"Monfils és Bublik emlékeztetnek arra, hogy a tenisz mégis csak egy játék" – Maros András írónál ez a két nagy karakter kivétel a mai teniszben
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/12/03/image-366a44b5-89c0-41d4-9eca-a6a5ed6580ab-68-310-310.jpeg)
Frissítve 08/07/2025 - 20:42 GMT+2
Miért Alexander Bublik és Gaël Monfils miatt érdekli még a sportág? Mi a véleménye Carlos Alcaraz és Jannik Sinner játékáról? Mitől egyre homogénebb a mezőny? Mekkora űrt hagyott maga után Roger Federer? Maros András író többek között ezekre a kérdésekre is válaszolt a vele készített interjúban, amelynek az adta az apropóját, hogy megjelent a Semmi negyven című teniszmemoárja bővített kiadása.
Bublik megint varázsolt: szetthátrányból győzte le Sinnert
Videó forrása: SNTV
Aki a teniszbe a változatosság, a játék szépsége miatt szeretett bele, az valószínűleg hasonlóan érez, mint én"
Na, de hogyan érez Maros András?
Tizenkét esztendővel az első kiadás után az idei Könyvhétre jelent meg bővítve a Semmi negyven című teniszmemoárja a Cser Kiadó gondozásában. Ez adta az apropót, hogy sok évvel a vele készített Tesis a világ-interjú után újra beszélgessünk egy nagyot a tízkötetes szerzővel.
Ezúttal kimaradt mondatokról, a mai tenisz sajátosságairól, Alexander Bublikról és Gaël Monfilsról, az egykezes fonák létjogosultságáról, Carlos Alcarazról és Jannik Sinnerről, a Roger Federer által hagyott űrről, a dánokról és a padelről esett szó.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/06/22/image-30deb40f-3d7e-4f4d-9936-84d206542085-85-2560-1440.jpeg)
Bublik Medvedev elleni tornagyőzelemmel folytatta csodás júniusi menetét
Videó forrása: SNTV
Amikor Alexander Bublik legyőzte a világelső Jannik Sinnert Halléban, kitettél egy fotót az eredményről derült hangulatjelzéssel a Facebookra, majd a kazah döntős sikere után is posztoltál róla. A Semmi negyven bővített kiadásából kimaradt szövegben is elismerően írsz róla. Mit szeretsz a játékában?
Nála minden meccs show. Egy-egy poénért képes érthetetlen rizikókat vállalni, és ebben, szerintem, ott rejlik a tenisz valódi, játékos oldala. Ő nem egy "jól összerakott mechanika", az ő játékát nem a robotszerű precizitás jellemzi, hanem valami egészen más. Szabadság, váratlanság. Improvizáció, humor. Az ő meccsei nem a statisztikákban, hanem a nézők emlékezetében hagynak nyomot.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/06/22/image-ba3cfd4f-1019-4c2a-a108-9d0ac98d1c00-85-2560-1440.jpeg)
Nagyot megy a kazah srác, az elődöntőjét is megnyerte Bublik Halléban
Videó forrása: Eurosport
Most idézhetnénk a második novellásköteted címét, hogy neveket akarok hallani, de ha jól tévedek, neked Gaël Monfils még mindig nagy kedvenced. Az alábbi részlet szintén nem került be a frissen megjelent kötetbe: "Gaël Monfils produkciói szintén fantasztikusak. Monfilsszal egyetlen probléma van: túl tehetséges... Monfils úgy szórakoztatja a nézőket, hogy látszólag nem törekszik rá, önmagát mulattatja. A teniszpálya számára nem munkahely, hanem játszótér." Ez utóbbi az előnye és egyben a hátránya is a népszerű franciának?
Igen. Akárcsak Bublik, számomra Monfils is más, mint a többi teniszező. Ő egy másik kivétel, egy másik nagy karakter, aki kilóg ebből az egyre homogénebb mezőnyből – ahol a játékkép és a technikák lassan teljesen egyformává válnak.
Ő, mármint Monfils, egy mozgó műalkotás. Akit szintén a játék élménye hajt. Nála sem lehet soha tudni, mi következik: trükk, bombaütés, vetődés, ejtés, vagy csak egy grimasz, egy mosoly, valami, ami épp akkor születik meg benne.
És igen, ez egyszerre előny és hátrány. Mert amíg mások azt ütik, amit kell, ő azt, amihez kedve van. De én pont ezért szeretem. Mert ő is, mint Bublik, emlékeztetnek arra, hogy a tenisz – versenyekkel, ranglistákkal, ATP-pontokkal együtt – mégis csak egy játék.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/05/29/image-1ea52a89-ea06-4fc2-8671-0d17ab36f269-85-2560-1440.png)
Amikor egy hosszú öleléssel ér véget a meccs: Monfils hatalmas meccsen búcsúzott az idei Garrostól
Videó forrása: Eurosport
A nagy Monfils-rajongó Németh Gábor írótól vannak az alábbi mondatok, amelyek az Eurosport honlapján jelentek meg Roger Federer visszavonulása után: "Azt feltételezem, hogy egy idő után egyszerűen nem lesz esélye a számomra rokonszenves, önsorsrontó irracionalitásnak, amit terjedelem hiányában itt és most csak két névvel jeleznék: Gaël Monfils és Nick Kyrgios." Ezt osztod?
Teljes mértékben. Mellesleg Gáborral szoktunk üzenetet váltani, amikor Monfils épp öt szettben nyer valaki ellen. Legutóbb pont elfelejtettem írni neki, amikor Humbertet verte meg Wimbledonban.
Amikor elhatároztam, hogy a Semmi negyvennek lesz második, bővített kiadása, szerettem volna benne reflektálni a mostani teniszvilágra: arra, hogy egyáltalán mi tartja még fenn az érdeklődésemet ebben az egyre sablonosabb képet mutató játékban.
Ennek kapcsán írtam kedvenc karaktereimről: Bublikról, Monfilsról, Kyrgiosról, de a kiadónál jelezték, hogy szerintük ezek a részek leugranak a szövegről. És igazuk volt: picit belterjesebb, szakiskodósabb irányba vitték el az alapnarratívát; a könyv ugyebár olyasmiről szól, hogyan viszonyul valaki felnőtt fejjel ahhoz a világhoz, amit gyerekként, fiatalként belülről ismert.
Meg másról is, mindegy, Monfilsék nem fértek be, egyetértek. De annak ellenére, hogy a "mai kedvencek" rész végül nem került bele a könyvbe, fontos volt nekem, hogy legalább a magam számára tudatosítsam, miért, kik miatt érdekel még mindig ez a sport.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/05/27/image-9f70ece3-9c37-40ea-ab30-f69373160e5e-85-2560-1440.png)
Monfils megint varázsolt a párizsi éjszakában: 0-2-ről fordított a 38 éves legenda
Videó forrása: Eurosport
Szintén kimaradtak a pazar egykezes fonákkal rendelkező Stan Wawrinka (róla jelent meg cikked anno a Hosszabbításon), Richard Gasquet és Dominic Thiem ütését jellemző mondataid. Van még létjogosultsága a mai teniszben ennek az ütésfajtának?
Átalakult a tenisz. Ritörnöknél az egykezes fonák egyértelmű hátrány: Wawrinka például nem is próbál pörgetett, vagy telilapos fonákot ütni fogadásból, csak visszatologatja a szervát. A mai játékhoz hatékonyabb a kétkezes, ezt nem lehet vitatni.
Én mégis az egykezest látom szebbnek, és nagyon tudok örülni, ha még látok ilyet, főleg, ha fiatal játékosoknál. Markovits Laci fiát, Milánt, aki most már a Princeton Egyetemen tanul és teniszezik, tizenkét-tizenhárom éves korában láttam először játszani, már akkor gyönyörű egykezes fonákja volt, szóval nem később tért át kettőről egyre, csodálatos volt látni.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/01/14/4082383-82785308-2560-1440.png)
Sonego v Wawrinka - Australian Open highlights
Videó forrása: Eurosport
Új mondat a Semmi negyven első kiadáshoz képest a következő a mai teniszről: "Az egyéni stílusjegyek szinte nyomtalanul eltűntek." Ezt kifejtenéd?
A mi időnkben is megvoltak a "robotok". Lendl és Wilander például beálltak méterekre az alapvonal mögé és emelgették a labdát a Roland Garros-döntőben – a maguk módján tehát ők is egysíkúan játszottak. Ma ugyanez 140 km/h-val, 40 ütéses labdamenetekben történik. Felfoghatatlan sebességgel, erővel.
Ezzel a fejlődéssel párhuzamosan az egyéni stílusjegyek nagyjából eltűntek. Ugyanaz a kétkezes fonák, ugyanaz a csuklóból indított pörgetett bombatenyeres, ugyanaz a hatalmas szerva mindenkinél. Tényleg fura ezt látni, nekem pláne, a csuklózott tenyeres miatt.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/07/06/image-10dabb54-68ac-4f04-94d2-9696ed8a8d11-85-2560-1440.png)
Alcaraz sorozatban 18 győzelemnél jár Wimbledonban, Rublev négyszettes kiejtésével negyeddöntős
Videó forrása: Eurosport
Amiért annak idején kaptál teniszezőként, ahogy azt a Semmi negyvenben olvashatjuk.
Igen, én így ütöttem a tenyerest, csuklózva, egyrészt, mert így esett jól, másrészt lustaságból – tudniillik csuklóból mindig tudtam valahogy korrigálni, ha lábbal nem értem oda pontosan a labda mögé, de hazazavartak miatta. Azzal, hogy ’ez micsoda?! Nincs kivezetve az ütés?! Nem csuklózunk, Maros, karból ütünk, kivezetés a homlok előtt, fent, a magasban!’ Most meg mindenki masszív "csuklósegítséggel" üt, ráadásul szembeállnak a pályával, ami nekünk szintén meg volt tiltva.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/07/05/image-31267e7c-c530-4324-937e-7c55bb29a237-85-2560-1440.jpeg)
Mint kés a vajban: tükörsima győzelemmel jutott nyolcaddöntőbe a világelső Wimbledonban
Videó forrása: Eurosport
Ez miben érvényesül a két jelenlegi legjobb, Jannik Sinner és Carlos Alcaraz esetében?
A csuklózás?
Ja, nem, nem. A változatosság hiánya, amit előtte említettél.
Bevallom, nem néztem meg a Roland Garros döntőjét. Se Sinner, se Alcaraz játéka nem köt le igazán. Alcaraz még csak-csak színesíti a teniszét – mondjuk egy-egy jó tempóejtéssel, vagy amikor egy rövid kereszttel kinyitja a pályát –, de Sinner, hát, ő nem. Számomra ő a tökéletesen beprogramozott robot. Soha, de soha nem lep meg. Üti, veri, mindig ugyanúgy, gyakorlatilag hibátlanul. Ami persze óriási teljesítmény, elismerem. Csak engem nem érdekel.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/07/04/image-9c9a99b6-1193-4848-be09-349320ae6011-85-2560-1440.jpeg)
A címvédő Alcaraz négy szettben verte német ellenfelét, már nyolcaddöntős Wimbledonban
Videó forrása: Eurosport
Holger Runét két éve még mindketten eléggé bírtuk, közösen is néztük Garros-meccsét. Vele hogy állsz?
Drukkolok neki. Mert dán.
Bárcsak lenne még két-három dán az élmezőnyben, hogy behozzuk egy regényed címét!
Valamennyire behoztuk: idén három dán volt Wimbledonban a férfiaknál főtáblán, ebből ketten, Elmer Møller és August Holmgren a selejtezőből. (Møller szerencsés vesztesként.) Ez annyi, mint két dán. A harmadik, Rune, a főtábláról indult. Szóval: két-három dán.
Na, tessék!
Két dán az első fordulóban búcsúzott, Holmgren a harmadikban.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/07/03/image-03406de6-f7cf-409a-aa5d-12e17068e2c6-85-2560-1440.jpeg)
Az egyik legőrültebb sztori Wimbledonból: a dán srác ismét hatalmasat mentett
Videó forrása: Eurosport
Roger Federer külön fejezetet kapott a 12 évvel ezelőtti könyvedben mint az egyik kedvenced. Az idei kiadásban már a visszavonulásáról is írtál. Azóta Rafael Nadal is elköszönt a profi tenisztől. Neked mit jelent az ő örökségük?
Az első kiadásban azt írtam, és mondom most is: Federer volt az, aki miatt még követtem az egész sportot.
Dettó.
Továbbra sem találom a szavakat, amik leírhatnák azt a fokú zsenialitást, amivel ő rendelkezett. A "földönkívüli" nem jó, mert közben meg volt benne valami mélyen emberi – a tehetsége viszont valóban földöntúli. Az, hogy péntekről szombatra egyszer csak véget ért, hát, az bizony megindító. Vele együtt valami nagyon elegáns, nagyon személyes dolog is eltűnt a teniszvilágból.
Engem traumatizált. Federer visszavonulása miatt lehet az embernek PTSD-je? Mert akkor nekem az (is) van.
Trauma, tényleg az.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/05/25/image-cf9fbb90-0e47-4b35-b78d-37454ec17b21-85-2560-1440.jpeg)
„Rafa, mindig itt leszünk veled” – Federer, Djokovic és Murray búcsúzik a Salakkirálytól
Videó forrása: Eurosport
Azóta kezdtem eltávolodni a sportágtól, pedig a kedvencem gyerekkorom óta. De más is van így ezzel. A hozzád hasonlóan nagyon sokáig teniszező Machán-Csetvei Frigyes (Nesta) a radiocafén futó hellojárat című műsorban beszélt arról az egyik áprilisi adásban, hogy "már én se nézek meg egy négyórás meccset. Már nem érdekes, átalakult az időbeosztásom". Kezdi elveszíteni a kapcsolatát a sportág profi részével, amit egyébként 50 éve űz. Andy Murray a napokban nyilatkozta, hogy nem szokott szurkolóként teniszt nézni. Akkor te is így vagy ezzel.
Én se szánok rá négy órát, egyszerűen unom. Sokszor inkább megnézem az eredményt a Sofascore-on, és kész. Azt nem csodálom, hogy Murray is besokallt. Ráadásul ő még edzősködött is, bár kétségkívül azt a karriert nem legalulról indította.
Igen, ő legfelülről kezdett haladni.
Bizony, nem a Chiswick Town Tennis & Darts Club utánpótlás B-kereténél kezdte. (nevetünk – T.M.)
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/08/02/4015922-81456093-2560-1440.jpg)
Elbúcsúzott Andy Murray, az olimpiák hőse, mindannyiunk hőse - videó
Videó forrása: Eurosport
A padelmánia hogyan kapott el téged, és mi olyan jó benne?
Alacsony a belépési küszöb, gyorsan sikerélményt ad. A teniszhez meg kell tanulni az alapokat, máskülönben élvezhetetlen. A padel játékosabb, könnyedebb, és mivel négyen játsszák, van benne valamiféle közösségi derű. Ha rontasz, nem baj, nevettek egyet, jön a következő labda. Nagyon élvezem – még úgy is, hogy a három térdműtétem közül szerintem kettőt a padelnek köszönhetek, de így is megéri: az élmény kárpótol mindenért.
- Szeretnél értesítést kapni a téged legjobban érdeklő cikkekről, videókról? Töltsd le az Eurosport Applikációt (Android – Apple)!
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés