A Fociláz írója, Nick Hornby elmesélte, miért annyira népszerű még mindig a focis könyvek bibliája

Publikálva 01/04/2022 - 18:39 GMT+2

A goal.com exkluzív interjújában Nick Hornby elmagyarázza, miért gondolja, hogy az Arsenal 1988/89-es bajnoki címet hozó szezonjáról - és arról, hogy mit jelent szenvedélyes szurkolónak lenni - szóló könyve, a Fociláz és a belőle készült film, az Egy férfi, egy nő és egy focicsapat miért bír ilyen egyetemes vonzerővel még mindig.

Nick Hornby focilázasan

Fotó: AFP

Nick Hornby egy interjúban elmondta, miért kedvelik még mindig annyira Fociláz c. könyvét, és az abból készült filmet.

Van egy könyv, amely nem csak az Arsenal-szurkolók szerint a világ egyik, ha nem éppen a legjobb focis könyve. Az Ágyúsok drukkereinek valóban egy korszakot megjelenítő páratlan olvasmány, de annál sokkal több, a labdarúgás iránti szenvedélyes rajongás lenyomata.

És bár tényleg 30 év telt el a Fever Pitch első, angol kiadása óta, még mindig különleges helyet foglal el az Arsenal szurkolóinak szívében világszerte. Nick Hornby klasszikusát 1992-es megjelenését követően sokan úgy tartják számon, mint amely újradefiniálta a futballról való írás műfaját.

Premier League

Az Arsenal-legenda Henry arról mesélt, hogy egész karrierje alatt depressziós lehetett

10/01/2024 - 18:07

Hornby az Arsenal iránti megszállottságának történetét mesélte el, ahogyan a Highbury teraszán állva fiúból férfivá cseperedett. Az Eurosport honlapján 2018-ban publikáltuk azt a cikkét is, amelyet az ESPN felkérésére fogalmazott meg, hogy értékelje a hírt, miszerint Arsene Wenger 22 év után elhagyja a londoniak kispadját.

Ahogy tavaly nyáron arról is beszámoltunk, hogy egyik fia, Lowell Hornby abban az értelemben folytatja édesapja tevékenységét, hogy elhatározta, az idei Premier League-szezon összes Arsenal-meccsét a helyszínen megnézi, majd megírja róluk a véleményét az onlinegooner.com oldalon.

Ezeken kívül írtunk Arsene Wenger Életem piros-fehérben c. önéletrajzi kötetéről, és interjút készítettünk annak magyar fordítójával, kedves kollégánkkal, Szabó Christophe-fal.

Arsene Wenger 22 évet töltött az Arsenal menedzsereként

Fotó: AFP

"A Fociláz kísérlet arra, hogy valamiféle rálátást nyerjek a saját megszállottságomra. Mi okozhatta, hogy egy kapcsolat, amely iskoláskori hóbortnak indult, lassan negyed évszázada kitart; hosszabb ideje, mint bármely más kapcsolat, amelyet szabad akaratomból létesítettem?

(A családomat igazán szeretem, de hát őket a nyakamba sózta az élet, és ma már nem vagyok kapcsolatban egyetlen tizennégy éves kor előtti barátommal sem – leszámítva azt az egyet, akit szintén Arsenal-szurkoló volt már az iskolában.)

És mitől van az, hogy ez a vonzalmam túlélte a közöny, a lehangoltság és a lehető legigazibb gyűlölet szórványos szakaszait?” - írja Nick Hornby a Focilázban, a szerző Arsenalhoz való kötődése már 54 éve (!), 1968 óta tart esetében.

"Reméltem, hogy a futballrajongók magukra ismernek benne. De nem feltétlenül számítottam rá. Ezért nagyon örültem a fogadtatásnak. Úgy gondolom, ha jól eltalálod az érzéseket, akkor az emberek azonosulni fognak vele, függetlenül attól, hogy kinek szurkolnak.” - nyilatkozta Hornby most a goal.com-nak.

Hornby 1968 óta Arsenal-szurkoló

Fotó: AFP

A Fever Pitch, amely díjakat nyert és világszerte több millió példányban kelt el, azon ritka példák egyike, amikor egy futballkönyvet sikeresen átültettek a filmvászonra.

A magyarul Egy férfi, egy nő és egy focicsapat c. bájos filmet, amelynek főszerepét az otthonában arsenalos boxeralsóban flangáló Colin Firth játszotta, 25 éve, 1997-ben mutatták be, és Hornby írta a forgatókönyvét. Jelentős szerepet játszott a film elkészítésében, saját történetét adaptálta és fikcionálta, a fő téma pedig az Arsenal 1988/89-es angol bajnoki címére összpontosított.

"Amikor megírtam a könyvet, tudtam, hogy az első három fontos ember, aki elolvassa, nő lesz. Az első feleségem, az ügynököm és a szerkesztőm. Azt hiszem, ez valószínűleg segített abban, hogy a könyvet egy gondolkodásmód magyarázatának tekintsem. Ez volt az egyik dolog, amivel próbálkoztam. Azt próbáltam mondani, hogy ’tudom, hogy hülyéknek tartotok minket, de ez történik’. És akkor a srácok mögöttem azt mondták: ’Igen, pontosan így érzek.’

Szóval, ez valahogy mindkét nemnél működött, ahogy azoknál, akik szerették a focit, és azoknál is, akik nem. És ezt nagyon szerettem volna megtartani a filmben. Valahogy árnyalta, hogy mi is a megszállottság valójában."

Colin Firth az egyik legkedvesebb tanítványával a filmben

Fotó: Other Agency

Majd Hornby elkezdett írni néhány forgatókönyvtervezetet, és miután találtak egy producert, az ötletet a Film Fourhoz vitték.

"Miután körülbelül négyet csináltam belőlük, azt mondták, hogy megcsinálják. Segített, hogy mindkét srác, akit a Film Fourban láttam, Arsenal-bérletes volt. Nagyon tetszett nekik az ötlet. Akkoriban más dolgokat csináltam - a High Fidelity-t (Pop, csajok, satöbbi) írtam -, szóval valahogy beillesztettem a dolgok közé, és nem számítottam arra, hogy olyan messzire jut, mint amilyen messzire jutott. Aztán hirtelen volt pénzünk a castingra, és 1996-ban leforgattuk a filmet.” – magyarázta Hornby.

Mire a Fever Pitchet egy évvel később bemutatták a mozikban, az Arsenalnál a helyzet drámaian megváltozott ahhoz az időszakhoz képest, amelyre a könyv fókuszált.

George Graham - az az ember, aki az 1989-es bajnoki sikert idején volt a vezetőedző, majd ’91-ben újabb bajnoki címet szerzett - távozott, és helyét rövid időre Bruce Rioch vette át. Rioch azonban csak egy szezont húzott le a klubnál, mivel David Dein alelnök meggyőzte az Arsenal igazgatótanácsát, hogy 1996-ban Arsene Wengert szerződtethesse az egyesülethez.

És amikor a film a mozivásznakra került, Wenger már megkezdte az észak-londoniak szerencséjének megfordítását, az általa vezetett francia forradalom már teljes erővel zajlott Londonban.

"A Fever Pitch két jelentős éve 1992 és 1997 volt. A könyv ’92-ben jelent meg, három héttel a Premier League megalakulása után. Amikor írtam, tudtam, hogy ez fog történni, de fogalmam sem volt arról, hogy ez mit fog jelenteni a futball számára. A film 1997-ben jött ki, ami nyilvánvalóan nagy év volt a brit kultúrtörténetben. Szóval, tényleg a véletlen műve, hogy a könyv és a film is akkor jelent meg, amikor először a futball, majd az ország is változott."

Wenger és Vieira

Fotó: AFP

Hornby hozzátette:

"Vicces módon az 1992 és 1996 közötti időszak a kupagyőzelmek ellenére tényleg borzalmas évek voltak az Arsenal számára. Úgy éreztük magunkat, mint egy kieső klub. A két kupa ’93-ban nevetséges volt, aztán a Kupagyőztesek Európai kupája nagyszerű volt, de George utolsó idényében, majd Rioch szezonjában azt gondoltuk, hogy ’évek választanak el minket'.

Emlékszem, amikor 1995-ben kikaptunk Párizsban a KEK-döntőben a a Real Zaragozától, mindannyian egy bárban ültünk és azt mondtuk: ’Nem hiszem, hogy ebben az évszázadban még egy európai döntőbe bekerülünk.

Természetesen nem gondoltuk volna, hogy duplázás jön, és ennyi csodálatos játékos. Minden olyan gyorsan megváltozott, amint Arsene megérkezett. Annyira örülök, hogy David Dein meglépte ezt. Nagyon merész volt.

Dennis Bergkamp már ott volt. Aztán jött Patrick Vieira, Nicolas Anelka, Emmanuel Petit és Marc Overmars, és ez mindent megváltoztatott."

Az arsenalosok egyik félistene, Dennis Bergkamp

Fotó: AFP

Az Arsenal sikeressége a pályán a film megjelenésének idején elkezdett gyarapodni, és ez is szerepet játszott abban, hogyan fogadták a Focilázat, amikor a mozivásznakra került. Néhány nehéz év után ismét jó érzés kerítette hatalmába a klubot, és a Premier League robbanásszerű terjedése világszerte azt jelentette, hogy a labdarúgás még soha nem volt ennyire mainstream.

De mint azt már számtalanszor bebizonyosodott, a futballról szóló filmkészítés mindig is veszélyekkel járt. A hitelesség hiánya mindig problémát jelentett, és ez Hornby számára a forgatás 1996 májusi kezdetétől fogva az első helyen állt.

"A szezon utolsó napján, közvetlenül a Bolton-meccs után kezdtünk el forgatni a Highburyben. Ott voltam a lelátón a producerrel, és amikor először futottak ki a csapatok az alagútból, a két kapus vezette ki őket. Ott ültem és azt mondtam: ’Hacsak nem mindketten kapitányok, ez nem helyes.’ Szóval, megismételték, majd valami mást is rosszul csináltak. Folyamatosan rámutattam a dolgokra. Tényleg részt vettem benne, és próbáltam minél pontosabbá tenni a dolgot."

A film az Arsenal bajnoki győzelmének drámájától kezdve a középpontjában álló szerelmi történet érzelmességéig mindenki számára kínált valamit, és ez egyértelműen kiderült a fogadtatásból.

"Próbáltam elkerülni a hamisságot. Azt akartam, hogy úgy érezzük, mintha Colin Firth valóban szurkoló lenne, hogy legyen érzelmi elkötelezettség egy ügy iránt. Azt akartam, hogy ez átjöjjön, mert mindannyian tudjuk, hogy hülyeség, hogy ennyire hatással van ránk. Ezen túlmenően valahogy másnak kellett lennie, mint a könyv, és ez volt az egyik oka annak, hogy meg akartam csinálni.

Azóta sem adaptáltam saját könyvemet. De úgy gondoltam, hogy ez az én történetem és az én családom, és nem akartam, hogy valaki más éljen ezzel a szabadsággal. Szóval a lehető leghűségesebb akartam lenni a saját könyvemhez, miközben tudtam, hogy valami teljesen más lesz belőle.”

via goal.com

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.

Club World Cup