Annie Ernaux Évek című önéletrajzában sok sportos motívumot találhatunk.

"Franciaország önéletrajza" – így hirdeti a Magvető Kiadó Annie Ernaux Évek c. kötetét. A szerző "legsikeresebb és legjelentősebb könyve a múlt évszázad második felének Franciaországát eleveníti fel, a második világháború végétől, a szerző kisgyerekkorától 2006-ig, Nicolas Sarkozy felemelkedéséig, amikor Ernaux már elvált nő és két felnőtt fiú anyja. Az Évek afféle kollektív, személytelen önéletrajz, amelyben az egyéni tapasztalatok mélyen a társadalmi tapasztalatokba ágyazódnak, s amelyet egy egész generáció magáénak érezhet." – írja a kiadó a honlapján.
A Franciaországban 2008-ban, magyarul idén ősszel Lőrinszky Ildikó nagyszerű fordításában megjelenő Évek lenyűgöző korrajz. Kilométerkőként jelennek meg benne a belföldi és külföldi politikai események, amelyek gyakran csak a háttérben állnak, és csak az évek fordulóját jelzik.
Kultúra
Muhammad Ali a hőse a 24 évesen a pályán kívül jótékonykodó, már könyvet is író MU-szélsőnek
17/01/2022 20:10
Ahogy a Tour de France éppen aktuális győztese, vagy egyéb sportos utalások is. A 20. század második felének Franciaországának története inkább a személyes történetekkel van elmesélve, mindössze 253 oldalon.
Megjelenik benne Björn Borg neve, Michael Chang Roland Garros-győzelme, a Téléfoot című sportműsor, az 1998-as, franciaországi rendezésű futball-világbajnokság és a francia labdarúgó-válogatott kiesése a 2002-es vb-ről, a Wiivel játszott teniszpartik és bokszmeccsek.

Annie Ernaux

Fotó: AFP

A Tour pedig négy alkalommal tűnik fel a könyvben, ilyen szövegkörnyezetben:
"A korábbi, már oly messzi nyarak, a hőség és a kiszáradt ciszternákkal és kutakkal, az emberek kezükben füles kannával a negyed tűzcsapja előtt álltak sorban, Robic megnyerte a Tour de France kerékpárversenyt - egy másik, esős nyáron kagylót gyűjt anyjával és nagynénjével a veules-les-roses-i tengerparton, aztán a szirtfalról velük együtt lenéz egy lyukra, ahonnan egy halott katonát hantolnak ki, hogy társaival együtt máshová temessék."
"Franciaország hatalmas volt, sokszínű lakossággal, területenként eltérő étkezési szokásokkal és nyelvhasználattal. Júliusonként körbebiciklizték a Tour de France résztvevői, mi pedig a konyhafalra tűzött Michelin-térképen követtük a verseny szakaszait.”
"A rádióban követni a Tour de France szakaszait a beérkező versenyzőkkel, külön erre a célra rendszeresített füzetbe ragasztani a győztes fényképét."
"A délutáni alvásoké, amelyek után olyan bűntudattal tér magához, mintha kiszakadt volna a világból, mint aznap, amikor Jacques Anquetil már rég megnyerte a Tour de France-t, mire ő felocsúdott álmából."

Jacques Anquetil az 1963-as Tour de France-on

Fotó: AFP

Az utóbbi időben több itthoni kiadó az eredeti kiadás borítóját hagyja meg Magyarországon is, az Évek esetében viszont látványosan nem így járt el a Magvető. Több külföldi kiadást (francia, angol, spanyol) figyelve feltűnő, hogy csak a magyar kiadás élt ezzel az egyedi, kerékpáros borítóval. Ennek kapcsán megkerestük a borító tervezőjét, a Magvető sajtókapcsolatokért felelős munkatársát, a grafikusként is tevékenykedő Árvai Juditot, aki készségesen válaszolt a kérdéseinkre.
Először arról érdeklődtünk nála, hogy mi volt az oka a választásának, hogy a külföldi ötletekhez képest ő egy másik irányt választott.
"Rá szoktam pillantani a külföldi kiadások borítóira, de ez szó szerint egy gyors pillantást jelent: nem szeretném, ha befolyásolna, ugyanakkor kíváncsi is vagyok. Arra emlékszem, hogy már akkor eldöntöttem, én másmilyet szeretnék. Persze adva volt Ernaux előző, Magvetőnél megjelent kötete, a Lánytörténet is: annak is fotós borítót készítettem, ettől most sem szerettem volna eltérni. A Tour de France egy olyan hagyomány, amit a világon mindenütt ismernek, a verseny ráadásul az emberek között zajlik, közutakon, falvakon, városokon át, és bár a versenyzős borító előtt volt egyébként más tervem is, a kiadóban végül ezt vették meg."
Rengeteg motívum megjelenik az Években. Vajon mitől emelkedett a többi fölé a bringás, Tour de France-vonal a borító elkészítésekor?
"Valószínűleg éppen azért, mert túl sok volt a motívum. A bicikliversenyes vonal több dolog miatt is járható útnak tűnt: egyrészt többször is felbukkan a könyvben, és úgy éreztem, ez a sportág tökéletes szimbóluma lenne annak a rengeteg változásnak és egyszersmind állandóságnak, ami megjelenik a könyvben. Az előző tervem elvontabb volt, tán baljósabb is, ez viszont kétségkívül dinamikus, ami megint csak illeszkedik a regényhez.
És volt még egy ok, ami a TDF-fotó felé terelt: sok szó esik a könyvben általában a fényképekről, amelyek érezhetően sokat jelentenek a szerzőnek. Úgy éreztem, a számtalan fényképleírás is mind a társadalomban (és azzal együtt az egyénben) végigvonuló változásokat hivatott bemutatni, és én ezt leginkább a bicikliversenyzős képpel tudtam megragadni. Ráadásul rögtön Franciaországra asszociálunk róla, ami szintén célom volt, noha számomra az, amit Ernaux leír, sokkal egyetemesebb, és nem csak térben, de időben is kitágítható. Ahogy a Tour de France is az, mármint az idő és a tér versenye – de akkor ezzel már körbe is értünk. ’A dolgok mélyén csend honolt, és a bicikli volt az élet sebességének mércéje.’ – írja Annie Ernaux."
Egy remek ötletként a végeredmény fekete-fehér, színes kombó lett. Ez az elképzelés hogyan született meg a borítótervező fejében?
"Ez is általában a változásra, konkrétan a technikai változásra utal: fekete-fehér felvételek, színezett fotók, színes- és mozgóképek… És persze mégiscsak az a borító célja, hogy felhívja a figyelmet a műre, tehát mindenképpen szükségem volt valamiféle látványosabb megoldásra. Így lett az ég és a fák színesek, a járművek, a versenyzők és a nézők pedig maradtak fekete-fehérek. Továbbá szerettem volna vizuálisan is elkülöníteni a világban való állandóságot és a folyamatos változást, ’mozgásban levést’.
Végül arról érdeklődtünk Juditnál, hogy mikori lehet a borítóra kerülő fotó a Touron résztvevő bringásokról.
"1961-es, a szerzője ismeretlen. Kedves kollégámtól, Rostás Enitől, aki nem csak az irodalomért, hanem az országútikerékpár-versenyekért is rajong, később azt is megtudtam, hogy ezen a versenyen Jacques Anquetil, a franciák legendás versenyzője szerzett sárga trikót, és azt is elárulta, hogy a képen 103-as mezben valószínűleg a francia Philippe Gaudrillet látható."
Nem csak e sorok írója, hanem például Szabó Gábor, a magyar Eurosport vezető kommentátora is a látványos borító miatt figyelt fel erre a kötetre és vásárolta meg azt. És bár Annie Ernaux nem kapott (még) Nobel-díjat, kivételes prózája sok olvasót nyerhet meg magának.
"Amivel ez a világ nyomot hagyott benne és a kortársaiban, azt arra fogja felhasználni, hogy egyfajta közös időt rekonstruáljon, amely oly sok elsuhanó éven át eljutott a máig – hogy a kollektív emlékezet emlékét az egyéni emlékezetben feltárva érzékelhetővé tegye a történelem megélt dimenzióját." – írja Ernaux a könyv utolsó oldalainak egyikén saját memoárjáról.
Majd egy olyan utolsó mondattal nyomatékosítja szándékait, amely rokonságba állítható Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem c. fontos és nagyszabású regényének címével: "Megmenteni valamit az időből, amelyben már soha többé nem leszünk."

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.
Kultúra
Federer, Maradona, Tiger – 9+1 sportkönyv 2021-ből, amivel nem jársz rosszul, ha elolvasod
25/12/2021 13:00
Kultúra
Knézy Jenő-díjat kapott Hajdú B. István, az Eurosport kommentátora
08/12/2021 18:51