Bob Dylanre ugyanúgy tudott hatni Muhammad Ali, mint az NBA-legenda Pete Maravich, egy pankrátor, vagy egy baseballozó
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/12/03/image-366a44b5-89c0-41d4-9eca-a6a5ed6580ab-68-310-310.jpeg)
Frissítve 28/02/2025 - 19:41 GMT+1
A magyar mozikban hetek óta fut a Bob Dylan zenei pályájának kezdeti éveit bemutató A Complete Unknown (Sehol se otthon) című film. Ez adta cikkünk apropóját, melyben összegyűjtöttük, hogy minden idők legnagyobb dalszerző-előadója hogyan kapcsolódik a sporthoz. Milyen sportolókról írt dalokat? Mit jelentett neki Muhammad Ali? Milyen hatással volt rá a Gorgeous George nevű pankrátor fiatalkorában?
Bob Dylan és Muhammad Ali az 1975-ös Rolling Thunder Revue Tour egyik állomásán
Fotó: Other Agency
"Minden, amit ismertem, New Yorkból származott. A New York Yankees baseballcsapat, a New York Giants amerikai-futballcsapat, a Brooklyn Dodgers kosárlabdacsapata."
Ezt Bob Dylan még 2004-ben nyilatkozta a Los Angeles Times-nak. A magyar mozikban épp most fut az Oscar-, Golden Globe-, Grammy-, és irodalmi Nobel-díjas amerikai énekes, dalszerző, zenész, költő zenei pályafutásának első éveit bemutató A Complete Unknown (Sehol se otthon) című film.
James Mangold rendezte, Timothée Chalamet parádésan alakítja benne Dylant, és énekli kegyetlen jól minden idők legnagyobb dalszerző-előadójának számait. Hozzá hasonlóan csodálatos Monica Barbaro is Joan Baez megszemélyesítőjeként (ahogy a House of the Rising Sunt és a film egyik csúcsjelenetében az It Ain’t Me, Babe-et énekli, utóbbit Chalamet-val együtt!), ő és Chalamet is Oscar-jelölést kaptak a játékukért.
Remélhetőleg a BVSC-Manna ABC Európa-bajnoki ezüstérmes, kétszeres Eurokupa-győztes, magyar bajnok vízilabdázójának, Konarik Ákosnak is tetszett Timothée alakítása, aki a decemberi interjúnkban említette, hogy előzetesen látta azt, hogyan illik rá Bob Dylan karaktere!
Úgy kezdődik ez a mozi, hogy amikor Chalamet (Dylan) megérkezik stoppal New Yorkba, az autó rádiójában egy Giants-meccs tudósítása szól 1961-ben. Ez a rövid jelenet adta az ötletet, hogy összegyűjtsünk néhány érdekességet e sorok írójának all-time kedvenc előadója és a sport kapcsolatáról.
Baseball, kosárlabda, ökölvívás és pankráció jelenik meg legtöbbször a róla szóló, vagy általa írt és magyarul is kiadott könyvekben, cikkekben.
2004-ben jelent meg Amerikában Bob Dylan Chronicles: Volume One c. önéletrajzi kötete, amely egy évvel később Krónikák címmel Révbíró Tamás fordításában jött magyarul is a Park Könyvkiadó gondozásában. Ez egy szuper könyv, és bármennyire is hiányoljuk a folytatásait, amelyeket az elmúlt 20 esztendőben sem adott ki a most 83 éves Dylan, osztjuk az egyik legkiválóbb hazai filmkritikus, Varga Ferenc véleményét, aki a Literán tavaly így fogalmazott:
"Sokan azon nyavalyognak, hogy hol van már a folytatás, én meg azt mondom, örüljünk, hogy ez létezik. Négy évtizednyi mellébeszélés, hamukázás, trollkodás és legendagyártás után Dylan betekintést engedett a gondolataiba – mi ez, ha nem világszenzáció?!"
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/02/28/image-720df45b-0243-44b5-a0b1-e37c2d185072.jpeg)
Könyvek magyarul Bob Dylantől, vagy Bob Dylanről © a szerző felvétele
Fotó: Eurosport
Ebben megemlíti a 13 évnyi karrierje során végig a New York Yankees csapatában baseballozó Joe DiMaggio nevét, mint akinek a személye szerepelt a kulturális közegében a felnövése alatt. A Never Ending Tour elején, a szabadnapjain Dylan egyébként sok baseball-meccsre (MLB- és kisebb ligás meccsekre) járt, és nagyon belejött a stratégiáról való beszélgetésbe.
A gyerekkora jellemzéséről pedig ezt írta:
"Amíg felnőttem, ugyanazt csináltam, amit a többiek – parádékon masíroztam, bringával versenyeztem, jéghokiztam. (A futballhoz, a kosárlabdához, sőt a baseballhoz sem volt muszáj érteni, de a korcsolyázás és a hoki kötelező tudomány volt.)"
Az egyik legérdekesebb, a sporton túlmutató rész az, amelyikben az 1940-es, 1950-es években aktív Gorgeous George nevű pankrátorról mesél hosszabban.
"Tudtam: néha elég egy váratlan helyről érkező bólintás vagy egy kacsintás, és a helyben toporgás egyszeriben átváltozik csodává. Ez velem akkor történt meg, amikor a híres pankrátor, Gorgeous George látogatott el a szülővárosomba.
Az ötvenes évek közepén történt – a Nemzeti Gárda arzenáljában, a Veteránok Emléképületének előcsarnokában léptem fel; ebben a komplexumban rendeztek meg minden nagyobb eseményt, az élőállat-bemutatóktól a hokimeccseken, cirkuszi előadásokon és ökölvívó-bemutatókon keresztül a vándorprédikátorok gyűléséig és a country and western fesztiválokig.
Kábé évenként egyszer megjelent Gorgeous George is a városban az egész truppjával. Vele jött a Vámpír, a Facsaró, a Fojtogató, a Csonttörő, a Szent Borzadály és a Góliát, valamint néhány törpe birkózó, meg még egy csomóan.
Az előcsarnokban felállított színpadon játszottam, körülöttem a szokásos nyüzsgés, zűrzavar, senki se figyelt rám különösebben. Hirtelen kivágódott az ajtó, és bezúdult rajta maga Gorgeous George. Rohammal foglalta el a házat – nem a hátsó művészbejárón jött be, hanem az előcsarnokon keresztül, és megjelenése olyan hatást keltett, mintha negyvenen jöttek volna be.
Gorgeous George a maga dicső nagyszerűségében, robbanékonyan és ragyogva, ahogy kell. Szolgálattevők és rózsacsokrokat cipelő lányok vették körül, fejedelmi, prémmel szegett aranypalást volt rajta, hosszú, szőke fürtjei lobogtak. Elsuhant az ideiglenes színpad mellett, és egy pillantással felmérte, honnan jön a zene. Lépteit le sem lassítva rám nézett, és szeméből holdfény sugárzott. Kacsintott egyet, és mintha e szavakat formálta volna a szájával: - Jól csinálod.
Hogy tényleg ezt mondta-e, nem számít. Csak az számít, hogy akkor úgy gondoltam: ezt mondja, és sosem felejtettem el. Bátorítása és elismerése hosszú évekre elegendő volt. Néha csak ennyi kell az elismerésből, ha az ember önmagáért csinál valamit, és nagyon benne van már, csak még senki sem ismerte el. Gorgeous George. Óriási fazon volt. Vannak, akik szerint sportolónak ugyanolyan nagy volt, mint showmannek."
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/02/28/image-ee770145-c5a6-4316-ae20-6c3a01f22605.jpeg)
Bob Dylan egy 2009-es koncerten © KEVIN WINTER / GETTY IMAGES NORTH AMERICA / Getty Images via AFP
Fotó: AFP
Ahogy fentebb jeleztük, a bokszról olvashatunk a legtöbbet Dylannel kapcsolatban. Az alábbiakat is a Krónikákban találjuk:
"Megragadta a figyelmemet egy érdekes esemény az ökölvívás világában: Oaklandben Jerry Quarrey mérkőzött Jimmy Ellisszel, és a meccs körül nagy port vertek. Jimmy Ellis afféle ’fogd a pénzt, és eredj haza’ típusú fickó volt – számára szakma volt a boksz, nem több, nem kevesebb. Családos ember volt, nem érdekelte, hogy legendává váljék vagy rekordokat döntögessen.
Jerry Quarrey fehér ember volt, ezért ráaggatták a ’Nagy Fehér Reménység’ címkét – már önmagában baljós megjelölés. Jerry, akinek apja tehervagonban érkezett Kaliforniába, nem kért ebből az egészből. A fehér felsőbbrendűséget hirdető csoportok nem rendítették meg. A túlfűtött légkör sem – nem ölelte keblére a bigott rajongókat, ellenállt a körülötte tomboló őrületnek.
Nem volt szüksége feltupírozásra. Én Elisszel és Quarreyvel is azonosultam, párhuzamot vontam a helyzetünk és a rá adott válaszaink között. Quarreyhez hasonlóan én sem vállaltam az embléma, a jelkép, a szószóló szerepét, és Ellishez hasonlóan nekem is családom volt, amelyet el kellett tartanom."
Elisszel kapcsolatban felrémlett bennünk az arsenalos Ben White-tal való párhuzam. Az angol válogatott labdarúgó kiváló jobbhátvéd, de ő is melóként tekint a focira, ahogy egy nemrégen vele készült interjúban is mondta, nála otthon nem téma a futball. Így is lehet.
- Az Arsenal klasszis védőjével könyörtelen volt Bielsa, de az a munka alapozta meg a későbbi sikereit
Maradva a bunyónál, Dylan Hurricane c. dalát sokan ismerhetik. 1975-ben társszerzője volt ennek, amelyben Rubin "Hurricane" Carter bokszoló gyilkossági ügyben történt bebörtönzése ellen tiltakozott. A Krónikákban erről is találunk két mondatot.
"Denzel Washington. Valószínűleg a rajongóm lehet… Évek múlva eljátszotta Hurricane Cartert, a bokszolót is, akiről szintén írtam egy dalt."
Egy 1978-as Rolling Stone-interjúban Dylan azt válaszolta arra a kérdésre, hogy szerinte bűnös-e a címszereplő, hogy "személy szerint nem hiszem. Egyenes ember és nagyon filozofikus – nem az a tipikus bankrabló vagy kegyes gyilkos. Jobbat érdemel, mint amit kapott".
Barna Imre Bob Dylan - Dal, szöveg, póz c. először 1986-ban megjelent, majd 2017-ben újra kiadott könyvében egy börtönben tartott koncertről szóló leírásban is előkerül Rubin Carter neve.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/02/28/image-cd40549b-f25f-43fb-b978-623c0c5b7bda.jpeg)
Rubin "Hurricane" Carter és Bob Dylan 1975-ben
Fotó: Other Agency
"Az egyik furcsa koncertre a New Jersey állambeli Clinton börtönben kerül sor. A közönség - fegyencek – soraiban ott ül bizonyos Rubin ’Hurricane’ Carter, volt félnehézsúlyú bokszoló, akit huszonhárom éves korában, 1967-benháromszoros gyilkosságért ítéltek el, sokak szerint gyanús körülmények között. Angela Davis, majd a ’Soledad testvérek’ százezreket mozgósító ügye idején ’Hurricane’ dolgában is perújrafelvételt követeltek ugyanezek a százezrek. Jacques Levyvel közösen írt Hurricane című dalát az ő nevükben is énekli Dylan a börtönközönségnek.
És nemcsak nekik. A Carter Védelmi Bizottság 1975. november 27-én óriási méretű jótékonysági koncertet szervez ’Hurricane’ ügyének előmozdítására. A koncerten a Dylan-féle vándorcirkusz tagjain kívül részt vesz Roberta Flack, Robbie Robertson, George Harrison, sőt Muhammad Ali is, aki a Madison Square Garden húszezer főnyi közönsége előtt telefonbeszélgetést folytat a börtönben sínylődő sporttársával."
Ha már Muhammad Ali. A világhírű íróról, Salman Rushdie-ról szóló januári cikkünkben is felbukkant a sport egyetemes történetének egyik legnagyobb alakja. Nos, itt is. A Sing Out! Magazin 1968-as interjújában olvashatjuk, hogy "láttam őt néhányszor bunyózni" – válaszolta arra a kérdésre, hogy "látom, hogy kinn van Muhammad Ali képe. Ismered?" Majd Dylan hozzáfűzi, hogy "sajnálhatod, hogy nem voltál ott, amikor eljött Greenwich Village bohém utcájába felolvasni a verseit".
Amikor Ali 2016-ban elhunyt, Bob Dylan a saját honlapján meghatóan tisztelgett előtte:
"Ha a nagyság mércéje az, hogy a földkerekség minden emberi lényének szívét megörvendezteti, akkor ő valóban a legnagyobb volt. Minden tekintetben ő volt a legbátrabb, a legkedvesebb és a legkiválóbb ember" – írta.
A Rolling Stone 2016-ban pedig arról számolt be cikkében, hogy a fiatalkorában bokszoló Dylan 1964-es Another Side of Bob Dylan című LP-je egyik dalának, az I Shall Be Free No. 10-nek egy részét az akkori Cassius Clay ihlette. "I was shadow-boxing earlier in the day / I thought I was ready for Cassius Clay" - énekelte Dylan a számban, amelyet azután vett fel, hogy Ali 1964 februárjában legyőzte Sonny Listont, és először lett nehézsúlyú bajnok.
Hét évvel később Dylan ott volt a Madison Square Garden közönségében, hogy szemtanúja legyen az "évszázad harcának" nevezett 1971-es Joe Frazier elleni mérkőzésnek, amely Ali első profi vereségét jelentette.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/02/28/image-7497f8f2-1887-43b2-b290-e5ef45814aba.jpeg)
Muhammad Ali a Joe Frazier elleni 1971-es bokszmérkőzésen
Fotó: AFP
Az ESPN honlapján 2014-ben olvashattuk, hogy a bokszrajongó Bob Dylan Los Angelesben járt Freddie Roach edző Wild Card Boxing Clubjában Hollywoodban, hogy megnézze az azóta már visszavonult, nyolc súlycsoportban is világbajnoki címet szerzett ökölvívó legenda, Manny Pacquiao edzését.
Szakítottak időt egy közös fotóra és beszélgetésre is. Dylan, aki korábban egy bokszteremben edzett, elmondta Pacquiaónak, mennyire csodálja őt, Manny pedig azt mondta Dylannek, mennyire megtisztelő neki, hogy időt szakított arra, hogy megnézze őt edzeni.
"A többi bunyós közül néhányan szelfiztek Dylannel, és nem volt vele semmi baj, még mosolygott is. Úgy figyelte Mannyt, mint egy sólyom" - említette a Los Angeles Timesnak Pacquiao publicistája, Fred Sternburg.
A kiváló amerikai dalszerző-énekes, Cat Power 2011. december közepén jelentette be, hogy karácsonykor egy jótékonysági célú új számmal és klippel áll elő.
A hétperces pazar felvétel, a King Rides By (egy 1996-os Chan Marshall-szerzemény új verziója), melynek Giovanni Ribisi által rendezett videójában a Fülöp-szigeteki bokszoló, a hazájában egykor kongresszusi képviselőként is aktív Pacquiao játssza a főszerepet.
Cat Power egyébként júniusban Budapestre is elhozza Cat Power Sings Dylan: The 1966 Royal Albert Hall Concert című előadását, amely Bob Dylan koncertjének hiteles és izgalmas feldolgozása, ahol Dylan a koncert közepén váltott akusztikus gitárról elektromosra. Az ezt rögzítő album azóta legendás lett, ezt dolgozta fel lemezén az amerikai női énekes. E sorok írójának tavaly nyáron volt szerencséje látni ezt a műsort Bécsben. Lenyűgöző koncertre számíthatunk az Akváriumban is (bár a Müpába még jobban illene a program).
1975-ben Dylan írt egy bluesos számot Catfish Hunter dobójátékosról Catfish címmel, aki ugyanabban az évben az A’s-tól a New York Yankeeshez igazolt. Ha ennek történetét nem is kapjuk meg, az MLB-ben 1926 és 1945 között szereplő Paul Waner, és az ugyanott 12 idényt lehúzó Roger Maris is szerepel a Krónikákban.
"Miután Lou meghallotta a Woody Guthrie-dalomat, megkérdezte, írtam-e már dalt baseballjátékosról. Mondtam, hogy nem, mire közölte, hogy vannak pedig játékosok, akik megérdemelnék, hogy dal szülessen róluk. Lou baseballrajongó volt, rengeteg játékosnak fejből tudta a statisztikáját.
A szobájában az iratszekrény tetején álló fényképek egyikén a baseballszövetség elnökével volt látható. Egy másik képen valami jótékonysági eseményen Claire Ruth, Babe Ruth özvegye ül vele egy asztalnál. Lou sokat tudott erről a játékról, megkérdezte például, hogy hallottam-e Paul Wanerről. Elmondta, hogy Paul ütőjátékos volt, és képes volt 250 km/órás sebességgel úgy visszaütni a labdát az adogatónak, hogy összetörte vele az arcát.
Ennyire pontosan tudta irányítani az ütést. Az ellenfél adogatói már féltek szembeállni vele, és Ted Williams is képes volt ugyanerre; hogy az adogató inkább feldobta a labdát a lelátóra, mint hogy bármelyikükkel szemben vállalja a kockázatot.
Lou ki nem állhatta a hazafutást, szerinte az a játék legunalmasabb mozzanata; kijelentette, hogy ha egy játékos hazafutást üt, neki az jut eszébe, hogy visszakéri a pénzét. Miközben ezeket mesélte, egyfolytában eregette az alaktalan füstfelhőket abból a hatalmas szivarból. Én nem követtem annyira a baseballt, de azt tudtam, hogy a Yankees játékosa, Roger Maris a legjobb úton halad, hogy megdöntse Babe Ruth hazafutási rekordját, és ez azért jelent valamit.
Maris a világ összes városa közül a minnesotai Hibbingból származott. Odahaza természetesen sosem hallottam róla, de a városban senki sem. Mostanra azonban nagyon sokat hallottam a nevét, ahogy az egész országban mindenki. Bizonyos szinten, azt hiszem, büszke voltam arra, hogy egy városból jöttünk."
Nem csak Maris és Dylan, hanem a Boston Celtics színeiben az NBA-ben három bajnoki címet is szerző Kevin McHale is ugyanabból az észak-minnesotai kis bányászvárosból származik. És úgy tűnik, csodálatuk kölcsönös, ahogy azt Bob Sakamoto, a Chicago Tribune sportújságírója megörökítette egy 1985-ös McHale-anekdotában.
"Egyszer, amikor a Madison Square Gardenben a pályáról sétáltam le, megláttam Bob Dylant a lelátón. Gyakorlatilag szóhoz sem jutottam, ami sokat elmond rólam. Odamentem hozzá és szomorúan mondtam: Hibbing. Na, ez nagyon klassz volt."
McHale csapattársa volt a Celticsben a kiváló center, a tavaly elhunyt Bill Walton, aki Bob Dylan nagy rajongójaként is elhíresült. 2015-ben, az Oregon-USC NCAA-meccs szakkommentátoraként három percet töltött azzal, hogy Dylanről beszéljen. Szó esett Dylan elhíresült MusiCares beszédéről, az új albumáról és arról, amikor látta, hogy Dylan átvette Walton kedvenc zenekara, a legendás Grateful Dead-alapító Bob Weir helyét egy 1989-es koncert során a régi Great Western Forumban.
Nem csak a 14-szeres Grand Slam-bajnok teniszező, Pete Sampras beceneve volt a Pistol Pete, hanem még előtte a kosárlabda egyik leglátványosabban játszó alakja, Pete Maraviché is, aki az Atlanta Hawks, a New Orleans / Utah Jazz és a Boston Celtics mezében is szerepelt az NBA-ban, és aki 40 éves korában, 1988-ban szívrohamban hunyt el.
A Krónikákban ő is helyet kapott, mint kiderült, őt is látta játszani Bob Dylan, és dalt is írt a hatására.
"A nénikém kint volt a konyhában, leültem mellé beszélgetni, kávézni. Szólt a rádió, mondta a reggeli híreket. Megdöbbenve hallottam, hogy Pete Maravich, a kosárlabdázó összeesett a pályán Pasadenában, és soha többé nem kelt fel. Egyszer láttam őt játszani New Orleansban, amikor a csapata még nem Utah Jazz, hanem New Orleans Jazz néven játszott.
Fantasztikus volt látni, a bozontos, barna hajától a lecsúszott zoknijáig - a frászt hozta a kosarasok világára -, valósággal röpködött, a pálya varázslója volt. Azon a meccsen, amikor láttam, a fején táncoltatta a labdát, a kosárnak háttal állva szerzett pontot, végigcselezte az egész pályát, aztán felpöccintette a labdát a palánkra, úgy szöktette magát, és a lepattanó labdát elkapva dobta be. Elképesztő volt. Valami harmincnyolc pontot szerzett egymagában.
Vakon is képes lett volna játszani. ’Pisztoly’ Pete volt a beceneve, egy ideig nem játszott a hivatásosok között, és sokan elfeledett játékosnak tartották. Én nem felejtettem el. Vannak, akik látszólag elhalványulnak, de amikor valóban távoznak a világból, kiderül, hogy nem is halványultak el.
Aznap, amikor meghallottam a szomorú hírt ’Pisztoly’ Pete-ről, elkezdtem és végig megírtam a Dignity című dalt. Kora délután fogtam hozzá, amikor a reggeli hír okozta megrázkódtatás már kiment belőlem, és estig tartott, sőt még az éjszakába is belenyúlt, amíg megírtam."
Amikor másfél héten belül másodszorra néztük meg A Complete Unknown-t, a Művész moziban összefutottunk Winkler Nórával, akinek említettük, hogy készülünk erre a cikkre. Kérdezte, hogy Bob Dylannek milyen sportos kötődései vannak, említettünk néhányat.
Pedig akár úgy is válaszolhattunk volna neki, hogy "the answer, my friend, is blowin’ in the wind/The answer is blowin’ in the wind".
(Köszönjük Viló Zsófiának a cikk elkészítéséhez nyújtott segítségét!)
- Szeretnél értesítést kapni a téged legjobban érdeklő cikkekről, videókról? Töltsd le az Eurosport Applikációt (Android – Apple)!
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés