Roger Federer visszavonulása kapcsán Maros András és Németh Gábor írók meséltek az Eurosportnak.
Ha már volt olyan kollégánk - éppen e sorok írója -, aki több neves írótól (J.M. Coetzee, Paul Auster, David Foster Wallace, Esterházy Péter) származó idézetet is citált a Roger Federer visszavonulása alkalmából született cikkében, a kortárs magyar irodalom két kiváló alakját is felkértük, hogy meséljenek nekünk a Federerről kapcsolatos élményeikről.
Szabó Gábor publicisztikája, az ő és Szántó Petra podcastja és rengeteg egyéb eurosportos kollégánk cikke mellett két hivatásos író véleményét is megismerhetjük a svájcizsenivel kapcsolatban. Mindketten teniszeznek, és mindketten szerepeltek korábban a Tesis a világ c. interjúsorozatunkban.
Australian Open
Osaka mentálisan megerősödve térne vissza a pályára
11 ÓRÁJA
A többek között a Semmi negyven c. pompás teniszmemoárt jegyző Maros András - aki Stan Wawrinka lélegzetelállító fonákjáról írt már hozzánk cikket korábban - és az általunk szintén nagyon kedvelt, a többek között a Zsidó vagy? és az Egy mormota nyara c. lenyűgöző regények szerzője, a Gaël Monfils-rajongó Németh Gábor két (három) kérdést kapott tőlünk. Stílusos és pazar válaszokat küldtek vissza nekünk, amiket ezúton is köszönünk nekik!

1. Titeket mi fogott meg Roger Federer játékában, személyiségében, a visszavonulásával mit veszít a tenisz, mit veszítenek a sportágért és a svájci játékáért, személyéért rajongók?
Maros András: "A tökéletesség fogott meg. Az, hogy művészi szintre emelte a teniszt, ráadásul egy olyan korban, amikor ez a sportág (is) egyre inkább erősporttá kezdett válni. Már az első alkalommal, amikor Federert láttam, feltűnt, hogy miközben az ellenfelek hörögve nyögnek, nyögve hörögnek az erőkifejtéstől, addig ő, ez a fiatal lófarkas svájci légies teniszbalettet előadva üt kétszer akkorákat, mint a hörögve nyögők, nyögve hörgők. Federer megmutatta, hogy úgy is lehet bivalyerőseket ütni, hogy csak lazán elereszti a kezét.
Federer a tenisznek olyan szépségeit mutatta meg, amelyek a "globalizálódó" sportból kezdtek végleg eltűnni: mindenkinek lett brutális nagy szervája, brutális nagy tenyerese, brutális nagy (leginkább kétkezes) fonákja – ezen a csatatéren csodaszámba ment Federer színes, változatos játéka.

Federer és a megunhatatlan fonákja a 2019-es Indian Wells-i tornáról

Fotó: AFP

A fent említett ütésfajtákból neki egyébként nem egy, hanem legalább húszféle állt a rendelkezésére, ezeket variálta helyzettől, taktikától függően... és akkor a röptékről még nem esett szó... vagy a hosszú fonák nyesésnek induló, de a mozdulat felénél tökéletes ejtéssé módosított ütésről... vagy az ellenfél éles rövid keresztjére adott válaszáról, a háló mellett eltekert kurfliról...
Federert nézve az ember szeme gyorsan megszokta a tökéletességet. Én kifejezetten megharagudtam rá, ha becsúszott egy hiba. Ugyanis nem volt előjele a rontásnak – semmilyen előzmény nem sejtette, hogy a futtából megkísérelt fonák egyenes elütés elakad a háló tetejében. Miért akad el? Nem lenne szabad elakadnia.
Az más kérdés, hogy az ATP többi jegyzett játékosa az elütési kísérletig sem jutott volna el ugyanebben a labdamenetben, de Roger eljutott, meghúzta a fonákot... de hát akkor az miért nem lett egy olyan rendes, rogeres hátborzongató elütés?! Értem én, hogy onnan lehetetlen, és akkor mi van?!
Röviden ennyit a játékáról. Próbáltam nem túlzó mértékben használni a "tökéletes" szót, ám ha jól számolom, így is becsúszott négy. Önkéntelen szóismétlés.
Hogy mit veszít a sportág Federer visszavonulásával? Ezt. A tökéletességet (öt).
Azt lehetett tudni, hogy eljön ez a pillanat, elfogadni mégsem lehet, hogy eljött.
https://i.eurosport.com/2022/09/27/3461393.jpg
Németh Gábor: "Ez valójában két kérdés, persze. Az elsőre azt válaszolnám, egyfelől, "szakmailag", szikáran fogalmazva a reakcióideje (lásd David Foster Wallace kongeniális elemzését) és a minden fizikai törvényt meghazudtoló fonákja, másfelől, "emberileg", a nagyvonalúsága, az alkati szertelenségét és indulatosságát (nézzük a lassításokon a mimikáját!) valószínűtlenül megzabolázó önfegyelme, a nemessége és a méltósága.
Ezeknek a tulajdonságoknak a csak rá jellemző modusát veszítjük el. Viszont nem szívesen volnék katasztrofista, minden nagy teniszezővel elveszítjük a nagyság egyedül rá jellemző stílusát, módját, formáját. És a föntebb leírt "hozzávalók" pedig bármikor fölbukkanhatnak egy ma még talán meg sem született rendkívüli tehetségben.
Ami a sportág fölgyorsulásával egyre rövidül majd, az a karrierek élettartama, szerintem Djokovic és Nadal visszavonulásával soha többet nem lesz játékos, aki húsz fölötti számban nyer Grand Slam-tornát.
A végsőkig tökéletesített versenyzőtenyészetek elképesztő tempóban köpik ki az egyre fiatalabb adogató- és fogadógépeket. Nem tartozik szorosan ide, de azt feltételezem, hogy egy idő után egyszerűen nem lesz esélye a számomra rokonszenves, önsorsrontó irracionalitásnak, amit terjedelem hiányában itt és most csak két névvel jeleznék: Gaël Monfils és Nick Kyrgios."

