Csabai kosármeccsek, a Borg-McEnroe döntő és a focista taknya – a Saját élet sportértéke is nagy

Frissítve 02/11/2023 - 19:06 GMT+1

Az egyik legkiválóbb kortárs író, Szilasi László újabb nagyszerű regénnyel jelentkezett idén. A Magvető Kiadó gondozásában október elején jelent meg a Saját élet, melyben a családja, a maga elindulás- és felnövekvés-történetét írta meg. A visszaemlékezésekben sok sportos motívum megjelenik, ezek közül válogattuk ki a kedvenceinket.

Szilasi László dedikálás közben az október Margó Fesztiválon © Nagy Attila/Müpa/Margó

Fotó: facebook

Szilasi László Saját élet című regényéből gyűjtöttük össze a sportos történeteket.

Úgy voltam vele, mint a regénnyel: valamit kezdenem kell vele

A cikk szerzője Szilasi László Saját élet című, legújabb, októberben a Magvetőnél megjelent regényével volt így. Valamit kezdenünk kellett vele, hogy megírhassuk, milyen nagyon szeretjük a könyveit.

Kultúra

"Aki a labdát hozza, azt be kell venni" - Szüts Miklós emlékére

15/03/2024 - 15:50

Amelyek közül kiemelkedik a 2014-es A harmadik híd, a 2010-es évek egyik legjobb magyar regénye, nagy Szeged-könyv a város hajléktalanjairól. A 2018-as Luther kutyáiban pedig addigi legszemélyesebb történetét beszéli el, az agydaganatát.

A Saját életben a maga elindulás- és felnövekvés-történetét írja meg, családja, a nagyszülei, a szülei, ő maga és két öccse a könyv főszereplői. Elképesztő erejű atmoszférával ábrázolja a gyerekkorát, az iskolai éveket, a katonaságot, a magánéletét.

"A Tour de France az idő és a tér versenye" – bringás borító az év egyik irodalmi szenzációján

Az év egyik legerősebb olvasmányélményét szállította megint a békéscsabai születésű, évtizedek óta Szegeden élő és a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanító 59 éves, József Attila-díjas szerző.

Eszünkbe juthat a címről Nádas Péter Saját halál c. műve, a könyv bemutatóján, a Margó Fesztiválon a beszélgetés moderátora, a kiváló Németh Gábor is játékba hozta ezt az asszociációt, amelyre Szilasi mosolyogva "a saját élet sem érdektelen"-mondattal válaszolt találóan.

Federer visszavonulásával a rá jellemző tökéletességet, méltóságot, nemességet veszítjük el

Ruff Orsolya a Könyves Magazinon megjelent beszámolójában idézi fel az író tervét, miszerint "a pontos rögzítéssel éppen az volt a szándéka, hogy az emlékezésben ne legyen fikció, és utólag visszatekintve úgy véli, ezt kétharmad részben sikerült is megvalósítania".

"A futó embert különben sem a lába viszi, hanem a lélegzete" - futóportré a 80 éves Nádas Péterről

A Saját élet tehát nem autofikció (amely olyan (ön)életrajzi szöveg, amely ahelyett, hogy elrejtené, büszkén vállalja saját részleges fiktivitását), hanem önéletrajzi regény.

Ruff azt is megjegyzi Szilasiról, hogy "a beszélgetésen kiderült, hogy az autofikció műfaja nem biztos, hogy közel áll hozzá: otthon például Knausgård-ral támasztja ki a díványt, utólagos magyarázatként pedig hozzátette, hogy habár olvasta a norvég szerzőt, de nem ihlette meg".

Németh Gábor, Szilasi László és Pataki Ferenc a Margó Fesztivál könyvbemutatóján © Kováts Zsófi/Margó

Fotó: facebook

A rendkívül személyes részletek megosztása mégis sokszor eszünkbe juttatta Karl Ove Knausgård Harcom c. hatkötetes sorozatát, és a regény szócikkekre tagolása az Évszakok tetralógiáját is.

Valamit kezdenünk kellett vele, és mivel a Saját élet sportértéke erős, hemzseg a sportos motívumoktól, kiválogattuk belőlük a kedvenceinket. Mindegyik szócikkből csak részleteket közlünk.

Nadalt csodálta, Borg tőle kért közös fotót – Alan Rickman naplójának szuper sportos bejegyzései

A visszaemlékezés lapjain a kosárlabda a kapja a legnagyobb szerepet, mivel Szilasi László a békéscsabai fiatalkori éveitől 2014-ig űzte a sportágat. A kihagyott szakaszokban olvashatunk síelésről, atlétikáról, céllövőversenyről is.

Lóverseny a csabai téeszplaccon

"A szüleim a születésem előtt néha felutaztak a fővárosba, és rokoni segítséggel a lóversenypályán tették próbára szerencséjüket. Aztán ez a szokás is elhalt, és ők már nem jártak el szórakozni sehova.

De a csabai téeszplaccon tartott lóversenyre mégiscsak kimentünk. Hatalmas volt az ovális pálya, három ló: egy hatalmas fekete, egy csinos kis pej és egy közepes méretű vasderes versenyzett az égig érő porban. Egyetlen kürt futottak. A vasderes hamar lemaradt. A pej és a fekete erősen küzdöttek egymással.

Mindenki a sötét lónak szurkolt, aki tényleg erősebbnek és fürgébbnek tűnt. De a végén, az utolsó métereken a pej mégis lehajrázta. Anyám ordítva szurkolt a pejnek. Hangosan sikított, ugrálva tapsolt, tudtam, hogy győzni fog, megmondtam előre, tudtam, hogy győzni fog."

A könyvbemutató szereplői egy másik perspektívából © Margó

Fotó: facebook

A világutazó

"Az öcsém, amikor megkapta az első, háromkerekű kisbiciklijét, bátran karikázhatott… Az volt a terve, az is maradt, hogy autóversenyző lesz belőle. Forma-1, James Hunt és Niki Lauda, meg akarta őket is előzni. Nem lett belőle autóversenyző, más volt akkoriban a nemzetközi helyzet. Hajtotta tovább a biciklijét."

Elveszett cédulák

"Hétfőn, szerdán és pénteken este volt a gimnáziumban kosárlabdaedzés, 14-es számmal játszottam a csapatban, mint az egyetlen mohamedán vallású jugoszláv válogatott."

"a krétapályán félidő" - 70 éves lett a virtuóz szómágus, Parti Nagy Lajos

Rangadó

"Életem legjelentősebb kosárlabda-rangadójának szünetében világos lett számomra, hogy mekkora csoda az a perc, amiben vagyok. Olyan jelenlétét éltem meg a pillanatnak, amilyet sem azelőtt, sem azóta.

Egyértelmű és tapinthatóan, fájóan bizonyos volt, hogy rangomat az emberek között immár örökre az fogja megadni belül, hogy egy téli estén – irtózatosan hideg volt, a felezővonalnál lévő ajtót mellig behordta kívülről a hó, a cserék melegítőben fagyoskodtak – kezdő lehettem a gimnázium csapatában.

Fiatal vagyok, szép, okos, egészséges és népszerű. A lányok a nevemet kiabálják, és rólam álmodnak. Mind engem akar. És én mindet akarhatom, vagy egyikőjüket sem. Hogy minden lehetek. Minden, amit elképzelek, lehetséges.

Egyszerre néztem magamat ott, a kezdőkörben, innen, ahonnan most beszélek, onnan, ahol akkor voltam, és egyszerre láttam akkori magamat, abban a múltban, amit elképzelni szoktam magamnak, és onnan is figyelt egy fiatalember, aki szintén én voltam, és tudtam, hogy ez mind-mind: egy. És hogy ez valóban, valóban így van. És hogy mindez el fog múlni."

A Margón Pataki Ferenc színész olvasott fel a kötetből © Margó

Fotó: facebook

A FEB-tábor és Wimbledon

"Fekete-fehér volt a kollégiumi televízió. Azon néztük végig együtt a wimbledoni Borg-McEnroe döntőt. Megnyertem a fogadást."

A focista taknya

"Ennek a szörnyűséges estének az lett az elsődleges következménye, hogy mélységesen megutáltam a füves nagypályán játszott futballmeccseket. Magával a játékkal, a játék európai változatával továbbra sem volt semmi bajom. A higiéniai körülmények azonban felháborítottak.

A labda általában a földön gurul. Érintkezik a fűvel. A játékosok viszont mégis állandóan köpködnek. Bemocskolják a felületet… De a legundorítóbb mégis az, amikor kicsapják az orrukból a taknyot… Röpül a takony. Bele a fűbe. Ott megbúvik. Jön a labda. Megtalálja, felkapja, viszi tovább. Belerúgnak. Leveszik mellel. Belefejelnek. Iszonyatosan borzasztó, rettenetesen szörnyűséges.

… Nem láttam még a taknyát kézzel kiverő teniszezőt. Gyorsan rohanó férfiak a füves mezőn? Nincs is annál szebb. És alatta mégis a borzalom, a férfibandák náci borzalmai, a borzalmak taknyos jeladásai. A havas focipálya esete mindörökre megváltoztatta a nézőszögemet. Új helyet kaptam. Azóta is onnan nézek."

Újra a piacon 1.

"Vasárnap este focizni szoktam. Nagyon rossz a tudásom, de két óra játék, ebben a korban, nem csekély teljesítmény."

Ez a fotó hasonlít egy fentebbire, de nem ugyanaz © Margó

Fotó: facebook

(335.o.)

"És hát ott volt Szisi, aki jó cserének számított ugyan, de nem volt győztes figura, s a tornatermi meccsek általa dobott kosarai majd mind megragadtak az emlékezetében. Néha a Közgé termében voltak az edzések. Az egyik kosár alatt az egész falat tükör borította. Ott gyakorolta a tempódobását (bal-jobb-bal-felugrik-dob – és aztán az a szottyos kis hang), végtelen időkig.”

(343.o.)

"Ekkoriban már felnőtt emberek is jártak az edzésekre, kiöregedett NB II-es, NB I-es játékosok, Pestről vagy Kaposvárra hazatelepült férfiak. A cél az volt, hogy a gimnázium kibővített csapata bejusson a Megye I-ből az NB II-be.

Világos volt a különbség az alsósok, a felsősök, az NB II-esek és az NB I-esek között: egyre csökkent a gravitáció rájuk kifejtett hatása, az egyik szakállas férfi még zsákolni is tudott. És hát ők tanították meg a legvadabbaknak a sörivás kötelező erejű szokását is, hiszen hát pótolni kell a vitaminokat.”

Fotó: facebook

(344.o.)

"Kosárlabda-pályafutása 2014-ben ért véget. Akkor már focizott is, vasárnap esténként, salakon, és egy alkalommal annyira megsérült a bal térde, hogy meg kellett műteni. Lassan gyógyult. Rehabilitációra is járt.

A vége azonban az lett, hogy a focipályára visszatért ugyan, de az a különös rotáció mozgás, ami a kosárlabda legfontosabb testi alapja, soha többé nem tért vissza a lábába. Próbálja. Újra próbálja. Nem megy neki. Hatalmas lyukak tátonganak azokon a helyeken - hétfő, szerda, péntek -, ahol régen vagy mostanában az edzései voltak. Semmivel sem lehet betölteni őket."

Csatlakozz az Eurosport magyar nyelvű Viber-csatornájához a legfrissebb sporthírekért, a legmenőbb videókért, játékokért és érdekességekért!

Kultúra