Fegyverneky Zsófia olyan örökséget hagy maga után, amelynek nem látszik hozzá méltó követője itthon

Egészen kivételes pályafutást mondhat magáénak Fegyverneky Zsófia, aki múlt szerdán a magyar kosárlabda legendájaként vonult vissza bő 20 éves profi játékos karrier után. A Pécs, a Brno és a Sopron klasszisa az egész magyar sport egyik legnagyobb alakja, olyan űrt hagy maga után, amelyet nem lehet betölteni.

Fegyverneky Zsófia a 2022-ben megnyert Euroliga-trófeával © Tóth Zsombor/Sopron Basket

Fotó: Facebook

Fegyverneky Zsófia visszavonulásával utánozhatatlan karrier zárult le.
A BSE, a Ferencváros, a Pécs és a Sopron játékosaként összesen 15 bajnoki és kupaaranyat szerző, 150-szeres válogatott Károlyi Andrea említett ezt, amikor a múlt héten nyilatkozott az Eurosportnak a visszavonuló klasszisról, Fegyverneky Zsófiáról.
Ezzel nincs egyedül Károlyi Andi.
Amikor e sorok írója elkezdett női kosárlabda meccsekre járni az ’90-es évek közepén, a lakóhelyünkhöz közeli, városmajori BSE-csarnokba rengetegszer elmentünk. Amikor a Pécs, a még létező Ferencváros és a Sopron jött oda, szinte mindig.
A PVSK meccsein igyekeztünk a vendégkispad mögött helyet foglalni, mert Rátgéber László tevékenysége önmagában sport volt a mérkőzések közben.
picture

A kétcopfos Fegyverneky Zsófi (balra) a 2004-es pécsi Euroliga Final Fouron © Laufer László/BAMA

Fotó: From Official Website

És akkor a 2000-es évek elején egyre többször bukkant fel a csapatban egy helyes lány, két kis copffal a fején, a cserék között. Ő volt Fegyverneky Zsófia, aki 2001 februárjában szerepelt először bajnoki mérkőzésen – 16 évesen a Pécsben.
Ahogy azt Andi is hangsúlyozta, "jót tett neki az a közeg, amiben kosaras lett”. A világ egyik legjobb edzője, Rátgéber Laci és hű segédje, az egyik legjobb ember, akit ismerhettünk, Fűzy Ákos edzette a Pécsben.
Olyanok játszottak előtte, majd vele a csapatban, mint Iványi Dalma, Ujvári Eszter, Csák Magdolna, Béres Tímea, Károlyi, Jolanta Vilutyte, Slobodanka Tuvić és Albena Branzova.
Aztán Fegyverneky Zsófi fokozatosan vette a lépcsőfokokat, egyre meghatározóbb szerepet töltött be a pécsieknél, majd a válogatottban is. Egy évet Brnóban is légióskodott, majd Pécsre visszatérve dobbantott, és a legnagyobb belföldi riválishoz, Sopronba szerződött. Nem is játszott már másik csapatban, 13 évet töltött ott, és a múlt héten legendaként vonult vissza.
picture

Még itt a Pécs 4-es mezében © BAMA

Fotó: From Official Website

Hídszerepet töltött be a különböző generációk között, azzal, hogy az alábbi felsoroltakkal vagy játszott egy csapatban, vagy ellenfélként. Károlyi, Béres Timi és Iványi fémjelezte játékosok, a vele egyidős Vajda Anna, és a nála csak három esztendővel fiatalabb Honti Kata, valamint a Dubei Debóra, és az utánuk következők, Czukor Dalma, majd Sitku Zsuzsiék alkotta korosztály között úgy szakmailag, mint emberileg.
Ahogy e sorok írója és Rátgéber Laci is fogalmazott, ő volt az utolsó mohikán.
Amellett, hogy rendkívül eredményes pályafutást futott (14 bajnoki arany, 12 kupagyőzelem, Euroliga-siker, hat Év női kosárlabdázója-cím), az volt a különleges, hogy ezekben mind kulcsszereplő volt. A pályán és azon kívül is.
A klubjai mellett a válogatottban is csapatkapitányként kosarazhatott, a nemzeti együttesben hét esztendőn át. Alig négy hónappal kisfia születése után 2015-ben már az Európa-bajnokságon pattogtatott csékáként. Talán azt hiányolhatja egyedül, hogy a nemzeti együttessel nem sikerült kiugró eredményt elérnie.
picture

A válogatottban is 4-es mezben játszott © MKOSZ

Fotó: Facebook

Az Euroliga-szereplése külön bekezdést érdemel. Hat Final Fourt játszott, kettőt a Péccsel (a 2005-ös szamarai négyes döntőn remekül játszott 19 évesen), négyet a Sopronnal. 264 mérkőzésével az örökranglista harmadik, 754 gólpasszával a hatodik helyén áll.
2022-ben a Sopron Basket első magyar klubként nyerte meg az Euroligát. Ahogy Rátgéber László fogalmazott az Eurosportnak, "külön öröm és rendkívül büszke vagyok rá, hogy Zsófi emelte magasba az Euroliga-trófeát két éve". Így van.
A PVSK két ikonikus irányítójának, szellemi vezérének, Horváth Juditnak és Iványi Dalmának ez nem adatott meg, a hozzájuk minden szempontból méltó követőnek és utódnak, Fegyverneky Zsófinak igen, és ennek nagyon lehetett örülni.
Példátlan, egyben példás munkamorál jellemezte, a saját bevallása szerint is szeretett edzeni. Olyan alázat, tartás, akaraterő, szorgalom, profizmus és szerénység jellemezte, mint keveseket. Nem csak a kosárlabdában, az egész magyar sportban. Igazi leader volt, bárhol is játszott. Csak miatta is érdemes volt meccsre járni. Nézni, hogyan melegít be, nagy fókusszal a feladatára koncentrálva.
Fűzy Ákos 2013-as borzasztó halála annyira lesújtotta a cikk szerzőjét, hogy éveken át be se tette a lábát kosárcsarnokokba. Aztán pont a városmajori lepukkant terembe mentünk el újra, majd amikor a Sopron Zsófival tette a tiszteletét a fővárosban, a BEAC pályáján igyekeztünk mindig ott lenni.
Januárban is így tettünk, pechünkre hősünk nem érezte jól magát, nem vállalta a játékot, végig a kispadon ült. Ez a legutóbbi személyes élményünk vele kapcsolatban. A tévében láttuk, ahogy sérüléséből felépülve, a márciusi győri kupaelődöntőn sem szerepelt még, a kispad mögött szobabiciklizett (!), miközben csapattársai remekeltek, és általános meglepetésre, nagyot játszva megnyerték a Magyar Kupát.
"Most szaladj a télbe és kiálts a szélbe!/ Nem kell már félned, hát mondd ki, hogy vége!”
Ezt Prieger Fanni énekli az Anima Sound System Sose lesz vége című dalában, amit végtelenítve szoktunk hallgatni.
Fegyverneky Zsófia nem cicózott, másfél hete bejelentette, hogy a szezon végén vissza fog vonulni, kimondta, hogy vége lesz, majd szerdán lejátszotta az utolsó profi meccsét.
A volt szövetségi kapitány, a BEAC legendás alakja, Buttás Pál mondta egyszer, valamikor a 2000-es években egy pécsi tévés meccsen a stúdióban ülve Iványi Dalmáról, hogy "a szívem csücske”.
Nekünk Iványi mellett Károlyi Andi és Fegyverneky Zsófi is az. Nem tudjuk elképzelni a kosármeccseket utóbbi nélkül. Olyan régóta láttuk játszani, hogy természetesnek vettük a jelenlétét, éppen ezért végtelennek látszott a pályafutása (lásd Anima - Sose lesz vége). És akkor egyszer csak vége lett. Egy korszaknak is. Ez annak ellenére is fájdalmas, hogy évek óta benne volt a levegőben.
picture

Fókusz © MKOSZ

Fotó: Facebook

Őt, és az Európa-bajnok, háromszoros BL-győztes, az UVSE-vel tavaly Eurokupát is nyerő vízilabdázót, Szücs Gabriellát tartjuk az elmúlt 10-15 év két legjobb magyar női sportolójának. Mindketten a magyar sport legalulértékeltebb tagjaiként vonultak vissza.
Zsófiból pécsi születésűként a PVSK-ban lett klasszis kosárlabdázó, hogy aztán a legnagyobb belföldi rivális Sopronban eltöltött 13 év után legendaként vonuljon vissza onnan. Senkit nem megbántva, de per pillanat nem látunk olyan játékost, aki hasonló karriert futhatna be, egyszerűen nincs még egy ilyen karakter, mint Fegyverneky Zsófia.
Kegyetlenül fog hiányozni a pályákról, még ha a Sopron csapatmenedzsereként marad is a sportágban.
A pécsi és a soproni világörökség része marad.
picture

Fegyverneky Zsófiának vastaps jár © MKOSZ

Fotó: Facebook

Csatlakozz az Eurosport magyar nyelvű Viber-csatornájához a legfrissebb sporthírekért, a legmenőbb videókért, játékokért és érdekességekért!
Csatlakozz a több mint 3 millió felhasználóhoz az appunkon
Legyenek mindig kéznél a legfrissebb sporthírek, eredmények, élő közvetítések
Letöltés
Cikk megosztása
Hirdetés
Hirdetés