"Meccsre az ember az apjával vagy a fiával jár" – 10 éve halt meg Bächer Iván, a kiváló tárcaíró

Frissítve 10/12/2023 - 17:45 GMT+1

December 2-án volt tíz éve, hogy elhunyt Bächer Iván, az egykori kiváló tárcaíró és publicista. Sokan nőttek fel a népszabadságos cikkein, amelyekben kultúráról, gasztronómiáról, közéletről, politikáról, sportról mesélt évtizedeken át. A sportos, főleg a labdarúgással kapcsolatos idézeteiből válogattunk, így emlékezve rá.

Bächer Iván könyvei közül néhány

Fotó: Eurosport

A kiváló tárcaíróra, a tíz éve elhunyt Bächer Ivánra emlékezünk a sport témájú idézetei közül válogatva.

"Ekkor megszólalt Béla, aki szentesi volt, és valamikor vízilabdázott, mert minden szentesi vízilabdázott valamikor."

A cikk szerzője Ráúszás nevet viselő vízilabdás blogján számos alkalommal ezzel A Magyarosok című írásából (az Utóíz c. kötetéből) kölcsönvett mondattal emlékezett meg a 2013. december 2-án fiatalon, mindössze 56 esztendősen elhunyt Bächer Ivánról, a kiváló publicistáról és tárcaíróról.

Kultúra

"Aki a labdát hozza, azt be kell venni" - Szüts Miklós emlékére

15/03/2024 - 15:50

"A futó embert különben sem a lába viszi, hanem a lélegzete” - futóportré a 80 éves Nádas Péterről

A fenti idézet valóságtartalmát igazolva elmondhatja ezt magáról (tehát hogy szentesi és vízilabdázott) Cserna-Szabó András író, és a novemberben Bächerhez hasonlóan 56 évesen meghalt színész, a Szentesi VK egykori pólósa, Bajomi Nagy György is.

Bächer Iván © Teknős Miklós

Fotó: facebook

"Kétféle az ember: az egyik tud főzni, a másik szokott."

"Akinek van egy jó mosogatóvize, annak már aznap nagyobb baja nem eshet.”

"A töltött káposztáknak is megvan a maguk sorsa.”

"A napokban volt ötvenöt éve, hogy meghalt Szerb Antal. Természetes halált halt ő is – agyonverték természetesen.”

Legendás mondatok Bächer Ivántól.

Az 1990-es évek eleje, közepe óta olvastuk a Népszabadságban megjelent írásait, édesanyánk külön mappákban és dobozban gyűjtötte az onnan kivágott Bächer-cikkeket, recepteket. Hajtás fölött jelentek meg a lapban az irodalmi igényű tárcái, a Hétvége mellékletet mindig miatta vártuk a legjobban. Egy évtizede nem él már viszont Bächer Iván, Népszabadság sincs már hét esztendeje.

E sorok írója 1996 óta például sokáig tartotta a pénztárcájában a Didó című cikkét (majd a Radnóti-kötetünkben találta meg végső helyét), amely Radnóti Miklósné Gyarmati Fanniról szól. A Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban, elsőben még irodalom órán is foglalkoztunk ezzel a megjelenésekor.

"a krétapályán félidő” - 70 éves lett a virtuóz szómágus, Parti Nagy Lajos

Bächer Iván kultúráról, történelemről, könyvekről, gasztronómiáról, a dobozba főzésről, a húslevesről, kelkáposzta főzelékről, a szódáról, a zserbóról, Újlipótvárosról, Chopinről, közéletről, politikáról, sportról, rólunk írt rengeteget évtizedeken át, több mint 40 könyve jelent meg.

Ebben a cikkben a sportos, főleg a labdarúgással kapcsolatos idézeteiből válogattunk.

Bächer Iván dedikálás közben © Bächer Ivánnak szeretettel

Fotó: facebook

Meccsen - a 2007-es Ruccanások c. kötetből

"János unokatestvéremmel, akivel együtt rómázgattunk pár napot, vasárnap elmentünk meccsre.

János nagy futballrajongó. Gyerekkorunkban az voltam én is. Amikor a Komló, a Dorog, a Stécé NB I-es volt, no meg Albert, Bene, Káposzta, Karába volt a sztár, akkor együtt töltögettük ki a tabellát, vezettük az állást, számon tartottunk győzelmet, vereséget, döntetlent, gólarányt gondosan.

… Már pénteken jelezte, hogy vasárnap meccs lesz, megyünk… A Lazio játszott a Sienával, öt gól esett. A lelátón béke honolt, sok asszony és gyerek ült körülöttünk, egész családok jöttek, mert itt még jöhetnek meccsre ki.

Általában az olasz drukker folyamatosan kommunikál, és leginkább meg van döbbenve, ilyet ő még nem látott, ilyet ő még elképzelni sem tudott, ami éppen megtörtént odalenn a gyepen. De ha hazai gól esik, minden meg van bocsátva, és el van felejtve, a családtagok felugrálva, ordítva ölelgetik át egymást, de sokan a mellettünk ülő idegent is szájon csókolják ilyenkor.”

Morcsányi Géza a Magvető Kiadó Arsene Wengereként mutatta meg, milyen egy igazi klubvezető

Bächer Iván-kötetek

Fotó: Eurosport

Novemberben a Bálint Házban Spiró György, Gerlóczy Márton és Bächer Iván húga, Bächer Anna részvételével tartottak emlékestet. Utóbbi ott mesélte az alábbiakat:

"Nagyszerű írók jártak hozzánk minden szombaton focizni. A focisták külön kategóriát alkottak, ezer szálon kötődött hozzájuk. Minden szombaton fociztak hat órát a Ligetben, utána iszonyatosan nagy buli volt a lakásunkban.”

