Nagyinterjú az OSC olimpiai bronzérmes vízilabdázójával.

E sorok írójánál egyértelműen Manhercz Krisztián lett az Év magyar férfi vízilabdázója (Hárai Balázs, Jansik Szilárd és a tavalyi győztesünk, Angyal Dániel) volt még versenyben. Märcz Tamás is hasonlóan gondolkodott, mert Manherczet jelölte, így hivatalosan is ő lett 2021 legjobbja.
Ahogy írtuk róla korábban, az OSC 3-asa lenyűgözően játszott idén. Egyértelműen szintet lépett, vezére és legeredményesebb pólósa volt klubjának. A támadójátéka még színesebb lett, látványosan sokat javult védekezésben, blokkolásban, labdaszerzésben, meccsről meccsre óriási mezőnymunkát végez.
Vízilabda
Varga Dániel nem csak az Év edzője, hanem az Év embere is a magyar vízilabdában
26/12/2021 08:02
A tudatosabb egyéni felkészülésének - na meg Varga Dániel elképesztő munkájának - is lehetett az eredménye, hogy Tokióban a csapat egyik legjobbja volt, a kulcsmérkőzésen, a horvátokkal vívott negyeddöntőn pedig zseniálisan játszott, nyolc lövésből szerzett hét gólt, megállíthatatlannak bizonyult.
Az olimpián és az OSC-ben a magyar bajnokságban és a Bajnokok Ligájában is kiemelkedően teljesített. 24 éves korára már világklasszisnak mondhatja magát.
A vele készített nagyinterjúban a remeklése összetevőiről beszélgettünk.
"Úgy gondolom, hogy mostanra pályára sikerült állítanom magamban mindent." - említetted júliusban az Eurosportnak adott interjúdban. Szintet léptél idén, pályafutásod legerősebb évén vagy túl. Szerinted melyek voltak a kiemelkedő teljesítményed összetevői, milyen tényezők okozták azt a pluszt mondjuk 2020-hoz képest, miközben ez egy hosszú folyamat eredménye?
Az én játékom kiskorom óta a támadásra épült, ez soha nem volt titok. Erre is neveltek, a posztomból is adódik, a Szegedben játszva is a góllövéssel tudtam kitűnni. Mindig is sokan mondták, hogy akkor lehet valaki igazán jó játékos, amikor megszeret védekezni is. Gyerekfejjel, 13-14 évesen nem tudtam elképzelni, mi nyújthat még olyan élvezetet, mint a góllövés.
Ez Varga Dani érkezésével változott meg bennem. Miközben nem volt olyan mondata, mi szerint jobban kéne figyelnem a védekezésre, vagy hogy külön gyakoroljak, mert ebben van előrelépési lehetőség. Ezt mindketten tudtuk, pláne, hogy játszottunk együtt, és beszélgettünk róla, de akkor, amikor ő még nem volt az OSC edzője. Magától értetődőnek tűnt számomra, hogy figyelni kell rá, és elkezdtem tudatosabban figyelni erre.
A pszichológussal való együttműködésből is adódott, hogy próbáltam minél komplexebb lenni és nem csak arra figyelni, hogy kerüljek helyzetbe, és hogy váltsam gólra a kínálkozó lehetőségeket. Az volt a feladat, hogy olyan önbizalmi szintet tudjak kiépíteni magamban, amiben nyilván a jó védekezés is benne van. Az előző szezonban ezt próbáltam szinte meccsről meccsre elérni, úgy gondolom, hogy sikerült is ezt felépíteni magamban.

Manhercz Krisztián védekezésben fejlődött a legtöbbet idén

Fotó: AFP

Milyen felismerés vezetett oda téged, hogy sportpszichológus és dietetikus segítségét is igénybe vetted a felkészülésben a tavalyi budapesti Eb óta?
Dolgoztam már sportpszichológussal 2019-ben is, és régebben is, de a pesti Eb után volt bennem hiányérzet. Úgy voltam vele, hogy mindent meg akarok tenni annak érdekében, hogy ne rossz szájíz legyen bennem. Akkor kezdtem el heti rendszerességgel találkozni a pszichológussal.
Aztán tönkrement a klub, és jött a Covid. Az OSC-vel abban az időben már tök jók voltunk, vezettük a Bajnokok Ligája-csoportunkat és a magyar bajnokságot, idegenben vertük meg a Reccót. Reális esélyünk volt nyerni mondjuk egy magyar bajnokságot úgy, hogy a Fradi is borzasztó erős volt akkor.
Amikor Varga Danival újraindult az OSC, egy új kezdetként tekintettem a helyzetre. Teljesen más lett a csapatstruktúra, az én szerepem is más lett, mint a légiósokkal teli csapatban. Fontos volt, hogy ehhez rendben legyek, és hogy meg tudjak tenni mindent annak érdekében, hogy úgy tudjak játszani, ahogy én azt elképzeltem. Ezért kezdtem el dietetikussal is együttműködni, ami igazából Danival háromszögben működött.
Akkor ebben is szerepe volt Varga Daninak.
Dani több alkalommal beszélt a dietetikusommal, hogy mit vár ettől, hogy mi az az izomarány, ami ideális lenne számomra úgy, hogy a dinamikám megmaradjon. Ezen sokat dolgoztunk együtt. A tavalyi szezonban szinte végig 100 kiló fölött voltam.
Az nálad sok?
Azóta se voltam annyi (nevet - a szerk.). Most 94-95 kiló vagyok. Ahogy közeledtünk az olimpiához, akkor nagyon specifikusan készültünk a pszichológussal és a dietetikussal is. Kifejezetten bizonyos mérkőzésekre, ellenfelekre hangolódtunk. Ez kifizetődött.

Manhercz épp keresi a legjobb megoldást - Fotó: Madar Dávid/OSC

Fotó: facebook

Feltűnően összetett, látványos volt a mezőnymunkád idén az OSC-ben és a válogatottban is, labdaszerzésben az OB I egyik legjobbja vagy. Hogyan tudtad ezt stabilizálni egy egész éven át, fejben is jobb lettél?
Sok mindennel nehezen küzdöttem meg fejben. Legyen az egy csapattárssal való viszony - akár a válogatottban, akár klubszinten -, voltak dolgok, amelyeket nehezen tudtam a medencén kívül hagyni. Meg kellett békélnem ezekkel annak érdekében, hogy jobb tudjak lenni. És ebben nagyon nagy szerepe volt a pszichológusnak. Itt nyilván a menyasszonyomat, Bogikát is meg kell említenem, sok türelemmel és odaadással fordult felém, pláne január óta, és hozzá kell tenni, hogy ő találta a pszichológusomat is.
Attól fogva, hogy sok mindent tisztáztam magamban, kimondtam, hogy mik az elvárásaim magammal szemben, és ennek érdekében mit akarok megtenni, megtaláltam az utat. Ehhez a legpozitívabb adalék volt Varga Dani személye, aki az összes létező módon segített és segít a mai napig.
A mentális fejlődésemben a pszichológusom és Varga Dani játszotta a legnagyobb szerepet.
"Azt akartam, hogy legyen belőlem valaki az olimpia végére." - mondtad a VLV-nek Tokió után. Mire gondoltál, amikor ezt megfogalmaztad magadban, mi kellett ahhoz, hogy valaki legyél? Érem, kiemelkedő játék, vagy esetleg mindkettő?
Máshogy akartam érezni magam, mint ahogy a pesti Eb után éreztem. Azt akartam, hogy ha véget ér az olimpia, akkor elmondhassam, hogy mindent megtettem Tokióban és már előtte is, hogy bennem semmi ne maradjon. És tényleg kijátszottam ott magamból mindent, fejben és fizikálisan is. Úgy érzem, hogy maximálisan kihoztam magamból, ami bennem volt. Azt értettem azon, hogy legyen belőlem valaki, hogy ne csak azt mondja egy csapattársam, vagy egy szakmabeli, hogy ‘te jól játszottál és te voltál a magyar csapat legjobbja’, hanem főként azt, hogy én tegyem le az asztalra, amit akartam, úgy, hogy ne maradjon bennem hiányérzet.
Egy elvetemült újságíró Manó-doktrínának nevezte el az olimpia negyeddöntőjében a horvátok elleni zseniális játékodat, a nyolc lövésből elért hét gólodad. Ott már érezted, hogy lett belőled valaki? Őszintén szólva nem. Érzelmileg azért sem volt könnyű az a mérkőzés, mert ott voltam a riói olimpián is, ahol nem kerültünk be a négybe, olyan játékosokkal, mint Kis Gábor, Szivós Marci, Decker Ádi. Nagyon fájó emlék nekem. Most viszont sikerült.
Az egyik legjobb érzés nem is a horvátokkal játszott meccs alatt ért, hanem utána. Amikor vége volt a negyeddöntőnek, mindenki szokott pacsizni a vízben és a parton is. Ahogy úsztam ki a part felé, megálltak egy pakkban a többiek. Tudom, hogy mennyit tettem bele abba, hogy ez a negyeddöntő sikerüljön. És egy olyan célbaérkezés jellegű dolog, pozitív emlék lett számomra az a kép a többiekkel, ahogy megvártak.
Miközben szívatást is kaptam utána bőven, Hosi a szobában elmondta vagy 50-szer, hogy ‘ha még egy helyzetet ki mersz hagyni, a teraszon alszol’. Nyilván nagyon ritkán adódik, hogy valaki hét gólt dob egy olimpiai negyeddöntőn, és szerintem nekem sem lesz több ilyen a karrieremben.
Nyugodtan lőhetsz nyolcat is legközelebb, nem fogunk haragudni! (nevet - a szerk.)
Én lennék a legboldogabb, ha sikerülne! Mindenesetre hatalmas pozitív megerősítést jelentett, hogy megéri a sok munka.

