Benedek Tibor UVSE-je szállíthatja a következő Varga Dániel, Varga Dénes kettőst a Vigvári testvérek

Eurosport

Publikálva 02/01/2020 - 09:03 GMT+1

Vigvári Vendellel és öccsével, Vigvári Vincével beszélgettünk.

Fotó: Eurosport

Az egyik 18, a másik négy híján húsz. A 18 éves Vigvári Vendel és öccse, a 16 esztendős Vince egyre meghatározóbb szerepet játszik az UVSE OB I-es férfi vízilabdacsapatában, korosztályaik legtehetségesebb pólósai közé tartoznak. Pályafutásuk kezdetéről, példaképeikről, az UVSE remek élvonalbeli szerepléséről, Benedek Tiborról, a felnőtt válogatottban való szereplés lehetőségéről, a párizsi olimpiáról és arról beszélgettünk velük, hogy tényleg belőlük lehet-e a sportág következő zseniális testvérpárosa.

Mikor és hol kezdtetek el vízilabdázni? Vigvári Vendel: Először úszni kezdtünk, hogy megszerezzük az alapokat, és jó úszók legyünk a vízilabdához. 2011-ben mentünk a Kópéba, Petőváry Zsolthoz, édesapánk jóbarátjához. Két évet töltöttünk ott, nagyjából így indult a pályafutásunk. Az egy nagyon családias csapat volt.

Vince, te Vendel hatására kezdtél el pólózni?Vigvári Vince: Később kezdtem az úszást, de együtt hagytuk abba, a vízilabdát pedig már egyszerre kezdtük.

Úszás

Kíméletlen magyar rosta: csak döntőre esélyes úszók mehetnek az Eb-re, Hosszú is kimaradt

10 órája

Vince_első_edzés.jpg

Fotó: Eurosport

Egyértelmű volt, hogy vízilabdázni fogtok? A korábban szintén vízilabdázó édesapátok mennyire erőltette nálatok ezt a sportágat?Vigvári Vendel:Igen, szüleink már születésünk előtt eldöntötték, hogy ha fiú, akkor vízilabda, ha lány, akkor tenisz. Így mindketten tudtak segíteni. Édesanya a teniszben a nővérünknek, Édesapa pedig nekünk. Ráadásul Édesapától nagyon sok sztorit hallottunk, így mindig vonzott a sportág, kíváncsi voltam rá, menőnek tűnt vízilabdásnak lenni.Vigvári Vince: Van egy olyan történet, hogy elkezdtünk vízilabdázni, és kapott Vendel egy vízilabdát Édesapától, aki mindig mondta, hogy a vízben ragad a labda. Vendel ezt szó szerint értelmezte, odament a vízcsaphoz, és a 3-as méretű labdát bevizezte, és rakta rá a kezét, hogy most akkor tényleg ragad-e.

Volt egy kis teniszes kitérőtök is. Vigvári Vendel: Igen, az úszás és a vízilabda között volt egy időszak, amikor családi hatásra - édesanyám kíváncsi volt, hogy milyenek lennénk más területen - kipróbáltuk. Szerintem egész jól ment. Úgy fél éven át csináltuk.Vigvári Vince: Vendel akkor felszedett pár kilót… Vigvári Vendel: Megesik az ilyen. Vigvári Vince: Tudtuk, hogy egyszer úgyis jön a vízilabda. Most volt nyolc éve, hogy Szentendrén elmentünk a Kópéhoz. Édesapának kész terve volt, hogy mi ott kezdjünk el vízilabdázni. Nem akart rögtön egy nagyobb klubhoz vinni minket, attól tartott, hogy ott az elvárások miatt elmehet a kedvünk már az elején.

Hogyan kerültetek az UVSE-hez?
Vigvári Vendel: Akkor alakult meg a 2001-es tehetséggondozó még Benczur Márton vezérletével, és ott elkezdtünk kacsingatni az UVSE felé. Marci bácsi adott egy meghívót a klub hagyományos, szezonzáró ökörsütésére. Persze mondta, hogy nem azért, hogy áthívjon az egyesületbe, csak kedvcsinálóként. De elég hamar eldőlt a dolog, a csapat nagyon szimpatikus volt, a válogatott edzéseken már jól megismertük egymást. Vigvári Vince:Még a nyarat megcsináltuk a Kópéban, majd meghoztuk a döntést, jöhet az UVSE. Hamar beilleszkedtünk. Így utólag jó döntés volt.

Vigvári_Csaba.jpg

Fotó: Eurosport

Voltak olyan vízilabdás példaképeitek, kedvenc játékosaitok, akik rásegítettek a póló választására?Vigvári Vince:Nem. Én nyolc, Vendel tízévesen kezdte a sportágat, előtte nem nagyon követtük. Akkor kezdtünk csak el példaképeket választani magunknak. Az első Édesapa volt, mert más felnőtt vízilabdást nem ismertem, az 5-ös sapkaszámot is miatta választottam.Vigvári Vendel:Érdekes, van egy emlékképem. A keresztapám amerikai, 2008-ban az egész családdal néztük a tévében a magyar-amerikai olimpiai döntőt. Nem nagyon tudtam, hogy mi van, csak annyit, hogy vízilabda, nem nagyon fogtam fel. De az nagyon megmaradt, hogy a keresztapám odajött, hogy „én a magyaroknak szurkolok”. Ennyi maradt meg.

Azóta kik a kedvenceitek?Vigvári Vince:Ez változik, mindenkinek vannak azért állandó ikonok. Vámos Marcit szerettem először nagyon, tetszett a gólerős játéka, és az, hogy a válogatottban épp 5-ösben játszott. Azóta pedig Varga Dumi, akit mindenki szeret. Ahogy a Mester, Benedek Tibor is minden magyar vízilabdázónak valamilyen szinten példaképe. Nagyon szeretem Andrija Prlainovic játékát, iszonyatosan alázatos játékos. Vendellel nagyon szeretjük Milos Cukot, van is róla videónk.Vigvári Vendel:A legelején egyszer elmentünk egy válogatott edzésre, mert Édesapa jóban volt a Mesterrel, együtt játszottak valaha az Újpestben. Kanadával kétkapuztak a Komjádiban, és ott tetszett meg nagyon Gór-Nagy Miki játéka. Bekkelt és rosszkézen is játszott mellette, én pedig a Kópéban ezeket a posztokon szerepeltem. Szimpatikus volt nagyon, írtam is utána neki egy levelet. Nagyon rendes volt velem, azóta is az. Dumit és Di Fulviót mondanám még, nagyon sokat lehet tőlük tanulni. És hát ott van még a Mester, akit nap, mint nap látunk. Most is volt karácsonyi csapatvacsora, a sztorikat, amiket ott mesélt, bármeddig tudnám hallgatni.

Vendel_Gór-Nagy.jpg

Fotó: Eurosport

A meccseiteken a jó megoldásaitok után édesapátok gyakran bekiabálja nektek a lelátóról, hogy "Jó volt, fiam!". Amikor nem, akkor már nekem is hiányzik. Ezeket megszoktátok?Vigvári Vendel: Vicces, mert ez már szállóige lett a csapatban, sőt, a klubon belül is. Bisztró is ezzel szokott minket szívatni, de igazából már mindenki.Vigvári Vince:Édesapa mindig is hangos volt az uszodában. Volt egy ifimeccs, ahol nem játszottam, Vendel igen. Édesapával együtt néztük a meccset, Vendel lőtt egy gólt, én meg mély hangon bekiabáltam, hogy „Jó volt, fiam!” De rám szólt, hogy, „Na, ne legyél már szemtelen!”. Ezt párszor eljátszottam még felnőtt meccsen is. Ez vicces volt mindenkinek, a csapatban is elterjedt, jó dolog. Néha meghalljuk mérkőzés közben is.

Reisz Gábor Rossz versek c. filmjében a főszereplő tizenévesen megkéri az édesapját, hogy ha lehet, ne menjen ki a következő vízilabda-mérkőzésére. A rendező elmondta a nekünk adott interjújában, hogy ez megtörtént eset, egy idő után zavarta az apukája a lelátón. Ti hogy vagytok ezzel? Ráadásul nálatok a szüleitek, a nővéretek, és akár a nagyszüleitek is ott vannak a meccseiteken.
Vigvári Vince: Nagyon menő dolog szerintem, hogy ilyen sokan kijárnak a mérkőzéseinkre. Sose zavart minket, hogy eljöttek megnézni. Édesapát leszámítva nincsenek beszólások mástól a meccseken. Édesapával ellentétben Édesanya egy mosollyal nyugtázza egy-egy szép megmozdulásunkat. Mindig örülünk, ha ott vannak a lelátón.Vigvári Vendel:A legjobb szándékkal mondja nekünk a meglátásait. Volt már olyan, hogy a meccs hevében kicsit zavart, de ez azért ritka. Szeretem azt, amikor mindenki kint van a meccsen a családunkból.

Schmitt_Gréta.jpg

Fotó: Eurosport

És azt hogy viselitek, hogy édesapátok meccs után már az uszodában eligazítást tart nektek?Vigvári Vendel: Építő jellegű a véleménye, de sokszor kemény. Sokat dicsér, de gyakran a negatívumokat mondja inkább, a dicséreteket úgyis megkapjuk a család többi tagjától. Egyébként Édesanyával is jó néha megbeszélni a meccsen történteket, mert ő más szemüvegen át nézi a játékunkat, és olyanokat vehet észre, amikre nem gondolnánk.Vigvári Vince:Mindig megjegyzi a jó dolgokat is, de felhívja a figyelmet a hibákra is. Amikor elkezdtünk vízilabdázni, óriási előnyt jelentett, hogy neki volt vízilabdás múltja. Szépen fejlődött a kapcsolatunk a sportággal kapcsolatban is, és gyakorlatilag két edzőnk volt mindig. Az aktuális és mellette Édesapa. Rengeteget foglalkoztunk külön is a vízilabdával. Jártunk együtt gyakorolni, sok apróbb cselt is megtanított nekünk. Aztán a meccsek után mindig megbeszéltük a történteket, elmondta, hogy mit hogyan kellett volna csinálni, de egyre kevesebbszer történt ez meg, mert mi is egyre inkább belenőttünk a sportágba. Azt is mondogatta, hogy lesz olyan, amikor már mi fogjuk jobban érteni nála a vízilabdát, és ez mostanra így lehet, mert a modern pólóban mi vagyunk benne, nem ő. Taktikai részletekbe már nem szoktunk belemenni, inkább az apróbb meglátásait osztja meg velünk. Amúgy Édesanyával is meg szoktuk beszélni a meccseket, inkább lélektani szempontból, vele nem annyira szakmázunk.

Mennyire versenyeztek egymással? Van, hogy a másiknál akartok jobbak lenni?Vigvári Vendel:Jelen van a versengés egymással, de csak egészséges szinten. Nem gondolom, hogy bármennyire is rossz szemmel néznénk egymásra, mindkettőnk a legjobbat akarja a másiknak. Egyfajta versengés megvan, de ez normális. Jó is, mert egymást tornázzuk felfelé, hogy még jobbak akarjunk lenni.
Vigvári Vince: Szoktunk egymással viccelődni - főleg én - ezzel kapcsolatban. Az ősz folyamán az is előfordult, hogy egymás ellen játszottunk, mert a válogatottal kétkapuztunk Vendelékkel, és egymást is fogtuk.

Vigvári_testvérek.jpg

Fotó: Eurosport

Hogyan alakult úgy, hogy végül ugyanazon a poszton szerepeltek?Vigvári Vendel:A Kópéban rosszkézen és bekkben kezdtem. Hamar kiderült, hogy center nem leszek. Kapus sem, mert azt Édesapa megtiltotta, pedig szimpatizáltam a poszttal. Gyorsan úsztam, abból adódott a két szél, az elején rosszkézre kerültem, aztán elkezdtem jobban lőni, majd jött a kapásoldal, de szeretek mindkét oldalon játszani.
Vigvári Vince:A Kópéban még elég fiatal voltam, az idősebbek között ott szerepeltem, ahová éppen beraktak. Nekem ott Ludányi Kadosa volt az edzőm, felnéztem rá, ráadásul sok gyerek számára nagyon vonzó a centerposzt, az a legoffenzívebb pozíció, ott lehet a legtöbb gólt lőni kicsiként. Szerettem volna center lenni, de nem láttam reálisan a dolgokat. Átkerültünk az UVSE-be, ott elkezdtem kapáson játszani és gyakorlatilag csak ott játszottam. Rosszkézen is szerepelek, de a kapásoldal a dominánsabb.

