A Jordan-szabályok nem botránykönyv, hanem a dühös Bikák első bajnoki címének kendőzetlen története
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/12/03/image-366a44b5-89c0-41d4-9eca-a6a5ed6580ab-68-310-310.jpeg)
Publikálva 15/11/2022 - 17:59 GMT+1
31 évvel az eredeti kiadás után már magyarul is olvasható Sam Smith The Jordan Rules (A Jordan-szabályok) című könyve, amely a Chicago Bulls 1991-es bajnoki címének bennfentes sztoriját meséli el. Megtudhatjuk, milyen belső feszültségek uralkodtak a franchise-nál, Michael Jordan hogyan bánt a csapattársaival, és hogy milyen pszichológiai trükköket alkalmazott Phil Jackson a győzelemig vezető úton.
Lebilincselő könyv A Jordan-szabályok, ráadásul ez nem MJ szemszögéből készült, mint a Last Dance
Fotó: Eurosport
Michael Jordan igazi arcát először a Jordan Rules-ból ismerhették meg az emberek. A könyv felejthetetlen utazásra hív.
A Vészhelyzet, a Bauhaus, a Blues Brothers, a Reszkessetek, betörők!, Michelle Obama, a Wilco, a Cubs, a White Sox, a Bears, a Blackhawks és persze a Bulls. Mind Chicago nevezetességei közé tartozik, a városban, ahol az NBA egyenlő a Bikákkal.
"A Jordan-szabályok megmutatta, milyen a való élet egy kosárlabdacsapatban… A könyv megmutatta, hogyan tanulta meg Michael Jordan azt a leckét, amit évtizedes tagadás után most a Last Dance-ben is elismert: a vezetés arról szól, hogy embereket olyan teljesítményre sarkall, olyan végletekbe kényszerít, amelyekről ők maguk sem tudták, hogy képesek elérni." - írja Sam Smith a The Jordan Rules 2020-as kiadásához szánt Bevezetőben.
Nos, a Chicago Tribune-nél 1979 és 2008 között dolgozó újságíró 1991-ben megjelent könyve közel 31 évvel (!) az eredeti kiadása után már magyarul is olvasható A Jordan-szabályok címmel a G-ADAM Kiadó jóvoltából.
Az pláne érdekes, hogy a 2020-as amerikai kiadás elé Sam Smith a Last Dance-ről is megírja a véleményét, cáfol ott elhangzó elméleteket, kommentálja a szerinte hamis narratívákat, és kifejti, hogy Jordannél sosem lehet tudni, mi a megtévesztés és mi a motiváció. Maga Smith is szerepel a doksiban.
"A felvétel vége felé megkérdeztem az egyik rendezőt, kellett-e engedélyt kérniük Jordantől, hogy beszélhessenek velem. Némi hebegés után kibökte, 'igen, jóvá kellett hagynia a szereplőlistát.' 'És jóváhagyta?' – kérdeztem. 'Leszarom, kivel beszéltek' – hangzott a válasz. Tipikus Michael." – árulja el Smith antré gyanánt.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2022/06/13/3392446.jpg)
Michael Jordan és Scottie Pippen csak a pályán működtek olyan jól együtt
Fotó: AFP
MINTHA AARON SORKIN ÍRTA VOLNA
A Last Dance inkább szólt Michael Jordanről, mint a Chicago Bullsról, az az ő története. Azóta Scottie Pippen Unguarded címmel megírta a sajátját. Az ebben a cikkben tárgyalt kötetben megismerhetjük a Bikák hat bajnoki címének eredettörténetét.
A világklasszis forgatókönyvíró, Aaron Sorkin nagyszerű insider-sorozatai (Sports Night, West Wing, Studio 60, Newsroom) mintáját kapjuk meg nyomtatásban. A szerzőnek köszönhetően mintha ott lennénk az 1990/91-es Chicago Bulls öltözőjében, az edzőpályán, a csapatbuszon, a franchise magánrepülőjén, a hotelekben, a kosárlabdacsarnokokban országszerte – na meg a játékosok fejében.
Röviden arról szól, hogy megtudhatjuk belőle, hogy a Bulls "annyi balszerencse közt/oly sok viszály után" hogyan nyerte meg a történetének első bajnoki címét. 1990 tavaszán indul az első fejezet, az Utószóval együtt még az 1992-es második NBA-aranygyűrűvel záruló szezon zanzásított krónikáját is megkapjuk. De tényleg, szó szerint bele az arcunkba.
Miközben haladunk meccsről meccsre és problémáról problémára, lenyűgöző mini portrékat kapunk Smith-nek köszönhetően a tulajdonos Jerry Reinsdorfról, a GM Jerry Krause-ról, Doug Collinsról, Tex Winterről, Phil Jacksonról, John Paxsonról, Bill Cartwrightról, Horace Grantről, B. J. Armstrongról. Akár egy fejezeten belül ugrálunk egyik személyről a másikra, ráadásul már-már szépirodalmi igényű megfogalmazással, amely a fordítók, Szemenkey Balázs és Zukály Zoltán érdeme is.
Egyben nagyszerű kor (és kór)képet kapunk az NBA 1990-es évek elején látott állapotáról, a Bullsról, arról, hogyan működött egy ilyen és egy ehhez hasonló franchise, és a sztárkultusz jelenségét is megtapasztalhatjuk az internet előtti korból.
JORDAN RULES, DE NEM ÚGY
A címről. A ’88-as Detroit Pistons-Chicago Bulls meccs után születtek meg a Jordan-szabályok. A Pistons által alkalmazott rendszer azt eredményezte, hogy elmaradtak MJ könnyű kosarai. Csapdázásra, terelésre és duplázásra épülő védekezéssel, na meg a brutalitás határát is átlépő ütésekkel, rúgásokkal, gáncsolásokkal próbálták meg a detroitiak megállítani Őlevegőségét. 1991-ig sikerrel, onnantól viszont a Bulls vált az évtized legerősebb csapatává, amely hat bajnoki címet nyert két hármas csomagban.
De a Jordan-szabályok kifejezés a legendás 23-as csapattársai számára teljesen mást takart, mint a Pistons elhíresült módszere. A Bulls mint klub különleges bánásmódját Jordan irányába, amelynek üzenete, hogy Michael Jordan tényleg különbözik a többiektől. A Chicago játékosainak sorsa pedig Jordanhez kötődött, pláne a társai felé irányuló bullying alapján.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2022/11/15/3490748.jpg)
A Bulls 1991-es bajnokcsapata 2011-ben, Jordan csak a háttérben - őrület
Fotó: AFP
Mert a Bullsnál a pályán az történt, amit Jordan akart. Phil Jackson is nagy nehezen, a cél szentesíti az eszközt-felfogással, erősen megkérdőjelezhető módszerekkel érte el, hogy a gyakorlatilag egymást, de főleg Jordan agresszív, számonkérő, önző személyiségét és Krause-t is utáló játékosok dühe végül egy irányba vezessen, összeadódjon, és az így keletkező energiát a kosárlabdába öljék a teljesen eltérő személyiségű és képességű kosarasok.
Volt olyan csapattársa, aki Jordant Tábornoknak hívta, mert a parancsokat ő osztogatta. De közben kifelé kulcskérdés volt MJ számára, hogy megőrizze a magáról kialakított képet. Ezért is kötött annak idején családcentrikus cégek sorával szerződést. A negatív közmegítéléstől való félelem gyakran irányította Jordan cselekedeteit.
A The Jordan Rules 1991-ben azért okozhatott botrányt, mert az ott olvasottakkal lehullt a lepel Jordan igazi személyiségéről, hogy Tőrös Balázs kifejezésével élve ő egy "praktizáló pszichopata". Erre a Last Dance-ben is láthattunk számtalan példát, ebben a könyvben még töményebben jelenik meg, hogy milyen lehetett naponta együtt edzeni és játszani ezzel az egocentrikus zsenivel. És mivel csak az írott sajtó és a tévék számolhattak be az eseményekről, nem volt akkora kontroll a szereplők felett a közösségi média, a rögtönítélő kommentelők hiányában.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2020/05/19/2821025.jpg)
The Last Dance
Fotó: From Official Website
AZ 5 KEDVENC IDÉZETÜNK A KÖNYVBŐL
"Abban a korban az igazság Air Jordant hordott."
