40 év fájdalom: Miért nem tudják megnyerni a Tour de France-t a francia versenyzők, és ki lehet a következő reménységük?
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/09/16/image-303c4420-3b62-4acb-a519-a4223b019c15-68-310-310.jpeg)
Frissítve 20/07/2025 - 14:39 GMT+2
Amikor a Tour de France július 5-én elrajtol Lille-ből, megkerülhetetlen téma lesz, hogy már 40 év telt el azóta, hogy egy francia bringás utoljára sárga trikóban feszített a párizsi dobogó tetején. A Cyclist járt utána, miért alakulhatott ez így, és hogy mikor láthatunk ismét hazai győztest a világ legnézettebb és legfontosabb kerékpáros körversenyén.
Kezdődhet a harc a legendás sárga trikóért! Kövesd élőben a 2025-ös Tour de France-t az Eurosporton
Videó forrása: Eurosport
"Kik azok a francia srácok, akik megnyerhetik az idei Tourt? Ez egy olyan téma, ami minden egyes júliusban terítékre kerül" – mondja a Dauphinén visszavonult Romain Bardet, akinek a 2016-ban elért 2. helye a legjobb francia eredmény az utóbbi 40 évben. Amióta Bernard Hinault 1985-ben lenyomta legfőbb riválisát, a csapattárs Greg LeMondot, a hazaiak nem tudták otthon tartani az áhított sárga trikót. De miért?
"A franciák régóta nem nyernek Tourt? Igen, ez helyez ránk egy bizonyos fokú nyomást. De teniszben ugyanez van a Roland Garroson. Ez olyasmi, amivel együtt kell élnünk" – szögezi le Bardet. Ha már Garros, az utolsó francia bajnok női egyesben Mary Pierce volt 2000-ben, ám a férfiaknál egészen 1983-ig kell visszamennünk az időben Yannick Noah győzelmééig.
"Ezek a kritikák nagyrészt olyan emberektől jönnek, akik nem követik a teljes kerékpáros szezont" – folytatja Bardet. "Nyerni nem nyertünk, de azért az elmúlt bő évtizedünk nem volt olyan rossz. 2014-ben ott volt Jean-Christophe Péraud és Thibaut Pinot a dobogón. Aztán én 2016-ban másodikként, 2017-ben pedig harmadikként zártam. De az emberek láthatták, hogy a Sky milyen szinten dominálta a versenyt akkoriban. Hatalmas meglepetés lett volna, ha bárki más nyer."
A brit csapat fojtogató dominanciáját jól jellemzi, hogy nyolc év leforgása alatt hét Tourt húztak be négy különböző versenyzővel, kezdve a 2012-es Bradley Wigginstől a 2019-es Egan Bernalig, közte Chris Froome négy győzelmével, és Geraint Thomas 2018-as sikerével.
Bardet-nak igazat kell adni abban, hogy a franciák nem szerepeltek olyan gyengén, ahogyan azt a 40 évnyi nyeretlenség sugallná. Viszont akkor sem volt reális esélyük a sárga trikóra, amikor a dobogóért küzdöttek. 2014-ben Vincenzo Nibali 7:37-et vert Péraud-ra, míg 2016-ban Bardet kicsit több mint 4 percet kapott Froome-tól.
Ezek a "másodlagos sikerek" abban a statisztikában is visszaköszönnek, hogy Franciaországnak van a harmadik legtöbb összetett dobogós eredménye a Tourról – szám szerint 9 – azóta, hogy 40 évvel ezelőtt utoljára nyerni tudtak, igaz, Bardet 2017-es harmadik helye óta egy sincs. Spanyolország vezet e tekintetben 19-cel, de 10 éve annak, hogy ők is utoljára embert adtak a top 3-ba (Alejandro Valverde lett harmadik 2015-ben). Olaszország 11 dobogóval áll a második helyen, Nibali 2014-es győzelme óta viszont nem nőtt ez a szám. A szintén kerékpárőrült Belgium 1976 és Lucien Van Impe óta vár az újabb Tour-győztesre.