Manhercz örökké emlékezetes játékot produkált az olimpiai negyeddöntőben - Fotó: Derencsényi István/MVLSZ

Fotó: From Official Website

Ezek után következett a görögök elleni meglepő elődöntős vereség. Ti voltatok az esélyesebbek, de Vlachopoulosék másodszor is legyőztek titeket az olimpián. Mi hiányzott belőletek, tőletek, ami a horvátokkal szemben még megvolt?
Varga Dani mondta a Szolnok ellen elveszített Magyar Kupa-elődöntő után, hogy Pufival valószínűleg mi tudjuk, de ‘az aranyérmet nem lehet az elődöntő előtt megnyerni’. Ugyanaz jellemezte az OSC-t is Sopronban, mint nyáron a válogatottat. Kikaptunk a csoportban 10-9-re a görögöktől úgy, hogy nagyon gyengén játszottunk. A horvátok elleni meccs után biztosak voltunk benne, hogy ha ilyen flow-ban vagyunk, akkor mi még egyszer olyan gyengén nem tudunk játszani, és valahogy megverjük a görögöket. Ez volt a fő probléma, ami fejben jelentkezett.
Bekerültél az olimpia All Star-csapatába - ahogy klubedződ, Varga Dániel és Biros Péter Pekingben -, vagyis már papírod is volt róla, hogy lettél valaki. Ez az elismerés mit jelentett neked?
13 éve volt utoljára magyar játékos - éppen a saját edzőm is - az olimpia All Star-csapatában. Ez egy nagy elismerés. Volt, amikor jobban, volt, amikor rosszabbul ment nekem is, érzelmi hullámvasút volt az olimpia. Amikor vége lett a bronzmeccsnek, kipukkadtam. Fejben, mentálisan is kiengedtem, már nem tudtam, de nem is kellett fókuszálni. Aznap derült ki, hogy bekerültem az All Star-csapatba.
Aranynak éltem meg azt az olimpiai bronzot. Azzal, hogy olimpiai érmes lettem, és hogy Filip Filipović társaságában bekerültem az olimpiai All Star-csapatba, egy baráti vállon veregetést kaptam a pólótól. A legfőbb üzenete ennek az, hogy bár volt egyéni kudarcom, de még így is lehetek olyan játékos, akire a fiatalabb pólósok felnézhetnek.
Megint Rióra gondolsz a kudarc kapcsán?
Rióra és a Fradiban töltött egy évemre is. De nem is a kudarc a megfelelő szó, inkább úgy fogalmaznék, hogy nem tudtam azt kihozni magamból, amit szerettem volna.

Szépre sikerült a búcsú - összefoglaló a férfi vízilabda-válogatott bronzmeccséről

Térjünk át az új szezonra! Szeptember óta az ELTE pszichológia szakának hallgatója vagy. Amikor egyeztettük az interjú időpontját, volt olyan nap, ami egy vizsgád miatt esett ki. Miért pont ezt a szakot választottad, és eddig hogyan tudtad összeegyeztetni a profi sporttal?
7-8 éves korom óta benne vagyok a vízilabdában, de jelenleg nem tudom elképzelni magamat a habitusom miatt edzőként. Nagyon könnyen elvisz a fejem, ha folytonos stresszhelyzetben vagyok. Nagyon sok olyan problémával találkoztam már 24 éves koromra, amelyek gátakat tudnak fölállítani egy játékos előtt. Nem mindig úgy megy, hogy két hét elteltével ebből sikerül kimászni.
Olyan 34-35 éves koromig tervezek vízilabdázni - Brisbane 2032-ben rendez olimpiát, akkor pont 35 leszek -, ha több mint 20 évet le tudok húzni a sportágban, akkor lesz mögöttem annyi tapasztalat, hogy ha ezzel a szakmai háttérrel bele tudok tanulni, akkor fiatal sportolóknak rengeteget tudnék segíteni. Így jött maga az ötlet, amiről aztán a pszichológussal is beszéltem. A pozitív meglepetés az egészben, hogy úgy élvezem ezt tanulni, nagyon érdekes.
Nappalin tanulsz vagy levelezőn?
Nappalin. Az összeegyeztetésről annyit, hogy már most látom, hogy valószínűleg csúszni fogok. Egyrészt a fukuokai vb jövőre tanulmányilag rossz időpontban lesz, másrészt jelenleg elsősorban vízilabdázó vagyok, nem pszichológia hallgató. Nehéz, hogy ne ütközzenek egymással a bejárós órák az edzésekkel, mérkőzésekkel. Egyelőre még megy.

"Vigyázat, lövök!" - Fotó: Madar Dávid/OSC

Fotó: facebook

Az OSC-vel ragyogó őszt produkáltatok. Hogy bírtátok a szezonban eddig lejátszott 34 meccset?
Sok opciónk igazából nem volt. Október végén volt egy csúcspontunk, amikor ikszeltünk a Bresciával, a Szolnokot pedig kilenccel vertük idegenben. Nem szabad elfelejteni, hogy fiatal csapatunk van. Oké, van az összesen 70 éves centerkettősünk, és van Salamon Feri, de rajtuk kívül mindenki bőven 30 alatt van és van 20 alatti játékosunk is. Vigvári Vince, Sziládi Kristóf, Dala Döme és Aranyi Máté Bajnokok Ligája-nehézségű meccseket ezelőtt soha nem játszottak.
Ha Vincére gondolok, ő még Magyar Kupa-elődöntő nehézségű tétmeccset sem játszott soha. Erre most bekerült egy olyan helyzetbe - ő meg Máté ráadásul mindössze két napot pihentek a nyári U20-as vb után -, ami egy embertelen dolog, főleg 18-20 éves korban.
A Fradi klasszisa, Vámos Márton említette éppen az OSC-vel játszott rangadó után, hogy soha nem volt még ennyi rangadója zsinórban, mint novemberben és decemberben. Ez rátok is igaz az OSC-ben.
Ha nekünk olyan ütemezésünk van, hogy tudunk fizikálisan és mentálisan is készülni egy-egy mérkőzésre, akkor biztosan pontosabbak tudtunk volna lenni. Mentálisan ebben fáradt el a társaság, rengeteg olyan meccset játszottunk - Hannover, Vasas, Honvéd, Magyar Kupa-elődöntő -, amelyek előtt erre nem volt lehetőségünk a sűrű versenynaptár miatt.
Ennek ellenére sok játékosunk, például Csacsovszky Erik vagy Burián Geri rengeteget fejlődtek az elmúlt másfél évben. Csacsó a csapat egyik húzóembere, a Reccónak is dobott két gólt. Olyan helyzetekbe kerültünk, amilyenben még soha nem voltunk. A társaság egyik fele a korából adódóan. Az év utolsó két hónapjában 14 meccsünk volt, amiből 12 rangadó. Szerda-szombat ritmusban nagyon nehéz ezt bírni. Nem is fizikálisan, nem azzal volt baj. Nüanszokon múltak döntetlenek, a Fradi is egygólos meccs volt. Pont a nüanszokkal tudtunk volna többek lenni, de nem jött össze.
Ha már felhoztad Vigvári Vincét. Az Eurosportnak nyáron adott interjújában mesélte, hogy "decemberben a juniorokkal kétkapuztunk a felnőtt válogatottal, Manó már ott beszélt velem, ami nagyon jólesett. Őszintén elmondta, hogy szeretné, ha az OSC-hez mennék. Egy 17 éves játékosnak alapból jólesik egy válogatott játékos ehhez hasonló megnyilvánulása. Ez megerősített abban, amit gondoltam." Hasonló poszton szerepeltek az OSC-nél, és előbb-utóbb a válogatottban is így lesz. Milyenek az eddigi tapasztalataid a Vincével való közös játékról?
Vince nagyon tehetséges, nagyon jó esze és adottságai vannak a pólóhoz. Nehéz belegondolni abba, hogy egy végig edzett nyár után 18 évesen kapott két nap pihenőt, utána pedig egy olyan új közegbe és Bajnokok Ligája-szezonba lépett be, ahol rengeteg elvárás van vele szemben - nyilván saját magával szemben is vannak elvárásai -, amelyeknek meg kell felelnie. Rengeteg olyan helyzettel találkozik, amilyennel előtte még soha, és ezekből ráadásul jól kéne kijönnie.
Kell neki is idő, mire ebbe beleszokik. A Szolnokon játszott bajnokin ugyan nem lőtt gólt, ami zavarta, de marha sokat dolgozott, mozgott, kiharcolt két büntetőt. El fog jönni a pillanat, amikor rájön, hogy nem lehet 35 meccsen végig jól játszani. Így is volt olyan BL-selejtező, ahol dobott négy gólt, pörgetett ejtéssel is betalált. Benne vannak az ilyen megoldások. Türelmesnek kell lennie magával szemben, mert egyrészt ez a terhelés nem egészséges, másrészt meg nagyon nehéz azt elfogadni, hogy ebben a közegben esetleg nem megy jól neki, miközben úgy érzi, hogy többet is tudna nyújtani.
Vince igazolta a várakozásaimat, mert nagyon jó mentalitása van. Nyilván néha rá kéne koppintani kicsit a fejére, mert az ő korosztályával nagyon vattázva bánik mindenki.

Manhercz Krisztián és Vigvári Vince - Fotó: Madar Dávid/OSC

Fotó: facebook

Nem tudom, kire gondolsz.
Megvan Vince mentalitása ahhoz, hogy tényleg egy zseniális játékos legyen. Sajnálom, hogy nem egy normál terhelésű szezonban vagyunk benne, mert akkor sokkal jobban rá tudtunk volna koncentrálni arra, hogy a Salamon Ferivel alkotott triónk még effektívebb tudjon lenni. Nem csak ilyen rohanás lett volna belőle, hogy próbáljunk meg minél jobban játszani és meccs, meccs, meccs. Nagyon örülök, hogy Vince az OSC-be jött.
A BVSC elleni decemberi bajnoki rangadón az idény talán legjobb támadójátékát nyújtottátok, a rá következő meccset, a Szolnokkal vívott Magyar Kupa-elődöntőt viszont nem jó játékkal elveszítettétek. Ott mi történt?
Sajnálom, hogy a BVSC elleni meccset nem tudtuk eltenni, egyedüli csapat voltunk, amelyik a Magyar Kupa négyes döntője előtt néhány nappal bajnokit is játszott. Amíg a másik három csapat pihent és edzett azon a héten, mi még belefutottunk egy BVSC-vel vívott rangadóba is. Végül is sikerült átrakni, szerdáról keddre hoztuk előre.
Az egész őszi szezonunk egyik legdekoncentráltabb meccsünk lett a Szolnok elleni. Megint csak Varga Danit tudom idézni: ’nem tartottunk akkor eléggé a Szolnoktól’. Még a Reccótól sem kaptunk 15 gólt. A Szolnok pedig az egyik legjobb meccsét játszotta akkor ősszel. Mi meg annyira úgy voltunk vele, hogy Magyar Kupát akarunk nyerni, és tudtuk, hogy Jansik Dávid el van tiltva, Konarik Ákos pedig sérült. Ahogy az is benne volt a fejünkben, hogy amikor komolyan beleálltunk a Szolnok ellen, akkor kilenccel tudtunk nyerni. De bebizonyosodott, hogy a sportban nincs előre megnyert meccs. A Szolnok megmutatta, hogy olyan csapat, amelyiket nem lehet leírni előzetesen.
Ez a rengeteg mérkőzés felgyorsította a csapattá válásotok folyamatát, ami bár brutális megterhelést jelentett, de tavasszal profitálhattok belőle, Varga Dani is célzott erre. Te is így látod?
Ez biztosan így van. Sokkal több meccset, tétmérkőzést játszottunk, mint akárki más. Amikor kevesebb terhelés lesz a csapaton, már birtokában leszünk egy igen nagy mértékű összeszokottságnak, tapasztalatnak, tudjuk, mire számíthatunk a másiktól. Ebben előrébb fogunk tartani, mint esetlegesen más csapatok.

Manhercz Krisztián a parton - Fotó: Madar Dávid/OSC

Fotó: facebook

A Total Waterpolo a világ idei legjobb játékosait összegyűjtő szavazásán is kaptál voksokat. Märcz Tamás a harmadik helyre rangsorolt téged - Filip Filipović és Dušan Mandić mögött, Angelos Vlachopoulos és Nagy Viktor előtt. Varga Dénesnél is befértél az első ötbe, Dumi azt írta, hogy "az olimpiai negyeddöntőben nyújtott kiemelkedő teljesítménye és a korábbi évek általános fejlődése miatt érdemelte ki, hogy felkerüljön a listára." Korábbi vasasos és osc-s csapattársad, a montenegrói Draško Brguljan pedig a negyedik helyre tett téged ezzel a kommenttel: "Manhercz Krisztián beérett és nagyszerű játékos lett. Ő volt a magyar válogatott vezére az olimpián, és sok gólt lőtt - sokszor fontos mérkőzéseken. Jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a magyar vízilabda újabb érmet nyerjen. Védekezésben is sokat fejlődött, ezért ma már a világ egyik legjobb játékosának tartják." Mit szóltál ezekhez az értékelésekhez?
Nagyon jólestek. Ezek mind visszaigazolásai annak, hogy jó gondolat volt, amikor a pesti Eb után úgy véltem, minél több energiát kell fektetnem a felkészülésbe. Ezen az úton kell tovább mennem.
Az hagyján, hogy az Eurosportnál te lettél az Év magyar férfi vízilabdázója, de a Magyar Vízilabda-szövetségnél is. Ez hogyan fogadtad?
Furcsa érzés. Beszéltem már a befektetett munka visszaigazolásáról. Amikor végigolvastam a VLV-n, hogy kik voltak korábban az Év játékosai, egy jót mosolyogtam, hogy milyen társaságba kerültem. Felhívott egy újságíró ismerősöm még a bejelentés előtt a hírrel, annyit tudtam mondani, hogy ‘király’. Köszönöm Märcz Tominak, amiért engem választott! Ez egy olyan dolog, amire mindig emlékezni tudok, 2021 különleges év volt számomra.
A meccseken, a vízbe ugrás előtt a szádba veszed a 3-as sapkádat, és úgy vonulsz végig a medenceparton. Ugyanaz az az elvetemült újságíró Manherczingnek nevezte ezt el, és egy képmontázs is készült ezekről az alkalmakról. Hogyan alakult ki ez a szokásod?
Mindig így mentem. Már Szegeden is így csináltam, valamiért megmaradt. Valakivel mindig jattolok egyet a meccsek előtt, a válogatottban ez Szili szokott lenni, az OSC-ben Salamon Feri. A közös kézfogások mellett ez is egy babona számomra, kell egy állandó szokás, ez is az. Mielőtt bemegyek a medencébe, fel kell venni a szükséges mentalitást, és ez is ennek a része.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.
Vízilabda
A címvédő Recco az OSC otthonában is igazolta, hogy idén is a BL egyik legnagyobb esélyese
16/12/2021 11:50
Vízilabda
Az OSC a szezonbeli 32. meccsén frissnek tűnt és lelépte a BVSC-t
08/12/2021 12:40