Pál Sándor Attila: "Esterházy Péternél létmetafora is a foci. Sajnálom, ha valakit ez ledob. Másszon vissza!"
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/12/03/image-366a44b5-89c0-41d4-9eca-a6a5ed6580ab-68-310-310.jpeg)
Publikálva 19/04/2025 - 13:43 GMT+2
Neki köszönhetjük, hogy a Magvető Kiadó összeállította és megjelentette március végén a Vanni van című interjúkötetet, amely a 75 éve született Esterházy Péterrel készített, jobbnál jobb beszélgetések közül tartalmaz 19-et. A válogatást végző Pál Sándor Attila író, költővel erről a könyvről, valamint Esterházy és a futball kapcsolatáról csevegtünk Tesis a világ-interjúsorozatunk 31. részében.
Pál Sándor Attila (jobbra) az áprilisi Margó Irodalmi Fesztiválon © Kováts Zsófia/Margó
Fotó: Facebook
"A hagyomány teremti a közösséget, függetlenül attól, hogy meccsre vagy misére járunk."
Ezt Esterházy Péter említette a Fabiny Tamásnak 2016-ban adott interjújában. Nos, április 12-én e sorok írója meccsekre ment, ugyanis a Bikás Parkban már hatodik alkalommal rendezte meg a Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) a Futball-EP nevű tornát, amellyel a kortárs irodalom egyik legnagyobb írójára emlékeznek a résztvevők.
Április 14-én lett volna 75 éves Esterházy, a Magvető Kiadó a Vanni van című interjúkötetet adta ki az évfordulóra. Ebben az EP-vel készített interjúk közül olvashatunk 19 beszélgetést az 1989-es születésű Pál Sándor Attila író, költő válogatásában, aki a Rokonok című, novelláit tartalmazó könyve mellett három verseskötet jegyez: Düvő, Balladáskönyv, Daloskönyv.
Vele beszélgettünk a torna eredményhirdetése után a könyv összeállításának ötletéről, a szerkesztési elvekről, Esterházy Péter és a foci, Pál Sándor Attila és a futball kapcsolatáról.
A Bikás Parkban a VI. Futball-EP-n beszélgetünk, amelyen a Vízituristák FC-vel évek óta te is focizol, most a negyedik helyen végeztetek. Olyan neves írók, költők futballoztak idén is, mint a közel 74 éves Kukorelly Endre vagy Schein Gábor. Számodra mit jelent ezt a torna?
Nagyon jó kezdeményezés a FISZ részéről, a megemlékezés abszolút méltó formájának tartom ezt, mert közismerten központi dolog volt Esterházy életében és irodalmában a futball. Ahhoz vagyunk szokva, hogy egymást beszélő fejekként látjuk konvencionális rendezvényeken.
Itt meg teljesen más légkör van, ami azért néha érdekes szituációkhoz vezet, abban az értelemben, hogy vannak kicsit túl kompetitív kollégák is – de amúgy jól érezzük magunkat és játszunk egy jót, ez a lényeg.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/04/18/image-23402a88-89f0-4bfe-89d9-a69d43851657.jpeg)
Pál Sándor Attila felolvas a VI. Futball-EP-n © FISZ Fiatal Írók Szövetsége
Fotó: Facebook
Az áprilisi Margó Irodalmi Fesztiválon derült ki, Turi Tímea, a Magvető Kiadó főszerkesztője említette, hogy a te ötleted volt a Vanni van című kötet összeállítása. Hogy jutott eszedbe?
Nem vagyok se Esterházy-szakértő, se Esterházy-kutató – nem is lettem azzá ettől a munkától. Úgy jött, hogy hrabaloztam, Hrabalt olvastam ától cettig, és evidensen beleakadtam EP Hrabal könyve című kötetébe. Utólag már rekonstruálhatatlan utakon eljutottam Peter Michalovič Új Szóban megjelent interjújáig. Elolvastam, és baromi jókat mondott a mester.
Rácsavarodtam az interjúira, elkezdtem keresni és gyűjtögetni ezeket a nyomtatott anyagokat. Szeretek interjúköteteket is olvasni, de tőle eddig nem volt dedikáltan ilyen könyv a két életműinterjún kívül, amelyeket Marianna D. Birnbaum készített vele.
