Hét ok is van rá, miért szerethették annyian idén az Ajaxot

Az elitbe való fantasztikus visszatérésük miatt akkor is felemelt fejjel közlekedhetnek az Ajax labdarúgói, ha végül a karnyújtásnyira lévő Bajnokok Ligája-döntőt a Tottenham Hotspur lehetetlennek tűnő helyzetből feltámadva elorozta tőlük. Erik ten Hag csapata csodálatos futballt játszott ebben a szezonban, visszarepítve minket egy korábbi Ajaxhoz, amely annyi tulajdonságában emlékeztet a mai amszterdami együttesre. 

És nem csak a legrangosabb európai kupasorozatban mutatott szereplésük miatt. Hollandiában ugyanis dupláztak, begyűjtötték a Holland Kupát, majd a bajnokság, az Eredivisie tabelláján is az élen végeztek. 2014 óta először lett bajnok hazájában az Ajax, ami jó hír az Európa-szerte értük rajongóknak, akiket a klub ebben az idényben szerzett.

De miért lehettünk mindannyian szerelmesek az Ajaxba ebben a szezonban?

Az Ajax szerelmi viszonya a Bajnokok Ligájával jól dokumentált. A sorozat kezdete óta hatszor jutottak döntőbe, négyszer diadalmaskodtak, háromszor egymás után is nyertek, amellyel olyan exkluzív társaságba kerültek, ahol csak a Real Madrid és a Bayern München található. Az 1995-os Bosman-szabály viszont fordulópontot jelentett a történetükben, kemény idők vártak az amszterdami klubra.

Ebben az időszakban mindössze egyszer, 1997-ben jutottak el az elődöntőig a Bajnokok Ligájában - ahol alulmaradtak a Juventusszal szemben -, ekkor és minden egyes szezonban ezután a szupergazdag klubok kezdték el monopolizálni a BL-t, a 22 évvel ezelőtti eredmény megismétlése pedig csak álomnak tűnt. Senki sem várta el tőlük, hogy véget vessenek ennek a sorozatnak, pláne nem ebben a szezonban, de ők megcsinálták. A Godenzonen végre egy 21. századi klubbá vált. 

Nem könnyű topklubbá válni Európa öt legnagyobb bajnokságán kívülről érkezve. A fent említett Bosman-szabály globalizálta a játékot, alig néhány egyesület jutott a BL-ben a legjobb négy közé Anglián, Spanyolországon, Olaszországon, Németországon és Franciaországon kívülről érkezve. 

Az 1997/98-as idény óta mindössze három kivétel akadt. A Dinamo Kijev 1999-ben, a Porto 2004-ben - José Mourinho csapata meg is nyerte a BL-t -, és a PSV 2005-ben. Az Ajax az ő dicső tetteiket ismételte meg idén, véget vetve egy 14 éves sorozatnak, bravúrjuk kétségkívül visszaállíthatja az emberek labdarúgásba vetett hitét.

Nem csak az Ajax jutott be a BL legjobb négy csapata közé, hanem három másik klub is, de a hollandoké volt a legkeményebb út. A 16 csapat közül, amelyik bejutott a kieséses szakaszba, egyedül az amszterdamiaknak kellett selejtezőt játszania, hogy egyáltalán a főtáblára kerülhessenek. 

A holland csapatok utóbbi években mutatott szerény nemzetközi szereplése miatt csak a bajnok PSV indulhatott egyből a főtáblán. Erik ten Hag legénysége már a kvalifikáció második körében csatlakozott a mezőnyhöz, néhány nappal a 2018-as világbajnokság vége után. 

A Sturm Graz, a Standard Liége és a Dinamo Kijev búcsúztatása után következhetett csak a csoportkör, ahol a Bayern München, a Benfica és az AEK Athén voltak az Ajax ellenfelei. Már ezeken a mérkőzéseken világossá vált, hogy valami különöset láthatunk tőlük. A Bayern mögött második helyen végeztek a négyesben, veretlenül. A papírforma szerint a Real Madrid és a Juventus is túl sok lett volna az Ajaxnak, velük a '90-es évek közepén is nagy csatákat vívtak a hollandok.

Az elődöntőbe jutással a 33-szoros holland bajnok az első olyan BL-csapat, amely három selejtezős kör kipipálása után került a négy közé. 

Bár az Ajax Bajnokok Ligája-menetelése szívfacsaróan ért véget, nagyon messzire jutottak Európában ebben a szezonban. A korábbi években könnyű célpontnak számítottak az elit számára. De valami megváltozott. Ten Hag edzőé az érdem. Olyan játékrendszert talált ki, amely nemcsak a technikailag ügyes focistákból hozta ki a legjobbat, hanem megfojtotta az ellenfelek játékát is, akik papíron sokkal jobb csapatok voltak, mint az Ajax. Hazai pályán elég pusztító hatása volt saját magukra is ez a harcmodor - példa erre a Tottenham elleni visszavágó második félideje -, de idegenben szinte mindig működött. 

Összesen hat mérkőzést játszott otthonától távol az Ajax, és egyszer sem szenvedett vereséget. Münchenben dicséretes döntetlent ért el, amely akár győzelem is lehetett volna, ezt követte egy keményen kiharcolt pont Lisszabonban a Benfica vendégeként. Aztán eljött a győzelem ideje is, Athénban 2-0-ra nyertek az AEK ellen, majd a Real, a Juventus és a Tottenham is kikapott hazai pályán az Ajaxtól. Mindez azt jelentette, hogy az 1995 novembere és 1997 márciusa közti időszakban mutatott teljesítményt megismételve, az Ajax zsinórban négy idegenbeli mérkőzést is megnyert a BL-ben. 

Az egyik legnagyobb vonzereje az volt az idei Ajaxnak, hogy szinte félelem nélküli támadójátékot mutattak, és talicskával szállították a gólokat. 

Az amszterdamiak elképesztő számot elérve, 119 szerzett góllal fejezték be a bajnokságot, ez volt a 14. alkalom, hogy 100 gól felett termeltek az Eredivisie-ben. De még ez sem jelent rekordot. Az 1966/67-es Ajax 122 alkalommal volt eredményes a holland pontvadászatban.

De még itt sem állnánk meg. Az Ajax minden mérkőzésén gólra törően játszott, az Erik ten Hag által csúcsra járatott gárda az összes sorozatot figyelembe véve 175 gólt szerzett az idényben. Ez a legtöbb egy holland csapattól országuk sportágának történetében. Amikor ebben a szezonban gólokra vágytunk, tudtuk, hogy Ajax kielégíti az igényeinket.

Valójában senki nincs, aki csak megközelítőleg is olyan szerepet tölthetne be az Ajaxnál, mint amilyet egykoron Johan Cruyff, nem nagyon tudná senki sem felülmúlni az ő hatását a pályán. 

De Dusan Tadic olyan gólmennyiséget termelt, amit Johan Cruyfftól láthattak régen Amszterdamban, ismét bizonyítva, hogy már nem ugyanaz a személy, akit a Southampton eladott tavaly nyáron.

A szerb támadó 28 gólt szerzett a holland bajnokságban, és kiosztott 14 gólpasszt is. Ráadásul csatlakozott Cruyffhoz, Jari Litmanenhez és Bryan Ruizhoz is, rajta kívül csak ők tudtak 10 egymást követő hazai mérkőzésen is eredményesek lenni. Tadic mindössze három, a Johan Cruyff Arénában rendezett bajnokin nem tudott gólt szerezni, a Heracles, a Willem II és az ADO Den Haag tudta valahogy megállítani őt. 

Az évek során az Ajax filozófiájának egyik legfontosabb része lett, hogy fejlessze a saját fiatal játékosait, és bátran használja őket a kezdőcsapatban.

Ennek az elképzelésnek megfelelve a 19 éves Matthijs de Ligt volt a csapat szíve, aki csapatkapitánya is az Ajaxnak, elképesztő érettséggel irányította a védelmet és figyelt oda minden apró részletre. 

Minden jót megtestesít ez az ifjú védő, ami szerethető ebben a gárdában. Valószínűleg ő is távozik a nyáron, lehet, hogy követi Barcelonában Frenkie De Jongot. De mielőtt ez megtörténne, megemlítenénk, hogy az ő szezonját csodálni kell. Ő a legfiatalabb holland, aki gólt szerzett a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszában, és a legfiatalabb, aki a magasba emelhette az Eredivisie megnyeréséért járó trófeát.