A kerékpársport globalizációja
Tehát nyeretlenek, de nem reménytelenek. Aztán persze ott a (bal)szerencse-faktor is, mondja már François Thomazeau, veterán francia sportújságíró.
"Az első Tour, amin dolgoztam, az 1986-os volt, és lehet azzal érvelni, hogy Hinault-nak [címvédőként] nem volt szerencséje, amiért kikapott LeMondtól. És ugye ott volt 1989, amikor LeMond az utolsó szakaszon tüntette el Laurent Fignon 50 másodperces előnyét [végül 8-cal nyert az amerikai]. 2023-ban hagytam abba ezt a munkát, és ez alatt idő alatt nem láthattam francia győztest – talán én átkoztam el őket."
/origin-imgresizer.eurosport.com/2020/07/10/2847805-58702128-2560-1440.png)
Az a bizonyos 8 másodperc - A LeMond-Fignon csata az 1989-es Tour de France-on
Videó forrása: Eurosport
Átok helyett inkább egy tendenciáról van szó: LeMond győzelmei jelezték, a Tour de France egyre nemzetközibbé válik. A franciák 36 alkalommal nyertek Tourt a 1903-as indulás és Hinault ötödik, egyben utolsó győzelme (1985) közötti időszakban. Ez alatt a belgák 18, az olaszok 8 sárga trikóst ünnepelhettek. A következő évtizedben a spanyolok az addigi két győzelmüket 8-ra tornázták fel, köszönhetően főként Miguel Induráin mesterötösének 1991-95 között. 1986-ban LeMond lett az első nem európai Tour-győztes.
Röviden: a Tourt sokáig négy nemzet uralta, ideértve Svájcot és Luxemburgot is. De 1996 óta – nem beleszámítva Lance Armstrong hét elvett győzelmét – kilenc különböző ország versenyzői tudtak Tourt nyerni, többen közülük történetük során először: Nagy-Britannia, Németország, Dánia, Ausztrália, Kolumbia és Szlovénia.
"Azt mondanám, hogy az országúti kerékpározás növekvő nemzetközi népszerűsége is egy komoly tényező" – mondja Bardet. "Ez a masszív merítés a világ különböző sarkaiban korábban egyszerűen nem volt meg."
A sportág globalizációja tetten érhető abban is, hogy világszerte megnőtt a szponzorációs kedv. A Gazzetta dello Sport számításai szerint az UAE Team Emirates-nek van a legnagyobb éves büdzséje a WorldTourban: 60 millió euró. Őket az Ineos Grenadiers és a Red Bull-Bora-hansgrohe követi évi 45 millióval. Ami a francia csapatokat illeti, a Decathlon-AG2R La Mondiale hetedik a listán, ők 25 millióból gazdálkodnak – és ez már az új szponzor tőkeinjekciója utáni állapot –, míg a Groupama-FDJ jelenleg kilencedik (20 millió). A Cofidis és az Arkéa-B&B Hotels a 16. és a 17. helyeket foglalja el a 18-ból, szerény 15 milliós költségvetéssel.
- Mindenkit magára haragított, leírták, aztán brutális fordítással nyert Tour de France-t
- A mezőny filozófusa szerint a Tour de France már nem húzza sokáig júliusban
Mint látszik, pénzügyileg a franciák nem versenyképesek, de Thomazeau szerint van ebben némi ellentmondás.
"Habár a francia WorldTour-csapatok nem tartoznak a legtehetősebbek közé, a náluk tekerő francia topversenyzők hagyományosan túlfizetettek. Így pedig a komfortzónájukban ragadnak, és közepes eredményekkel keresnek kimagasló béreket."
"Vegyük például Bryan Coquard-t. Emlékszem, amikor a 2012-es londoni olimpián először meginterjúvoltam őt, miután ezüstöt nyert az omniumban. Akkor még csak 20 éves volt, és hatalmas ígéretnek tartották. De teljes profi karrierjét [13 évet] francia csapatoknál húzta le, elpazarolva négy szezont a gyengécske B&B csapatnál Jérome Pineau irányítása alatt. Most a Cofidisnél van. Oké, elég sokat nyert, de többnyire másodrangú versenyeken."
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/06/10/3986115-80898008-2560-1440.jpg)
Ez sem gyakori: Coquard World Tour-versenyen nyert sprintet
Videó forrása: Eurosport
Mostanáig a 32 éves Coquard-nak 53 győzelme van, de elsősorban alacsonyabb szintű francia versenyekről – csak az Étoile de Bessèges-en nyert kilencszer. Hozzá kell tenni, hogy idén behúzta a Tour Down Under 4. szakaszát, megszerezve mindössze a 3. WT-szintű győzelmét.
"De máshol sokkal többet nyerhetett volna" – szögezi le Thomazeau.
Meglehet, hogy egy, a világ szűk elitjébe tartozó francia bringás még ennél is többet kereshetne mondjuk egy UAE-nél, de ha nem hozza az elvárt eredményeket, nem sokáig. Ugyanakkor a franciák sokszor ódzkodnak kirepülni a hazai fészekből, az anyagiaktól függetlenül.
Franciaország 36 Tour de France-győzelmét 21 különböző versenyző szállította, mindannyian francia sorokban tekertek, legyen azok klubcsapatok vagy nemzeti válogatottak. Bardet azok közé tartozik, akik meglépték a "bátor váltást", fogalmaz Thomazeau, amikor elhagyta az AG2R-t a DSM kedvéért 2021-ben. "De 30 évesen ez már valószínűleg túl késő volt."
Ebből a szempontból érdekes lesz figyelni, milyen pályát jár majd be Lenny Martinez, aki 21 évesen igazolt az FDJ-től a Bahrainhez.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/06/15/image-a924bfe9-dc25-4e3b-b9d9-8d5d60ad79a8-85-2560-1440.jpeg)
Ez legalább nem Pogačaré! Lenny Martinez szökésből nyerte a Dauphiné zárónapját
Videó forrása: Eurosport
Küzdelem a hagyományokkal
De miért fogják vissza a francia csapatok az olyan tehetségeket, mint Bardet? A válasz talán a konzervativizmus. A francia kerékpársport mélyen a gyökerezik a tradíciókban, a versenyzők sok esetben visszavonulásuk után is hosszú évekig korábbi csapatuknál maradnak, akár vezető szerepet is vállalva. Ezzel pedig a kritikusok szerint Franciaország lemaradt a tudományos megközelítés terén, ami a Sky 2010-es felbukkanása óta meghatározza a sportágat.
A franciák ritkán járnak élen az innovációkban, legyen az technológiai vagy stratégiai. Szélcsatornás munka, űrtechnológiás időfutam-bringák, alváshigiénia, laboratóriumi szempontok a táplálkozásban, saját tempó, a versenyek mennyisége helyett azok minőségének előtérbe helyezése… csak néhány olyan metódus és terület, ahol a francia csapatok nem jeleskednek. Ez persze változik, de úgy tűnik, a többiek után kullognak.
"Megérkezett a Team Sky, és sokkal többet tudtak nálunk az edzésről, illetve arról, hogyan lehet alkalmazni a tudományos ismereteket. Rájöttek arra is, mennyire fontos erős segítőkkel körülvenni a kapitányt" – magyarázza Bardet. "Ez a tudás aztán elkezdett terjedni a mezőnyben, de akkoriban az én felkészülésem tényleg amolyan kísérleti jellegű volt a mostanihoz képest. És ez igaz 2018-ra is, amikor hatodik lettem. Ugyanolyan jó formában voltam, mint 2017-ben, de volt néhány rossz döntésünk és nem készültünk fel eléggé."
/origin-imgresizer.eurosport.com/2023/09/24/3791595-77121828-2560-1440.jpg)
Megint egy késői támadás döntött: Laporte az Európa-bajnok!
Videó forrása: Eurosport
Thomazeau egyetért abban, hogy a sporttudomány alkalmazása Franciaországban gyerekcipőben jár: "Nézzétek meg Christophe Laporte-ot! A Cofidisnél egy felvezető ember volt, aztán átment a Jumbo-Vismához és mintha kicserélték volna, elkezdett tömegével nyerni. A múltban makacsul ragaszkodtak a régi, jól bevált edzésmódszerekhez. Ez mára megváltozott, de talán egy olyan versenyző, mint Pinot, Tourt nyerhetett volna egy másik csapattal."
A foci lett az új menő
Hinault 1985-ös győzelme óta Franciaország kétségtelenül nagyobb sikereket ért el a futballban: 1998-ban megszerezték első vb-címüket, 20 évvel később pedig jött az újabb, míg 2000-ben 16 év után ismét Európa-bajnokok lettek. Ez a sikerszéria meghozta azt az elsöprő népszerűséget a fociválogatottnak, amit korábban a bringások élveztek.
"A kerékpár egy hagyományos francia sportág, amely egészen az ’50-es évekig első számúnak számított" – mondja Thomazeau. "Azóta a labdarúgás rendkívül népszerűvé vált, szorosan mögötte pedig ott a kosárlabda és a kézilabda is.
Egy ideje a fiatal francia srácok már nem kerékpárosok szeretnének lenni, hanem az új Zidane."
"Van még valami, ami kissé elsikkadt: a kerékpárosok szociális háttere" – teszi hozzá Thomazeau. "Korábban Franciaországban több volt a mezőgazdasági szektorból érkező, munkásosztálybeli versenyző. Hinault szülei földművesek voltak, és ő is a farmjukon dolgozott; Raymond Poulidor, aki, noha nem nyert Tour, de kiváló versenyző volt, egy farmon nőtt fel. Ugyanez igaz a kétszeres győztes Bernard Thévenet-re. De még az arisztokrata benyomást keltő Jacques Anquetilre is, aki szintén gazdálkodó családból származott."
/origin-imgresizer.eurosport.com/2020/09/11/2884624-59400488-2560-1440.jpg)
Tour-történelem: Poulidor és Anquetil 1964-es csatája a Puy de Dôme-on
Videó forrása: Eurosport
"Amikor bejöttek az amerikaiak, például LeMond és Andy Hampsten, hirtelen a magasan képzett versenyzők lettek többségben. Manapság egy amolyan hippi felfogás a jellemző; Guillaume Martin egyenesen filozófus is. De a francia kerékpársport nehezen ugrotta meg, hogy egy hagyományosan vidéki sportból egy már-már egyetemi sport legyen, ez pedig limitálta a potenciális versenyzők körét. Évekig nem volt divatos kerékpárosnak lenni, de az olyanok, mint Mark Cavendish vagy Peter Sagan, sőt még gyártóként a Specialized is segített változtatni ezen."
A dopping hosszú árnyéka
Eddig az rajzolódott ki, hogy elsősorban a hagyományok béklyói vetették vissza a francia kerékpársportot, viszont arról sem szabad megfeledkezni, hogy a legsötétebb dopping-korszak ugyancsak rányomta a bélyegét a fejlődésre. A franciák talán minden nemzetnél tovább megsínylették ezt, és nemcsak az egyének szintjén.
1998-ban a Festina csapatot kidobták a Tourról, amikor a soigneur Willy Voet kocsijában illegális teljesítmény-fokozókat és ehhez kapcsolódó eszközöket találtak, hatalmas botrányt kirobbantva. A festinás Richard Viranque ráadásul az összetett egyik legnagyobb esélyese volt, miután 1997-ben másodikként zárt Jan Ullrich mögött.
A hazai rajongók nagyon hittek abban, hogy Viranque előre majd tud lépni ’97-hez képest, később pedig, amikor világossá vált, hogy a mezőny túlnyomó része – így a komplett dobogó Marco Pantanival, Ullrich-kal és Bobby Julich-kal – doppingszerekkel él, egy bizonyos szintig együtt is éreztek kedvencükkel. De a Festina-botrány ennél sokkal széleskörűbb következményekkel járt, egy időre teljesen megbénítva a francia országúti kerékpározást.
"A Festina parkolópályára tett minket a 2000-es években" – mondja Thomazeau. "Annyira elhúzódott a vizsgálat – folyamatosan figyelt a rendőrség és a sportminisztérium –, hogy
eközben egy teljes kerékpáros generáció elveszett."
"Igen, ott volt Laurent Jalabert, de nem gondolom, hogy neki meglettek volna a képességei az összetett győzelemre. [Az ő neve is felbukkant a Francia Szenátus által 2013-ban nyilvánosságra hozott listán, amely az 1998-as Touron levett és 2004-ben újratesztelt, EPO-ra pozitív doppingmintákat tartalmazta – a szerk.] Végtére is, a Festina-ügy egy generációra kinyírta a francia kerékpársportot, mígnem 15 évvel később feltűnt Pinot és Bardet."
/origin-imgresizer.eurosport.com/2023/07/22/3749053-76270988-2560-1440.jpg)
Több ezer francia ordította fel teljes szívéből a csúcsra Thibaut Pinot-t az utolsó Tourján
Videó forrása: Eurosport
Tartotta magát egy olyan feltételezés, hogy a francia bringások tisztábbak (és lassabbak) voltak az Armstrong-érában – vagy legalábbis nem doppingoltak annyira –, mindenesetre Pinot és Bardet már a biológiai útlevél 2008-as bevezetése után váltak ismertté.
A következő francia reménység
"Paul egy olyan versenyző, akire érdemes odafigyelni" – mondja Bardet. "De nem szabad túl nagy nyomást helyeznünk rá."
Paul alatt azt a 18 éves Paul Seixast érti, akiről mi is többször írtunk már, és aki a Decathlon-AG2R U19-es csapatából ugrott fel egyenesen a WorldTourba ezen a télen. A portugál gyökerekkel is rendelkező tehetség 2024-ben megnyerte a junior időfutam-világbajnokságot – ami általában egy lyukas szakága a franciáknak – és a korosztályos Liège-Bastogne-Liège-t is, élete első profi szezonjában pedig nagyot ment a Tour of the Alpson, majd a Dauphinén is. Seixas lehet az, aki véget vet a nyeretlenségnek?
"Ő tényleg jó" – erősít rá Thomazeau is. "Akárcsak Paul Magnier és Romain Grégoire, bár Romainnel kapcsolatban nem vagyok biztos abban, hogy Grand Tour-győztes alapanyag. Lenny Martinez van annyira jó hegyimenő, hogy Vueltát nyerjen, de talán a Tourhoz nem elég erős."
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/04/25/image-8317d8df-7e96-46ed-b293-48b3382b2a55-85-2560-1440.jpeg)
Nagyot ment az AG2R, Storer az utolsó nap fordított az Alpson
Videó forrása: Eurosport
"Visszatérve Seixasra, csak az a probléma, hogy rengeteg ígéretes fiatal versenyző tűnik fel szerte a világon. Az előző nagy reménység David Gaudu volt. Megnyerte a Tour de l’Avenirt 2016-ban, de a szintén korábbi győztes Tadej Pogačarral és Egan Bernallal ellentétben ő nem fejlődött tovább odáig, hogy Grand Tourt nyerjen. Már 28 éves, úgyhogy szerintem ez a hajó elment."
"Hogy fognak-e a franciák 10 éven belül Tourt nyerni? Nem vagyok biztos benne. Mivel ezt a versenyt ritkán nyerik a 20-as éveik legelején járó srácok, nehéz megtippelni, hiszen ők most még az iskolapadban ülnek. De egy nap lesz valakink, akit Bernard Hinault ’annak a srácnak’ hív; egy versenyző, aki egyszerűen igazi bajnok, mint Pogačar vagy Eddy Merckx. Hogy ez az extra valami honnan jön, nem tudni."
Az eredeti cikk a Cyclist oldalán jelent meg.
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés