A Sopron Basket sűrű évet tudhat maga mögött. Bár sokan nem számítottak volna rá, oszlopát elveszítve, sok új játékossal bajnok lett, majd a szezon végén a 30 éven át az ügyvezetői posztot betöltő Török Zoltán helyét Fegyverneky Zsófia vette át. Utóbbival beszélgettünk hosszabban arról a folyamatról, ami ehhez a pozícióhoz vezette, és hogy milyen elvek mentén próbálja követni elődje munkáját.
Az utolsó másodpercekig kiélezett döntőt nyertek meg az amerikaiak a házigazda franciák ellen
Videó forrása: Eurosport
Beleadok majd mindent, aztán meglátjuk
Kevés sikeresebb és a munkáját olyan szent őrültként végző sportvezető van (volt) Magyarországon, mint a Sopron Basket ügyvezetői posztjáról a szezon végén bajnoki címmel, 30 év után távozó Török Zoltán.
És aligha akad méltóbb utódja a pozíciójában Fegyverneky Zsófiánál, aki a vele készített nagyinterjú vége felé említette a fenti, kiemelt mondatot, amelyet előrehoztunk.
A magyar kosárlabda állócsillaga olyan makulátlan játékospályafutást mondhat magáénak úgy szakmailag, mint emberileg, amely predesztinálta őt valamilyen hasonlóan nagy szerepre. Kevesen mondhatják el magukról, hogy két városban, Pécsett és Sopronban is legendák lettek – ő igen.
Az Euroliga-győztes klasszis egy éve ilyenkor vonult vissza az aktív játéktól, majd a Sopron Basket csapatmenedzsere lett, még az idény közben társ-ügyvezető lett belőle, hogy most már egyedül ő legyen a főnök.
Beszélgetésünkben átvettük vele ezeket a lépcsőfokokat, azt, hogy milyen volt szakkommentátorkodnia (angolul) az Euroliga hatos döntőjében, hogy egyértelmű volt-e a számára, hogy átveszi elődje helyét a Sopron Basket élén, hogy mennyire jelent biztonságot számára a klub évtizedek óta együtt dolgozó vezetői, irodai magja, hogy mit szól a kevés női sportvezetőhöz, arról, hogyan élte meg a csapat bajnoki címét, arról, hogy milyen a Sopron winning culture-je, és hogyan bírja idegeskedés nélkül nézni övéi meccseit.
Egy szezonon belül voltál soproni csapatmenedzser, a Valencia-Mersin Euroliga-elődöntőn, és a Valencia-Fenerbahce bronzmérkőzésen szakkommentátor angolul megszólalva, és társ-ügyvezető a Sopron Basketnél. Szétszálazzuk ezeket külön-külön is, de összességében milyen volt ennyi szerepben helytállni?
Ebbe még bele se gondoltam. Sűrű volt az elmúlt egy év abból a szempontból is, hogy az elmúlt 25 esztendőm az állandóságról szólt: a profi sportról, a kosárlabdáról, amiben nagyjából tudtam azt, hogy miben kell jónak lennem, és mit kell csinálnom.
Tavaly április óta viszont akadtak szituációk, amelyeket az útkeresés jellemzett, és előfordultak olyan helyzetek, amelyekben nem bizonyultam magabiztosnak, mert addig nem azt csináltam, ami azokhoz kellett. Kihívást jelentett mindez, mert nem szoktam meg, hogy olyasmit végzek, amit nem tudok 100%-ig.
Amikor legutóbb, novemberben hosszabban beszélgettünk, úgy fogalmaztál a csapatmenedzseri pozícióról, hogy "remélem, ahogy telik az idő, és egyre több minden történik, úgy majd jobban fogom érezni a megoldásokat". Összehasonlíthatatlanul sűrűbb volt ez a tevékenységed, mint amikor csak játékos voltál?
Más volt nagyon, nem lehet a kettőt összehasonlítani. A fizikai fáradtság gyakorlatilag eltűnt az életemből a visszavonulás óta, testi kimerültséget olyan szinten nem éreztem, mint az előtte lévő 25 évben.
Milyen volt szakkommentátorként, ráadásul angolul, élőben, a zaragozai helyszínen szerepelni?
Nagy megtiszteltetést jelentett. Color commentatorvoltam, azt várták tőlem, hogy a belső infókat, a kulisszatitkokat, a játékosok jellemzését tegyem hozzá. Nagy élményt jelentett, ahogy az is, hogy testközelből láthattam a kommentátor felkészültségét, akinek a kisujjában van az egész. Amilyen gyorsan csak tudtam, próbáltam felvenni a fonalat, készültem is rá.
Attól nem féltem annyira, hogy angolul kellett beszélnem, a mindennapokban is sokat használom a kosárlabdaangolt. Inkább azért volt bennem drukk, hogy aki nézte azokat az élő közvetítéseket, azok mind engem hallottak közben.
Pozitív visszajelzéseket kaptam. A FIBA azon tagjai, akiktől a felkérést kaptam, azt mondták, hogy ha jövőre nem kellene mennem a Final Sixre más minőségemben, akkor kommentátorként szeretettel várnak.
Irányítóként olyan legendás játékosok örökébe léptél anno, mint Horváth Judit és Iványi Dalma. Most a maga tevékenységében az ország egyik legjobb sportvezetőjének helyét veszed át, Török Zoltán ugyanis 30 év után távozik a Sopron Basket ügyvezetői tisztségéből, nagy örökséget hagyva maga után, te lettél az utódja. Számodra egyértelmű volt, hogy egy ilyen lehetőséget, egyben nehéz feladatot nem hagyhatsz ki?
Amikor ilyen lehetőséget kap valaki, megfordul az ember fejében, hogy készen áll-e a feladatra, hogyan fogja megoldani. Volt sportolóként a versenyszellem megmaradt bennem, jó akarok lenni mindenben, amit csinálok. Sokunkon látom, hogy az alapján döntünk ilyen kérdésekben, hogy "tudok-e ebben jó lenni?" Ez nekem is megfordult a fejemben.
Másrészt éreztem azt is, hogy ennek a klubnak szüksége van rám. Kevés olyan ember van, aki erre alkalmas lenne. Azért, mert elengedhetetlen, hogy valakinek annyira fontos legyen, hogy a Sopron sikeresen működjön, és megtartsuk azokat az értékeket, amelyeket Zoli felépített.
Nehezen tudtam volna elképzelni, hogy egy teljesen külsős ember belépjen, és azzal a hozzáállással csinálja ezt a feladatot, mint Zoli tette.
Paris 2024 - Australia – Belgium - Olimpiai hírek
Videó forrása: Eurosport
A folytonosság adott, hiszen 2011 óta, 14 éve vagy a Sopron Basket tagja, és Zoli mindig rendkívül elismerően beszélt rólad.
Nem arra célzok, hogy olyan sikeresen, hanem arra, hogy a hozzáállása ugyanaz legyen, hogy a legjobbat akarja ebből kihozni úgy, hogy az első és legfontosabb cél, hogy a csapatnak a legjobb legyen. Ezekre a kérdésekre nekem egyértelműen igen a válaszom, a hozzáállást nézve is.
Zoli 30 éven át csinálta ezt, az egyik, hanem a legsikeresebb magyar sportvezető. Az viszont nyilvánvaló, hogy nem vagyok azon a szinten, mint ő, ezt kár lenne tagadni.
De nem is kell, és azon a szinten talán te is vagy, mint amikor ő ebbe beleállt 1995-ben.
A Sopron Basket vezetői gyakorlatilag évtizedek óta együtt dolgoznak, ez az irodai dolgozók közül még Pados Noel kommunikációs vezetőre is igaz. Biztonságot jelent neked, hogy egy ilyen jól működő mag irányítója lettél?
Abszolút, el sem tudtam volna képzelni másképp. Amikor szóba jött az utódlás kérdése, sokat beszélgettem az itt dolgozó kollégáimmal, azokkal, akikre kevesebb figyelem hárul a nagyközönség felől. Ez a klub nélkülük nem tudna működni. Nálunk, az irodában sok ember dolgozik együtt régóta.
Velük és a csapattal is sokszor téma a winning culture, amely ugyanúgy kell az organizáció szintjén is. Nem tartanánk itt, ha nem lenne meg bennük is ez a hozzáállás. A tudjuk, hogyan kell nyerni nem csak arról szól, hogy vannak olyan játékosaink, meg edzőink, akik tudják, hogyan kell győzni. A háttérben is vannak olyanok, akik tudják, hogyan kell. Zoli mellett ezt nagyon jól megtanulták az elmúlt 20 évben.
Akikkel beszéltem közülük, azt mondták, hogy ebben engem is ugyanúgy támogatnak, és ha lehet, talán még többet beleadnak, mint eddig. Nekem ez fontos volt, mielőtt igent mondtam.
Paris 2024 - Germany – France - Olimpiai hírek
Videó forrása: Eurosport
Elképesztő gyorsan léptél feljebb a ranglétrán, hiszen tavaly áprilisban még kosaraztál. Hogyan dolgoztad fel ezt a tempót? Ez még tart, vagy nem is foglalkozol vele, csak az aktuális feladatoddal?
Olyan gyorsan történik minden, és annyi a napi teendő, hogy ezen nem szoktam sokat agyalni. Jöttek egymás után a feladatok, inkább azokkal foglalkoztam. Mint a pályán, támadás, védekezés, és a következő lépés. Ebben vagyok benne.
Hasonló pozícióban talán csak Bolyó Judit, a Vasas Akadémia női kosárlabda-szakosztályának elnöke, Czukorné Hollós Anna, a Soproni Darazsak Sportakadémia szakmai igazgatója, és Filipowicz Katalin, a Cegléd klubmenedzsere dolgozik nőként a sportágban. A Szekszárd, illetve a BEAC vezetőedzője nő csak a 12 csapatos NB I-ben, Magyar Bianka és Mészárosné Kovács Andrea személyében, tehát a nembeli eloszlás nem túl fényes a vezetői pozíciókat tekintve. Mit gondolsz erről a helyzetről?
Ez aktuális kérdés Magyarországon és a FIBA megbeszélésein is. Sokszor szóba kerül, hogy a tényleg kompetens nők azokban a pozíciókban, amelyekre amúgy ők érdemesek és alkalmasak, ott is legyenek. Ez fontos lenne.
Nem vagyok amellett, hogy csak azért, mert valaki nő, foglalkoztassuk bizonyos poszton, és aztán ezt elmondhassuk magunkról. Viszont abban biztos vagyok, hogy ennél több olyan nő van, akinek hozzáadott értéke a magyar kosárlabdához biztos lenne, és nagyon pozitív hatással tudnának lenni az egész közegre. Őket meg kell találni, és olyan feladatokkal ellátni, amelyeket esetleg jobban el tudnának végezni, mint akik most teszik.
De ezért nekünk is tennünk kell, a feladatok nem találják meg az embert, nekünk kell jelezni, hogy "itt vagyok, ebben jó vagyok, mert ezt tanultam, alkalmas vagyok, és szeretném csinálni".
Ha az ember vállalhat egy pozíciót, amely komoly felelősséggel jár, akkor nem lehetnek kifogások, egyenlő esélyekkel és feltételekkel induljon érte mindenki.
Paris 2024 - Spain – Belgium - Olimpiai hírek
Videó forrása: Eurosport
Ritkán látható, hogy egy olyan kulcsember visszavonulása után, mint te, már az első évben, nélküle(d) rögtön bajnok lesz egy csapat, ahogy idén a Sopron Basket. Ez, és az, hogy a címvédő DVTK-t győztétek le a döntőben, mind emeli a sikeretek értékét, nem?
Igen. Az, hogy az én kilépésem után rögtön bajnok lett a Sopron, mutatja azt is, hogy a klub rendszerszinten mennyire jó. Ha egy csapat csak egy-egy játékosra van ráutalva, az nem jó. Mindamellett minden klubnál vannak olyan emberek, akikről úgy gondoljuk, hogy pótolhatatlanok. Most is bebizonyosodott, hogy senki sem az, én sem.
A kiesett láncszemet és erényeket rendszerszinten tudtuk pótolni. Olyan szakmai stábunk van, amely nagyon jól meglátta, hogy az idei szezonban nélkülem új stílust, teljesen más típusú kosárlabdát kell játszani, és nem erőltették, hogy azt kell csinálni, amit eddig, mert az működött.
Velem működött, de azzal, aki belépett a helyemre, nem az működött. Nálunk ez a kulcs. A rendszer, meg a szisztéma olyan erős, hogy ezeket a problémákat meg tudjuk oldani.
A Sopron válogatott irányítója, Papp Klaudiaúgy nyilatkozott rólad az Eurosportnak a megnyert bajnoki cím után, hogy "Zsófi a lelkét azért itt hagyta nálunk, a szelleme is ott van a csapatban, sokat számított, hogy a háttérből végig segített minket. A jelenléte rengeteget jelentett a szezonban". Mit szólsz Dia véleményéhez?
Örülök neki és köszönöm! Elsősorban remélem, hogy azt hagytam nekik ott, hogy ennél a klubnál hogyan kell létezni. Az utolsó években arra próbáltam odafigyelni, hogy a magyar játékosoknak, és azoknak is, akik nem azok, de erősen kötődnek a klubhoz, azoknak világos legyen, hogy mik azok az értékek, amelyeket nekünk tovább kell vinni.
Biztos akartam lenni benne, hogy tudják, mit jelent az, ha valaki fölveszi a Sopron mezét. Fontos volt, hogy ez menjen tovább nélkülem is. Sokuk tudja ezt, és azt látom, hogy próbálják átadni az újaknak. Ez a cél. Az elmúlt 10 évben láthatjuk, hogy ez működik. A magyar és nemzetközi szinten elért sikerünk nem a véletlen műve.
Stílszerűen Török Zoltánnal együtt néztétek a bajnoki finálé mindent eldöntő ötödik mérkőzését, Zoli szokásos helyén, a soproni kispad felőli palánk alatt, mellett. Érhetően nem a szokásos nyugodtság látszott rajtad. Hogyan élted meg azt a meccset?
Ritkán tudok ideges lenni meccseken. Amióta nem játszom, tudatosult bennem, hogy nulla ráhatásom van az adott pillanatra, a játékosok döntéseire. Amikor még a pályán voltam, hiába kiabált be bárki bármit kintről - az edzői stábon kívül -, nem volt hatása a játékomra.
Hiába csinálnék bármit az ülőhelyemről én is, azon fog múlni minden, hogy a játékosok hogyan vannak felkészítve az adott mérkőzésre, és hogy ott milyen döntéseket hoznak. A munkámat előtte kellett elvégezni, ott már nincs mit tennem.
Talán, ha négy-öt meccsen voltam ideges ebben az idényben. A döntőben az utolsó miskolci, és a hazai, ötödik mérkőzés tartozik ide. Nyilván bennem volt, hogy ha már itt tartunk, akkor tegyük fel a pontot az i-re.
Az Európa-kupa hazai elődöntőjén éreztem, hogy ott tudnánk megalapozni a finálénkat, és ezért voltam ideges. Még az alapszakasz környékén akadt egy mérkőzés, amelyen éreztem, hogy egy kicsit följebb ment a pulzusom.
Majd az ünneplés során civilben locsoltad pezsgővel a játékosokat, köztük több korábbi csapattársadat is, erről ikonikus fotó is készült. Milyen volt megélni sportvezetőként az első, ebben a minőségedben szerzett bajnoki címet?
Nagyon más. Szeretném, ha senki nem értené félre, mert nem arról van szó, hogy ne lenne jó, mert nagyon hálás vagyok, hogy már az első vezetői évemben ilyen siker részese lehettem. De nem lehet összehasonlítani olyannak, mint én, aki játékosként is megéltem.
Más minőségű öröm és elégedettség jelentkezett bennem. Említettem már korábbi interjúban is neked, hogy profi sportolónak lenni a legjobb munka a világon. Azért, ami azzal jár. Utána jön sorban az edző, és a sportvezetők.
Valljuk be őszintén, sokan nem számítottak arra, hogy a Sopron lesz a bajnok. Ilyenkor elégtétel az embernek azokkal szemben, akik leírták ezt a klubot, hogy "na, mégis ez lett".
A következő szezon Sopronjának játékoskeretét még együtt alakítottátok ki Zolival, vagy ez már a te reszortod?
Ezt már nem együtt intéztük, az én felügyeletem alá tartozik. Ahogy Zolitól tanultam és láttam, ez a szakmai stábbal együtt dolgozva, rájuk támaszkodva történik továbbra is. Bár értek a kosárlabdához, igyekszem azt a szerepemet megtartani, hogy most én ki vagyok ebben a rendszerben. Nem akarok túlterjeszkedni a szerepemen, mert az edzőknek kell majd a kiválasztott játékosokat edzeni, hozzájuk illeszkedő taktikát kitalálni. Ezt a rendszert megtartanám.
Milyen a tárgyalóasztal másik oldalán ülni ezekben a helyzetekben?
Nehéz. Ezek is olyan helyzetek, amikre az elején céloztam. Nekem ezeket gyakorolni kell. Úgy, mint a dobásokat, vagy a lefutott gyilkosokat játékos koromból, amelyekről tudom, hogyan kell csinálni. Ezeket a szituációkat még tanulom. Amennyire lehet, próbálok rájuk felkészülni, mert azzal tudom a saját helyzetemet megkönnyíteni, hogy ne érjenek váratlan helyzetek.
Milyen célokat fogalmaztál meg magadban az első teljes ügyvezetői idényedre a te feladataid szempontjából, illetve a csapat szereplésével kapcsolatban? Zoli szinte mindig valamilyen szlogennel vezette fel a következő évet. Tervezel valami hasonlót?
Vannak dolgok, amelyekben egyértelműen teljesen szeretném követni Zolit. A győztes taktikán ne változtass!-elv a mi esetünkben elég jó vonal. De kész, megfogalmazott cél a következő szezonra még nincs. Azért sem, mert őszinte leszek: egyáltalán nincsen kész a csapatunk. Ez még kialakulóban van, tőlünk szokatlan módon. De előre megmondtam, hogy a kialakult helyzet miatt ez nem lehet reális elvárás senki részéről.
Akkor tudunk majd reális elvárásokat megfogalmazni, ha tudjuk, hogy kik alkotják majd a csapatot, de ez még nincs meg, erről még nem beszélhetek. De biztosan lesznek, mert mindig szükséges kitűzni célokat, amelyeket lehet majd hajszolni, amelyekért minden nap dolgozhatunk.
Ha kimondjuk, ha nem, aki a Sopron mezét felveszi, az a szerep felelősséggel és elvárásokkal is jár. Minket mindenki le akar győzni, hiszen egy korábbi Euroliga-győztes, a 17-szeres magyar bajnok ellen lép pályára.
Az angol megfogalmazás, a pressure is a privilige a mi esetünkben nagyon találó. És akkor a végére lett egy szlogenünk is, nem?
A francia klasszis öt triplája mellé egy látványos no-look passz is belefért
Videó forrása: Eurosport
Töltsd le az Eurosport Applikációt (Android – Apple), ahol elolvashatod a legfrissebb sporthíreket, megnézheted a legjobb videókat, és értesítést is kérhetsz az új tartalmainkról!