Németh Gábor - Fotó: Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár

Fotó: facebook

2. David Foster Wallace pazar esszét írt Roger Federerről a The New York Times-ban, J. M. Coetzee és Paul Auster leveleztek róla az Itt és most c. kötet szerint, Maros András külön fejezetet szentelt neki a Semmi negyven c. teniszmemoárjában, Esterházy Péter beleírta a Harminchárom változat Haydn-koponyára c. drámájába, tehát neves írókat is izgatta benne valami.
Wallace Federer Momentumokról ír, "a pillanatok, mikor a fiatal svájci játékát látva leesik az áll, kiugrik a szem és olyan hangok adatnak ki, amelyek átcsalják az élettársakat a szomszéd szobából, hogy rád nézzenek, jól vagy-e". Nektek melyek ezek a Federer Momentumok, emlékek, ütések, labdamenetek, meccsek, Grand Slam-tornák vele kapcsolatban?
Maros András: "Minden ütésében ott volt a szépség, az elegancia, a könnyedség. Nem az a fajta játékos volt, akinek egy-egy megoldására emlékezni lehet: neki nem "összejött" egy-egy bravúros ütés, amely újra és újra felbukkan a videómegosztó oldalakon – Federernek egy meccsen belül volt számos káprázatos megoldása, némelyik ellentmondott a fizika törvényeinek.
Akárcsak D. F. W., én is adtam ki hangokat a tévé előtt, a meccseit nézve. Beszéltem is magamban. Például kijelentéseket tettem, amelyeket aztán visszavontam (’Onnan nem lehet oda!... És lehet bazmeg!’).

Nézd újra a visszavonuló Federer legszebb pontjait a Grand Slam-tornákról!

Hosszú karrierje során játszott hatalmas mérkőzéseket, emlékezetes Grand Slam-döntőket, de számomra mégsem ezek miatt felejthetetlen. Talán azért nem, mert – bár voltak legendás fordításai (pl. 2016-ban, a wimbledoni negyeddöntőben, Čilić ellen két vesztett szettről, három meccslabdát hárítva győzött) – nem mint nagy küzdő fogok rá emlékezni.
Hanem az fog róla eszembe jutni, hogy jé, ezt a sportot így is lehet játszani! Hogy ez ugyanaz a tenisz, amit mások játszanak. Egy-két meccse persze megmaradt bennem – érdekes módon főleg vereségek. Vajon miért? Talán pont azért, mert a vesztés (az én értelmezésemben) nem volt benne a pakliban.
Legjobban a 2019-es wimbledoni döntő fájt, meccslabdákról kapott ki Djokovictól. Akkor még szó nem volt visszavonulásról – legalábbis a nyilvánosság előtt nem –, de valahogy lehetett érezni, hogy ilyen közel többé nem kerül újabb Grand Slam-győzelemhez. Az a vereség jelezte, hogy közeledik az idő."

Federer-parádé: a tíz legszebb ütés az Ausztrál Openről és a Roland Garrosról

Németh Gábor: "Az Eurosport, hála neki, árasztja rám, és a hozzám hasonló tébolyultakra Federer ún. "emlékezetes" meccseit, túl nagy a választék. Imádom, hogy egy ilyen intergalaktikus hérosz 26-szor tudott meccslabdákról veszteni. Ezért most a legutolsó meccs hozzá rendkívüli módon illő végjátékát emelném ki.
A sors megadja neki a káprázatos giccs esélyét, hogy egy páros rövidítésében éppen ő szerválhasson a győzelemért, akár egy ásszal zárja le a pályafutását. Ha beüti, a megnyert meccslabda föltételezhetően az európai válogatott Laver-kupa-győzelméhez vezetett volna.
Üt egy irgalmatlan szervát, én a képernyőn úgy látom, elvitte a sarkot, bemondják az outot, erre nem kér challenget. És aztán természetesen elveszítik a meccset, aztán a kupát is, of course. Milyen elegáns ez.
Olyan, mint amikor Ferguson utolsó meccsén egy harmadik ligás angol csapat szarrá verte a Manchestert, talán az FA-kupában. Csak hogy tudd, merre hány méter."

Epilógus - egy hihetetlen karrier utolsó villanásai: Roger Federer utolsó meccsének utolsó pontjai


Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.
Tenisz
Hazatoloncolják Boris Beckert, aki így szabadulhat az angliai börtönből
12 ÓRÁJA
Adelaide International
Megvan, mikor tér vissza Ausztráliába a korábban három évre kiutasított Djokovic
TEGNAP - 10:11