A Tour de France-ról a Száheli körversenyre: 1998-ban kezdte, és még 60 évesen is versenyezne a korábbi Vuelta-dobogós Francisco Mancebo

Közel két évtized telt már el azóta, hogy Francisco Mancebo karrierje megbicsaklott az Operación Puerto-botrányban való érintettsége miatt; bár az élmezőnyből száműzték, a spanyol veterán bringás azóta sem vonult vissza. A jövőre az 50-et betöltő Mancebo az Egyesült Államok, Dubaj és Japán után most épp Kínában készül egy újabb kalandra, életben tartva ezzel 1998 óta tartó profi pályafutását.

Kecsketámadás, őrült szurkolók és hatalmas perecelések: ilyen is volt a 2025-ös kerékpárszezon

Videó forrása: Eurosport

Mancebo mostanra már szó szerint körbetekerte a világot: Mexikótól Mauritánián és Salt Lake City-n át Tebrizig tényleg mindenhol versenyzett. Most Osakából nyilatkozott, ahol utolsó versenyeit teljesítette a Matrix-Powertag mezében és hódol másik szenvedélyének is; retro videójátékokra vadászik. Régi hobbijához épp a japán csapatnak köszönhetően talált vissza.

"1994-ben, a kötelező katonai szolgálat alatt kezdtem el videójátékozni" – meséli Mancebo. "Azokat szeretem igazán, amik még 2001, 2002 előtt jöttek ki. A modern konzolok grafikája már csodaszámba megy, de az egyetlen újabb játék, amivel játszani szoktam, az a FIFA a fiammal. Szeretem a retrót, de hát gondolom én is egy retro srác vagyok…"

Ezt nehéz is lenne cáfolni. Akkoriban, amikor a spanyol fiataloknak még be kellett vonulniuk egy évre a seregbe – amit ők "lamilinek" neveznek – Mancebo egy 18 éves amatőr kerékpáros volt, aki csendben profi karrierről álmodott. Több mint 30 évvel később pedig még mindig ezt az álmát éli, igaz, a topcsapatok világa már jó ideje bezárult előtte.

Tour de France

A fiatal belga tehetség borított mindent, váratlan döntést hozott a 2026-os szezonjával kapcsolatban

12/12/2025 - 12:19

Novemberben jött a hír, hogy Mancebo a kínai, kontinentális szintű Pingtan International Tourism Island Cycling Team színeiben fog versenyezni 2026-ban, ezzel pedig eldőlt, hogy az 50. születésnapja után is profinak mondhatja majd magát.

Nehéz elhinni, hogy valaki, aki 1998-ban, a Banestóban kezdett el tekerni olyan csapattársak mellett, mint Abraham Olano vagy José María Jiménez, még mindig a kerékpározásból keresi a kenyerét. Maga Mancebo se gondolta volna akkor, amikor újoncként bemutatkozott a Mediterrán körversenyen.

"Amikor profinak állsz, úgy számolsz, hogy olyan 32-33 évesen fogsz visszavonulni, legalábbis régebben akkor vonultak vissza az emberek. Most már hosszabb ideig versenyeznek, de az 50 még így is kuriózum" – fejti ki. "De komolyra fordítva, ez amiatt alakult így. Ez nem olyasmi, amit előre megtervez vagy kitűz maga elé az ember."

Mancebo a 2006-os Tour előtt, AG2R-mezben - Fotó: FREDERICK FLORIN / AFP)

Fotó: AFP

Az ötödik x-hez közel választhatna éppen könnyebb utat is valaki a megélhetéshez, Mancebo mégis közel 20 éve kitartóan váltogatja az egzotikusabbnál egzotikusabb kontinentális sorokat, gyakran kiábrándító fizetésekért – legalábbis a WorldTour-keresetekhez képest –, miközben családja az Ávila mellett fekvő Navaluengában várja haza. Adja magát a kérdés: miért folytatja?

"Hombre, szeretek versenyezni, és tetszik a kerékpáros életstílus. Szeretem ezt a közeget is, de a sportigazgatói vagy segítői szerep nem olyan vonzó számomra, mint versenyzőnek lenni. Szóval ameddig csak bírom, a fejem a versenyzést fogja választani" – szögezi le Mancebo. "A lábaim egyre rosszabbak és rosszabbak – de fejben még mindig kitartok."

Puerto-botrány

Mancebo útja kísértetiesen hasonlít a honfitárs és kortárs Óscar Sevilláéhoz, aki jövőre szintén az 50.-et tölti, és továbbra is versenyez, 2026-ban a Team Medellin-EPM-ben láthatjuk. De emlékezhetünk még a 2022-ben elhunyt Davide Rebellinre is, aki 51 éves koráig tekert a legkülönfélébb csapatokban, több kontinensen is.