Ha jellemeznetek kellene egymást, mi a másik erőssége, és miben kellene még fejlődnie szerintetek?Vigvári Vince:Mindketten gyors kapásoldali játékosok vagyunk, hasonlítunk, de azért mégis csak különbözik a játékunk. Vendel nagyon gyors, érti a játékot, egészen extra a lövőképessége, jó a lábtempója is, tényleg jól gondolkozik a vízben. Nagyon megbízható, kevés hibával játszik. Ebben a szezonban játszunk eddig a legtöbbet együtt, szeretnénk a jövőben is így tenni, még ha nem is ragaszkodunk ehhez. Mivel máshogy játszunk, jól ki tudjuk egymást egészíteni.

És miben fejlődhetne még?Vigvári Vendel:Szerinte nem tudok már miben fejlődni, nem véletlenül nem mondta. (nevet).
Vigvári Vince:Mindenben nyilván lehet fejlődni. Nincs kifejezetten gyenge pontja. Talán egy kicsit mozgékonyabb lehetne a játéka.

Vendel_Fountoulis_UVSE_FB.jpg

Fotó: Eurosport

Most visszaadhatod, Vendel. Mit gondolsz Vincéről?Vigvári Vendel: Nagyon kreatív játékosnak tartom Vincét. Vannak olyan bátor megoldásai, amelyeket jól véghez tud vinni. Jól lát a pályán és érti is a játékot, gyors, veszélyes. Azt tudom mondani, amit ő is, hogy mindenben tud még fejlődni, hiszen nem vagyunk még kész játékosok. Egyikünk sem szeretne ezen a szinten maradni, hanem jóval feljebb szeretnénk kerülni. Az előbb említett bátorságából adódóan néha talán elviszi a lendület Vincét, talán arra figyelhetne jobban. Ösztönösebb, belülről jönnek a varázslásai, amelyeket nagyobb korosztályokban is megmutat. Talán magamat kicsit megfontoltabbnak mondanám.

Vince, neked ez az első OB I-es szezonod, mondhatni igen emlékezetesre sikerült az őszi idény. Életed első Magyar Kupa-mérkőzéseden gólt dobtál, az OB I-ben pedig a világbajnok, Bajnokok Ligája-győztes Nagy Viktor ellen szerezted az első találatodat. Milyen volt ez a fél évad?Vigvári Vince: Tavaly ott voltam Vendelék mindegyik meccsén a lelátón. Nagyon irigyeltem azt a csapatot, hogy 17 évesen egy teljes idényben az OB I-ben szerepelhetnek. Egy nagyon jó csapat jött össze, ami idén is megvan még. Jól játszottak, az egésznek nagyon jó volt az atmoszférája, aminek szerettem volna én is a részese lenni. Nyáron még nem tudtam pontosan, hogy mi lesz. A nyarat a válogatottal töltöttem, az ifi Európa-bajnokságon szerepeltem Tbilisziben. Amikor onnan hazajöttem, pár edzés után mentem a felnőtt csapattal a Magyar Kupa-selejtezőre, Szentesre.

Viszonylag jellemző rám, hogy ahová beraknak, másik környezetbe, idősebbek közé, ott egyből berúgom az ajtót, nem szoktam annyira szerénykedni. Az is jól sikerült. Egyből lőttem gólt, és mind a három meccsen tökjól játszottam. Fizikálisan azért még le vagyok maradva a felnőtt mezőnytől - ahogy Vendel is -, az volt a kérdés, a különbség hogy jelentkezik, ami főleg védekezésben okoz nehézséget. Egész jól ment, a Mester is elkezdett egyre jobban bízni bennem, és onnantól az OB I-ben is játszottam szinte minden meccsen. Sok lehetőséget is kapok, és olykor fontos szerepem is van. Élvezem nagyon ezt a helyzetet. Szolnokon nagyon jó meccset játszottunk, a harmadik negyed végéig iksz volt. Egy egész jó gólt lőttem Nagy Viktornak.

Az UVSE Szeged felett aratott 20-8-as sikeréből alaposan kivettétek a részeteket, csapatotok góljaiból kilencet szereztetek, Vendel ötöt, Vince négyet. Az volt a legjobb őszi partitok?Vigvári Vendel: Ha a gólokat nézzük, akkor igen, hiszen ott lőttem a legtöbb gólt. Szétnyílt a meccs a végére. Egy szorosabb mérkőzésen, ahol kevesebbet lövök, de fontosabb gólokat, azt többre értékelem. Egyébként tényleg egy jó meccs volt. Sok barátom volt kint, sőt még a tesitanárom is, akitől aztán kaptam egy ötöst. :)
Vigvári Vince:Jó dolog, hogy lőttem négy gólt, és elég jól is ment a meccsen, de nem éreztem akkora különbséget a többi meccshez képest.

Vince_UVSE_Szeged_FB_2.jpg

Fotó: Eurosport

Az UVSE-vel igen jól álltok a bajnokságban, jelenleg a negyedik, felsőházat jelentő pozícióban álltok az A-csoportban. Tavaly a biztos bentmaradás volt a célotok, ez idén is bőven meg lehet, látva a játékotokat, a négy győzelemmel, egy döntetlennel megszerzett 13 ponttal. Személy szerint hova várjátok a csapatot?Vigvári Vendel: Nincsen megfogalmazva felénk konkrét elvárás, de nincs olyan játékos a csapatban, aki ne a felsőházat tartaná célnak. Tavaly volt rá esély, de elment, nem szeretnénk megint így járni. A Pécs elleni itthoni mérkőzésünk döntő lehet majd. Nem szeretnénk abba a hibába esni, hogy a fontosabb meccseinken pontokat hullajtunk. Azt kimondhatjuk, hogy inkább az OB I-en van a hangsúly az ifivel szemben.Vigvári Vince: Az ifiben gyakorlatilag bármit játszunk, ott leszünk az első nyolcban, és igazán majd ott kezd izgalmassá válni. Azért nehéz az OB I, mert lesznek a topcsapatok elleni meccseink, a Szeged és a Tatabánya pedig idegenben lesz az ellenfelünk. A célunk eléréséhez ezek kötelező győzelmek, de korántsem lesznek egyszerűek. A junior válogatott edzőjével, Lukács Gergővel is beszéltünk erről a vb-n, hogy a Pécs elleni meccsünk lesz az OB I Super Bowl-ja.

Kapáson a jelenlegi magyar válogatott hátországát jelentő junior válogatottban is hemzsegnek a jó játékosok. Rajtatok kívül ott van a tavaly még az UVSE-ben pólózó Baksa Benedek, a vasasos/KSI-s Bóbis Botond, az egri Magyar Márton, a debreceni Fekete Gergő is. Milyen esélyt láttok mellettük a nagyválogatottban való szereplésre?Vigvári Vendel: Az esély mindkettőnk előtt megvan, a lehetőségeinkkel eddig elég jól élünk, de hosszú az út oda. Ha így fejlődünk, akkor szerintem előbb vagy utóbb kaphatunk majd lehetőséget. Azon dolgozunk, hogy minél előbb eljöjjön ez a pillanat. Természetesen nagy a verseny ezekre a posztokra, de ettől csak még izgalmasabb.
Vigvári Vince:Az esélyünk megvan, és ami még fontosabb, az elszántságunk is, és ez ki fog tartani. Egyértelműen az a célunk, hogy felnőtt válogatottak legyünk, és hogy olimpiát nyerjünk, együtt.

Vendel, Epres Panni készített veled egy interjút az UVSE youtube-csatornáján, ahol az olimpia szóra elmosolyodtál. Szerintetek lehet reális esélyetek akár már a következő, párizsi ötkarikás játékokon való szereplésre?Vigvári Vendel:Négy év sok idő, főleg ebben az időszakban. Nagyon nagy fejlődésen lehet átmenni fizikálisan és minden téren. Sok tényezőtől függ, hogy eljuthatunk-e, úgy érzem, oda kéne érni. Úgy tervezem, hogy abba a csapatban már ott leszek. Nem elérhetetlen cél, nyilván sok meló kell hozzá.
Vigvári Vince: Két évvel fiatalabb leszek akkor is, mint Vendel, de Párizsba én is szeretnék menni.

Ebben a videóban következetesen “Mester”-nek hívod Benedek Tibort, egyszer sem ejted ki a nevét, ahogy ebben az interjúban is talán Vince említette egyszer a teljes nevét. Nem is hívjátok őt máshogy?Vigvári Vendel: Mindig Mester. Erről is van egy sztori, nem tudom, mennyien ismerik a történetét, hogy is jött a Mester megszólítás. Még amikor az UVSE-be került Benedek Tibor szakmai igazgatóként, látogatta az edzéseket. Az egyikre lejött és bejött velünk a vízbe. Azt mondta, hogy „Japánban azt hívják Mesternek, aki el tudja mondani a gyakorlatot tökéletesen, és be is tudja mutatni”. Ő bejött és meg is mutatta az összes feladatot, azóta mindenki így hívja.Vigvári Vince:Ráadásul elég magas szinten mutatta be. Az egész UVSE-ben mindenki Mesternek hívja. Sőt, még az utánpótlás-válogatottnál is így nevezzük őt mi, uvse-sek, ha szóba kerül. Alapból menő, ha valakit így hívnak. És ha valakit Mesternek hívnak, akkor ki mást, ha nem őt?

Vince, milyen élmény volt legfiatalabbként, 16 évesen, négy korosztállyal feljebb a decemberi U20-as vébén szerepelni, még ha a 9. hellyel nem is sikerült jó eredményt elérnetek?
Vigvári Vince:A nyári U17-es Eb után, ahol szintén idősebbekkel játszottam együtt, mentem először ehhez a korosztályhoz. A Duna Arénában volt gálameccs a szerbek ellen, az egyiken részt vettem, beálltam és egy perc múlva gólt lőttem. Ősszel elkezdtem járni az edzésekre, mert meghívtak a keretbe. Jól ment a játék. Kemény Kristóf minden játékossal leült külön, elmondta, hogy miben kell fejlődnünk, mit kell tennünk, hogy a csapatba kerüljünk. Velem is volt ilyen, megbeszéltük, hogy mit kell tennem, hogy bekerülhessek. Ezt sikerült bebizonyítanom ősszel, sikerrel vettem a feladatokat az edzéseken, kétkapukon. Novemberben volt a kerethirdetés, addigra már úgy álltam hozzá, hogy benne leszek a csapatban, meg tudom csinálni. Eljött a kerethirdetés, nagyon izgultam, amikor sorolták a neveket. Annyira, hogy a sajátomon kívül egy névre sem emlékszem. Néztem körül, hogy a többiek benne vannak-e. Utána még jobb volt a felkészülés a felszabadultság miatt, sokkal jobb ütemben tudott fejlődni a csapat. Nagyon örültem, hogy bekerültem a csapatba, de a legnagyobb dolog még csak a felkészülés után jött, maga a vb.

Vince_UVSE_Szeged_FB_3.jpg

Fotó: Eurosport

Miért nem sikerült még a legjobb nyolc közé kerülés sem?Vigvári Vince: Rengeteget lépett előre ősszel ez a csapat, amely erős lett, abszolút éremesélyesnek gondoltam magunkat. A munkát beleraktuk, de fura volt a felkészülés, mert eleve nyáron lett volna a torna, csak Kuvait nem akart 50 fokban vébét rendezni. A sorsolásunk is nehéz volt, már a nyolc közé kerülésért is mindenképpen egy jó csapat jött szembe. Ez meg is történt, de azt még mindig nem tudom, miért nem jött össze a siker Montenegró ellen. Azon a meccsen eldőlt, hogy nem érhetünk el jó eredményt. Magát az őszt jó élménynek éltem meg, mert az OB I-gyel párhuzamosan elkezdtem magasabb szinten játszani, sokat fejlődtem.

Mit vártok a januári budapesti vízilabda Európa-bajnokságon a magyar válogatottól? Ott lesztek a lelátón?
Vigvári Vendel: Ha nincs edzés, akár csapatostul ott leszünk. Imádom az itthoni világversenyeket, teljesen más a hangulat. Szeretném egyszer majd átélni, hogy milyen ekkora közönség előtt játszani. Minél jobb és szórakoztató játékot várok a magyar válogatottól, amivel eljuthatnak a legvégsőkig, és hogy elérjék a céljukat, kijussanak az olimpiára.

Märcz Tamástól, Vogel Somától, Manhercz Krisztiántól és Jansik Szilárdtól is megkérdeztem, amit most tőletek. Az ezüstérem egy kiváló Eb-eredménynek számítana olimpiai kvóta nélkül is, az Európa-bajnoki negyedik a vb-negyedik hellyel együtt már csalódás lenne, a tokiói kvalifikáció viszont dobna rajta egy nagyot. Szóval a minél jobb Eb-eredményért menjenek a fiúk, vagy ennél is fontosabb az olimpiai kvóta?Vigvári Vince:Nehéz kérdés. Nem kell firtatni, egy első hely nagyon király lenne, jót tenne a magyar vízilabdának egy itthoni Eb-arany. Talán a kvóta a legfontosabb. Biztos vagyok benne, hogy ha az Eb-n esetleg nem is sikerül, az olimpiai selejtezőtornán meglesz a kvalifikáció. Ha a magyar vízilabda-válogatott nem lenne ott az olimpián, az nagy törés lenne a sportágban.Vigvári Vendel: Én is így gondolom, de attól nem félek, hogy ne lenne meg a kvóta. Először mindenki az Eb-re gondol, és meg akarja nyerni. Azért nem minden nap adatik meg az embernek, hogy itthon játsszon Európa-bajnokságot, esetleg Eb-döntőt.Vigvári Vince:Főleg, hogy legközelebb 2027-ben lesz nálunk világverseny, akkor világbajnokság. Azon már jó dolog lenne ott lenni nekünk is. Ahogy Vendel is mondta, nagyon nagy élmények a hazai tornák, a 2014-es Eb-n, a két Bajnokok Ligája Final Sixen és a Világliga-döntőn is ott voltunk, nagyjából minden meccsen. Katartikus élmény volt.

Vendel_UVSE_FTC_MK_FB.jpg

Fotó: Eurosport

Egy olimpiai bajnok pólós azt mondta rólatok, hogy ha így folytatjátok, akár az új Varga Dániel, Varga Dénes páros lehet belőletek. Mit szóltok ehhez a véleményhez?Vigvári Vince: Óriási elismerés. A magyar vízilabdában előfordult már néhány testvérpár. Csak az utóbbi 20 évből a másik Varga testvérek, Tamás és Zsolt, Steinmetzék, Barna és Ádám, Deckerék, Ádám és Attila, Jansikék, Dávid és Szilárd. Lehet mondani, hogy Dani és Dumi a legtöbbet elért testvérpár Steinmetzék mellett.

Ti melyik pólós testvérpárhoz hasonlítanátok magatokat? Van kedvencetek?
Vigvári Vince:Mi Dani és Dumi játékán nőttünk fel, Steinmetzéket és a másik Varga testvérpárt keveset láttuk játszani. Dani és Dumi is nagy példakép, felnézünk rájuk, tehát hízelgő az előző kérdésben megfogalmazott kijelentés. Csakhogy ez felelősséggel is jár. Ha már most ilyen fiatalon ezt kijelentik rólunk, az olyan felelősséggel jár, hogy mindent meg kell tennünk. Ha bíznak bennünk, akkor a leginkább rajtunk múlik, hogy el fogunk-e érni az ő szintjükre, vagy sem.Vigvári Vendel: Talán azért is áll hozzánk ennyire közel ez a testvérpár, mert ugyanazokon a posztokon játszunk, mint ők. Tényleg rajtuk nőttünk fel, akár most is fel tudnánk idézni mindkét játékostól 20-20 gólt, amiket fejből tudunk. Egyszer mi is szeretnénk odáig eljutni, hogy mi legyünk azok a testvérek, akikről mondják a fiataloknak, hogy az új Vigváriak. De ahogy Vince mondta, nem szeretnénk elsietni a dolgokat, nehogy abba a csapdába essünk, hogy elhisszük magunkról, hogy mi igenis már most ilyen jók vagyunk. Alázatosnak és szorgalmasnak kell lennünk, így kell folytatnunk.