Van Basten: „Az edzők túl fontosak lettek, és ez nem jó”

A holland csatár egyike volt a történelem legnagyobb csatárainak, de legalábbis tehetségeinek – hiszen bántóan fiatalon, 28 évesen vissza kellett vonulnia. Amikor 1992. december 21-én belépett a Sankt Moritz-i klinikára, karrierje zenitjén volt: még nem volt 30 éves, éppen megnyerte harmadik aranylabdáját, és senki nem gondolta volna, hogy a szimpla, bokaízület-tisztító műtét pályafutása végét jelenti. Harminc évvel később, nemrég megjelent könyve önéletrajz és egyben vallomás is.

Sok szurkoló gondolta azt, hogy Van Basten sérüléseit az ellenfelek belépői okozták, azonban épp ellenkezőleg: 1986 decemberében ő próbált visszaszerezni egy labdát Edwin Olde Riekerinktől, és ebbe sérült bele súlyosan. Elmondása szerint ez sem volt több egyszerű belépőnél, az ellenfelek pedig egyáltalán nem hibásak bokája „használhatatlanságáért”.

Akkoriban Johan Cruyff volt az edzője, akinek azt mondták az orvosok, nem lesz gond a bokájával, neki pedig ez elég volt. Ezért nem is hibáztatja honfitársát, magát viszont igen, mert a fájdalmak ellenére játszani akart – hiába nem tudott már rendesen edzeni sem, mert nem volt olyan hajlékony az ízülete, mint korábban. De ez már történelem.

Az évek során sok mindenkit kikiáltották már az utódjának, ezért érdekes, mit mond arról, milyennek kell lennie az „új Van Bastennek”.

Marco Van Basten volt holland szövetségi kapitány is, ám úgy látja, nem ez az ő útja a futball világában. Nem élvezte és szerinte nehéz volt megtartania a kontrolt, emellett nem értette, nem érti, hogyan lehetne döntő befolyása a kispadról. Arrigo Sacchiról, Cruyffról és a maiakról azért természetesen megvan a véleménye.