"Fontos észben tartani, hogy Jordan számára Jackson még mindig csak egy fura figura volt, aki úgy mozgott, mintha a vállfával együtt vette volna fel az öltönyét."
"Kíváncsi vagyok, ha megölne valakit a parketten, vajon befújnák-e a sporik!" (Horace Grant Karl Malone-ról)
"Jordan játéka a Winter-féle felfogás szöges ellentéte volt. Jordan egy-, maximum kétszemélyes Testarossája állt szemben Winter hatalmas egyterűjével, amibe mindenki befért."
"Michael sokkal inkább egy nem szakértő kosárszurkoló típusú játékos. Marha jól néz ki, ahogy a gyűrűn lóg, a levegőben repked, és táncol a labdával. De ha az ember egy kicsit is ért a kosárlabdához, tudja: többet ér, amit én csinálok. Sokkal érthetőbb, alapvetőbb, hatásosabb." (David Robinson Jordanről)
/origin-imgresizer.eurosport.com/2022/11/15/3490751.jpg)
Michael Jordan ikonikus 23-as meze impozáns környezetben
Fotó: AFP
VOLT ŐLEVEGŐSÉGE, ÉS MINDENKI MÁS ALATTA
"Először magamra gondoltam, és csak másodikként a csapatra. Mindig is szerettem volna, ha a csapataim sikeresek lesznek, de én akartam lenni ennek a legfőbb oka." – vallotta be Jordan.
Több olyan véleményt kapunk játékosoktól, hogy mennyire nehezen viselték, hogy Jordan a csapatjáték helyett egyszemélyes show-t csinált. Egészen addig, amíg a rájátszásra elkezdett passzolni kulcsfontosságú helyzetekben a csapattársainak is, miután elbeszélgetett Jacksonnal arról, hogy háromszög-rendszer van, nem Jordan-stratégia.
Bill Cartwright volt az egyik olyan csapattárs, aki szembe mert szállni MJ-vel, és akivel kapcsolatban a kapitányi (!) teendőket is ellátó szuperhős megfenyegette (!) a csapattársait, hogy ha passzolnak neki (!) a meccseken, akkor ő nekik nem fog labdát adni. Miközben a "kiegészítő embereim"-ként hivatkozott Jordan a játékostársaira.
Ez a mindenki más által kedvelt center nem értette, Jordant miért nem kezdi ki soha a média a viselkedése miatt, és miért intézik el annyival, hogy Michael csak nyerni akar. Nos, ezzel a könyvvel teljesült ez a kívánság. De nem úgy, hogy a szerző le akarta volna járatni minden idők legjobbját.
Viszont ezzel a szöveggel árnyalódhattak a Jordanről kialakított vélemények, hogy ez a globális ikon közben milyen ember, és hogy milyen árat kellett fizetni azért, hogy a végén mindenki összeáll egy képpé, ahogy a költő mondja a Kispál-dalban. Bazska is beszél arról egy videójában, hogy a Jordan Rules megjelenéséig csak a játékáról ítélhették még ezt a szupersztárt.
JACKSON’S FIVE
Olyan iszonyatos feszültségek uralkodtak a ’90/91-es szezonban a csapaton belül, a játékosok és a vezetők között, hogy csodának tűnik az évközben történtek alapján az idény végi bajnoki címük.
Phil Jackson áprilisra konstatálhatta, hogy a vele és a Krause-zal szembeni problémák összekovácsolták őket, pontosan a legjobbkor, a playoff előtt. Viszont ehhez például korábban Horace Grantet tudatosan kipécézte magának, hogy ő bírni fogja a céltábla szerepét, ő lett a bűnbak, akkor is, ha semmiről nem tehetett. Persze nyilvánosan alázta meg a szemüveges erőcsatárt, ha szerinte éppen az kellett.
Ilyen és ehhez hasonló pszichológiai trükköket vetett be, hogy elérje a csapattagok összefogását – mesterségesen. Számításai bejöttek. Más kérdés, hogy amikor Grant nem bírta tovább edzője pszichikai hadviselését, és egy meccs közben időkéréskor fakadt sírva és küldte el a vérbe az edzőt, Jacksonban felmerült, hogy esetleg túllőtt a célon. Majd beiktatott egy közös reggelit, zavarta a káosz, Horace megszakította a láncot, ami a csapatot összekötötte. Az szép.
Jackson úgy érezte, egyáltalán nem baj, ha a játékosok a pályán félreteszik ellenszenvüket, hogy aztán a meccsek után ugyanúgy utálják a másikat, mint előtte. Amíg csapatként játszanak, és a tehetségüket arra használják, hogy nyerjenek, semmi gond.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2022/07/29/3424766.jpg)
Úgynevezett fokozott médiaérdeklődés. Phil Jackson nagyon jól tudott bánni a sajtóval
Fotó: AFP
A DÜHÖS BIKA A JÓ BIKA
Ahogy haladtak előre, egyre jobban kezdett bízni Jordan a csapattársaiban, akikben pedig Horace Granttel az élen rengeteg harag gyűlt össze a korábbi mellőzés, a kevesebb fizetés, az elhanyagolás, a velük való edzői bánásmód miatt. Viszont közben beindult a játék, és tényleg összeálltak csapattá a végére.
Ennek eklatáns példája, hogy a Lakers elleni döntőben Jordan nem csak pontszerzésben, hanem asszisztok tekintetében is vezette a párharcot. A Last Dance-ben is feldolgozott momentum, hogy John Paxson 20 pontot szórt a finálé utolsó meccsén, ebből 10 a meccs utolsó négy percében esett, Jordan már kifejezetten kereste is őt labdákkal.
A több felé eloszló felelősséggel és kiemelkedő egyéni teljesítményekkel, feljavuló, valódi csapatjátékkal pedig nem tudott mit kezdeni az öregedő Lakers, meglett a Bulls és Jordan első bajnoki címe.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2022/07/29/3424768.jpg)
Az egyik legszimpatikusabb és leghasznosabb Bika, Horace Grant
Fotó: AFP
A BELSŐ EMBER
"Az edző kiemelte a csapat tagjai előtt: ami az öltözőben történik, az senki másra nem tartozik, csak rájuk." – olvashatjuk Phil Jackson felhívását még a könyv elején. Nos, ez kapott egy vajszínű árnyalatot később. Mit szólt a könyvhöz maga Michael Jordan? A Last Dance-ben röviden beszélt erről és megnevezte azt a csapattársát is, akit Sam Smith forrásának vélt.
"Egy ilyen könyvbe ellentmondásos dolgok kellenek, olyasmik, amit mások nem sejtenek, nem tudnak. Ráuntak, hogy örökös jófejséget látnak, satöbbi. Valami másra vágytak, valami kevésbé pozitív dologra. Én nem vettem részt benne. Horace volt az. Mindent elmondott, amit a csapatban történik."
A pályán is szemüveget hordó erőcsatár, az 1994-ben az Orlando Magichez szerződő Horace Grant a Last Dance-ben tagadta szerepét az információk szivárogtatásában.
"Nem. Én soha semmit nem mondtam el Sam Smithnek a kapcsolatomról a korábbi csapattársaimmal. Mivel Sammel remek a kapcsolatom, sokan engem tettek meg bűnbaknak, és... ám legyen!"
/origin-imgresizer.eurosport.com/2022/06/21/3396659.jpg)
Horace Grant és Scottie Pippen sokáig nagyon jóban voltak
Fotó: AFP
Ugyanott hangzik el B.J. Armstrongtól, hogy "nem lehetett csak Horace. Több helyről kellett jönnie az infónak. Az edzők is lehettek. A tulajok is. A menedzsment is."
Sam Smith úgy fogalmaz kötete utószavában, hogy "amikor a riporterek elhagyták az öltözőt, Jordan odament Granthez, és megkérdezte, ő küldött-e rá engem. De nem ő volt. Ez volt a dolgom".
Jordanről írt egy lenyűgöző könyvet Michael Jordan - A levegő ura címmel Roland Lazenby. Ebben olvashatjuk, hogy az 1994-es idény után Jackson kirúgta a játékosok által nagyon kedvelt segédedzőjét, Johnny Bachot, akit sokkolt a döntés. Jackson szerint a Krause és Bach közötti ellentét kényelmetlen szituációt teremtett, amelyet ezzel a lépésével vélt feloldani. Ráadásul a GM Bachot hibáztatta a Jordan-szabályok miatt, lehetséges forrásként tekintve a szakemberre.
Jöhet a legdöbbenetesebb fejlemény az ügyről? Lazenby-nél találjuk ezt is.
"Évekkel később derült ki, hogy Jackson saját, a könyv megjelenésében játszott szerepét is el akarta fedni a döntéssel, Sam Smith ugyanis évekkel később bevallotta Reinsdorfnak, hogy a Bullson belüli első számú forrás bizony nem Bach, hanem maga Jackson volt. A felismeréstől azonnali düh lett úrrá a GM-en, aki azzal vádolta meg Jacksont, átverte, amikor elhitette vele, hogy a könyv elsődleges, névtelen forrása Bach. Később maga Smith is megerősítette ezt. ’Phil és a játékosok sokkal nagyobb szerepet játszottak, mint Johnny Bach’ – mondta.
’Phil hazudott nekem’ - mondta Krause a dologról. ’Phil az, aki kirúgatta Johnnyt’."
/origin-imgresizer.eurosport.com/2022/11/15/3490758.jpg)
Itt nyilvánosan nyilatkozik Phil Jackson, aki Sam Smith legfőbb forrása volt
Fotó: AFP
Mint kiderült, Jackson így próbált nagyobb befolyást szerezni a csapat felett, a kosarasok ennek következtében még távolabb kerültek Krause-tól, és még közelebb érezték magukat edzőjükhöz, megerősítve őt vezetőként.
A Jordan-szabályok pedig fontos szerepet játszott csapata evolúciójában. Ezek az extrém és billegő módszerek, valamint Jackson képmutató viselkedése mondjuk sokat elárul arról is, hogy neki sem volt drága szinte semmi sem a siker érdekében.
Scottie Pippen is megemlékezik a Jordan Rulesról az Unguarded-ban.
"A mai napig nem olvastam el egyetlen szót sem Sam Smith könyvéből, és nem is fogok. Nincs rá szükség, hogy elolvassam. Átéltem.
Egyébként pedig olyan sokszor hallottam, mi áll benne, hogy úgy érzem, mintha olvastam volna. Ami a névtelen forrásokat illeti, éveken át folyt a személyükről a találgatás, én azonban egy pillanatig sem veszem be, hogy elsősorban Horace szolgáltatta volna az információkat, ahogy azt Michael sugallja a Last Dance-ben."
/origin-imgresizer.eurosport.com/2022/06/21/3396664.jpg)
A Bulls sikereinek három fő letéteményese: Scottie Pippen, Phil Jackson és Michael Jordan
Fotó: AFP
"Sam Smith több különböző játékostól és edzőtől szedegette össze a szaftos kis részleteket, tovább a klubhoz kötődő egyéb emberektől, és igen, mások mellett Jerry Krause-tól is.
Akárhogy is, a könyv nem törte le Michael büszkeségét. Távolról sem."
Az azóta eltelt három évtized, Jordan későbbi fenomenális egyéni és csapatsikerei, döccenői és a Last Dance alapján ebben az egyben biztosak lehetünk.
Nincs az a Bika, amelyik ledobná Michael Jordant a hátáról.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2022/11/15/3490763.jpg)
Vigyorogjon rád a Michael Jordan
Fotó: AFP
Minden reggel hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés