Ivan Basso: "Már szégyellem magam a dopping miatt, de akkor csak a győzelem érdekelt"
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/11/01/image-5529e560-3c61-4bf4-bb62-6001888cc173-68-310-310.jpeg)
Publikálva 25/03/2025 - 21:41 GMT+1
Ivan Basso a legjobb éveiben csak tévén nézhette a Tourt, de a visszatérése után, 2010-ben nyert még egy Girót. Pont ott ünnepelte a második rózsaszín trikóját, ahol Moreno Moser, az egyik gyerekkori példaképe. De milyen kapcsolatban áll valójában Fuentes doktorral?
Hegyi befutó és összetett, Pogacar simán megnyerte az UAE Tourt
Videó forrása: Eurosport
Ő lehetett volna az Armstrong utáni időszak egyik meghatározó versenyzője. Bár két Girót nyert, a Tour de France-on nem jött el a várt áttörés, többek között a 2006 nyarán kirobbant Operacion Puerto miatt.
Ivan Basso már akkor elismerte, hogy kapcsolatban állt Eufemiano Fuentesszel, de ahhoz az eltiltása ellenére tartja magát, hogy nem doppingolt. Már a botrány kirobbanása után is elismerte, hogy maga a kísérlet gyakorlatilag a doppingolással egyenlő és teljesen jogos az eltiltása.
A legjobb éveiben csak tévén nézhette a Tour de France-t, a visszatérése után viszont 2010-ben nyert még egy Girót. Basso pont ott ünnepelte a második rózsaszín trikóját, ahol 1984-ben Moreno Moser, az egyik gyerekkori példaképe.
Mi az első kerékpáros emléked?
Egy piros tricikli, amit négyévesen a szüleimtől kaptam. Megváltoztatta az életemet.
Négyéves voltál és ekkora változást jelentett?
Azt tudni kell, hogy nem volt könnyű gyerekkorom. Anyu és apu közösen vezettek egy hentesüzletet, sokat dolgoztak és még többet veszekedtek. Nem előttem, de mindent hallottam. Akkoriban még egyedüli gyerek voltam, de éreztem, hogy komoly feszültség van köztük. Rengeteget ordibáltak egymással. Nekem viszont mindig volt egy kerékpárom, nem kellett végighallgatnom a vitákat, szabad voltam, elmehettem tekerni.
Ezt követően mi történt?
Ahogy megkaptam azt a bicót, folyamatosan tekertem, életem első versenyét hétévesen azonnal megnyertem, aztán egy hónap múlva a másodikat is. Ekkor két dolog vált világossá vált számomra.
Mi volt az?
Egyrészt éreztem, hogy az országúti kerékpár lesz az én sportágam. másrészt, amikor anyuék vasárnap kijöttek a versenyemre, soha nem veszekedtek, hanem kizárólag nekem szurkoltak.
Úgy voltam vele, ameddig versenyezni tudok, addig köztük béke van. Valaki azért kezd tekerni, mert lát a tévében egy jó versenyt, vagy egy szép kerékpárt a kirakatban, engem egészen más dolgok motiváltak.
Régi szép idők.
Anyu korán kelt, és frissítőt meg reggelit csomagolt. Mivel sokat nyertem, az autóban hazafelé mindig jó volt a hangulat, sokat nevettünk és akkor már a négy évvel fiatalabb húgom, Elisa is velünk utazott.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/02/25/image-d76781a3-e5d0-4f2d-9c96-2b7032e802e8.jpeg)
Basso a 2004-es Touron.
Fotó: Getty Images
Hétévesen már tudtad, hogy profi leszel?
Igazából 1994 nyarán lettem benne biztos, egészen pontosan június 8-án. Ekkor az osztályfőnökünk, aki egyébként a kiváló versenyző, Miro Panizza felesége volt, kivitt minket Borgo Val di Taróba, hogy megnézzük a Giro egyik szakaszának rajtját.
Soha nem felejtem el: megláttam Induraint a színpadon, magas, barna, igazi szupersztár-alkat, olyan volt, mint valami Isten. Egyszer csak elindult felém, és a fejemre nyomta a sapkáját. Az a pillanat mindent eldöntött.
Indurain 1995-ben nyerte meg az ötödik Tourját, amikor azért már egyre többet beszéltek a doppingról.
Ha valakiért igazán rajongsz gyerekként, ezekkel nem foglalkozol. Később én is, öntudatomon kívül bekerültem a rendszerbe. Semmi nem állíthatott meg, profi akartam lenni.
Ez mit jelent?
Annyit, hogy megtanulsz lemondani a dolgokról és mindent megteszel a győzelemért. Mániákussá válsz, csak a siker meg az eredmény érdekel, és ezért hajlandó vagy mindent háttérbe szorítani. De tényleg mindent. Iskolát, haverokat, családot.
Nálad ez hogy ment?
Nyolcévesen kimentem a szakadó esőbe montizni, mert olyan sárban akartam tekerni, mint Moser a Roubaix-n. Tizenegy évesen megmásztam az Apricát, egy év múlva a Stelviót. Rávettem a szüleimet, hogy ezért jöjjenek el velem Bormióba.
Juniorként sokat nyertél?
Rengeteget. Ahol elindultam, szinte mindenhol nyertem. A junior vb-cím azért nem lett meg, mert a hajrában defektet kaptam. Csodagyereknek tartottak, ismertek a szülők és az edzők, annyit nyertem, hogy nem tudtam észrevétlen maradni. Én voltam a srác, akire mindenki úgy tekintett, hogy belőle biztosan profi lesz.
Az országúti kerékpár nem egy könnyű sportág, ez kamaszként nem vette el a kedved?
A szenvedéshez is hozzá tudod szoktatni magad, lehet rá edzeni. Egy profi ugyanúgy találkozik ezzel a jelenséggel, mint az, aki például egész nap egy irodában ül. De közben nap mint nap olyan feladatot végez, amihez semmi kedve. El kell hinned, hogy képes vagy legyőzni a fájdalmat. Fejben dől el minden, ez nagy igazság. Amikor két hasonló képességű versenyző felváltva támadja egymást egy olyan hegy végén, mint a Mortirolo, mi fog dönteni köztük? Az akarat. Egyikük fejben erősebb lesz a másiknál.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/02/25/image-9089b223-52b2-4d19-a181-cea9f2f876f3.jpeg)
Basso 2005 és 2010 között 6 szakaszt nyert a Girón.
Fotó: Getty Images
Amikor 2006-ban Girót nyertél, az egyik riválisod, Gilberto Simoni azzal vádolt meg, hogy pénzért cserébe hagytad volna szakaszt nyerni.
A kerékpársportban régi szokás, hogy a győzelemért járó összeget szétdobjuk a csapattársak között.
Én Simoninak annyit mondtam, hogy amennyiben hagyom nyerni, akkor pénzt veszek ki azok zsebéből, akik értem dolgoznak.
Ez egy íratlan szabály, szerintem mindenki számára világos.
Ahogy megnyerted azt a Girót, szinte egyből ki is robbant az Operacion Puerto. Mi történt pontosan?
Egy olyan spanyol orvos ügyfele voltam, aki vérátömlesztéseket végzett.
Ami ugye tilos volt.
Persze. Levették a vérem, a Tour előtt kaptam volna vissza, két tasakról mutatták ki, hogy az enyém volt. A DNS-em buktatott le.
Miért csináltad?
Egyszerű, nyerni akartam. Mindenáron. Úgy voltam vele, hogy ha ez kell a sikerhez, akkor ezt kell csinálni.
Úgy nőttem fel, hogy mindent meg kell tenni a győzelemért és ebben semmi nem akadályozhat meg.
Két tasak levett vért kötöttek hozzád, de szó szerint soha nem doppingoltál?
Nem, mert nem volt rá időm. De amit tettem, azt elismerem és szégyellem magam miatta. De jó okom volt rá.
Mégpedig?
Akkoriban semmi más nem érdekelt, csak a győzelem. Azt nevelték belém, hogy mindenáron nyerni kell, és az eszközöket illetően nem voltak erkölcsi aggályaim. Az én szememben nem számított csalásnak, egyszerűen nem ezt tanultam.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/03/25/image-2f8b86b6-0f5c-414b-920e-322cf67baed2.jpeg)
Ivan Basso kétszer nyert Girót.
Fotó: Getty Images
2006 júliusában, pár nappal a Tour rajtja előtt a rendőrség rajtütésszerűen meglepett titeket egy strasbourgi szállodában.
Az egyik vészkijáraton szöktem ki, de szépen lassan utolért az egész nyomozás. Nyár végén még versenyeztem egy keveset, aztán a felmerülő bizonyítékok miatt leálltam. Ettori Torri, az olasz antidoppingcsoport vezetője hallgatott ki, kezdetben tagadtam, aztán a hosszú eltiltás lehetősége miatt mindent bevallottam. Amikor aláírtam a hivatalos papírokat, ennyit mondott:
Ivan, pár éve múlva majd belátod, hogy erre az egész szarságra nem lett volna szükséged.
Nem sokkal később összefutottunk, de már nem a bíróságon, hanem Veronában.
Ott ért véget a 2010-es Giro.
Pontosan. A veronai Arénában ott volt velem a családom, Aldo Sassi, aki végig kiállt mellettem, és pont az eredményhirdetés után találkoztam Torrival. Ennyit kérdezett: "Ugye most már belátod, hogy igazam volt?"
Kétszer nyertél Girót, egy olasz versenyző ennél nem kívánhatna többet.
Nekem az a második Giro az újjászületést jelentette. Ugyanott nyertem, mint Moser 1984-ben. Bár az újjászületés nem a legpontosabb kifejezés. Inkább mondjuk úgy, hogy én kétszer születettem újjá.
Ez mit jelent?
A 2015-ös Touron Contador segítőjeként vettem részt, és az egyik szakaszon nagyot estem. A kórházban végzett vizsgálatok közben véletlenül kiderült, hogy hererákom van, amit azonnal műteni kell. Ha nincs a bukás, sokkal később derül fény az egészre. Ugyanabban a kórházban kaptam meg a diagnózist, ahol tíz évvel korábban anyukám is megtudta, hogy rákos.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/02/24/image-de25934a-0825-4e3a-b591-0856bacf4c22.jpeg)
Basso 2015-ben vonult vissza.
Fotó: Getty Images
Hasonló történet, mint Lance Armstrongé.
Amikor Lance megtudta, hogy az édesanyám beteg, elküldte a saját orvosát, hogy próbáljon meg segíteni nekünk. Tudom, hogy az emberek többsége nem ezért, hanem a dopping és a hazugságok miatt emlékszik rá, de nekem ez akkor nagyon sokat jelentett.
Hiszel a sorsszerűségben?
Azt hiszem, igen.
És Istenben?
Úgy válaszolnék, hiszek valami földöntúliban, ahol egyszer mindenki lelki békére lelhet.
Mennyire volt nehéz elfogadni, hogy többet már nem vagy versenyképes és ideje visszavonulni?
Érdekes, amikor harmincévesen a legjobb formámban voltam, semmi nem izgatott, csak a győzelem. Szinte még a szurkolókat sem hallottam meg, akik a nevemet üvöltötték.
Idővel ezek a hangok is elértek. "Gyerünk Ivan, nincs messze az eleje, mindjárt elkapod őket." Ezt hallottam meg, hogy mindjárt elkapom őket. Mert Addig engem próbáltak utolérni, most viszont én lettem az üldöző.
Menet közben egyre többet gondoltam a gyerekeimre. Olyan dolgok jutottak eszembe, hogy most pont suliban lehetnek, de mindjárt indulnak haza és délután leckét kell írniuk, én meg nem vagyok velük. Ekkor éreztem azt, hogy jobb lenne abbahagyni. De arra nem készültem fel, hogy milyen nehéz lesz.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/03/25/image-a9f16619-d732-45f6-a90f-ad709e437bb4.jpeg)
Ivan Basso 2018 óta dolgozik csapatfőnökként.
Fotó: Instagram
Mert nehéz volt?
Nagyon. Évtizedeken keresztül megszoktál egy életritmust, amiből nagyon nehéz kilépni.
Edzések, versenyek, utazások, a csapat mindent meGszervez helyetted, neked csak tekerni kell. aztán évtizedek után ennek az egésznek hirtelen vége szakad.
A privát életben ez pont fordítva történik, mindent magadnak kell megcsinálnod. Nekem pedig sok változással kellett szembesülnöm.
Ezt hogy érted?
A feleségemmel, Micaelával közösen viszünk egy vállalkozást, áfonyát termesztünk. Tavaly teljesen váratlanul leült velem beszélni, és két óra után megvilágosodtam.
Mit mondott neked?
Az igazat. Annyit, hogy nem voltam velük, amikor kellett volna, csak magamra és a pályafutásomra figyeltem, miközben nekem volt egy családom.
Apaként és férjként is megbuktam. Nem volt kellemes beszélgetés, de nagyon kellett, felnyitotta a szemem.
És most?
Szurkolok a fiamnak, aki profi kerékpáros szeretne lenni. Santiago idén került fel a Bahrain devo-csapatához, de nekem nem volt közöm a szerződtetéséhez. Nem tekert a csapatomban, nem én edzettem, tényleg csak apaként szurkolok neki, önerőből próbál boldogulni. A feleségemmel nagyon örülünk annak, hogy egy teljesen más világba érkezik és fogalma sincs arról, hogy nekem ennyi idősen milyen közegben kellett teljesítenem.
(Corriere della Sera)
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés