"Mindig a futballt helyeztem minden elé" - 75 éves lenne Esterházy Péter, interjúkötettel emlékezik rá a Magvető Kiadó
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/12/03/image-366a44b5-89c0-41d4-9eca-a6a5ed6580ab-68-310-310.jpeg)
Frissítve 01/04/2025 - 09:29 GMT+2
2025. április 14-én lenne 75 éves Esterházy Péter, a kortárs irodalom egyik legnagyobb alakja. A 2016-ban elhunyt íróra interjúkötettel emlékezik a Magvető Kiadó, amely Vanni van címmel jelent meg március utolsó hetében. A könyvben rengeteg focis motívum és személy szerepel Hidegkuti Nándortól Varga Zoltánon át Törőcsik Andrásig, és a futball közösségteremtő erejéről is sokat olvashatunk.
Nyolcgólos krimi döntött az aranyról, Spanyolország az Eb után az olimpiát is behúzta
Videó forrása: Eurosport
"Tényleg minden áldott nap fociztunk. Ha épp nem voltak ott a haverok, akkor négyen játszottunk, ketten-ketten egymás ellen. A Rómain laktunk, a stranddal szemben, csak átmásztunk a kerítésen, és éjjel-nappal fociztunk."
2021-ben a Könyves Magazin 100 oldalas Esterházy Péter-különszámában mesélte mindezt a cikk szerzőjének a 29-szeres válogatott labdarúgó, Esterházy Márton, EP legfiatalabb öccse.
Idén április 14-én lenne 75 éves Esterházy Péter, az egyik legfontosabb magyar író. A Magvető Kiadó a Vanni van című interjúkötettel, az Eurosport pedig az erről szóló cikkel állít emléket neki.
"Végigvonuló motívumokként azonosíthatjuk az algebrai tér, egy könyv tere és a futballpálya téglalapjának hasonlatosságát." – fogalmaz az Esterházyval készült beszélgetések közül válogató, egyébként Real Madrid-drukker Pál Sándor Attila a kötet előszavában.
A Forrás folyóirat szerkesztőjét, a Magvető szerzőjét tavaly áprilisban éppen az V. Futball-EP tornán láttuk focizni, amelyet a Fiatal Írók Szövetsége rendez meg Esterházy születésnapja környékén a Bikás Parkban. A matrózcsíkos pólóban szereplő Vízituristák csapata bár több nagy helyzetet is kihagyott, a négykötetes szerző eddig nem nagyon hibázott a könyveivel.
Rokonok című, novelláit tartalmazó könyve mellett három verseskötet fűződik a nevéhez, a Düvő, a Balladáskönyv és a Daloskönyv mind élvezetes olvasmányok.
Ígéretesnek tűnt a fentebb említett célzás, és maximálisan bevált. A Vanni van tele van focis motívumokkal, a sportág magyar főszereplőivel, Albert Flórián, Hidegkuti Nándor, Törőcsik András és Varga Zoltán alakja is felbukkan a beszélgetésekben (összesen 19 olvasható, a bibliográfia 154 tételt tartalmaz). Ezek közül válogattuk ki a legérdekesebbeket. Azt azért csendben megjegyeznénk, hogy országunkat az EP összes interjúját tartalmazó kötetekért!
Az egyik legérdekesebb szöveg 1995-ből való, amikor Sopronban a Csillaghegyi Munkás Torna Egylet egykori futballistájával, Esterházy Péterrel, és a Magvető abban az évben kinevezett, 2023 januárjában elhunyt igazgatójával, Morcsányi Gézával beszélgetett Martos Gábor. Egy korábbi cikkben valaki azt írta Esterházyról, hogy ő "az a magyar irodalomban, ami Törőcsik volt a magyar fociban".
"Egyik jobb, mint a másik. A Törőcsik az valóban a legzseniálisabb futballista volt." – reagált EP. Mire Morcsányi közbeszólt, hogy "azért a Varga Zoli jobb lenne". Esterházy Péter így zárta le a témát: "Majdnem x-re tudnám adni. Tehát nagyságrendre az Albert, a Varga, a Törőcsik, az majdnem ugyanaz. Persze ha kicsit visszatesszük a szövegösszefüggésbe, akkor már gubancos a dolog."
Amikor 2004-ben Zilahy Péterrel beszélgetett, akkor is főszerep jutott a labdarúgásnak.
"Futballozni, amióta az eszemet tudom, futballozom, az írás meg valahogy lett… És kezdetben vala a futball, nem a szó, mindig a futballt helyeztem minden elé, irodalom elé, olvasás elé, iskola elé, csajozás elé, minden elé a futballt helyeztem. Nagyon boldog voltam, amikor futballoztam, jó helyen voltam, az a négyszög, az a téglalap az elízium volt." – említette Esterházy.
Kaptunk bizonyítékot a könyv szerkesztőjétől idézett összefüggésekre is, íme:
"A futballt, a matematikát meg az irodalmat azt egybe tudom rántani a játékkal, a játékot úgy definiálva, hogy más szabályok vannak, külön tér van, ott és csak ott érvényes minden… A lényeg, hogy csak az számít, ami azon a téglalapon belül van, ott dől el a dolog."
Arra a felvetésre, hogy miként rangsorolná ezt a hármat, a focit, a matekot meg az irodalmat, hosszabban reagált.
"Mondjuk, szerényen úgy mondanám, hogy a matematikában és a futballban azonnal láttam a korlátaimat, az irodalomban nem. A tehetség, az nagyon okosan tereli az embert, időnként nagyvonalúan vakká teszi a saját képességeit illetően, ami hozzátartozik a tehetséghez.
Ismerjük ezeket a nagyon finom lényeket, akik hihetetlenül sokat tudnak, de a saját nívójuk megakadályozza őket, hogy bármit is csináljanak, mert hisz Dantéhoz képest mindig gyöngébbek. Nekem az nagy baj lett volna, ha matematikusnak kellett volna maradnom, az nem lett volna jó. A futballnál meg még durvább a helyzet, mert az nem olyan, hogy az ember akar valamit, hanem vagy bekerül a csapatba, vagy nem."
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/03/31/image-21f76b38-f7a2-483c-985d-1bf87b508fdd.jpeg)
A csillaghegyi "Yorke–Cole" páros: az álló sorban balról harmadik Esterházy Márton, mellette Péter 1974-ben © Óbudai Anziksz
Fotó: Other Agency
Az Utazás a tizenhatos mélyére c. könyvből ismerhetjük az Aranycsapat legendás játékosáról, Hidegkuti Nándorról szóló személyes történetet. Egy 2000-es interjúban Vickó Árpádnak is mesélt erről, az irodalom és a futball kapcsolata itt is alapvető fontosságú EP-nél.
"Az alaphelyzet a következő: ha elérkezünk egy ponthoz a szövegben, ahol öt lehetőség van, akkor én azt gondolom, hogy az a jó irodalmi szöveg, amely a hatodikat választja. Most én fecsegősen beszélek, eszembe jut a futball, amikor egyszer futballozhattam a Hidegkuti Nándi bácsival, aki a Puskásék aranycsapatában játszott.
Ő akkor egy olyan hatvanéves ember volt, én is olyan harmincvalahány, és egy kis pályán, az iskolaudvaron játszottunk. Akkor volt ugyanez az élményem – én harmadosztályú vagy negyedosztályú szinten jól futballozom, pláne ilyen úribuli meccsen, tehát profi izének számítok, és akkor láttam, hogy van három lehetőség.
Nálam volt a labda, mellettem állt a Nándi bácsi, hát ugye ide lehet menni, oda lehet menni, én láttam is rögtön, hogy a három közül melyik a legjobb, hát nyilván majd oda fog menni a Nándi bácsi. ÉS ahogy ez a helyzet előállt, az öreg egyet hátralépett. Amitől az egész világ megváltozott. Tehát ő három helyett a negyediket választotta, oda kellett passzolni, és ő lepasszolta.
Én ezt nem is láttam, de ő, a zseni, ezt látta, és azonnal megváltoztatta a világot. Tehát ezt a teret. Ugye az igazi futballista állandóan a teret változtatja, a jó futballista látja ezt a teret, és ebben a térben – mert jó, mert érti a szakmát – a legjobbat választja.
Ha egy jó szöveg odaér ehhez az öt elágazáshoz, és ha érti a szakmáját, akkor a legjobbat választja ki az öt közül. De az igazán jó a hatodikat választja."
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/03/31/image-73315ff6-0d8a-401b-99e6-87fc5b449433.jpeg)
Hidegkuti Nándor épp gólt lő az NSZK-nak az 1954-es világbajnokságon © STRINGER / AFP
Fotó: AFP
Nagy ugrással 2008-ban, Valuska Lászlónak az Indexen arra a kérdésre, hogy lenne-e a magyar futballválogatott szövetségi kapitánya, így válaszolt:
"Nem, nem is tudnám, miről van szó, olyan gyorsan kapcsolok át a magyar meccsről a Manchester Unitedra. Csapat, azt hiszem, sokáig nem lesz, de talán játékosok igen."
Esterházy már nem érhette meg, hogy az MU az elmúlt években szinte nézhetetlen focit játszik, ahogy azt sem, hogy Marco Rossi magyar válogatottja felülteljesített az elmúlt esztendőkben. És közben lett egy világklasszis labdarúgónk, a Liverpoolban kulcsemberré váló Szoboszlai Dominik.
Rajta kívül örömmel követné a mai Barcelonát is, mert egyéb beszélgetésekből és a Hasnyálmirigynaplóból is tudhatjuk, hogy nagyon szerette nézni a tíz évvel ezelőtti Barcát. Odáig lenne Lamine Yamalért és Pedriért is.
Ugyancsak 2008-ban az Origón Dömötör Ági készített egy, az előbbihez hasonlóan kiváló színvonalú interjút Esterházy Péterrel. Többek között azt is elmesélte, hogy mióta nem focizik.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/03/31/image-96b8ac1a-ad6a-42a8-bdc8-18276b570662.jpeg)
Esterházy Márton és Esterházy Péter © Esterházy családi archívum/Óbudai Anziksz
Fotó: Other Agency
"Olyan '95-ben hagytam abba. Negyvenöt év után már nem lehet futballozni, ezt lehetett már akkor tudni, amikor én háromévesen belerúgtam a labdába. ’Gondold meg, fiam’, és én ezt háromévesen jól átgondoltam. Valójában azonban az a helyzet, hogy ez szerencse kérdése, mert lehet örökké sóvárogni ez után, és folyamatos megaláztatásként megélni, hogy már ezt sem tudod csinálni.
… Volt bennem valamely mozgásmennyiség, ami belém lett helyezve, azt én lemozogtam, és már nincsen. Nem vágyom utána. Egyszer, egyetlenegyszer volt bennem sóvárgás, hogy de jó lenne most futballozni, valahogy úgy sütött a nap, úgy fújt a szél. Még emlékszem arra, hogy volt egy korlát, azt fogtam erősen, és ettől az erős fogástól az a képzetem támadt, hogy én magam is erős vagyok.
Azokat, akiket bent láttam, ismertem, és tudtam, hogy régebben jobban futballoztam a legtöbbjüknél, és egy percre azt hittem, most is jobban futballozok. Ha nem akkor operáltak volna a csípőmmel, elkövettem volna azt a tragikai vétséget, hogy bekönyörgöm magam a csapatba, ami persze katasztrofális lett volna."
Mint kiderült, ez az íróválogatott volt Berlinben. A kérdésre, hogy mi lehet az oka a sok magyar író foci iránti érdeklődésének, EP frappánsan reagált.
"Nagyon jó ellencsapat van, akik hányingert kapnak a focitól, csak ők nem alkotnak válogatottat. Egy nem válogatott, akik nem-meccsre nem-járnak. Régebben a sport valami alsóbbrendűnek számított, és akkor lett ennek valami metaforikus izéje, és ezen belül a futballnak is."
És hogy mennyire volt egyértelmű az, hogy Esterházy író lesz? A következőkből kiderül, hogy kevés biztosabb dolog akadt az életében.
"Csak magamnak jelentettem ki! Más magabiztosság nem is volt az életemben. Akkor már láttam rendes futballistát, ugye, az öcsémet, és tudtam, hogy soha nem leszek olyan; láttam rendes matematikust, arról is tudtam, hogy nem leszek olyan, és írónál meg nem voltak ilyen korlátozások. Az akkor nem volt több, mint egy mondat: hát akkor író vagyok."
Egyik utolsó interjúját az evangélikus lelkész Fabiny Tamásnak adta Esterházy Péter.
"A közösség erejéről a futballról vagy családról szóló könyveimben tudok igazán beszélni. De jelen van a közösség, amikor a nemzetről, a nyelvről, vagyis lényegében a hagyományról beszélek. Mert a hagyomány teremti a közösséget, függetlenül attól, hogy meccsre vagy misére járunk."
Esterházyról írtunk e felületen a halálakor, idősebbik fia, a képzőművész Esterházy Marcell szerepelt a Tesis a világ-interjúsorozatunkban. A 2018-ban posztumusz megjelent Az olvasó országa c. művében külön fejezetet kaptak a focis írások, azokról is beszámoltunk. Ahogy Esterházy Péter születésének 70. évfordulóján is külön cikket szenteltünk neki.
A tavalyi foci-Eb alatt készítettünk interjút a Bécsben élő unokaöccsével, Esterházy Mátéval az osztrák válogatott szerepléséről, tavaly ősszel pedig egy másik unokaöccsel, Esterházy Mátyással, Szoboszlai menedzserével beszélgettünk elsősorban védence liverpooli helyzetéről.
Vanni van az itt tárgyalt kötet címe. Nos, őt magát parafrazeálva mondhatjuk (írhatjuk), hogy Esterházy Péter is mindenütt ott van, csak itt nincs.
- Töltsd le az Eurosport Applikációt (Android – Apple), ahol elolvashatod a legfrissebb sporthíreket, megnézheted a legjobb videókat, és értesítést is kérhetsz az új tartalmainkról!
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés