Ilyen volt Esterházy Márton és Esterházy Péter csatárkettőse, Csillaghegy Yorke-Cole párosa

"Apropó Fradi. Engem úgy neveltek, hogy az ember fradista. Nem is nevelés ez, hanem valami nagyon magától értődő, egyszerű dolog, az ember úgy fradista, ahogy a nap süt vagy a fű nő. Ebből egyébként nem vontuk le azt a következtetést, hogy aki nem fradista, az nem ember, ahogy azt a szigorú logika vagy hülyeség megkövetelte volna."

"Csak a foci" - Esterházy Péter és a labdarúgás | Hosszabbítás"A dolog lényege az, hogy a foci valóságos dolog. Foci közben biztosan vagyunk." ( Esterházy Péter: Fancsikó és Pinta) A kortárs magyar irodalom legnagyobb alakja, a csütörtökön elhunyt Esterházy Péter a labdarúgásról is úgy írt, ahogy előtte senki más. Idézetekkel igyekszünk bebizonyítani ezt.

"16 évesen abbahagytam, mert nem volt túl sok sikerélményem, nagyon kicsi voltam. Nem nagyon játszottam, nem is nagyon találták a posztomat. Ez 1972-ben volt, egy szeptemberi napon, és aztán semmi. Aztán Péter unszolására elkezdtünk játszani a Tanuló utcában (Árpád híd mellett), ott csináltunk egy csapatot Galambom néven Péter egyetemi társaival. Nagyon hamar nagyon sikeresek lettünk. 5+1 volt. Nagy bajnokságok voltak. 1974-ben mentem le Csillaghegyre, és ott is együtt játszottunk Péterrel."

"Valóban hívta a Kerület, de hogy miért nem ment, azt nem tudtuk megfejteni. Szerintem nem érzett magában annyit, vagy neki megfelelő volt a heti két edzés, egy meccs, és mellette tudta írni a sok 'marhaságot', amit írt. Szerintem nem érzett magában annyi erőt vagy lelkesedést, hogy följebb menjen. Meg azért itt már gyerekkori játszótársai voltak. Péter, György és Mihály is serdülőkorukban kezdtek a Csillaghegyben. Péter tehetségesebb volt nálam, pengésebb volt, fifikásabb, csak nem lehetett tudni, hogy mi lett volna belőle, hogy esetleg bírja-e a szervezete, a tüdeje, szakad, mint a G-húr, vagy nem szakad, amikor a harmincadik sprintet kell lefutni? Ezt sose lehet tudni. Ha valaki jó a negyedosztályban, nem biztos, hogy a másodosztályban is jó vagy első osztályban. De azt mindig elmondom, hogy mi voltunk a Yorke meg a Cole, a legendás Manchester United álompárosa Csillaghegyen."

"Ő azon a szinten mindig nagyon jó volt, ahol játszott. Mindig mondom, hogy jobb játékos volt, mint én, nem az eredményekre gondolok. Nagyon technikás és penge volt, akkor jobbfedezetnek vagy jobbösszekötőnek hívták a posztját. Rúgni nem annyira tudott, mert lifegett a bokája, de nagyon penge játékos volt. Azt nem lehet tudni, hogy ha vette volna a fáradtságot, és nem a könyveit írja, hanem elkezd komolyabban futballozni, akkor milyen szintig tudta volna vinni, ez már örök rejtély marad."

"Mintha a negyedosztályúval azt mondanám, rossz voltam, vacak, ügyetlen, egy eltévedt kézilabdás, szóra sem érdemes. De a negyedosztályú futballista az nem egy elfuserált első osztályú, nem egy tehetségtelen másodosztályú vagy egy fegyelmezetlen, frusztrált harmadosztályú. Minden szintnek megvan a nívója, ez egy jól hierarchizált szakma, egy jó negyedosztályú játékos az egy jó játékos a negyedosztályban." 

Esterházy Péter: "Gondold meg, hogy csak az ember néz meccset" | Hosszabbítás" A számomra fontos, eddig fontosnak bizonyult terrénumokat, a futballt, irodalmat, matematikát ez köti össze, a játék, én legalábbis így fogom föl." ( Esterházy Péter: Ha fülelünk) Egy esztendeje, 2016. július 14-én hunyt el Esterházy Péter, az egyik legnagyobb magyar író. Esterházy a labdarúgásról is úgy írt, ahogy előtte senki más.

"Amikor először a Népstadionban játszottam, akkor nem láttam semmi mást, csak egy csövet. Azt sem tudtam, hogy mi van öt méterre mellettem. Amikor ülnek a kocsmában, és kérdezik, hogy lehet ekkora helyzetet kihagyni? Mondom, gyere oda, megkérdezik, hogy hívnak, azt mondod, hogy Kun Béla, még azt se tudod, hogy hol vagy, nem azt, hogy eltalálod a labdát! Milyen labdát!? Érted? Ezen át kell esni, meg kell szokni. Utána a horizont kitágul. Az első meccsem a Fradi–Honvéd volt, ha megkérdezték volna, milyen nap van, nem biztos, hogy válaszolok. Hetvenezer ember! Mész ki a játékoskijárón a Népstadionban, egyszer csak kiérsz, és ott a hetvenezer ember, hihetetlen!"

"Nagyon jó meccsek voltak, négy-ötezer ember is volt Budafokon, de végül is úgy döntöttünk, hogy a Fradiba megyek. Az ember csak a Fradiban játszhat, azt gondolta akkor mindenki. Péter is leírta, hogy az ember megszületik, és akkor Fradi-drukker lesz. Inkább a tartalékban játszottam, de aztán végül huszonegy meccs összejött nekem. 1978-ban elvittek minket katonának. Levittek minket Nagykanizsára, ahol nagy szívatás volt, mert akkor 24 hónap volt a katonaság, azaz háromszor nyolc hónap... Aztán átvezényeltek minket Tatára, mert meghívták a magyar hadsereg válogatottat Vietnamba. Egyhónapos túrán vettünk részt, előtte edzettünk Tatán. Életem egyik legjobb túrája volt, Vietnam és Laosz. Schédli Józsi bá’ volt az edző, és kilenc center volt a keretben, kilenc darab eredeti center. És akármerre mentünk, öt-nyolc-tíz-ötven-hatvanezer ember előtt játszottunk, nem uli-buli meccsek voltak, de mindet megnyertük. Mentünk végig Vietnamon fentről lefelé, és olyan kocsikonvoj volt, mintha miniszterek mennének... amikor hazajöttünk, még egy hónapig szórakoztak velünk, de aztán leszereltünk hál’ istennek, és mentem vissza a Fradiba 1979 februárjában. Friedmanszky Zoltán volt az edző, nem nagyon kedvelt, nem is nagyon játszottam, el is cseréltek a Vasas Izzóba, ami akkor esett ki a másodosztályba."

"Úgy vitt el a Honvéd, hogy kétszer is behívtak, egyet még el tudott intézni az Izzó, a másodikat nem. Az akkori szabály szerint, ha a nyolc hónap után nem játszom két évig az első osztályban, akkor 16 hónapra visszavisznek a seregbe, és ha nem nyúl utánam a Honvéd… Levittek sorkatonának Egerbe, és ha ott maradok tizenhat hónapig, akkor valószínűleg az ottani NB III-as csapatban játszom másfél évig. Ha akkor nem igazol le a Honvéd, akkor most nem beszélgetünk, ebben száz százalékig biztos vagyok, mert akkor Egerben lettem volna katona 16 hónapig... És akkor leigazoltak, így katona voltam 16 hónapig, de egyszer sem aludtam bent a laktanyában. 1980. januárban igazolt le a Honvéd... Végül is egy Salgótarján elleni meccsen debütáltam mint kezdőjátékos. Úgy döntött Tichy Lajos bá’, hogy én kezdek, és – sose felejtem el –, nyertünk 2:0-ra, és mind a két gólt én rúgtam. Onnantól lettem állandó kezdőjátékos. És akkor teljesen meglepően májusban behívott a válogatott keretbe Mészöly Kálmán szövetségi kapitány. Skócia ellen debütáltam, ami egy megelőlegezett bizalom volt. Nyáron meg bajnokságot nyertünk, huszonöt év után, ami azért bármelyik csapat életében fontos esemény. 1955-ben nyert a csapat, és utána nyertünk mi."

"Én háromszoros bajnoknak mondhatom magam – azért csak háromszoros, mert 1984 decemberében kikerültem az AEK Athénhoz. Ott kezdődött az igazi profi pályafutásom, de az az öt év a Honvédnál nagyon komoly volt... Én azt mondom, hogy ha azokat a játékosokat – én nem tartoztam közéjük –, akik istenáldotta tehetségek voltak, rendesen edzik, rendesen etetik őket az akkori orvostudománynak meg az akkori módszereknek megfelelően, akkor biztos sokkal jobb eredményeket ért volna el a magyar labdarúgás, amiben hihetetlen mennyiségű klasszis, világklasszis volt, egészen 1938-tól sorolhatnám – nem sorolom – a neveket. Erre akkor döbbentem rá, amikor huszonnyolc és fél évesen kikerültem az AEK Athénba, ahol sokkal dinamikusabban és sokkal többet edzettünk."

Nem tudják olyan alacsonyra tenni a lécet, hogy átugorjuk - Esterházy Márton írása | HosszabbításÉn rúgtam a magyar futballtörténelem utolsó előtti világbajnoki gólját. Már mi sem úgy jöttünk haza Mexikóból, hogy rózsásnak tűnt a helyzet, de az eszünkbe sem jutott, hogy a következő hét világbajnokságon nem lesz ott a magyar válogatott. Én akkor 30 éves voltam, és személy szerint úgy gondoltam, még egy Eb biztosan, de talán még egy vébé is benne van a pályafutásomban.

"Mindezt összefoglalóan, már-már didaktikus tökéletességében, 1985-ben az AEK Athén stadionjában élhettem át, ahová az összes, nem az AEK-ban játszó öcsémmel elmentem, hogy megnézzük az ott játszót; a Real Madrid volt az ellenfél, szép nyugodtan meg is verték őket 1:0-ra (aztán Madridban 5:0-lal kiestek). Az öcsémet a Michel fogta, ha még emlékeznek rá; siralmasan. Azt csináltunk vele, amit csak akartunk; kúszott-mászott. Butrageno folyamatosan vigasztalta, ne sírj, kis Michel, nem tehetsz róla, Zeusz akarta így! Az öcsém ott akkor nagyon népszerű volt (még évek múlva is jobb szállodai szobát kaptam a varázsnévre), ha csak hozzáért a labdához, felugrott a hetvenezer ember (illetve 69.999), és sárga-fekete zászlóikat lengetve az én nevemet kiabálták. Most is libabőrös leszek, ha rágondolok. Egyszerű dolgok ezek. Másnap Pireuszban ebédeltünk, sétáltunk a tengerparton, valahogy azonnal kiderült, hogy ő ott van, rögtön kis tömeg keletkezett köréje, a gyerekek lopva megérintették a lábát, a férfiak komolyan érdeklődtek, hogy hogyan van a húzódása, mindenfélét sugdostak neki görögül, mintha 1000 év óta ismernék egymást, parakallo, efhariszto, jaszu, az éttermi tulajdonosok távolról és furcsa hangsúllyal kiabálták a nevét, Mártónn, százalékot kínálva, ha ott eszünk. Ott is ettünk. Kagylókat, csigákat, kis halakat, nagy halakat, roston, rántva, lassan, míg le nem ment a nap. Kis tányérok, nagy tányérok, tálak, tálkák, poharak. Mi meg négyen testvérek, igen, futballisták, ültünk a görög fényben, és nem akartuk, hogy valami is változzék a világban. Ha akarom tudni, kik a testvéreim, erre a görög délutánra gondolok. Kinek a nevét írják az újságok nagyobb betűkkel, kezdetben ezt játszottuk. De aztán a görög sportújságok, ahol a legkisebb betű is akkora, akár egy görögdinnye (innen is kapta a nevét!), eldöntötték a kérdést. Aztán azt játszottuk, hogy ő remire azt nyilatkozta, ami nem csak igaz nem volt, de nem is gondoltuk soha, hogy én voltam a tehetségesebb játékos, én pedig azt nyilatkoztam, ami viszont igaz, hogy neki milyen jó nyelvérzéke van. Így űzte egyik remek tréfa a másikat a kora hajnali órákig. De jó volt! Elmúlt."

Elkapott a futballboldogság - nagy érzés! - 68 éves lenne Esterházy Péter | HosszabbításEsterházy Péter április 14-én lenne 68 éves. Az elmúlt héten posztumusz jelent meg "Az olvasó országa" című könyve Tóth-Czifra Júlia kitűnő szerkesztésében, a mely a 2003 és 2016 között született publicisztikai szövegeit, beszédeit tartalmazza. A kötetben "A tizenhatos mélyén" címmel egy külön fejezetet kaptak a labdarúgással kapcsolatos írásai, melyeket több mint 30 oldalon át olvashatunk.

"Esztének hívtak, az Esterházyból. Egyébként érdekes dolog, volt a görögöknek tíz napilapjuk és négy sportlapjuk, mint a Nemzeti Sport, és a politikai lapban is volt tíz oldal sport – nem úgy, mint a régi Népszabadságnál, ahol egyoldalas volt, hanem tíz oldal sport volt, abból nyolc foci. Amikor rúgtam egy vagy két gólt, vagy jól játszottam, akkor másnap tíz újság címlapján volt kinn a fényképem és a nevem, Eszte – nagyobb betűkkel volt az újságénál. Fél év múlva nem tudtam úgy végigsétálni az utcán, hogy ne ismertek volna meg, vagy ne jöttek volna edzés után fotózkodni, autogramot kérni. Hamar ismert lettem, megtanultam a nyelvet. Fél év után élőben nyilatkoztam a tévében."

#EP70 - most lenne 70 éves az öregedő futballista, a világhírű író, Esterházy Péter | Hosszabbítás2020. április 14-én lenne 70 éves Esterházy Péter, a kortárs világirodalom egyik legnagyobb alakja, aki a labdarúgás irodalmi nyelvét is megújította. Rá emlékezünk az alábbiakban. "Különösen a vádlik létezése volt bizonyítható. Egy izom a comb és a far találkozásánál hírt adott magáról. A fáradtság jó volt, a fájdalom nem volt jó."