A beszélgetés végén Kukorelly Endre író ragadott mikrofont, és hozzátette:

"Egyetemi barátokként elkezdtünk focizni együtt szombat délelőttönként, amíg bírtuk. Aztán fölmentünk Bächerékhez, aki egy nyílt házat vezetett.”

Csabai kosármeccsek, a Borg-McEnroe döntő és a focista taknya – a Saját élet sportértéke is nagy

A most 72 esztendős Kukorelly 2017-ben, Bächer születésének 60. évfordulója alkalmából minderről már írt a Népszavában:

"Vagy - szombat van, futball- és buli-nap - játszana velünk, mérsékelt lelkesedéssel. Inkább a többiek miatt, miattunk, akik ezt nála jobban akartuk, és akiket egy városligeti foci után a lakásukra invitált. Egyszer. Csak egyszer, mert aztán már nem volt, nem kellett, semmiféle meghívás, mentünk mi magunktól is. Futball, zuhany, főzés, kaja, Bächerék főztek, a család, nem is tudom, hogy főként kicsoda.”

Maga Bächer a Foci c. írásában mesélt is erről az időszakről.

Foci - az Elindulni három nővel c., először 2000-ben megjelent kötetből

"A foci egy igen jó dolog. Nem általában a foci, bár ha jobban belegondolunk, akkor a legtöbb, a focival kapcsolatos dolog így vagy úgy jó, meccsre járni például kimondottan jó, rossz meccsre járni pedig - és milyenre lehet ma járni - különösen az, manapság egy Vasas-Újpest meccsnek például van valami semmihez sem fogható hangulata, bája, varázsa, olyan ez, mintha mondjuk egy a Baross utcában felcseperedett polgár gyermekkorának helyszíneit hetvenéves korában fölkeresi, és szeme sarkában könnyek csillognak, szívében lágyan keringenek az emlékek harmóniái, miközben baktat a lepusztult házak között térdig gázolva a romlásban, bűnben és mocsokban…

De az a foci, amiről itt most szó van, ez más foci, ez sokkal jobb foci, ez az igazi foci. Ez a baráti, más néven rituális foci. Az ilyen focinak mindenekelőtt múltja van. Az egyetemi tornaórák, majd az akkor még létező ELTE focibajnokság jelentette a gyökereket. A csoportunkból szerveződő könyvtáros csapat alkotta a leendő rituális foci magját.

Volt idő, amikor a szombat reggel kezdődő foci rendszeresen a ’buli’ néven ismeretes, többnapos, viharos szertartásba torkollott

…Miért jó az ilyen rituális foci?

… Ez is a foci nagy előnye: az ember bőséges tapasztalatokat szerezhet a különféle egészségügyi intézmények működésével kapcsolatban is. Az elmúlt tíz évben talán csak szülészetre nem kellett focistát elkísérnünk.

… A maga kialakult szokásrendszerével, hagyományaival, a benne létrejövő emberi kapcsolatok finom szövevényével arra is alkalmas, hogy társadalmi tapasztalatokat gyűjthessünk.

… A rituális foci szép vonása, hogy a résztvevők között szoros, meghitt, állandó kapcsolatok alakulnak ki."

Shakespeare Lear királyában még sértést jelentett, ha valakit lefocistáztak, bezzeg ma!

Bächer Iván és a szintén kiváló tárcaíró, Kácsor Zsolt © Teknős Miklós/Bächer Ivánnak szeretettel

Fotó: facebook

Meccs után - a 2011-es Kószáló című kötetből

"A meccs - Roma-Juventus - igazán remek volt, a hazaiak hiába rakkoltak az elején, végül négy-egyre kikaptak simán. Ezzel tehát nem lett volna baj, ezt letudtuk becsülettel. A baj a végétől vette kezdetét.

Szokatlanul hideg volt a városban aznap, nulla fok körül, és nem öltöztem valami bölcsen, úgyhogy a meccs első húsz perce után fázni kezdtem. Nohát, gondoltam, fázom. Mit törődöm én azzal. Fázom egy kicsit. Kit érdekel. Engem aztán igazán nem. Fáztam akkor is, mikor hatvanezred magammal kitódultam a stadionból."

Az FTC korábbi kapusa rengeteg olvasással cáfolja a magyar focistákkal szembeni előítéleteket

Focivébé - Kószáló

"Utunk egyébként a labdarúgó-világbajnokság idejére esett, többször alkalmunk volt épp abban az országban tartózkodni, és meccset nézni, amely országnak a válogatottja játszott aznap.

Hollandiában a kettő egyes holland győzelemmel végződő szlovák meccsre estünk be, pontosabban ki, a tengerpartra, mert egy ott lévő étteremben volt szerencsénk a sportesemény közvetítését végigkövetni, miközben mézzel elkevert mustárba mártogatott, Amszterdam névre hallgató kemény holland sajtkockákat falatoztunk.

A brazilok kiejtését Belgiumban láttuk barátaink kertjében az ablakba kitett tévén, a négy-nullás német-argentin mérkőzés viszont egy bruges-i söröző teraszán lepett meg minket, a németek kiesését és a spanyolok döntőbe jutását már német barátaink otthonában láttuk. De előtte még volt szerencsénk az Uruguay-Hollandia meccshez is, amelyet Amszterdam szívében, a hatalmas Múzeum téren egy óriáskivetítőn nézhettünk mintegy tízezer vidám - és ugyancsak kapatos - holland szurkoló társaságában."