A totális dominanciától az évtizedes győzelemnélküliségig: így múlt el a spanyolok dicsősége a Vueltán

Szombaton elkezdődött a Vuelta, az év harmadik, egyben utolsó háromhetese. A spanyol Grand Tour, amely azonban egyre kevésbé szól a spanyolokról. Idén Portugáliából indult a verseny, és ez csupán az ötödik külföldi Nagy Rajt a Vuelta történetében, igaz, már a második az elmúlt három évben. De amikor arról beszélünk, hogy a spanyol körverseny egyre kevésbé szól a spanyolokról, nem ez az elsődleges szempont. Hanem a sikeresség. Vagyis annak hiánya.

Idén lesz ugyanis a tizedik évfordulója az utolsó spanyol Vuelta-győzelemnek összetettben (az "elkövető" a borítón). A helyzet nemcsak aggasztó, de példátlan is a spanyolok számára. Nyilván, ez az egy évtized még sehol nincs a franciák nyeretlenségi szériájához képest a Tour de France-on (jövőre lesz 40, azaz n e g y v e n éve, hogy Bernard Hinault utoljára nyerni tudott), de ők is így kezdték a vesszőfutásukat; 1995-ben Franciaországban meg voltak győződve arról, hogy a következő Hinault már bármelyik pillanatban felbukkanhat… Felkészül: Olaszország (2016 – Vincenzo Nibali).

Visszatérve Spanyolországba, az eddigi leghosszabb sikertelen időszakuk mindössze hat év volt 1992 és 1997 között, amikor is svájci hatalomátvétel történt a Vueltán Tony Rominger és Alex Zülle révén.

De nem csak az összetett győzelmek jönnek nehezen a hazaiaknak, a szakaszgyőzelmek is egyre ritkábbak. 2020 óta mindössze három szakaszt (!) nyertek spanyol versenyzők a Vueltán: egyet Marc Soler, kettőt Jesús – "a megmentő" – Herrada. 2021-ben pedig egyenesen győzelem nélkül zártak, ekkora blama pedig 1996 óta nem esett meg velük (ismét Romingert és Züllét lehet "okolni"). Az sem akármilyen adat, hogy elmúlt öt évben a spanyolok kevesebb szakaszgyőzelmet gyűjtöttek összesen, mint 2004-ben: akkor egy kiírás alatt 11-szer ünnepelhettek.

Az imént felemlegetett 2004 nem egy véletlenszerű évszám. Ez volt az „elspanyolosodás” csúcsa a modernkori Vueltákon. 9 különböző versenyző hozta össze azt a 11 szakaszgyőzelmet, Roberto Heras harmadszor nyerte meg az összetettet, ahol spanyol söprés volt, hiszen Santiago Pérez és Francisco Mancebo állt mellette a dobogón. Ami ennél is többet mond el a dominanciájukhoz, hogy a komplett top 10-et spanyolok alkották. És a legjobb 25-be is csak két külföldi fért be: két Giro-győztes olasz, Stefano Garzelli (11.) és Damiano Cunego (16.). A 189 indulóból 82-en képviselték a hazai kontingenst – egy évvel korábban 90 volt a létszámuk, míg 2002-ben 80. A 2002-2004-es időszak volt a csúcs ebből a szempontból is, hiszen sosem volt ennél több spanyol részvevő – legfeljebb csak arányaiban. A Vuelta így jóformán háziversennyé változott.

2004 óta viszont nagyot fordult a világ. Az UCI ekkor rukkolt elő a nagy tervével, amivel azt szerették volna elérni, hogy a világ legjobb kerékpárosai mind ott lehessenek a világ legnagyobb versenyein: ez volt a ProTour, amit ma már WorldTourként ismerünk. 2005 volt az első olyan szezon, amikor a Vueltát (és az összes, hasonló besorolású versenyt) köteleztek arra, hogy a topcsapatok mindegyikét hívja meg. Így már nem tehették meg azt, hogy számolatlanul küldenek ki meghívókat hazai kiscsapatoknak, kiszorítva ezzel nagy sztárokat is a mezőnyből.

Ez is érdekelhet:

A spanyol indulók létszáma ekkor kezdett el drasztikusan csökkeni, és ezt a vérzést azóta sem sikerült elállítani. A mélypont 2015-ben és 2016-ban jött el, amikor mindössze 27 spanyol állt rajthoz hazája körversenyén. De tavaly is csak eggyel többen voltak ott. A hazai sikerek elmaradása így csupán puszta matematika: kevesebb spanyol résztvevő = kevesebb spanyol győzelem.

2004 kapcsán kiemeltük a tiszta spanyol dobogót, de nem ez volt az utolsó alkalom erre: 2012-ben is megcsinálták a hazaiak. És ezzel jutunk el az egyre látványosabb spanyol sikertelenség újabb magyarázatához.

A 2012-es Vuelta végső dobogójáról Alberto Contador, Alejandro Valverde és Joaquim Rodríguez integetett a Cibeles téren. Carlos Sastréval és Samuel Sánchezzel kiegészülve ők alkották a spanyol kerékpározás aranygenerációját. Öten együtt négy Vuelta-győzelemmel, 18 összetett dobogós helyezéssel és 35 szakaszgyőzelemmel kényeztették el a hazai szurkolókat. Nem túlzás kijelenteni, hogy indulásuk szinte garancia volt a sikerre.

Valverde, a „leggyőzelemerősebb” volt közülük az utolsó túlélő is egyben, aki végül 2022-ben, 42 évesen búcsúzott el hazai Grand Tourjától. Az utolsó Vuelta-szakaszát azonban még 2019-ben nyerte, ami tökéletesen egybecseng a spanyolok hanyatlásának kezdetével, legalábbis a szakaszgyőzelmeik számának drámai visszaesésével, és ez a hullámvölgy makacsul tartja magát.

Persze nem kilátástalan a helyzet a spanyolok számára. Idén 32-en rajtoltak el Lisszabonból, ami máris néggyel több esély a szakaszgyőzelemre, ráadásul köztük van a jelenlegi talán legnagyobb reménységük, a 23 éves Carlos Rodríguez is.

Juan Ayuso távollétében az eddigi három Grand Tourját a top 10-ben záró Rodríguez a spanyolok első számú dobogó-esélyese ebben az évben, még akkor is, ha nem minden idők legerősebb és legszervezettebb Ineosa – erről itt lehet olvasni bővebben – áll mögötte.

Ami a szakaszgyőzelmeket illeti, számíthatnak a movistaros Oier Lazkanóra is, az utóbbi évek egyik legsokoldalúbb spanyol tehetségére, és természetesen ott vannak azok az összetett-menőik is, akik alkalomadtán belekerülhetnek egy sikeres szökésbe, ahonnan megcsíphetik a győzelmet – gondolhatunk a Touron segítőként 5. Mikel Landára, a háromszoros Vuelta-dobogós Enric Masra, Ion Izagirrére, Marc Solerre és Pelayo Sánchezre is.

A spanyoloknak egyelőre nem kell tartania attól a hatalmas nemzeti elvárástól, ami kiváló francia kerékpárosok generációit nyomta agyon a sárga trikó kapcsán, viszont ott az intő jel, hogy gyorsan elrepülnek az évek. Hinault-nak sosem volt egy spanyol megfelelője, hiszen például a nagy Miguel Induraín Vuelta-győzelem nélkül vonult vissza (a második volt a legjobb eredménye). De akkor vajon kire várnak? A következő Valverdére? Esetleg az új Contadorra? Ezen a ponton talán már beérnék az új Abraham Olanóval (1998 győztese) is.

via Rouleur

(Borítókép: Alberto Contador, az utolsó spanyol Vuelta-győztes - Fotó: JAIME REINA / AFP)