"A különbség fejben van" – így lett igazi győztes Laporte-ból a világ legjobb csapatánál

Frissítve 16/11/2023 - 19:12 GMT+1

A 2022-es első World Tour-győzelmeit követően 2023-ban, harminc évesen nyerte meg az első egynapos versenyét a Jumbo-Visma francia bringása, Christophe Laporte. Utána meg még kettőt, méghozzá nem is akármilyet. A csapatváltással sok minden megváltozott az életében, és persze a fejében is.

Megint egy késői támadás döntött: Laporte az Európa-bajnok!

Gent-Wevelgem, Dwars door Vlaanderen, Európa-bajnokság, országúti mezőnyverseny. Három komoly egynapos, de egyetlen győztes 2023-ban: Christophe Laporte.

Szeptember végén Laporte elnyerte a Bernard Hinault-díjat, azaz a legjobb francia bringásnak járó elismerést. Csak a fenti eredménysort látva is teljesen megérdemeltnek tűnik, de ha már itt járunk, megkapargathatjuk a Jumbo-Visma versenyzőjének igazán kiválóan sikerült csapatváltását és főleg az idei szezonját.

A Gent-Wevelgem befutója után – ugyan tetőtől talpig átázva, mégis – szinte ragyogott a Jumbo-Visma versenyzője, aki 260 kilométernyi kőkemény küzdelem után megszerezte élete első győzelmét a tavaszi klasszikusok egyikén. Hosszú út vezetett idáig, de senki sem veheti el tőle, hogy már ő is bekerült ezzel egy igazán elit klubba.

Kerékpár

Valter Attila: „Nem lehet, hogy ez a sok balszerencse velünk történik”

16/05/2024 - 12:23

„Felfogni, hogy ez megtörtént... az volt a legnehezebb" – mondja Laporte. „A klasszikusok igazán különlegesek, imádom ezeket a versenyeket, és már olyan régen kinéztem magamnak őket. Viszont valahogy mindig hiányérzetem volt, míg aztán idén sikerült. Ez egy komoly eredmény” – folytatta a francia.

Akkor, március 26-án, Wevelgemben nem kevés segítséget kapott a csapattársától, Wout van Aerttől, akivel olyan 50 kilométerrel a cél előtt, a Kemmelbergen támadtak. Van Aert néha lassított egy kicsit, hogy bevárja Laporte-ot, aztán elegánsan át is engedte neki a győzelmet. Nem számított senkinek, hogy hogyan történt, ki segített kinek, végül minden összejött. Utána már nem az eső, hanem a spriccelő pezsgő áztatta őket.

Wout van Aert és Christophe Laporte

Fotó: Getty Images

„Az egy különleges pillanat volt. Már a Harelbekén is elöl voltunk mindketten az első csoportban, akkor Wout nyert. Aztán a Gent-Wevelgemen elszakadtunk a többiektől, az utolsó 50 km-t ketten nyomtuk le elöl, nehéz időjárási körülmények között. Már önmagában ez nagyon extra volt. Aztán 2 km-rel a vége előtt azt mondta nekem, hogy 'ez a mai a tiéd!'. Ez egy nagyon megható pillanat volt, és jól mutatja, milyen versenyző, és milyen végtelenül nagyvonalú kapitány ő. Csodálatos, hogy mellette tekerhetek. Mással is voltak nagyszerű élményeim, de Wouttal különleges pillanatokat éltünk át együtt" – nyilatkozta még akkor, a versenyt követően.

„Ha még sosem nyertél ilyen szinten, nagyobb a nyomás” – ismeri el most a Vélo Magazine-nak Laporte. „Ilyenkor sokkal jobban rettegsz attól, hogy lemaradsz róla. Amikor ott vagy a végén, bevillan, hogy ott van egy karnyújtásnyira a lehetőség, amit egyszerűen nem akarsz elszalasztani. Nem mondjuk ki ezt, még magunknak sem valljuk be, de pontosan tudjuk, hogy így van. És amikor egy kicsit is tartasz attól, hogy veszíteni fogsz, akkor elég gyakran veszítesz is.”

A nyomás elmúlt a győzelemmel, olyannyira, hogy 3 (három!) nappal később repetázott is, ám ezúttal Van Aert nélkül: a Dwars door Vlaanderenen 4 kilométerrel a cél előtt támadta be a csoportját, majd egyedül haladt át a célvonalon.

Christophe Laporte

Fotó: Getty Images

Aztán jött az Európa-bajnokság Drenthében, ami feltette a pontot az i-re. Már a verseny elején látszott, hogy komoly céljai vannak, viszont az utolsó kilométereken kőkemény ellenfeleket kapott: a jumbós csapattársait, Wout van Aertot és Olav Kooijt, akik ezúttal nem segíteni voltak ott, hanem riválisként.

12 kilométerrel a vége előtt indult meg, 10 másodperc előnnyel kezdte meg a VAM-Berget, és hiába dolgozott óriásit Arnaud De Lie, Wout Van Aert csak utolérni tudta a csapattársát, megelőzni már nem.

Megint egy késői támadás döntött: Laporte az Európa-bajnok!

Három nagy egynapos verseny egyazon évben, és ha még hozzávesszük a Critérium du Dauphinén aratott két szakaszgyőzelmét, akkor tényleg el lehet mondani, hogy termékeny szezont tudhat maga mögött Laporte.

Ez pedig valamiféle visszaigazolása lett az előző évének, amikor megszerezte az első sikereit a sportág legmagasabb szintjén, és mentálisan is új időszámítás kezdődött nála.

„Amikor megnyertem a Párizs-Nizza első szakaszát tavaly, egy háromfős csoportban érkeztem meg a célhoz Wouttal és Primozzal (Roglic), az a pillanat rengeteg mentális blokkot oldott fel bennem” – meséli Laporte. „Ilyenkor valahogy rájössz, hogy igenis képes vagy rá, hogy tudsz győzni a World Touron, és egyre kevésbé kételkedsz magadban” – mondja.

Azt persze hozzáteszi, hogy akkor sem állt olyan messze ezektől a sikerektől, amikor még a Cofidis mezét viselte. Felidézi, hogy 2021-ben, az utolsó ottani szezonjában összehozott második helyeket jó pár minőségi versenyen (Párizs-Nizza, Tour de France, Dwars door Vlaanderen).

Christophe Laporte (Cofidis)

Fotó: Getty Images

„Közel volt a jelenlegi szintjéhez, de ez nem volt akkor még ennyire nyilvánvaló” – erősíti meg az akkori edzője, Vincent Villerius.

„A világ legjobb csapatával aztán végül minden összejött. Ott már vállalta, hogy keményebben edz, a korábbinál hosszabb időt tölt a magaslati edzőtáborokban, kalóriaalapú táplálkozási terveket követ, és azt is, hogy még tovább feszegeti saját teljesítményének határait. Mindig azt mondtam neki, hogy a különbség a fejében van" - mondja Villerius.

„Nálunk nem helyezett magára túl nagy nyomást. Nem volt lusta az edzéseken, vagy ilyesmi, mindent megtett, amit mondtam neki. Amikor viszont hazament, úgy volt vele, hogy már elvégezte a feladatát, mint profi kerékpáros.”

2022 tavaszán, néhány hónappal a Jumbo-Vismához való érkezése után Laporte a L'Équipe-nek nyilatkozott is erről szemléletváltásáról.

„Korábban úgy tekertem, hogy nem sokat gondolkodtam a többin. Megvolt a kis hároméves szerződésem a Cofidisszel, és kész. De nem voltam tisztában a felszereléssel, a táplálkozással, magaslati edzésekkel. Csak örültem, hogy itt lehetek” – nyilatkozta akkor.

Christophe Laporte

Fotó: Getty Images

Most az új edzőjét, Mathieu Heijboert is megkérdezték róla és a Jumbónál történt változásokról.

„Negyven órányi edzés egy héten – ez olyasmi, amit Christophe korábban még soha nem tapasztalt, soha nem csinált még korábban. Soha nem hajtották még meg ennyire, nem kellett feszegetnie a határait.”

Ahogy azonban elérkezett a harmincas évei elejére, Laporte úgy döntött, nem hagyja veszni a tehetségét, elkezdi maximálisan kihasználni a benne rejlő lehetőségeket. Utána meg minden jött magától.

KIVEL FOG GIRÓT NYERNI JÖVŐRE A JUMBO-VISMA?

Amikor csatlakozott a Jumbóhoz, Mathieu Heijboer felhívta Vincent Villeriust, hogy kicsit többet is megtudjon az új versenyzőjükről.

„Tudni akarta, hogy Christophe mennyit fejlődött, és hogy szerintem a világ legjobbjai közé kerülhet-e” – magyarázza a Cofidis edzője. „Azt mondtam neki, hogy óriási lehetőség van benne. Ami a világ legjobbjait illeti, az attól függ, hogy hány versenyzőt sorolunk ebbe a kategóriába. A klasszikusokon mindenféleképpen ott van outsiderként Wout van Aert és Mathieu van der Poel mögött, vagy ha ott van Tadej Pogacar és Remco Evenepoel, akkor közöttük.”

Valóban, hiszen nem sok olyan versenyző van, aki az elmúlt két évben nyerni tudott tavaszi egynaposokon és az Eb-n is, nem beszélve a dobogós helyezéseiről és a top 10-es eredményeiről.

Christophe Laporte és Jonas Vingegaard

Fotó: Getty Images

„Nem számítottam arra, hogy ilyen pozícióba kerülök a csapatnál” – vallja be Laporte. „De az ember hozzászokik ehhez. Eleinte kicsit furcsa, kissé túlértékeltnek érzed magad, amikor látod, hogy a közösségi médiában, a bringás oldalakon az esélyesek között emlegetnek.

De ahogy telik az idő, rájössz, hogy a nagy versenyeken gyakran ott vagy az élen, és jó érzés tudni, hogy igenis kiérdemelted ezt a státuszt” – teszi hozzá.

Míg a szurkolókat lenyűgözte Laporte előretörése, addig őt nem igazán érték meglepetések.

„Engem azért igazoltak le, hogy a mostani szerepemet töltsem be” – magyarázza Laporte. „A csapatnál töltött legelső óráimtól fogva Wout volt a kiemelt versenyző, a kapitány, majd lett egy-két védett bringás is, én közéjük tartoztam” – mondja.

Laporte végig tisztában volt a feladataival, de az ambícióit már a Jumbóhoz való megérkezésekor megfogalmazta.

„Boldog voltam, hogy egy ilyen nagyszerű csapathoz kerülhetek, ahol olyan nagyszerű vezető van, mint Wout, de nekem is szükségem volt a lehetőségekre” – emlékszik vissza.

Az alku működött, elküldték idén a Dauphinéra, ahonnan két szakaszgyőzelemmel tért haza úgy, hogy még három napot a sárga trikóban is eltöltött. Ez volt a megerősítés, hogy pontosan ott van, ahol lennie kell.

Balról jobbra: Tiesj Benoot, Wout Van Aert, Jonas Vingegaard, Sepp Kuss, Christophe Laporte

Fotó: AFP

Kicsit hasonlít Sepp Kusshoz abban, hogy egy jó vezető mögött igenis ki tudja hozni magából a lehető legtöbbet, és még élvezi is ezt a felállást.

„Ezt a szerepet szereti" – erősítette meg Vincent Villerius. „Nincs rajta nyomás, ott van, hogy támogassa a kapitányt, és közben szerez magának is némi előnyt. A Cofidisnél azt mondta, hogy szeret versenyezni, de ha te vagy a vezető, az bonyolult, mindig várnod kell.”

Nem a rivaldafényben, de nem is a színfalak mögött – Christophe Laporte mindkét szerepből a legjobb részt kapja és élvezi is. Azt mondja, soha nincsenek nagy elvárásai, csak azért, mert így elkerüli a csalódásokat, de emellett azért nyíltan beszél arról is, hogy mit vár a jövőtől.

Megnyerni egy Monumentumot.

„Akartam nyerni a World Tourban, sikerült. Akartam nyerni klasszikusokat, sikerült. Most az az álmom, hogy meglegyen egy Monumentum” – magyarázza, és elég nyilvánvalóan a Paris-Roubaix-ra gondol közben.

„De ha egy másik Monumentum jön össze, az is jó lesz” – mondja nevetve. „Amíg legalább egy összejön, addig rendben van.”

Mindezek ellenére az Észak Pokla az, amire szemet vetett, és ami a leginkább illik a képességeihez. Ezzel együtt viszont pont a Roubaix az, ahol a legpechesebb volt az elmúlt években: 2021-ben hatodik lett, 2022-ben feladta, mert egy macskaköves szektor beletett egy szép kövér nyolcast a bringájába, 2023-ban pedig egy defekt miatt ment el a versenye az Arenbergen.

Christophe Laporte

Fotó: AFP

„Amikor kiesek, azt mondom magamnak, hogy ez szívás" – mondta Laporte. „A Paris-Roubaix, akárcsak az idei világbajnokság, egy frusztráló epizód volt az évben" – ismeri el.

Mindjárt 31 éves vagyok és tudom, hogy nincs már tizenöt évem hátra, hogy ezen a szinten versenyezzek.

Ráadásul a roubaix-i velodromban nem mindig azok a győztesek, akikre számít az ember, és ezt Laporte is pontosan tudja.

„Ez a kerékpározás szépsége, nem mindig a legjobb nyer" – mondja úgy, hogy a csapatban nem ő az egyetlen, aki kinézte magának az öt tavaszi klasszikus valamelyikét, ott van például Van Aert.

„Én is azért vagyok a csapatban, hogy segítsek Woutnak megnyerni ezeket a versenyeket, és egyelőre ez is egy olyan küldetés, amit még nem teljesítettem” – mondja.

Ezúttal viszont a Jumbo-Visma dominanciája talán azt is lehetővé teszi, hogy mindkettejüknek valóra váljon az álma úgy, ahogy 2023-ban a háromheteseken is szépen elosztották a győzelmeket a csapattársak egymás között. Laporte-nak például ott lehet a Roubaix, Van Aertnak pedig a Flandria.

„Minden lehetséges a világ legjobb csapatában” – mondja mosolyogva Christophe Laporte, és ezzel ebben a pillanatban tényleg nehéz vitatkozni.