Manhercz Krisztiánt nézni, hogy lesz fiúból legény, aztán férfi

"De szeretnék én is hej jó sokáig élni/Nézni, hogy lesz fiúból legény aztán férfi" – énekli Lovasi András a Kispál és a Borz De szeretnék című, Németh Jucival közösen énekelt dalában.

Úgy emlékszünk, hogy több mint kilenc éve, 15 esztendős korától van szerencsénk viszonylag közelről - a medencepartról, a lelátókról – követni Manhercz Krisztián pályafutását. Talán a 2012/2013-as OB I-ben tűnt fel a színen, abban a bajnokságban elindult az utánpótlás-válogatott is, vele a soraiban (ahogy a Vasasban is játszott).

A Ráúszás blog első komolyabb bejegyzése is róla szólt 2014 novemberében még a Tumblr-en (ott részletesen ismertettük Manhercz pályafutását, most nem tennék meg még egyszer). Amikor néhány éve szembesítettük ezzel Manót, meghatódott. Emlékszünk, amikor megjelent a Mi a Manó c. poszt, Szabó Zoltán rögtön ránk írt, örült. Mivel Zoli szegedi születésű, és hősünk akkor épp ott játszott, pláne érthető a reakciója, az edzője is volt. Azóta is közel állnak egymáshoz, ahogy e sorok írója is hozzájuk.

Mutatja ezt az is, ahogy Szabó Zoli a szerdai értékelésében megemlékezett a magyar válogatott 3-asának klasszisteljesítményéről:

Manó már a 2010-es évek közepén feltűnően jól nyilatkozott és bánt az újságírókkal. Kifinomult, választékos stílusa a korai interjúiból is visszaköszön. Remek családi háttere van, szülei Pilisvörösvárról indulva a Kondorosi uszodán át Rióig ahová csak lehet, elkísérik, ahogy barátnője, a Honvédban pólózó bátyja, Ádám és annak párja is teszi.

Volt egy OSC-meccs még a jó másfél évvel ezelőtti békeidőkben, amikor körülnéztünk a Nyéki Imre uszodában, és meglepődve konstatáltuk, hogy a Manhercz szülők még sehol. Aztán az első ráúszásra csak megjelentek, oda is szóltunk Ádámnak, hogy majdnem el kellett halasztani a partit, mert nélkülük nincs meccs.

Régóta vállaltan elfogultak vagyunk Manhercz Krisztiánnal. Persze amikor kirívóan nem ment neki a játék, azért azt is szóvá tettük, például a tavalyi budapesti Európa-bajnokság nagyon nem sikerült neki. Ezt már ott, a megnyert döntő után - ahol végre jól játszott -, a vegyes zónában maga is elismerte.

Viszonylag sokat beszélünk minden szezonban hivatalosan és privátim is, nem nehéz vele jóban lenni. Interjút is szívesen ad, mi meg kértünk tőle már jó néhányszor, és így lesz ez a jövőben is, pláne, ha úgy játszik, mint a mögöttünk hagyott klubszezonban.

Horkai György egyik kedvence volt az utánpótlás-válogatottakban, Benedek Tibor felnőtt válogatottjában már 2014-ben debütálhatott. A 2016-os belgrádi Európa-bajnokság óta az összes világversenyen ott volt, Märcz Tamás szövetségi kapitánysága alatt is, Zalánki Gergővel párban.

Markáns szerepet tölt be ott is régóta, hol jobb, hol haloványabb világversenyeket játszva. Jelentette már ő a különbséget tétmérkőzésen, minőségi riválissal szemben korábban is. Például a 2019-es Európa-kupa zágrábi elődöntőjében az olaszok ellen egy pazar egyéni akció végén ő szerezte a győzelmet és finálét érő gólt.

De amit 2021. augusztus 4-én művelt a vízben, olyat még nem csinált. Elrontotta ugyan az első - a legnagyobb – ziccerét, de még abból a támadásból korrigált ballal, majd a következő hat lövése egyaránt gól lett, hülyét csinált a horvátok védelméből és a világbajnok, az idén a Reccóval Bajnokok Ligáját nyerő Marko Bijač kapusból. 8/7-es lőlapot produkálni egy olimpiai negyeddöntőben a 2017-es világbajnok horvátok ellen, az a modern vízilabdában, az ő és a mi praxisunkban is példátlan.

A magyar válogatottban éppenséggel nem. A Magyar Vízilabda-szövetség közlése szerint Németh János "Jamesz" az 1932-es Los Angeles-i olimpián 9 gólig jutott Japán ellen, azt a meccset 18-0-ra nyertük. De ott még kizárólag csoportkör volt, az öt résztvevő egy csoportot alkotott, amelyben körmérkőzések döntötték el a sorrendet, ami egyben a torna végeredménye is volt. Japán ráadásul akkor sem tartozott a világelitbe. Felkai László pedig az 1968-as mexikóvárosi olimpián hintett 7 gólt az olaszoknak a 9-4-re megnyert bronzmérkőzésen.

De ez a mostani hőstett más kávéház.

1992-ig, a barcelonai olimpiáig visszamenőleg ilyen szintű és hőfokú tétmeccsen, tehát legalább olimpiai negyeddöntőn még senki nem lőtt ennyi gólt a nemzetközi mezőnyben sem. Athénban a 11. helyért játszott párharcban a Kazahsztán-Egyiptom (ilyen is volt) meccsen Ivan Zaitsev jutott el hét lőtt gólig. Pekingben Felipe Perrone vágott hetet a görögökkel vívott és 10-6-ra megnyert csoportmérkőzésen. Szintén 2008-ban Aleksandar Sapic hintett hetet Kínának (15-5), de ő is a csoportban.

Mivel a sportág újkori történetében nem találtunk a Manherczéhez hasonló bravúrt, nem akadt precedens ilyen teljesítményre, így ezt innentől Manó-doktrínának fogjuk hívni. A Gilmore girls-ben Paris és Rory is megmondta: doktrína.

"Ez egy olyan kiemelkedő teljesítmény, ami remélem, megismételhető, de ha nem, akkor is egész életében emlékezni fog rá. Nagyon büszke vagyok Manóra, ahogy a többi játékosra is." – mondta a DigiSportnak frissen adott nyilatkozatában klubedzője, Varga Dániel, akinek nagy szerepe van abban, hogy Manhercz milyen jó évadot produkált (a másik két újbudai olimpikonnal, Hárai Balázzsal és Erdélyi Balázzsal együtt).

Az OSC-vel tényleg nagyon jó idénye volt. Januárban azt nyilatkozta Varga Daniról az Eurosportnak, hogy "már fél év után nyugodtan mondhatom, hogy az egyik legjobb edző, akivel valaha dolgoztam". Mondja ezt úgy, hogy ők még játszottak együtt egy csapatban például a riói olimpián.

"Az utóbbi másfél hónapban a két kezemen meg tudnám számolni, hányszor volt olyan, hogy ne az olimpiával álmodtam volna, ne azzal, hogy olimpiai döntőt játszunk. Előrevetítve már megvan az élmény, hogy milyen lehet, milyen lenne. Ezért tenni kell. Bennem van a csalódottság Rio miatt, mert az egy borzasztó erős és aranyesélyes csapat volt, amiben aztán benne maradt az eredmény. Emiatt megmaradt bennem a hiányérzet, amit nem is dühnek mondanék, inkább akaratnak, tettvágynak, hogy csináljuk. Úgy érzem, hogy a tokiói olimpiának is a magyar válogatott az egyik nagy esélyese. Várom, hogy tehessünk ezért és bizonyítsuk is ezt." – mesélte nekünk az olimpia előtt vele készült nagyinterjúnkban.

A legjobb úton vannak efelé, szóval és tettel is.

A szerdai hetesének következtében négyes holtversenyben vezeti a góllövőlistát Tokióban 17 találattal. Az olimpia hivatalos honlapjának statisztikája szerint 50%-os hatékonysággal (34/17) lő. Nem mellesleg ő volt a medencében a legfiatalabb magyar pólós ezen a partin, ő bizonyult a legvagányabbnak. Azt megelőzően is ő volt a csapat legjobb gólszerzője a tokiói olimpián, a horvátok mégsem tudtak vele mit kezdeni.

Ahogy Kele János tweetelte, "ez a mai Manó-teljesítmény alighanem az all-time klasszikusok közé kerül. Hét gól, te atyaúristen." És ahogy Manhercz a róla is szóló mérkőzés után nyilatkozott (posztolt). "Voltak nagyszerű teljesítmények, mint például Nagy Viktoré, de az egész csapatot ki lehet emelni."

Októberben már törölt egy nyolcast a Kaposvárnak (10 lövésből), Cseh Sándor az OSC szakmai tanácsadója meg is jegyezte a magyar-horvát televíziós közvetítése után az M4 Sport stúdiójában, hogy "én már láttam idén ennyi gólt lőni egy mérkőzésen Manhercz Krisztiánt a Kaposvár ellen, ahol már nem emlékszem, hogy hét vagy nyolc gólt lőtt. De mivel a Covid miatt az egy zárt kapus meccs volt, körülbelül tízen láttuk. Nagyon örülök, hogy most az egész ország látta ezt. Úgy gondolom, hogy ezek a nimbuszok és ezek a hősök az olimpián mindig születnek a válogatottnál, és ez is egy olyan produktum lesz, amiről akár még évtizedek múlva is lehet majd beszélni."

Ezt a bravúrját most egy picivel valóban többen látták, mivel az M4 Sport mellett az Eurosport is élőben közvetítette a partit.

Nem fukarkodott a dicsérettel a Cseh Sanyi mellett ülő Madaras Norbert sem: "Az biztos, hogy öt év alatt ő sokkal jobb játékos lett. Nagyon jól lő, benne is van, fontos, hogy ezeket fejben is elvállalta. Volt az első gólja, az a balkezes touchdown, láthatóan nagy önbizalommal lőtt, tudta, mit csinál, blokkok mögé belövöldözött. Nagyon kellettek, főleg az első góljai, amikor egy picit akadozott elöl, de ő felvállalta ezt a vezérszerepet. Tényleg fantasztikus volt, ez egy nem mindennapi teljesítmény!"

Peking óta először jutott négy közé olimpián a magyar férfi válogatott, Londonban az olaszok, Rióban Montenegró búcsúztatta a negyeddöntőben Kemény Dénes, illetve Benedek Tibor gárdáját. Most a második negyedtől nem volt kérdés, hogy ez nem ismétlődik meg Tokióban.

Ezért nagyon sokat tett Manhercz Krisztián, aki játszott már világbajnoki döntőt, de azt éppen a horvátok nyerték meg Budapesten 2017-ben, Eb-finálét, amit ötméteresekkel húztak be tavaly a spanyolokkal szemben. Ahogy Világkupa-, Világliga- és Európa-kupa-finálén is szerepelt már. Most egy győztes meccs választja el őt és csapattársait az olimpiai aranycsatától.

Eltelt hoppsz, közel tíz év, láthattuk, hogyan lesz Manócskából Manó (még az életben nem hívtuk Krisztiánnak), fiúból legény, aztán férfi. Végigkövethettük, miként válik egy szupertehetséges srácból klubcsapataiban meghatározó, az első számú göllövő. Ahogy egyre inkább az lehet a válogatottban is, pláne, ha már csak Zalánki Gergő és Vámos Márton marad majd mellette a nagyágyúk közül lövőnek ebből a garnitúrából.

Már ott dörömböl a nemzeti csapat ajtaján egy egészen kivételes adottságokkal és képességekkel rendelkező kapásoldali banda Vigvári Vendel, Konarik Ákos - ők már ismerik a kapukódot is -, Vigvári Vince és Baksa Benedek személyében, akik még csöngetnek.

Ennek a megújuló balszárnynak hamarosan Manhercz Krisztián lesz a vezére, mivel a rangidős szerep idővel rá hárul majd. Azok lesznek csak a szép évek, már előre dörzsöljük a tenyerünket. Addig meg Manónak a szerdaihoz hasonló világklasszis produkcióit látva a szemünkkel tehetünk így.

---

Aki szeretne az olimpia alatt is a cikkeinkről és a híreinkről első kézből tájékozódni, itt tud feliratkozni a hírlevelünkre!