Haladjunk tovább. A focit kiveheted a politikából, de a politikát nem veheted ki a fociból - válasz a FIFA-nak

Szerencsére az AP hírügynökségen keresztül az MTI, a Magyar Távirati Iroda pénteken 12:22-kor kiadta a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség legfrissebb, a katari világbajnoksággal kapcsolatos állásfoglalását, így eljuthatott a hír az olvasókhoz objektíven, mindenféle keserű szájíz és társadalomkritika nélkül is.

Aki egy ilyen verziót keres, ezen a linken meg is találja.

A többiekkel viszont fussuk át, miről is van szó.

No, máris erős a felütés, de vágjunk bele, milyen problémáink lehetnek ezzel. Egy nagyon kedves korábbi tanárom azzal a szemléltetéssel kezdte a legeslegelső politológia óránkat, hogy amikor belépünk a fürdőszobánkba, és körülnézünk, találkozunk-e politikával.

Micsoda badarság, hát mi a bánatért lenne jelen a politika egy ilyen intim közegben, a biztonságos otthonunkban? Ha az ember nem egy miniszterrel vagy országgyűlési képviselővel él együtt, aki éppen ott gyakorolja a tükör előtt a felszólalását, látszólag védve vagyunk a politikától. Persze a hallgatók eszén nem lehet ilyen könnyen túl járni, de spóroljunk egy kis időt, és csak annyival összegezzünk, hogy a világítás per rezsi témakörtől a fogkrémek árán és a bangladesi luffatermesztéshez alkalmazott gyerekmunkán át egészen a saját egzisztenciánkig ott van a politika a fürdőszobánkban. És ne szemérmeskedjünk, a hálószobánkban is.

Szóval miért épp a labdarúgás lenne az, ahol ki lehet hagyni a politikát a sztoriból? Az a labdarúgás, aminek az egyik – ha nem a legnagyobb – eseményét bő két hét múlva éppen egy olyan országban rendezik meg, ahol a politika már csak a „viselt dolgai” miatt is főszereplő lett?

A Freedom House 2022-ben is elkészítette az éves jelentését, a Szabadság a világbant, amiben a világ országaiban uralkodó állapotokat vizsgálják. Nem árulunk el nagy titkot, Katar neve mellett a „Not Free” (Nem szabad) felirat szerepel, 100 pontból mindössze 25-öt kaptak (a politikai jogoknál 7/40, az állampolgári jogoknál 18/60 a mutató).

„Sok külföldi állampolgár gazdasági visszaélésekkel szembesül, beleértve a bérek visszatartását, a szerződések manipulálását, a rossz életkörülményeket és a túl hosszú munkaidőt. A munkahely elvesztésétől és a kitoloncolástól való félelem azonban gyakran megakadályozza őket abban, hogy érvényesítsék korlátozott jogaikat. A háztartásban dolgozó nők különösen ki vannak téve a visszaéléseknek és a kizsákmányolásnak” – írja a jelentés az egyik olyan téma kapcsán, amit fel szoktak hozni kritikaként Katarral szemben.

De ez csak a jéghegy csúcsa. Ahogy a jelentés is beszámol róla, különböző nemzetközi szervezetek korábban már felhívták a figyelmet a világbajnokság infrastruktúráját építő munkások pokoli munkakörülményeire.

De ha ezt figyelmen kívül is tudja hagyni a FIFA, esetleg szólhatnának Katarnak is, hogy hagyják ki a politikát a labdarúgásból.

A hatóságok ugyanis egy évvel ezelőtt letartóztattak és rövid időre őrizetbe vettek három norvég újságírót, akik a katari migránsmunkások körülményei után nyomoztak...

A FIFA hangsúlyozza ezt, a FIFA, ahol a pénzek és kapcsolatok (vö. hatalom) úgy tilitoliznak egymással ciklusokon át, hogy hat (!) évnyi vizsgálódás után sem lehet tudni, hogy Joseph Blatter és Michel Platini pontosan mit is tett.

"Most". Végül is csak éppenhogy túl vagyunk egy világjárványon, aminek a kezelése végül nem az anyatermészet, hanem a kutatók, a vakcinagyártók és a kormányok feladata lett (politika). Éppen egy válság kellős közepén vagyunk (vagy még csak az elején, ne legyünk túl optimisták), a világ egyik vezető nagyhatalma háborúban áll egy európai országgal (politika, politika).

Apropó Oroszország. Költői a kérdés, de ha elfogadjuk, hogy a politikának nincs helye a labdarúgásban, akkor pontosan miért is vannak kitiltva az orosz és fehérorosz sportolók a bajnokságokból és egyéb versenysorozatokból? Ismétlem, költői.

Miért nem zördül föl a tisztelt közönség, amikor a nagy múltú európai klubok egyszercsak közel-keleti politikai és/vagy vallási vezetők kezébe kerülnek? A Paris Saint-Germain a katari Nasser Al-Khelaifi, az Aston Villa az egyiptomi Nassef Sawiris, a Manchester City az Egyesült Arab Emírségek miniszterelnök-helyettese, Mansour bin Zayed Al Nahyan, a Sheffield United a szaúdi Abdullah bin Musaid Al Saud érdekeltségébe tartozik. A Freedom House szerint Szaúd-Arábia egyébként 7 (azaz hét) pontot kapott a százból, akkora a "Not Free" felirat a jelentésben, hogy lelóg az oldalról. Klubtulajdonosi szinten oké, világbajnokság szintjén már nem annyira?

Az a nagy helyzet, hogy ahogy a fürdőszobában, a fociban is már eleve ott van a politika. Szponzorok, sportvezetők, diplomáciai kapcsolatok, miegymás. Ezek mellett a „fontos” szempontok mellett ott van az is, hogy hiába tűnik egy-egy válogatott egy jól eladható terméknek, azért emberek játszanak és dolgoznak ott.

És óriási szerencsénkre nem mindenki legyint, vagy tűri pókerarccal, ha a világban igazságtalanságot lát. Akik példaképek akarnak lenni, nem tehetik meg, hogy csendben maradnak. Ha a dánok mezgyártója nem akar látható lenni a vb-n, akkor megteheti, hogy „láthatatlan” szettekkel készül a tornára.

De csak elég végigfutni a focis híreket akár csak itt, a mi oldalunkon, nem egynél bukkan fel kiirthatatlan politikai szál. Ott van például, hogy a walesiek nem Wales néven szeretnének megjelenni a fociban, vagy hogy Brazíliában a Bolsonaro-Lula csata milyen elképesztő módon és mélységben járja át a futballt is.

De hogy a FIFA-nak is odaszúrjunk még egyet, néhány napja érkezett a hír, hogy Tunéziát simán kizárhatják a vb-ről, ha a kormányuk beleavatkozik a nemzeti szövetségük dolgaiba.

Anélkül, hogy erkölcsi leckéket adna a világnak…

Ezek a focisták, akik több millió gyereknek a példaképei, akik hétről hétre a képernyők elé ültetik az embereket, muszáj, hogy képviseljenek valamit. Legyen ez a kemény munka, a sport iránti rajongás, az alázat, a csapatmunka, a kitartás, meg úgy általában minden, amit a sport értékeinek szoktunk gondolni.

Mi ez, ha nem erkölcsi lecke? A sportszerűség maga nem egy erkölcsi lecke? Hogy nem ellenségek, hanem ellenfelek vannak a pályán; hogy ha megsérül a másik, akkor nem belerúgok, hanem felsegítem?

Mindent egybevetve rendkívül álszent dolog azt számon kérni a labdarúgáson, hogy miért nem független a politikától. "Anélkül, hogy bármilyen konfliktusforrást megneveznénk".

A labdarúgás de facto nem lehet független a politikától, a pénztől vagy épp a hatalmi játszmáktól. Ahogy a fogkrém ára meg a rezsi sem tud az lenni. (Amikor az állam húzza ki a pénzügyi gödörből a klubokat, mert már a portást sem tudják fizetni, nemhogy a focistákat, akkor bezzeg nem féltik úgy a szeretett sportágukat a politikától a mélyen tisztelt vezetők.)

Persze, lehetne tisztán és ártatlanul focizni, politika, ideológia és mindenmentesen, de amikor ez bekövetkezik, senki se lepődjön meg, ha arra ébred, hogy egy bizonyos biliben találja a kezét.

Amikor a FIFA azt kommunikálja, igyekszik tiszteletben tartani minden véleményt és meggyőződést, annyit tudunk mondani, hogy nagyon helyes. Viszont az emberi jogok, a nemek közötti egyenjogúság, a faji, etnikai vagy szexuális irányultságon alapuló kisebbségek jogainak tiszteletben tartása, vagy tulajdonképpen maga az emberi élet nem egy vélemény vagy meggyőződés. Ennyi az állítás.

Ebbe nem tudok belekötni. Jó szórakozást.