitatkozni: a sportágnak innovációra van szüksége, minden, ami közelebb hozza az atlétikákához azokat, akik eddig nem foglalkoztak vele, segít, és minden, ami érthetővé, átláthatóbbá teszi átlagemberek számára, hasznos.

A gond csak az, hogy ugyanazt a harcot, melyet a sportág már egyszer megvívott az ötvenes években, meg kell vívni újra. Akkor a nyulat utasították el sokan, ma a villanynyulat.

A legfőbb indok persze az, hogy így könnyebb – nagyjából ugyanúgy, mint a múlt héten –, és ezzel nehéz vitatkozni.

Igen, könnyebb dolga van a nyúlnak, amikor az iramot diktálja, könnyebb egy fényt követnie, mintsem az iramérzékelésére hagyatkoznia, és igen, könnyebb dolga van a versenyzőnek is, mert folyamatosan tudja, hogy mennyivel van elmaradva az egyenletes tempótól, vagy tudja, hogy esetlegesen a világcsúcsrészidőn belül jár.

A Wavelight segít, ezt ki kell mondani őszintén. Segít a nézőnek, segít a futónak. De ha mindent tiltanánk, amivel könnyebbé vált bármi, akkor a futók cipőt sem húzhatnának, salakon kéne futniuk, a rúdugrók bambusz- vagy fémrudat használnának, és rajtgép sem lehetne.

De ami a legfontosabb: atlétika se létezne már régen, azt hiszem.

Ha nem a helyszínről nézitek a budapesti atlétika vb-t, ám kíváncsiak vagytok arra, mi is történik valójában, vagy csak egyszerűen nincs egy percetek, akkor tartsatok az Eurosporttal augusztus 19. és 27. között! A helyszínről Ajkler Zita, Szabó Gábor és Németh Gergely jelentkezik, az eurosport.hu-n pedig megtekinthetitek bármelyik ügyességi szám döntőjét az elejétől a végéig. Az atlétika vb minden egyes másodperce látható tehát az Eurosport platformjain, velünk biztosan nem maradsz le semmiről!