"Nem jár ugyanolyan igénybevétellel, mintha egy WorldTour-csapatnál mennél, nem igaz?" – magyarázza. "És végülis azért vagyunk még mindig itt, mert szeretjük, szeretünk versenyezni és szeretjük a profi létet."

A kerékpározás szeretete azonban csak az egyik közös pont Sevilla, Rebellin és Mancebo karriertörténeteiben, hiszen nem mehetünk el amellett, hogy mindhármukat egy-egy doppingbotrány kapcsán száműzték a sportág legfelső szintjéről. Rebellin lett az első olasz sportoló, akitől olimpiai érmet vettek el doppingolás miatt, eltiltása után pedig nem volt olyan topcsapat, aki alkalmazta volna, ezért pályafutása hátralévő részét a periférián töltötte.

Kapcsolódó:

Mancebo és Sevilla esete homályosabb formában látott napvilágot, de a következmény ugyanaz volt. Mindkét spanyol bringás neve rögtön felmerült az Operacíon Puerto érintettjei között, amikor 2006-ban robbant az egész sportágat megrengető doppingbomba, csapataik pedig igyekeztek minél hamarabb megválni tőlük. Ugyan végül egyiküket sem tiltották el a Dr. Eufemiano Fuentesszel való kapcsolataik miatt, de egy láthatatlan fal ezután kívül tartotta őket a WorldTouron.

Miután az AG2R kiadta az útját, Mancebo még 2007-ben együtt is tekert Sevillával a Relaxnál, ám a csapat a kétes megítélésű versenyzői miatt nem kapott szabadkártyát a Vueltára, a szezon végén pedig meg is szűnt. Három évvel azután, hogy 4.-ként zárt a Tour de France-on, Mancebo azon a helyen találta magát, ahol a bukott vagy megbélyegzett spanyol sztárok gyakran új otthonra találnak; a portugál kontinentális mezőnyben.

"Oké, nyilvánvalóan meghatározta a pályafutásomat az Operación Puerto. Az egy fordulópont volt" – ismeri el Mancebo. "Nem engedtek minket elindulni a Vueltán a Relaxszal, és igazából ekkor változott meg minden, nem 2006-ban. Ha folytathattuk volna azon a szinten, talán már 33-34 évesen abbahagyom. De ha alsóbb szinteken versenyzel, ahol kisebb az igénybevétel, akkor egyrészt jobban is élvezed, másrészt hosszabb ideig bírod."

Valverde vizsgálja Mancebót 2005-ben - Fotó: JAVIER SORIANO / AFP

Fotó: AFP

Ettől függetlenül az bizonyosan bosszanthatta Mancebót, hogy látta az Operación Puerto más érintettjeit zavartalanul tovább versenyezni a legjobbak között. Voltak néhányan, például Ivan Basso vagy Alejandro Valverde, akiket az eltiltásuk letöltése után tárt karokkal várták vissza. Mancebo viszont ellehetetlenült, bár ő nem akar igazságtalanságot kiáltani – képmutatást annál inkább.

"Jó sok idő eltelt már azóta, lassan 20 év, madre mia…" – mondja. "Nehéz volt akkoriban, mert ugyan nem tiltottak el, de a háttérben nagy volt a nyomás az UCI és a versenyszervezők részéről, és emiatt nem tudtunk versenyezni. Ezért képmutató a kerékpársport; sokan azok közül az emberek közül még mindig ott vannak a pozícióikban, alig változott valami azóta. De most már úgy tekintek erre, hogy ami történt, megtörtént."

Hogy ez igazságtalan-e vagy sem, ez csak attól függ, kitől kérdezed. Néhány embert megbüntettek és visszatértek. Másokat megbüntettek és nem tértek vissza. Megint mások, mint például én, egyik táborba sem tartozunk."

Mancebo csupán egyszer, 2011 telén hitt abban, hogy mégis visszafogadják az elitbe: többször tárgyalt korábbi csapatával, a jelenlegi Movistarral egy lehetséges visszatérésről. Valverdének éppen akkor járt le a kétéves eltiltása, de Eusebio Unzué végül nemet mondott arra, hogy az egész bandát újraegyesítse. A sokáig mellőzött Mancebo visszaengedését már túl merész lépésnek érezte.

"Tárgyaltam a Movistar csapattal, talán a 2012-es szezon előtt, és mindenki igent mondott – de aztán az utolsó pillanatban Eusebio lefújta az egészet" – árulja el Mancebo. "A szponzorokat hozta fel indokként. Nem tudom, hogy igaz volt-e vagy sem. De az volt az utolsó alkalom, hogy megpróbáltam visszatérni a ProTourba."