Ez sajnos vakfolt volt eddig, pedig már kilenc év is eltelt EP halála óta.
Térey János összegyűjtött interjúi megjelentek egy kötetben 2022-ben, azt is olvastam, Krasznahorkainak is van egy, ezeket szeretem.
Szintén zenész.
Néztem, hogy egy olyan komoly írónak, mint Esterházy Péter, még nincs ilyenje, és valamiért az volt a fejemben, hogy az nem lehet. Közben rájöttem, hogy tulajdonképpen közben dolgozom ezen, tehát ez egy munka.
Megkerestem a Magvetőt, az eredeti elképzelésem az volt, hogy tőle is összegyűjtött interjúkötet kéne, de ha 19 ilyen terjedelmet jelent, mint amekkora a Vanni van lett, akkor az összes több ezer oldalt tenne ki.
A magvetősöknek tetszett az ötlet, mondták, hogy az összkiadás esélytelen, de csináljunk egy válogatást. Így történt, és elkezdtünk Turi Timivel dolgozni.
A kötetben található bibliográfia 154 tételt tartalmaz, ebből összesen 19 beszélgetés olvasható benne. Mennyi időbe telt ezeket összegyűjteni, majd szűkíteni a listát?
Először elküldtem Timinek a nagy anyagot, ő nagyon lelkes volt, majd szűkítettem egy kört, s a többit már együtt csináltuk. Fél évig talán nem tartott, de biztosan hónapokig szórakoztam vele (úgy értem, bajlódtam, de valóban szórakoztam is: öröm volt a munka). A szortírozás után is maradt vagy 60 interjú, több körben faragtunk belőle, és végül maradt ez a 19.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/04/18/image-a41fdec4-5b97-44c3-bb77-358e23e97638.jpeg)
Turi Tímea és Pál Sándor Attila a Margón © Kállai-Tóth Anett/Müpa
Fotó: Facebook
Mik voltak a válogatási szempontjaitok? Csakis a minőség, vagy az interjúkészítő személye, a témák, a megjelenési hely is sokat számított?
Szerettük volna, ha a szövegek kirajzolnának egy ívet, ami annyiban maradt meg, hogy az első, általunk ismert interjúval kezdődik. Az "általunk ismertet" csak azért hangsúlyozom, mert nagyon furcsállom, hogy Esterházy pályakezdése, pontosabban az első kötete ’76-ra esik, ehhez képest elég kései az a ’82-es első interjú. Valahol biztosan lappang még korábbi beszélgetés is.
Ráadásul az első öt interjúból négy határon túli lapban jelent meg, ezek közül három a vajdasági Magyar Szóban.
Így van, ez is komoly dolog, mármint mutat valamit az ő helyzetéből a rendszerváltás előtt itthon, s úgy egyáltalán. Visszatérve az ívre, az utolsó beszélgetés zárja a kötetet, amit 2016-ban készített EP-vel Szegő András. Úgy gondoltuk, legyen benne a kezdő és a végpont is, minden más pedig a kettő között.
Nehéz volt a shortlistet összeállítani. Nekem volt egy olyan koncepcióm, hogy a nagy, komoly, hosszú beszélgetések legyenek benne, de inkább abban maradtunk, hogy különlegesebb, érdekesebb darabok is kerüljenek bele. Például olyasmi, ami megmutatja a ’90-es évek szabad levegőjét. Timi azt mondta a Margón, hogy a könyv olyan, mint egy bonbonos doboz. Nekem tetszik ez a hasonlat.
Próbáltunk rá figyelni, hogy legyenek benne nagyobb fesztávú, komolyabb beszélgetések, ahogy kisebb alkalmi dolgok is. Ennek eklatáns példája az Index-fórumozóknak adott válaszai. És még azt is szeretném hangsúlyozni, ha már módom van rá, hogy nem best of válogatásról van szó. Több, hasonlóan jó kötet is kitelne abból a 154 beszélgetésből.
Az Index Fórum-beli szereplése úgy zseniális, ahogy van. Amikor megjegyzi, hogy "egyik gyerek se készül futballistának. Ami jó, mert ügyetlenek. Nagy dráma ez". Szegény gyermekek.
