Machán-Csetvei Frigyes (Nesta): "Ha tenisz, akkor McEnroe"

Frissítve 22/12/2022 - 20:28 GMT+1

A népszerű rádiós műsorvezetővel, Nestával, polgári nevén Machán-Csetvei Frigyessel a tenisz iránti rajongásáról, kedvenc játékosáról, John McEnroe-ról, az idei Roland Garros Rafael Nadal-Novak Djokovic negyeddöntőjéről, a katari foci-vb-ről, a brazil labdarúgó-válogatottról beszélgettünk. Nagyinterjú Tesis a világ-sorozatunk 27. részében.

Ezek voltak a Nadal - Djokovic összecsapás legelképesztőbb pontjai

Tenisz, foci, fotelszurkolók, Bob Marley. Tesis a világ-interjú Machán-Csetvei Frigyessel, Nestával.

Machán-Csetvei Frigyes, alias Nesta volt teniszoktató és versenyző, rádiós műsorvezető, DJ, most elsősorban a családi szőlőbirtokon dolgozó jó munkásember – ahogy ő fogalmazott magáról: culáger. A radiocafé98.6 első korszakának zenei arca és vezető szerkesztője. A radiocafé 98.0 második, jelenleg futó időszakában a hellojárat című műsort vezeti Winkler Nórával.

Móron él feleségével és kislányával. Budapesten a keresztapjával, az egykori kiváló teniszezővel, a magyar Fed-kupa-, illetve Davis-kupa-válogatott korábbi kapitányával, Machán Róberttel szokott ütögetni salakon.

Kultúra

"Aki a labdát hozza, azt be kell venni" - Szüts Miklós emlékére

15/03/2024 - 15:50

Az egyik ilyen alkalom után ültünk le vele beszélgetni Tesis a világ-interjúsorozatunk 27. részében. Bob Marley, a tenisz, John McEnroe, Rafael Nadal, Novak Djokovic, és a katari foci-vb is szóba került.

Kezdjük a beceneveddel. A családodon kívül valószínűleg mindenki Nestának hív. Winkler Nóra is a radiocafés műsorotokban, én is így ismerlek. Alessandro Nesta minden idők egyik legjobb középhátvédje, Bob Marley eredeti neve pedig Robert Nesta Marley, te pedig a reggae-t is eléggé szereted. A Nesta fiú- és lánynév is, jelentése "hírnök". Honnan ered a művészneved?
Profán sztori, egyszerű, mint a gerely. Amikor elindult az EstFm, eléggé hipszter akart lenni a rádió. Felmerült az ötlet, hogy senki ne a saját nevén szerepeljen, mindenkinek legyen valamilyen választott beceneve. Imádom a reggae-t, ki más jutott volna eszembe, mint Robert Nesta Marley, akinek a lemezei a mai napig meghaladhatatlanok.

Hülye voltam, mert Magyarországon az emberek 99%-ának Alessandro Nesta jutott eszébe erről, amikor az olasz focista a csúcson volt. És ilyenkor mindig magyarázkodni kellett.

Nesta munka közben a radiocafén © radiocafé98

Fotó: facebook

Azzal kezdtétek a Hellojárat negyedik műsorát, hogy te már jól vagy aznapra, sőt, a hétre, mert már teniszeztél egy órát a keresztapáddal, Machán Róberttel, a magyar Fed-kupa-, illetve Davis-kupa-válogatott korábbi kapitányával. Most is edzésről jöttél az interjúra. Mit ad neked a tenisz?
Furcsán hangzik, hogy mindent. Pont itt, a pályán számoltuk ki valamelyik nap, hogy 46 éve teniszezem. Nagyon sokat köszönhetek neki, fegyelmet például, azt, hogy játékban van a kezem. Eleve csak a labdás sportokat szeretem. A tenisz meg olyan sport, hogy tudod játszani 100 évesen, ha megvan hozzá a kondid. Ráadásul nekem későn született gyerekem. Már a születésekor látni lehetett, hogy ha genetikailag nincs belém kódolva a rák, akkor tenni kell azért, hogy ezt a kislányt fizikummal bírjam, ami a szőlőmunkához is kell.

Nálad ez több mint játék?
Abszolút, ráadásul a keresztapámmal játszhatok. Az adott pillanatban ez megugorhatatlanul sok, szinte szakrális. Így pláne felértékelődik a tenisz szerepe, amikor pályán vagyok. 12 évesen tele van a hócipője azzal egy gyereknek, hogy már megint edzés van, 53 esztendősen viszont teljesen más. Brad Gilberttel értek egyet, az ő könyve abszolút patent ebből a szempontból. Valahogy úgy kezdődik, hogy azt kell magadnak hangsúlyoznod, hogy örülj annak az egy órának, amikor felmehetsz a pályára.

Federer, mosoly, könnyek - ilyen volt egy hihetetlen és megismételhetetlen utazás utolsó állomása

Mindig is megvolt a rendszeresség ebben?
A radiocafé első korszakának idején kimaradt vagy öt év, meg is híztam. Nem voltam ilyen tudatos. Majd rádöbbentem, hogy ez mennyire fontos. Mivel most vidéken élek, nehéz megoldani. Heti egyszer megvan, mert a kezemben kell, hogy maradjon.

Azt is elmondtad a hallgatóknak, hogy a sport számodra életmód. Oké, hogy édesapád és nagybátyád is neves teniszedző volt, de ettől még választhattál volna másik sportágat is. Próbálkoztál mással is?
Persze, kosárlabdáztam gimiben, volt foci, az apám azt szerette volna, ha futballista leszek. Szegénykém. Neki és Robinak is a foci volt a mindene. Még láttam Törőcsiket, Nyilasit. Láttam, ahogy a nyíregyházi B-közép verekszik a Fradi B-középpel. Amikor megjöttek a fradisták, még a pályaudvart is lezárták a ’80-as években. Ezek örök élmények.

Az is megvan a mai napig, amikor kiállították Törőt az argentin vb-n.

"Machán Róbert is példakép volt még, ő Nestának a rokona." - mesélte a szenzációs hangú Ligeti György a Recordernek egyszer. Voltak, vannak példaképeid a sportolók között?
A nosztalgián kívül a rajongásért, istenítésért sem vagyok oda. Nem példaképeim vannak, hanem olyanok, akiket szeretek. Ha tenisz, akkor McEnroe. Az egyszeri és megismételhetetlen kombinációja. Imádtam nézni a játékát, de nem vallásos rajongással.
Nagyon szerettem, ahogy Federer teniszezett. De neki se íze, se bűze, nincs hiba az emberen sehol se. Gyanús, by the way. Viszont McEnroe-n csak az van. Nem értem, miért nem fordították még le magyarra az életrajzi könyvét (Serious). 2001. szeptember 11-ével kezdi a sztorizást. Manhattan, New York, ledőlnek a tornyok, a gyerekek iskolában.

A nap dalát John McEnroe szállította, akit megihletett Rafael Nadal és Novak Djokovic

A zenében is van McEnroe-d Bob Marley-n kívül?
Igen, voltam így zenészekkel is. Két emberrel, Nick Cave-vel és Robert Del Najával a Massive Attackből, aki maga Banksy.

John McEnroe könyvét olvasod épp, és említettél egy sztorit az amerikai és a keresztapád egyik nagy meccséről a rádióban. Ezt élesben is meséld el, kérlek!
A 18 éves McEnroe átjött Európába, először életében. Amerikában addigra ő már megnyert egy csomó versenyt. Volt egy játékos, Vitas Gerulaitis, imádtam. Mindketten New York-iak voltak, az nem Amerika, az New York. Egy New York-i ír gyerek meg egy litván származású brooklyni srác. Mondja az öt évvel idősebb Gerulaitis McEnroe-nak, hogy ’figyu, ésszel, ha átmész Európába, salakon fogsz játszani, figyelj oda, mert jöhet egy teljesen ismeretlen európai, és nagyon megruházhat’. McEnroe persze szart bele 18 évesen.
Roland Garros, első kanyar a Robival. A könyvből nem derül ki, milyen idő volt, de Robi mesélte, hogy esős. Nehéz labdák, puha salak. Robi állati jól nyeste a fonákot. Azt tanították annak idején, hogy ha nem tudsz semmit, akkor nyomd az ellenfél fonákját, mert általában az a gyengébbik ütés. Robinak viszont az volt az erősebb.
Elkezdődött a meccs, a keresztapám 40 perc alatt 6:2, 3:1-re vezetett. Gerulaitis odament McEnroe-hoz, hogy ’figyelj, üssél már a tenyeresére is, menjél röptézni is!’. És akkor döntő szettben nagy nehezen behúzta az amerikai.
Leírja, hogy Machán Róbert volt az első európai, aki szembejött vele a Roland Garroson. Rá két hónapra a négy között volt Wimbledonban, ahol Connorstól kapott ki.

Olvasod és sírsz, nem bírod ki. Ha kibírod, akkor nincs lelked.

John McEnroe az 1983-as Roland Garroson

Fotó: AFP

A következő sztori miatt megcsappanhat rajongóid létszáma. Ott ültél ugyanis minden idők egyik legjobb meccsén a lelátón, az idei Roland Garros Novak Djokovic-Rafael Nadal negyeddöntőjén Párizsban. A tévében is fenomenális élmény volt, a helyszínről nyilván még inkább.
Este 9-kor kezdődött a meccs, mert elhúzódott előtte a Zverev-Alcaraz. Éjjel fél 2-ig tartott.
Attól függően, hogy végeznek a párok, a rendezők döntik el, hogy mi a nappali és az esti program. Csuriban voltunk, mert tudtam, ha Nadal-Djokovic lesz, akkor az esti meccs lesz, de amikor öt hónappal előtte vettem a belépőt, akkor sejteni sem lehetett, milyen mérkőzés lesz aznap. Mondjuk kiegyeztünk volna az Alcaraz-Zverevvel is. Egy haverommal mentünk, eksztázisban voltunk két napig. Előző nap a Medvedev-Čilićre volt jegyünk, az jó felvezetésnek bizonyult.
De ez a Djoko-Nadal! Kint sincs még a két játékos, de a közönség már nem bírt magával. Telt ház a Chatrier-n, sikít a nép, nincs olyan pont, amit csöndben tudtak volna játszani. Ez a tévében nem mindig jön át. Kábé a közönség egyötöde volt francia. Ülsz, és nem hiszed el, hogy ott vagy. Ezek a csávók úgy teniszeztek, mintha az életük múlna rajta. Mindketten úgy jöttek ki, hogy már akkor flow-ban voltak.
Azt csak utólag tudtam meg, hogy négymillió dollárt fizetett az Amazon Prime, hogy ez legyen az esti meccs.

Rafael Nadal négy szettben győzte le Novak Djokovicot

Focimeccsen tapasztaltál hasonlót esetleg?
Ugyanezt éltem át, amikor a Camp Nouban jártam négy-öt éve. Az apám gyerekkorom óta Barcelona-szurkoló volt. Anyagi okok miatt nem tehettük meg nagyon sokáig, hogy elmenjünk egy meccsre. Amikor meg lett rá pénzem, apám már beteg volt, és nem érhette meg. Iniesta utolsó barcás meccse, 110 ezer néző előtt.

Jól belenyúlunk a témákba, ő a kedvenc, még aktív futballistám.
Azt a Barcelonát láthattam Messivel, mindenestül a Villarreal ellen. A meccsre is emlékszem, de nem ez a lényeg. Hanem mindaz, ami körülötte van. Barca-mezbe öltözött nők, férfiak, gyerekek, az éjszakai élet. Ezek az emberek rettentő sok pénzt keresnek, sokat generálnak, végtelent, de másnap is volt meccs, a következő héten is.

Nem egy mérkőzésen múlik minden, mint nálunk az olimpiai sportágakban. Mert Magyarországon olimpiát kell nyerni. Nekem ez a hozzáállásom a sporthoz: for fun.

Andrés Iniesta átadja a csapatkapitányi karszalagot Lionel Messinek azon a bizonyos Barcelona-Villarreal mneccsen

Fotó: AFP

"'76 óta utálom a német focit" - tört ki belőled a rádióban egy önvallomás a Németország-Japán (1-2) vb-meccs délutánján, amikor vagy ötször bemondtad élő adásban a végeredményt. Gyerekként holland szurkoló voltál esetleg?
Mindenkinek drukkoltam, csak a németeknek nem. Oké, hogy Beckenbauer meg Breitner. De hogy lehet a németeknek szurkolni, mikor van egy Cruyff, Sócrates vagy Zico is a mezőnyben? Hogy lehet a németeknek örülni, amikor Maradona van a másik oldalon? Én a focit szeretem. Elismertem, amikor Özilék a csúcson voltak és megnyerték a 2014-es vb-t. De nem megy, ez ilyen transzgenerációs dolog, ez jött, így nőttem fel.

Arról is beszéltél, hogy 1982-ben szerettél bele a brazil fociba, azóta mindig nekik szurkolsz. "Tök jó lenne, ha mindenki nézné a brazilokat! Megint futballt látni, olyat, ami nekem a foci" - mesélted a radiocafén. Hogyan fogadtad Neymarék kiesését a vb-negyeddöntőben?
Azt képzeld el, hogy amikor Neymar berúgta a gólt, még épp otthon voltam. Négy perc volt a meccsből, 1-0-ra mentek a brazilok, de el kellett mennem vásárolni. Jöttem vissza, és mit láttam az ablakból? Hogy ott örömködnek a horvátok.
Mivel járunk Horvátországba, a lányom horvát drukker, az anyja szintén. Felvették nekem, hogy majd örülni fogok, de ők örültek. Úgy gondoltam, mikor Neymar berúgta, hogy itt a vége. De nem a győzelemért nézem. Az érzelmek miatt. Csinálnak három olyat, amiért érdemes nézni a meccset.

Persze, fáj, de 53 évesen azért csak nem fogok megpusztulni, mert nem a brazilok nyerik a vb-t.

A horvátok tizenegyesekkel kiejtették a brazilokat

Mindig is vártad négyévente a futball vb-t, kivéve most. Azért, mert ez nem nyáron van, vagy benned is erősek a Katarral és a FIFA-val kapcsolatos ellenérzések?
Azért, mert rengeteg guano van rajta. Mégiscsak él bennem a romantika. A pénz nem minden, de itt a pénz minden. Viszont, ha gyereked van, nem ezt akarod neki átadni. És akkor dülöngélsz, hogy persze, tök jó nézni a meccseket, de közben meg ott van minden, ami rápakolódott a vb-re. Olvastam, hogy 10 fokon kell tartani a pálya hőmérsékletét, légkondik működnek a nyitott stadionokban. Ez mennyi pénz, energia és károsanyag-kibocsátás már! Meg ott az a rengeteg cement, amit a cementmaffiától vettek Indonéziában.
Ilyenkor billeg az ember, hogy jobb nem tudni semmiről, hogy boldogok a lelki szegények? Nem volt meg az érzés, hogy annyira várom a meccseket.
Egy angol bajnokit se bírok megnézni, mert csak a pénzt látom. Még mindig inkább egy spanyol mérkőzést választok. Valahogy elvesztettem ezt a fajta érdeklődésemet, furcsa.
Ugyanakkor, ahol deklarált a pénz (NHL, NFL), azt bírom, mert ott nincs hazugság, szórakoztatóipar van. Olyan hosszú a meccs, amennyi reklám kell bele. Az egy tisztább ügy. A foci nem.

"Tart még a foci izé?" - kérdezte eléggé el nem ítélhető módon tőled Winkler Nóra egy korábbi adásban. Szerinted meg lehet még szerettetni valakivel felnőttként mondjuk a labdarúgást úgy, hogy addig kimaradt az életéből?
Nem, gyerekként vagy beléd ivódik, vagy nem. Ahogy idősödöm, egyre jobban érzem, hogy nagyon sok minden eldől gyerekkorban, determinálódik. Külföldön a nők szerintem 50-50-ben vannak a fiúkkal a focit illetően. Voltam egy olyan Sevilla-meccsen, ahol a harmadik sorban ültem, a hátam mögött egy 70 éves nő, a szotyi be és ki, közben hányja a keresztet egész meccsen. Tehát érti a meccset. Ennek megvan a kultúrája. Érthető, hogy Magyarországon meg nem.

Ami nálunk megy a stadionokban, az nem kultúra.

Winkler Nóra és Nesta © radiocafé98

Fotó: facebook

"Ha tévézek, 99 százalékban sportot nézek" - említetted az Origo 2008-as interjújában. Ez a kislányod megszületése óta nyilván alaposan megváltozott, de azért még érvényes bizonyos mértékben?
A Netflixen szoktam nézni egy-két sorozatot, de nem vagyok sorozatfüggő. Mindig nekiülök a vasárnap esti amerikai focinak, de az első negyedben elalszom. Ha megnő Panna, akkor nagyon várom majd az NBA-meccsnézéseket. De soha nem nézek meg semmit felvételről. A sport csak élőben érdekel.
Az egyetlen, amit visszanéztem százezer éve, a Bulls utolsó bajnoki címe, hetedik meccs. A végén már Federert se néztem, mert tudtam, hogy úgyis ki fog kapni. Nekem az van meg, hogy ő nyer. Akkor hagytam abba, amikor valamelyik US Openen volt több meccslabdája Djokovic ellen, de kikapott.

"Nagy fotelsportnemzet vagyunk, osztjuk az észt a sportról" - ez az idézet is tőled van. Mit nem szeretsz ebben a hozzáállásban?
Aki nem sportolt, az fogja be a száját. Ha lefutott egy maratont, vagy játszik folyamatosan, és tudja, milyen eredményt elérni, háromszor bedobni egy hárompontost, vagy megcsinálni egy gyűrűgyakorlatot, akkor oké. Aki nem csinált ilyet, az elfogódottan imádja a sportolókat, ha meg nem, akkor kussoljon. Menjen és mozogjon!

Ilyet is csak egyszer látni az életben: Federer és Nadal egymás mellett zokog az utolsó meccsük után

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.

Kultúra