A rosszfiúk csapata

Mancebo ekkor már 35 éves volt, és nem félt a járatlan utaktól. Portugália után még nyugatabbra, az Egyesült Államok felé vette az irányt, és 2009-ben újra keresztezték egymás útját Sevillával, ezúttal a méltán rosszhírű Rock Racing csapatnál.

Az egész sportágat tekintve talán ez volt az egyetlen olyan sor, ahol Mancebo és társai puertós érintettsége egyenesen előnynek számított. Michael Ball csapattulajdonos ugyanis nem félt attól, hogy egy csokorba gyűjtse a kerékpársport akkori legmegosztóbb és legőrültebb figuráit, ha úgy tetszik, rosszfiúit, sőt, erre építette a marketinget. Az ex-kerékpáros Ball két év alatt olyan versenyzőket szerződtetett, mint Sevilla, Santiago Botero, Mario Cipollini vagy Tyler Hamilton, hírhedt bandájának pedig a még sötétebb hatás kedvéért halálfejes mezt tervezett.

Francisco Mancebo 2009-ben - Fotó: DOUG PENSINGER / GETTY IMAGES

Fotó: AFP

Szinte elkerülhetetlen volt, hogy a rosszfiúk csapata, akárcsak Ball Rock & Republic névre keresztelt farmermárkája, látványosan befuccsoljon – az úr kétes tevékenységeit feltáró szövetségi nyomozás elvezet egészen a Lance Armstrong bukását eredményező vizsgálathoz is –, Mancebo csak jó emlékeket őriz a 2009-es szezonjáról, mely során szakaszt nyert az azóta szintén megszűnt Kaliforniai körversenyen, illetve az asztúriai körön is (plusz összetett).

"Michael Ball egy kissé őrült volt. Nagyon sok pénze volt – vagy legalábbis úgy tűnt, mint akinek sok pénze van – és az őrültsége magával rántotta az egész csapatot" – mondja Mancebo.

"A mezünk feltűnő volt a koponyával és a keresztezett csontokkal, minden olyan extravagáns volt, de eközben nagyon profi is. Rudy Pevenage és Lorenzo LaPage nagyon jól vezette a csapatot, egész jó kis programot futottunk Amerikában és Európában. Talán ez volt az a csapat, ahol a legjobban éreztem magam egész életem során. És azért az eredményeim se voltak rosszak."

Mancebo ezután még – egy rövid görög kitérővel – maradt az Államokban, megfordult a Realcyclist.com, a Competitive Cyclist Racing Team és a 5-Hour Energy csapatokban a 2010-es évek elején, mialatt szép eredményeket gyűjtött az észak-amerikai versenyeken: a Tour of Utahon (2022-ben volt az utolsó kiírás), a Tour of the Gilán és a Tour de Beauce-on is szerzett szakaszgyőzelmeket. Azonban mivel egyre fogyatkozott a profi versenyek száma Amerikában, 2014-ben továbbállt.

Ez is érdekelhet:

Nem is akárhova: karrierje következő állomáshelye az Emirátusok és a Skydive Dubai csapat volt, ahol három szezont húzott le, majd néhány hónap erejéig visszatért az USA-ba a Hangar 15-tel, hogy aztán 2018-ban a dominikai (!) Intejánál kössön ki. Ezután jött Japán, ahol hosszabb időre horgonyzott le, hét évig tekert a feljebb említett Matrix Powertag mezében. A fizetések hol szerények, hol még szerényebbek voltak, de az átélt kalandok felbecsülhetetlen értékkel bírtak számára. "Új versenyeken indulni ismeretlen országokban, és új emberekkel találkozni – ez mindig frissen tartja az elmédet, miközben extra motivációt is ad."

Karrierje első felében Mancebo a sportág legnagyobb színpadain bizonyított, a 2004-es Vueltán dobogóra állhatott, egy évvel később pedig a Touron lett negyedik. A második felvonás már egy soha véget nem érő turnéra hasonlít, és többnyire olyan helyeken szerepelt, ahol már gyér az érdeklődés, de a sportág iránti szeretetét ez sem ingatta meg.

Legfurcsább emlékei közül kiemeli a 2015-ös Egyiptomi körversenyt, mely az első kiírás volt a négy évvel korábbi Nílusi forradalom óta. Mivel továbbra is bizonytalan volt a helyzet az országban, a versenyt ötnaposra rövidítették, és valamennyi szakasz ugyanazon az útvonalon zajlott Hurghada körül, a Vörös tenger partján. "Minden egyes nap a hotel bejárata elől indultunk – öt szakasz, és mind a hotelnél kezdődött és ért is véget" – idézi fel nevetve.

Mancebo szakaszt nyert a Kaliforniai körversenyen, 2009-ben - Fotó: Christian Petersen / GETTY IMAGES via AFP

Fotó: AFP

Tavaly januárban pedig a Száheli körversenyein is indult Mauritániában, ahol a nyitószakaszt megnyerte, de a szerény körülmények egy olyan korszakba repítették vissza, amely nem is lehetne távolabb az adatvezérelt, grammokban gondolkodó WorldTourtól.

"Egy karavánnal elvittek minket a rajtig, aztán hirtelen megálltak az autók, festettek egy csíkot az útra és azt mondták, ’oké, itt lesz a rajt’, és ez volt minden, amit tudtunk a szakaszról" – meséli Mancebo. "A szakasz, amit megnyertem, 100 kilométer hosszú volt és teljesen egyenes. És valamilyen okból minden nap csúszott a rajt, semmilyen támpontunk nem volt. Nagyon furcsa volt, de közben szórakoztató is, a maga módján."

Kínai kaland

A szórakozás amolyan kulcsszóvá vált Mancebónál, és talán az ő története ebben különbözik a leginkább a néhai Rebellinétől. Az olasz egy alapvetően zárkózott figura volt, aki annak ellenére ragaszkodott a végsőkig a sporthoz, hogy az mindent megtett azért, hogy kitaszítsa magából. "Szerintem amíg csak él, versenyezni fog" – mondta egyszer Philippe Brunel, a L’Équipe korábbi újságírója. "Talán csak a kerékpáron érzi magát igazán elemében. Meglehet, ott jobban érzi magát, mint az emberek között."

Ezzel szemben Mancebo lazábban, vidámabban áll a dolgokhoz. Tény, hogy a Puerto-botrány elvett tőle néhány évet a csúcson, de megúszta szankció nélkül és azóta sem volt olyan szezon, hogy ne versenyzett volna valahol. Közben belekóstolt a politikába is – 2009-ben elindult a spanyol helyhatósági választásokon a szélsőjobboldali Vox jelöltjeként –, de mindig a kerékpározás maradt nála a központban.

Soha még csak fel sem merült benne, hogy visszavonuljon, az előző szezon elején azonban jött egy súlyos bukás, ami elgondolkodtatta. "Felszakadt az ajkam, megsérült a nyelvem és kitört néhány fogam is" – mondja. "Akkor gondolkodtam el, hogy ’mit csinálok én itt, miért versenyzem még mindig? Ilyen idősen, ráadásul Japánban, ilyen messze…’ Volt néhány rossz napom."

Francisco Mancebo Japánban - Fotó forrása: Team Matrix Powertag/Facebook

Fotó: From Official Website

Ezek a negatív gondolatok viszont hamar elillantak, és Mancebo már nem foglalkozott a visszavonulással, mígnem kiderült, hogy a Matrix-Powertag nem folytatja kontinentális szinten. Úgy tűnt, ezzel véget is érhet a pályafutása, aztán a látókörébe került egy új csapat egy új országban. Miért is ne?

"Jött ez az új lehetőség Kínában, és nagyon boldog vagyok – egy új tapasztalat, új csapat, új motiváció. Fejben frissen tartja az embert" – fogalmaz Mancebo, akinek a programjában lesz egy nagy csomó, teljesen sík kínai verseny, ami nem igazán az ő terepe, plusz két-három nemzetközi kitérő. "Talán a Fülöp-szigeteki körverseny, vagy az Üzbég körverseny, meg még egy, amit nem tudok, de remélhetőleg Korea."

2025-ben a Pingtan keretének közel felét orosz versenyzők tették ki, és sportigazgatóként Viatcheslav Ekimov neve is felbukkant, de Mancebo elismeri, leendő csapattársairól vajmi keveset tud. "Egyelőre csak a főnökkel találkoztam, lassan próbálok beilleszkedni a csapatba" – mondja Mancebo.

Ha a Száheli körverseny rögtönzött rajtvonalán feltalálta magát, jó eséllyel Kínában is fel fogja, hiszen ezzel a felfogással jutott el idáig. De vajon meddig tervez még?

"Remélhetőleg kitartok 60-ig" – neveti el magát.

Nincs egy dátum a fejemben: addig szeretném folytatni, amíg tudom.

De persze ez nehéz ügy. Mégis, remélem, hogy jól sikerül a következő év és mehetek tovább 2027-ben is. Most eddig látok előre, de végül úgyis a lábaim döntenek majd."

Forrás: Domestique

Borítókép forrása: @MATRIX_POWERTAG/X

Vuelta a España

Csúcsok, bukások, hősök - A 21. század öt legdrámaibb szakasza a Vuelta a Españán

20/08/2025 - 08:14

Kerékpár

Basso: "Már szégyellem magam a dopping miatt, de akkor csak a győzelem érdekelt"

25/03/2025 - 21:41

Hirdetés