A legblődebb marhaságokat is próbálta komolyan venni. Asszem nehezére esett, de megoldotta.
Az benned volt közben, hogy vajon ezt meg ezt az interjút EP beletette volna-e a válogatásba?
Nekem nem jutott eszembe, mégpedig azért, mert Esterházyban fel sem merült volna szerintem, hogy egy ilyen kötetet megcsináljon. Ez az utókor feladata. Vagy úgy lehetett volna vele, hogy "oké, csinálják, de én nem akarok vele foglalkozni".
Neked egyébként mi volt az ősélményed EP-vel kapcsolatban, ahogy Gulyás Márton kérdezné?
Azt hiszem, középiskolásként találkoztam a Harmonia cælestis-szel, az nagy dolog volt. A gimis osztályfőnököm Esterházy-rajongó volt tulajdonképpen, ő hívta fel a figyelmünket EP-re. Akkor lepattantam róla, de a könyvtárgy élménye, hogy milyen szép és vastag és komoly dolog ez a kortárs irodalom amúgy, még mindig megvan. Amikor effektíve olvasni kezdtem őt, az már az egyetemen történt, a Bevezetés gyűrése ment.
Már 2006-ban a Könyvhétnek adott interjújában, majd 10 évre rá a Hasnyálmirigynaplóban és több, élete vége felé készült interjúban is említi, hogy nagyon szerette nézni a Barcelona focicsapatát. Te Real Madrid-drukkerként miként viszonyultál ehhez a véleményéhez?
Egyrészt ahogy öregszem, az indulat múlik el belőlem, másrészt pedig sosem voltam olyan, hogy valakivel szemben csak azért legyen hangyányi antipátiám is, mert ő ilyen, vagy olyan csapatnak szurkol. Ezen elég hamar túl tudtam lépni. Lehet, hogy most sok mindenkinél elvágom magam, de közben fradista is vagyok (ami különben sose volt egyszerű dolog, ma sem az). Az egyik nagyon jó barátom ős-újpesti, és baromi jóban vagyunk.
Teljesen logikus, hogy Esterházy Péter szerette a Barcelona játékát, mivel a szépérzéke elég fejlett volt, hogy angolos understatement-tel fogalmazzak. Amikor pedig a Barca szívatott minket, hogy ezt a többest használjam problémásan, valami más dimenzió volt a Barcánál, sajnos, ezt el kell ismerni.
Amikor március elején e-mailben érdeklődtem nálad, hogy mennyi focis téma szerepel a Vanni vanban, azt válaszoltad, hogy "természetesen motívumszinten van, szóba kerül a foci, EP focis múltja, azt is mondhatnám, hogy lépten-nyomon, de azok a beszélgetések, amelyeknek a fő fókusza a sport vagy a foci volt, végül kimaradtak". Ehhez képest rengeteg futballos megjegyzés szerepel benne. A bibliográfia alapján hét interjú lehet a cím alapján, amely futball témájú (is). Versenyzett valamelyik kifejezetten labdarúgásról szóló a bekerülésért?
Amikor a 2006-os foci-vb-ről mesélt Kelen Károlynak a Népszabadságban, azt szerettem. Volt egy-kettő azokból, amiket az Utazás a tizenhatos mélyére megjelenése környékén adott, amelyek az utolsó szűkítésnek estek áldozatul. Bármikor tudta úgy kanyarítani a dolgot, hogy a fociról kezdjen el beszélni.
Az előszóban úgy fogalmaztál, hogy "végigvonuló motívumokként azonosíthatjuk az algebrai tér, egy könyv tere és a futballpálya téglalapjának hasonlatosságát". Ezek a motívumok többször is együtt szerepelnek a beszélgetésekben. Számodra is izgalmas volt, hogy ezek a prózai szövegek után az interjúkban is visszaköszöntek?
Abszolút. Nekem alapszöveg tőle a Mindentudás Egyetemén előadott A szavak csodálatos életéből című előadása, az is ilyen. A focihoz nem értek, a matekhoz pláne nem, az irodalomhoz talán valamennyire. De nála ez egy nagyon jó együttállás.
Winkler Nóra mondta 2017-ben az Esterházy-fesztiválon, hogy amikor csak találkoztak, interjúhelyzeten belül és kívül egyaránt ment a passzolgatás köztük, olyan közvetlen tudott lenni beszélgetés közben Péter. Ezt lehet érezni több interjúban ebben a kötetben is. Te is így gondolod?
Így van. Ezt az interjúkészítők is mind alátámasztották. Ez a kérdezz-felelek dolog nála csak úgy működött szerintem, ha ő is kérdezett, érdekelhette, hogy akivel szemben ül, az kicsoda, micsoda. És akkor az már beszélgetés.
Ebben a kötetben a második interjúban és máshol is mondja, hogy ő a beszélgetés híve, és ehhez mindig tartja magát. A bibliográfiából talán kiviláglik, hogy tényleg mindenkinek mindenre válaszolt. Nagyon érdekes ez is.
Több kötetében (Termelési regény, Semmi művészet, Utazás a tizenhatos mélyére) és publicisztikájában is központi szerepet játszik a futball. Neked van kedvenced ezek, vagy a focis mondatai, sztorijai közül?
Az Utazás a tizenhatos mélyére nagy kedvencem. Meg azt a szöveget mondanám, amit fölolvastam a torna elején, A porcegér – Egy öregedő futballista feljegyzései címűt, a ’88-as Képes Sportban jelent meg, a szívemhez közel áll (önálló cikként kötetben nem, de A halacska csodálatos élete c. publicisztikai kötetben A kéz c. szövegben, illetve az Utazás a tizenhatos mélyére c. könyvbe beépítve egyaránt olvasható – T. M.).
"A gasztronómia, éppen úgy, mint a foci, az egy sznob kánon felől közelítve általában nem kívánatos téma az irodalomban, ami nem elég komoly az irodalom komolyságához." – ezt Cserna-Szabó András említette az Esterházy-emlékfilmben. Közben Mándy Iván, Tandori Dezső, Kőrösi Zoltán, Kukorelly Endre, EP és még sokak révén bőven megjelenik a futball a magyar irodalomban. Erről mit gondolsz?
Az a baj ezzel, hogy túl a kultúrsznobizmuson, nálunk elég erős a politika rátelepedése is a focira, a saját szempontjából érthetően (mármint a politika saját szempontjából), amúgy meg érthetetlenül. Valamelyik interjújában említi is, hogy rengeteg az ellendrukker.
"Nagyon jó ellencsapat van, akik hányingert kapnak a focitól, csak ők nem alkotnak válogatottat. Egy nem válogatott, akik nem-meccsre nem-járnak. Régebben a sport valami alsóbbrendűnek számított, és akkor lett ennek valami metaforikus izéje, és ezen belül a futballnak is." – 2008-ban említette ezt a Dömötör Áginak adott origós interjúban.
Igen, ott beszél a focitagadókról, ez egy létező jelenség. Esterházynál létmetafora is a foci. Sajnálom, ha valakit ez ledob. Másszon vissza.
"Futballozni, amióta az eszemet tudom, futballozom, az írás meg valahogy lett." - említi EP Zilahy Péternek. Nálad hogy alakult foci és az írás viszonya?
Én is biztosan hamarabb fociztam. A fateromtól jön, ő megyei szinten focizott otthon, a Szank csapatában. Megfertőzött ezzel, de az öcsémet például egyáltalán nem tudta. Viszont utóbbi sokkal jobban játszott mindig is, mint én. A szomszédos Kiskunmajsán oszlopos csapattag volt a korosztályos csapatokban.
Ez emlékeztet az Esterházy Péter, Esterházy Márton testvérpár sztorijára, ahol utóbbi bevallása szerint előbbi tehetségesebb volt nála, és egy darabig jobb is.
Jaja. Én is addig voltam jobb az öcsémnél, amíg ő kicsi volt. Osztálybajnokságokon is játszottam, aztán már inkább rajongóként követtem az eredményeket, meg fifáztam, talán már nem is egészséges mennyiségben.
Középiskolás koromban volt egy időszakom, amelyet a teljes téboly jellemzett. Az angol harmadosztályú – most mondok valamit – Peterborough United cseresorát is tudtam fejből. Teljes, totális őrület.
Mindig szerettem focizni, annak ellenére, hogy nem voltam soha igazán jó benne. Annak idején a kitartás is hiányzott belőlem. Talán megyei szinten ellehettem volna, de ez a vonat már elment.
2006 júniusában az m1-en Az este című műsor élő adásában Baló György 12 percen át beszélgetett Esterházy Péterrel a futballról és a nyári foci-vb-ről egy nagyon jót. 2025-ből visszanézve ez több szempontból is a lefordíthatatlan szójáték-kategória, nem?
Abszolút. Ez ma már teljesen elképzelhetetlen. Ez ugyanaz, mint olvasni a ’90-es meg a 2000-es évek elején megjelent interjúkat. Azok alapján úgy érzed, hogy az még egy más ország volt. Közben meg az ember eszébe jut, hogy nem nagyon kéne nosztalgiázni, mert az meg mindig hazug – ezt is megírta EP.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/04/18/image-674f56fb-6d81-43d3-8b14-4fc4b1ac1b0a.jpeg)
Esterházy Péter a focipályán © az Esterházy család archívumából/Óbudai Anziksz
Fotó: Other Agency
Az Élet és Irodalom hetilap április 11-én megjelent számában A váratlan főmű címmel jelent meg szöveged az EP 75 – Tematikus próza-összeállítás keretében. Esterházy gyakran emlegette, hogy a matematika szakon írt diplomamunkája címével (Optimális bináris keresőfák) írna egy regényt, amire végül nem került sor. Te az elképzelt megjelenés után közölsz egy recenziót a fiktív könyvről, amelyben így fogalmazol:
"Az apa, később nagyapa történetesen író, még mindig futballozik egy öregfiúk-csapatban, hogy aztán a következő apró fejezetben már E., aki talán az előző író, talán nem, már Madagaszkáron gondozzon egy illatozó vaníliaültetvényt, majd a 2002-es japán–dél-koreai világbajnokságot nézze, konkrétan Ronaldinho gólját az angoloknak – a televízióban."
Ebből akár kialakulhat egy nagyobb szöveg, vagy most csak az alkalomnak szólt?
A szerkesztő, Grecsó Krisztián fölhívott, hogy Esterházy születésnapjára írjak valamit, rám is gondolt az interjúkötet miatt. Eléggé (nem tudom máshogy mondani) beszartam, hogy mit fogok csinálni. Az egyik ötletem az volt, hogy fiktív interjút készítek – ezt Darvasi László meg is valósította.
Vagy, gondoltam, hogy valami prózát megpróbálok összehozni, de az teljes csőd lett. Aztán rájöttem, hogy régóta gyűjtögetem a már elhunyt írók meg nem valósult terveit. Ebből egyszer szeretnék majd könyvet írni, egy elképzelt irodalomtörténet lenne, recenziókból, esszékből. Például Karinthytól a Nagy Enciklopédia, Kosztolányi a Mostohája, és a sor folytatható sajnos a végtelenbe és tovább.
Esterházy trilógiává akarta bővíteni az Egyszerű történetet, a magyar irodalom hőseiről tervezett egy A szentek élete-szerű könyvet írni, és a kezdetek kezdete óta emlegette és írta, hogy szeretne egy könyvet azzal a címmel, hogy Optimális bináris keresőfák. Hol azt mondta, hogy ezt rövidke szerelmes történetnek képzeli el, hol azt, hogy nagyregénynek. Sajnos nem valósult meg, így arra gondoltam, most itt az idő, elképzeljük, mi lenne, ha ma is élne és alkotna. Jóleső játék volt.
Mindenre gondoltál, még az oldalszámot és a könyv árát is jelölted.
Igen, kitaláltam ezeket is. Tök jó lenne fiktív borítókat is csinálni, de ez tényleg már csak ábránd. Meg ha az ember könnyelműen cseverészik a terveiről, az már majdnem olyan, mintha csinálná, és végül nem csinálja meg. Mint a fociban. Ezt meg azt kéne csinálni. Akkor csináld!
- Töltsd le az Eurosport Applikációt (Android – Apple), ahol elolvashatod a legfrissebb sporthíreket, megnézheted a legjobb videókat, és értesítést is kérhetsz az új tartalmainkról!
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés