Minden idők egyik legnagyobb hatású edzőjének minden tekintetben át kellett formálnia a holland legendát, hogy kihozza belőle a maximumot. Új könyvében részletesen ír a közös munka megpróbáltatásairól.


Marco van Basten nagyon különleges személyiség volt. Érzékeny volt az időjárásra, szó szerint az idővel együtt változott – úgy tűnt, hogy a légnyomás vagy a hőmérséklet változásába képes belesérülni. Ezzel együtt zseniális játékos volt, akit még a modern futball legjobb támadójáért, a brazil Ronaldóért sem cseréltem volna el.
Serie A TIM
Véget ért az Eb-hős szezonja, ami komoly kérdéseket vet fel a bajnoki címért küzdő Milannál
04/12/2021 13:44
Remek srác és kivételes bajnok volt, egészen különleges tehetséggel megáldva. Kezdetben keményen dolgoztam azért, hogy megértessem vele: mi, olaszok nem vagyunk primitív állatok. Ha baj volt a lábával, holland lábgyógyászhoz ment. Ha fájt a foga, holland fogorvoshoz ment. Ha le akarta vágatni a haját, holland fodrászhoz ment.
Azt mondogattam neki: „Emlékezz rá, Marco, mi már akkor világbajnokságokat nyertünk, amikor te még sehol nem voltál.” Végül csak sikerült meggyőznöm, nem utolsósorban azért, mert a Milannál lett belőle Van Basten, Hollandiában egyetlen Aranylabdát sem nyert. Egyszer úgy jött vissza a válogatott szünetről, hogy azt mondta nekem: „Főnök, a Milannál jobb a foci, mint a hollandoknál, jobban érzem itt magam.”
Egy másik alkalommal közösen néztük Milanellóban (ez a Milan edzőközpontja) a Pescara – Napoli mérkőzést a tévében. Giovanni Galeone Pescarája erősen ostromolta a Napolit, akik képtelenek voltak megjátszani a támadóikat. Azt kérdeztem: „Szívesen játszottál volna Maradona Napolijában, Marco?”
Mit válaszolt? „Ha így játszanak, elég hamar lelépnék."
Időbe telt és jó pár karton pezsgőbe került, hogy elnyerjem a bizalmát, legyűrve benne az erős holland sznobizmust, de a végére ő lett az egyik legelkötelezettebb bajnokunk, mivel megértette: a mi játékunk tette őt naggyá.
Egy Frank Rijkaardhoz hasonló játékos egy másik olasz klubnál is bevált volna – ki tudták volna használni az atletikus képességeit. Van Basten viszont nem talált volna olyan csapatot, ami állandóan támadott, közben feszes és szervezett maradt körülötte, és készen állt állandóan kiszolgálni őt.

Mester és tanítványai: Arrigo Sacchi edzést vezényel Milanellóban

Fotó: Imago

Pezsgő? Minden alkalommal egy egész karton volt a fogadás tétje.
Megpiszkáltam egy kicsit: „Marco, én a pályára küldök négy védőt, te pedig egy tízfős csapatot – kapusra nem lesz szükséged. Mi a félpályán túlra tisztázzuk a labdát, ti begyűjtitek. Amennyiben 15 perc alatt betaláltok, a ti csapatotok nyert.”
Meg akartam mutatni neki, hogy négy jól szervezett játékos többet ér 10-nél, akiknek improvizálniuk kell. Az ő csapata támadott és támadott, de soha nem szerzett gólt. Amennyiben behajtottam volna Van Bastenen az elnyert pezsgőket, még most is azokat ihatnám.
Kihívtam őt szkanderben is. Nem tudtuk legyőzni a másikat. Egy idő után gyanítani kezdte, hogy nem adok bele mindent, és ebben igaza volt. Nagyon erős, edzett karjaim voltak. Fekvenyomásban megvolt a 90 kiló. Egyszer kihívtam Edgar Davidsot, hogy melyikünk tudja többször felemelni a rudat egyetlen karral: 10 lett belőle.
Hogy megmutassam Marcónak, hogyan helyezkedjen a letámadásnál, vagy ezerszer kellett a megafonba kiabálnom. További ezerszer végig kellett mutogatnom neki az ábrákat. Meg kellett értetnem vele, hogy amikor a támadásunk véget ért, neki a pihenés helyett aktív pozícióban kell maradnia, készen arra, hogy fogadja a passzt, vagy ő maga vadássza le a labdát. Amikor a lecke eljutott az agyáig, és meggyőződött a saját értékéről, Marco a letámadásban is kiváló lett.
Mindenki emlékszik Franco Baresi előretöréseire: amikor széttárt karokkal irányította a védelmet, akár egy repülőgép. Vagy Rudd Gullitra, aki dühödten kergette a labdát a szélben robogó rasztahajával. Arra viszont kevesen, milyen szívóssággal vadászta le az ellenfeleket Marco, amikor letámadott. Felismerte a helyzetet, rákapcsolt, és aztán – bumm! – máris az ellenfelére tapadt. Van Basten egy piranha volt.

A három holland: Marco van Basten, Ruud Gullit és Frank Rijkaard

Fotó: Getty Images

Nemrég egy Rijkaarddal közös vacsorán Marco elismerte: „Frank, szobrot kellene állítanunk Sacchinak, amiért megtanította nekünk a letámadást.”
Edzőként még jobban megértette ezeket a leckéket, és ma már másképp látja azokat a félreértéseket, amelyek akkoriban vitákat eredményeztek köztünk.
Amikor távoztam a Milantól, tartottam egy beszédet a csapatnak. A közhiedelemmel ellentétben nem az hangzott el, hogy: „Nélkülem nem nyertek többet.” Egészen mást mondtam. „Nyerhettek trófeákat, de nem ugyanígy. Nem a mi stílusunkkal.”
Nem csak a kupák teszik a csapatot. Fontos a felismerhetőség, az egyediség – ez a stílus. Utána mondtam valami mást is. „Azzal, amit megtanultatok, a futball professzorai lettetek. Mindannyian remek edzők lehettek.”
Abból a csapatból hárman lettek szövetségi kapitányok (Roberto Donadoni, Rijkaard és Van Basten), ketten pedig Bajnokok Ligáját nyertek edzőként (Carlo Ancelotti és Rijkaard). Azonban a tudás önmagában nem elegendő ahhoz, hogy valakiből jó edző legyen.
Szükség van szenvedélyre és profizmusra. Gullitból például az előbbi hiányzott. Természetes, hogy nagyon szeretem Ancelottit, aki az én oldalamon kezdett el edzősködni, mégis azt kell mondanom, Van Basten csapataiban láttam visszaköszönni eredményesen az én focimat.
Egyszer, amikor még Hollandiában edzősködött, bevallotta nekem: „Főnök, most, hogy átkerültem a másik oldalra, látom már, mennyi problémát okoztam.”
Azt feleltem: „Marco, ha ez bármennyire is vigasztal, tudnod kell, hogy jó párat meg is oldottál.”
Forrás: Guardian

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.
Serie A TIM
Meg kellett műteni a Milan kulcsemberét, véget ért a szezonja
03/12/2021 20:33
Serie A TIM
A videobíró tartotta a tabella élén a Napolit
01/12/2021 22:04