Az Inter-drukker Sacchi a tökéletességet hajszolta a Milannal, szórakoztató focival el is érte azt

Frissítve 29/11/2022 - 10:56 GMT+1

Az AC Milan 1989-ben 20 év után nyerte meg újra a BEK-et. Az olasz klub sikere azért szólt hatalmasat, mert Arrigo Sacchi vezetőedző nem a hagyományos olasz futballra jellemző módon érte azt el, hanem az 1970-es évekbeli Ajax letámadásos focijának továbbgondolásával, látványos támadójátékkal. A ’Halhatatlanok’ c. könyv ennek a győzelemnek és futballforradalomnak állít bravúrosan megírt emléket.

Ruud Gullit az 1989-es BEK-trófeával

Fotó: Empics

Arrigo Sacchi a ’Halhatatlanok’ c. kötetben elmesélte, milyen volt a Gullit, Rijkaard, Van Basten trióval BEK-et nyerni 1989-ben.

"S mivel forradalmár/Minden városba kell/Nekem meg ez a város/Nagyon megfelel/Az autók elé/Az útra vetem magam/Az egyetlen forradalmár/Vagyok a városban" – énekli Lovasi András a Kispál és a Borz Forradalmár című dalában.

Milánó piros-fekete fele és Arrigo Sacchi 1987-es frigye forradalmi újításokat hozott az AC Milan és a modern labdarúgás történetében. Az édesapja cipőüzemében ügynökként dolgozó olasz rendkívül határozott elképzelésekkel rendelkezett már korán arról, hogyan kell játszani a futball nevű játékot, miközben soha nem focizott profiként.

UEFA Bajnokok Ligája

Ancelotti: "A Real Madrid egy olyan klub, amely a végsőkig harcol"

18/04/2024 - 11:10

A sportág egyik bibliájában, Jonathan Wilson Futball forradalmak c. könyvében külön fejezetet kapott az olasz, ahol olvashatjuk legendás riposztját arra a felvetésre, hogy az nem lehet jó edző, aki nem játszott a legfelső szinten.

Attól, hogy nem született lónak, még lehet valaki kiváló zsoké.

A világ jelenlegi legjobb edzői közül többek között Jürgen Klopp és Pep Guardiola is hangsúlyozta, milyen nagymértékben hatott rájuk az, ahogy az Arrigo Sacchi vezette AC Milan futballozott az 1980-as évek végén, a ’90-es esztendők elején. A Sacchi és Luigi Garlando által közösen jegyzett könyv, a Halhatatlanok borítójára Klopptól ez az idézet került fel:

Sacchi teljesen megváltoztatta a futballról való gondolkozásunkat!

Arrigo Sacchi új irányba terelte a Milant és az olasz focit

Fotó: Eurosport

Valóban, a ’89-es Milan játéka maga volt a forradalom. Rengeteg labda nélküli futás is jellemezte a csapatot, amely modern letámadást alkalmazott. Folyamatosan az ellenfél védelmének megbontására való törekvés jellemezte a milánóiakat. Meg az, hogy Sacchi számára nem az eredmény volt a legfontosabb, hanem a játék szépsége.

Ennek az elképzelésnek a lenyomata a Halhatatlanok, amely a Milan ’89-es BEK-győzelmének történetét mutatja be Sacchi E/1. személyű elbeszélésben, szórakoztató, személyes stílusban itthon a G-ADAM Kiadó jóvoltából, Bán Tibor magyar remek fordításában.

Gyakorlatilag egy napló ez, a napról napra vezetett jegyzetek bemutatása, az elvégzett feladatokról, edzéstervekről, a játékosokról alkotott véleményekről, a meccsekről írt beszámolókkal, még Silvio Berlusconi is szimpatikusnak tűnik az ő elmesélésében (azért nem olyan nagyon).

Franco Baresi (balra) korának legkiválóbb középhátvédje volt

Fotó: AFP

A REAL MADRID ÉS AZ AJAX SZELLEMÉBEN

Megtudhatjuk, hogy a most 76 éves, gyerekként a Real Madridért, a magyar és a brazil válogatottért rajongó Mester (a világ egykori legjobb középhátvédje, Franco Baresi is így hívta őt, ahogy az UVSE-ben a fiatal pólósai Benedek Tibort) hogyan került a futball közelébe, és hogy az Ajax megszállottja lett fiatalon, mert felismerte, hogy jócskán megelőzték korukat a hollandok.

"Az Ajax játéka szédítően látványos volt. Csak az okozott gondot, hogy a tévében jóformán nem lehetett követni, mert többnyire közeli képeket mutattak, a hollandok viszont az egész játékteret bejátszották. Gyakran majdnem leestem a székről, annyira kihajoltam, hogy a pálya azon részeit is láthassam, amelyek nem fértek el a képen. Manapság, ha fáj a nyakam, eszembe jut, hogy ez részben bizony az akkori Ajax hibája is." – írja.

Johan Cruyff Ajaxa és az ő Milanja között szerinte az volt a különbség, hogy a hollandok a technikás játékra alapoztak, a Milan pedig a mozgásra. Az olasz edző játékosainak intelligens és kollektív mozgásokkal kellett szabad területeket teremteniük.

Miközben Sacchi maga Inter-drukker volt, hogy szembemenjen Milan-szurkoló bátyjával. A Grande Inter BEK-győzelmeinek a klub híveként ugyan örült, de nem érzett olyan kirobbanó örömöt, mint a Real és az Ajax sikereinél, mert az Internazionale inkább a ravaszságának, mint a szép játékának köszönhette serlegeit.

Marco van Basten minden idők egyik legnagyobb középcsatára lett a Milannál

Fotó: AFP

PAZAR FOCI PIROS-FEKETÉBEN

Ugyanazt a szép, domináns futballt akarta látni, amelyet két kedvenc külföldi csapatánál látott. Olasz egyesületnél, itáliai edzőként, mindössze három - egyaránt világklasszis holland - légióssal sikerült is neki.

Neki viszont sokkal inkább az elképzelései és a munka határozták meg a sorsát, mint az egyes játékosok. A futballal kapcsolatos alapvelvei minden általa vezetett klubnál ugyanazok voltak: munka, maximális profizmus, koncentráció, nagyvonalúság, alázat.

A Milannál nem volt könnyű meghonosítania a munkamorálját, szkeptikusan, de nem ellenségesen álltak hozzá a játékosok (főleg Franco Baresi és Van Basten).

A Milan a BEK-serleggel

Fotó: Eurosport

TÍZ KEDVENC IDÉZETÜNK A KÖNYVBŐL

"Ancelottinak adtam a 11-es trikót, hátha úgy gyorsabbnak tűnik."

"Maradona egyszer azt mondta nekem: 'Nálatok még Ancelotti is gyors lesz.' Kijavítottam: 'Ő nem gyors. Csak előbb ér oda'."

"A letámadás volt az a mestergerenda, amely összetartotta az egész építményt."

"Számomra az igazi futballista az, aki nemcsak a csapatban, hanem a csapatért is játszik, mindig, a pálya minden szegletében."

"Ez a futball lényege, az emberek szórakoztatása. Sohasem lehet a győzelem az egyetlen dolog, ami számít."

"Az én felfogásom szerint egy játékosnak az alábbi sorrendben kell figyelnie a különböző dolgokat a pályán: csapattárs, labda és csak utána az ellenfél."

"Arrigo annyival mindenki más előtt járt, hogy ha hátrafordult volna, akkor is a jövőt látja."

"Mi nem csupán győzni akartunk, nem szerettük volna beérni annyival, hogy húsz év után megszerezzük a legrangosabb európai trófeát. Megérdemelten, az erényeinket kidomborítva akartunk győzni."

"Nem a trófeákra vagyok büszke, hanem az elképzelésekre, az értékekre és a munkára, amit képviselnek, valamint az emberekre, akik megtestesítették ezeket az értékeket. A halhatatlanokra."

"A labdarúgás támadó szellemű csapatjáték, nem lehet egyéni önkifejezési eszközzé silányítani."

Az 1990-ben Világkupát nyerő Milan

Fotó: Imago

Érdekes, ahogy arról ír, hogy ő nem tartja forradalmárnak magát, szerinte csak hű marad a futball gyökereihez. Amikor a csapatjátékban mindenki támadott, a többiek változtatták egyéni, védekező játékká. "Abszolút konzervatív vagyok" – jegyzi meg Sacchi.

Filozófiájának lényege: "minél több labdát szerzünk minél közelebb az ellenfél kapujához, annál nagyobb esélyünk lesz gólt szerezni".

VÉGY HÁROM HOLLAND KLASSZIST

Az együttműködés jelentette a Milan játékának alapját, melynek Gullit volt az egyik kulcsszereplője a karizmája, a játékintelligenciája, a személyisége és a bátorsága miatt. Megtudhatjuk tőle, hogy Van Basten kissé beképzelt volt szerinte, de miután megértette, hogy olasz edzőjének elképzelései a világ legjobbjává teszik a csapatot, olyan jól játszott, hogy Aranylabdát kapott produkciójáért.

Olyan volt, mint a piranha.

Írja a holland csatárzseniről, ráadásul később az általa edzett csapatoknál Sacchi mindig az ő futballját látta viszont.

A harmadik hollandot, Rijkaardot akkor fedezte fel, amikor Van Bastenről nézett videókazettákat. Őt akarta légiósnak, és megismerhetjük azt a folyamatot is, hogyan győzte meg Silvio Berlusconit arról, hogy őt kell szerződtetni, nem pedig az argentin Claudio Borghit megtartani. A védelemben és a középpályán is pazar holland biztosította a tökéletes egyensúlyt, a sokoldalú játékos iskolapéldájának bizonyult.

A zseniális holland triumvirátus: Frank Rijkaard, Marco van Basten és Ruud Gullit

Fotó: Other Agency

Nagyon szép, ahogy gyakorlatilag minden egyes játékosáról elmeséli annak erényeit és hiányosságait. Kivételes példája ennek Angelo Colombo története, akit Sacchi annak a Milannak az egyik legfontosabb tagjának tart a futómennyisége és intelligenciája miatt, plusz a letámadásban játszott kulcsszerepe miatt. Ahogy a szintén alulértékelt Alberico Evani és Carlo Ancelotti is nagyon szép szavakat kap. Sacchi felfogásában és rendszerében ők, és a hozzájuk hasonló játékosok rendkívüli módon felértékelődtek.

A ’89-es BEK-győzelem értékét növeli, hogy összesen 19 játékosból állt a Milan kerete, ebből három kapus volt, nem volt meg tehát a megfelelő mélység, mégis Európa tetejéig jutottak az olaszok.

SACCHINÁL NEM JÁTSZIK A ’TIC TAC – EZ AZ ÉN TAKTIKÁM’-SZÖVEG

Az egyik legérdekesebb, vissza-visszatérő téma, hogy Arrigo Sacchi többször is hangsúlyozza a taktika és a stratégia közti különbséget.

A taktika az ő megfogalmazásában az, ha megpróbálják kihasználni az ellenfél gyenge pontját. A stratégia ezzel szemben a végrehajtandó pozitív akcióterv.

A taktika stratégia nélkül mit sem ér

Az elképzelések és a munka számítanak, mindig ide lyukad ki, minimalizálva a rögtönzés és az ellenfélhez való alkalmazkodás kényszerének esélyét.

Leírja a BEK-győzelemig vezető út állomásait, a nemzetközi kupameccsek és az olasz bajnokik krónikáját, a keret állapotát, a sérüléseket, hogy mikor és miért érezte veszélyben az állását.

Gullit a '90-es BEK-trófeával

Fotó: AFP

A JELEN A MÚLT TÁVLATÁBÓL

Érdekesek az utolsó fejezetben leírtak, amelyben a Milan örökségéről leszögezi, hogy 30 év elteltével szinte semmi nem maradt abból Olaszországban. Ráadásul nem az olaszok, hanem a spanyolok hasznosították a legjobban a tanultakat.

"Már volt egy pozitív alapfelfogásuk. A játékot szórakozásnak, örömforrásnak tekintették. Mi viszont ott maradtunk az arénában kinyújtott hüvelykujjal. A stadionjaink közönségének nagy része azt kiabálja: ’Meg kell halnia!’ Ez a mottó mindent kifejez: az eredmény mindennél fontosabb."

Megosztja olvasóival a Zlatan Ibrahimovićról szóló elmarasztaló véleményét, hogy mennyire szerette az Erik ten Hag-féle Ajaxot (a könyv eredetileg 2019-ben jelent meg Olaszországban), amelyben minden olyan értéket felfedezett, amely egy nagy csapatot jellemez.

A Juventusnak azt tanácsolja, próbáljanak lépni egyet előre az értékek, a szépség és a győzelem egysége felé. Kiemeli Maurizio Sarri, Gian Piero Gasperini, Marco Giampaolo és Roberto De Zerbi nevét, akik szép, domináns focira törekszenek csapataikkal.

Egy olyan útleírást, itinert kapunk Arrigo Sacchitól, amelyet élvezet olvasni, mert sokkal többről szól, mint a labdarúgásról. Egy olyan életfilozófiáról, amellyel minden bizonnyal mindenben sikeres lett volna ez a briliáns elme, amit csak választott volna hivatásául. Szerencsénkre a futball lett az élete, melynek navigációs rendszeréből, GPS-éből kitörölhetetlen az ő hangja.

Arrigo Sacchi egy 2020-as rendezvényen

Fotó: AFP

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.

UEFA Bajnokok Ligája