A Harvardi Hírességek Csarnokába beiktatott Cserny Réka a keveset emlegetett példaképek egyike
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/12/03/image-366a44b5-89c0-41d4-9eca-a6a5ed6580ab-68-310-310.jpeg)
Publikálva 20/10/2022 - 17:46 GMT+2
Óriási elismerés érte a Sopronnal bajnok és kupagyőztes, Euroliga All Star, 53-szoros magyar válogatott kosárlabdázót, a pályafutását 2013-ban befejező Cserny Rékát, akit beválasztottak a világ egyik legjobb egyeteme, a Harvard University Hall of Fame tagjai közé. Portré a sportág egyik legintelligensebb magyar kosarasáról.
Cserny Réka küzd a labdáért egy 2007-es Euroliga-mérkőzésen
Fotó: AFP
Az egykori soproni közönségkedvenc, Cserny Rékát megbecsülik szeretett egyetemén, a Harvardon.
Nem feltétlenül szokták Cserny Rékát a magyar női kosárlabda legnagyobb alakjai között emlegetni, pedig a sportág egyik legszimpatikusabb, legprofibb játékosa volt itthon. Lehet, hogy mások nyertek egy csomó mindent, amit ő nem, őt viszont a Harvard Varsity Club (HVC) Hírességek Csarnokába iktatták be október 15-én.
Az 1981-es születésű Cserny Réka a budapesti Fazekas Mihály Gimnáziumból - és a Ferencvárosból - jutott be a Harvardra, amelyen 2002 és 2005 között tanult és közgazdászként végzett. Halasztással kezdett, olyan fontosnak tartotta a válogatott szereplést.
A Harvard színeiben kosárlabdázva többek között első szezonjában az Év Újonca, 2003-ban a Legjobb Védekező játékos, 2005-ben pedig az Ivy League (Borostyán Liga) Év játékosa címet nyerte el. Első amerikai évétől a negyedikig mind a négyszer bekerült a konferencia legjobb ötösébe, volt csoportja gólkirálya is. Ja, és négy év alatt háromszor megnyerte csapatával a Borostyán Ligát.
Mindezt úgy érte el, hogy nem sportösztöndíjasként tanult Amerika - és a világ - egyik legkiválóbb egyetemén, hanem többéves felkészülés és elővizsgák után nyert oda felvételt.
A tanulás olyan fontos szerepet játszott az életében, hogy inkább a diplomamunkája megvédésére készült fel, és nem vett részt a WNBA 2005-ös draftján.
Mivel a Facebookra közvetlenül annak indulása után, 2004 tavaszán regisztrált harvardi diákként, amikor még csak az egyetem tanulói szerepeltek az oda belépők között, azt is elmondhatja magáról, hogy ő számít a legrégebbi magyar facebookozónak.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2022/10/20/3476070.jpg)
Cserny Réka (balra) a magyar válogatott tagjaként a később Pécsett is játszó Nicole Ohlde-val szemben védekezik 2006-ban
Fotó: AFP
Máshogy játszott és viselkedett aktív korában a pályán, mint a többi magyar játékos, ebben nyilván alaposan benne volt az Amerikában töltött négy év. Önfeledtebb, lazább volt, egy régebbi interjúban azt is elárulta, hogy sosem volt lámpalázas. Mentális képességei és intelligenciája miatt felfelé lógott ki a hazai mezőnyből.
2005-ben tért haza, és a szupercsapatot építő Sopronhoz szerződött. Ott mindössze három szezont töltött - azt is két részletben -, de gyorsan alapemberré vált, csapatkapitányként is vezette övéit. Két soproni éve után egy idényt lehúzott a kontinens egyik legpatinásabb klubjában, a francia Valenciennes-ben, a középiskolában szerzett francia tudásának felelevenítése is az oda való igazolás indokai között szerepelt.
Mindig is úgy tűnt, hogy nem ragaszkodott görcsösen a kosárlabdához, hogy mindenáron játszhasson. Ennek megfelelően, amikor 2008-ban visszatért Franciaországból, abba is hagyta a profi játékot. 26 évesen. Ez a lépése egyenes következménye volt annak, ahogy a sportághoz állt.
Így fordulhatott elő, hogy csak 53 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban, miközben olyan kiváló erőcsatár volt, hogy 2007-ben szerepelt az Euroliga All Star-gáláján is, ahol a pécsi legenda, Iványi Dalma társaságában erősítette az európai csapatot az Európán kívüliekkel szemben.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2022/10/20/3476071.jpg)
Cserny Réka a pályafutása utolsó aktív évében, 2013-ban
Fotó: Facebook
Minden idők egyik legemlékezetesebb kosárlabda-mérkőzését 2007. január 7-én rendezték a full telt házas pécsi Lauber Dezső Sportcsarnokban. A Pécs-Sopron rangadót háromszori (!) hosszabbítás után nyerték meg a vendégek. E sorok írója - akkor még civilben, nem sportújságíróként - ott ült a lelátón, és tátott szájjal követte a fordulatokat.
11-0-val kezdték a meccset Honti Katáék, az első félidő közepén már 20 volt közte (18-38). Rátgéber László csapata 64-64-nél érte utol legnagyobb belföldi riválisát. Az első két ráadás nem hozott eredményt, úgy tűnt, a harmadik sem fog, amikor Oleksandra Gorbunova az utolsó másodpercben megszerezte a győztes kosarat. Az ukrán kosaras Cserny gyűrűről lepattanó labdáját pöcizte be, így a soproniak végül 108-106-ra nyertek.
Cserny Réka a meccs egyik legjobbjaként 16 pontot hintett, majd a bajnoki döntőben is aranyéremig vezette övéit, ő lett a Pécset 0-2-ről fordítva felülmúló Sopron (10-es mezben 10/10-es teljesítménnyel) és a finálé MVP-je, meg 2007-ben az Év magyar női kosarasa.
Ha már magas szintű egyetemi képzést kapott, élni szeretett volna a közgazdász diplomájával, így ezután a civil pályájára helyezte a hangsúlyt.
2012-ben még egy fél szezonra visszatért 31 esztendősen a soproni gárdába, hogy segítse a palánkok alatt korábbi együttesét, de utána végleg visszavonult. Dolgozott egy nemzetközi tanácsadó cégnél, majd egy megújuló energiával foglalkozó vállalatnál is.
Férjhez ment a Sopron Basketet 27 éve dirigáló ügyvezetőhöz, Török Zoltánhoz, 2014-ben született meg kisfiuk. Mese is lehetne című könyvében a sportvezetői pályáját idén áprilisban Euroliga-győzelemmel megkoronázó soproni főnök egy külön fejezetet szentelt feleségének (Ő). Abból kiderül, milyen nehéz feladatot jelentett Sopronba szerződtetni őt, hogy nem volt ügynöke, magát képviselte a tárgyalásokon, és hogy minden értelemben a magyar mezőny egyik legiskolázottabb tagjának bizonyult.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2022/10/20/3476072.jpg)
Egy 2013-as Euroliga-meccsen
Fotó: AFP
A Harvard honlapján olvasható friss szövegéből is lejön mindaz, amiről fentebb írtunk.
"Nagy megtiszteltetés, hogy beiktattak a Harvard Varsity Club Hírességek Csarnokába. Hálás vagyok ezért az alkalomért, mert lehetőséget adott arra, hogy lelassítsak, és egy kicsit visszamehessek az időben, és elgondolkodjak a Harvard kosárlabdacsapatában töltött időszakomon, és azon, hogyan jutottam el oda.
Örökké hálás leszek a családomnak, az edzőimnek, a csapattársaimnak és a mentoraimnak, akik nélkül nem kaptam volna meg ezt a díjat. Anyukám mindig keményen dolgozott, hogy az élet minden területén támogasson, és megtanított arra, hogy magasra tegyem a mércét.
A bátyám mindig ott volt mellettem, hogy támogasson és megvédje a kishúgát. Az edzőim látták az elhivatottságomat és a kemény munkát, amit minden edzésen beletettem, és mindent megtettek, hogy jobb játékossá tegyenek. És a csapattársaim: miattuk szerettem bele a kosárlabdába, mert nélkülük nem lett volna lehetőségem arra, hogy minden alkalommal, amikor pályára lépek, flow-ban legyek.
Amikor másodéves voltam a középiskolában, elkezdtem azon gondolkodni, hogy az Egyesült Államokban jelentkezem egyetemre. Az ok egyszerű volt: egy magas színvonalú oktatási rendszerben akartam tanulni, miközben versenyszerűen kosárlabdáztam. Ez nem volt lehetséges Magyarországon, ahol az oktatási és a sportolási rendszer nincs összehangolva.
Amikor úgy döntöttem, hogy az Egyesült Államokba költözöm egyetemre, egyetlen célom volt: bejutni a lehető legjobb felsőoktatási intézménybe. Így kerültem kapcsolatba Kathy Delaney-Smithszel, aki szerencsére nem félt a nemzetközi toborzás kihívásaitól.
Mire ki kellett töltenem a jelentkezési lapokat, már éreztem, hogy a Harvard megfelelő lesz számomra, és végül csak ide jelentkeztem. Utólag visszagondolva ez egy nagyon kockázatos döntés volt, és ma már másképp csinálnám a dolgokat, de akkor még nem gondoltam erre.
Valójában akkoriban nagyon keveset tudtam az amerikai egyetemi rendszerről általában, és különösen a Borostyánliga-beli kosárlabdáról. Ez tükröződik abban, amit az első bemutatkozó e-mailemben írtam leendő elsőéves szobatársamnak: ’A főiskolai kosárlabdacsapat tagja leszek. Remélem, játszani fogok!’.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2022/10/20/3476077.jpg)
Hall of Famer © Sopron Basket
Fotó: Facebook
Ha visszagondolok a Harvardon töltött évekre, és különösen a kosárlabdacsapattal töltött időszakomra, sok szép emlékem van. Érdekes módon egyik sem a meccsekről szól, és csak néhány az edzésekről. Leginkább azt a nyugalmat érzem, amit otthon általában érezni szokott az ember, és amit az első naptól kezdve megtapasztaltam.
Ez különösen fontos volt számomra, mert messze voltam az igazi otthonomtól és a családomtól. Az a légkör, amit Kathy a női kosárlabda program körül teremtett, egyedülálló, és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ennek a nagy családnak a tagja lehetek. Szeretettel emlékszem vissza arra, hogy a csapattársaim szülei úgy kezeltek a meccsek után, mintha a saját gyerekük lennék. A szezon legjobb része mindig az öregdiákok hétvégéje volt, ahol találkozhattunk a program korábbi játékosaival.
Valójában úgy gondolok ezekre az öregdiákokra, mint korábbi csapattársakra, és mindig nehezen tudom megmagyarázni kívülállóknak, hogyan nevezhetek valakit csapattársnak, ha valójában soha nem játszottam vele.
Sokat tanultam a Harvardon kosárlabdázva. Ezek a dolgok a mai napig meghatározzák a személyiségemet és a mindennapi életemet. A támogató környezet segített abban, hogy önbizalmat gyűjtsek és önmagam lehessek. Belém ivódott, hogy kemény munka mellett is lehet szórakozni - sőt, igazából ez az egyetlen módja annak, hogy ezt tegyük.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2022/10/20/3476080.jpg)
Cserny Réka (középen) a jó tanuló, jó sportoló mintapéldánya © Sopron Basket
Fotó: Facebook
Naponta formált engem az edzések versenyhangulata, ahol az edzőim és a csapattársaim mindent megtettek azért, hogy minden egyes nap a legjobbat hozzam ki magamból, és közben jól éreztük magunkat. Még mindig emlékszem azokra a futásokra, amiket minden évben a karácsony utáni első edzésen teljesítettünk, a félelemre előtte és a jó érzésre utána. Imádtam a kora reggeli egyéni edzéseket Stacey Connors-szal, aki képes volt mosolyt csalni az arcomra, bármilyen fáradt is voltam.
A csapattársaimmal az öltözőben folytatott beszélgetések során pedig gyakran megtárgyaltuk, hogy mit tanultunk aznap az órán - ez megnyitotta előttem a világot, mert olyan dolgokról is tanulhattam, amelyek távol álltak a választott tantárgyamtól.
Összességében a Harvardi Kosárlabdacsapatban szerzett tapasztalataim olyan módon alakították az életemet, amire nem is számítottam. Csak remélni tudom, hogy fiamnak, Andrisnak, valamint unokahúgaimnak, Annának és Katának is lesz lehetősége olyan helyet találni, mint amilyen számomra a Harvard volt: egy olyan helyet, ahol otthon érzik magukat, ahol megnyílik előttük a világ, és ahol fejlődhetnek és fejlődhetnek."
A kosárlabdától Cserny Réka azóta sem szakadt el, jelenleg a Soproni Darazsak utánpótlásánál végez adatelemzést és teljesítményértékelést.
Még a Telex alapító főszerkesztője, mostani tartalomfejlesztési vezetője, Munk Veronika is posztolt egykori csapattársáról Facebookon annak kitüntetett helyzete miatt.
"A kilencvenes évek elején együtt kezdtünk kisgyerekként kosarazni a kőbányai gyógyszergyár csapatában Cserny Rékával, több mint egy évtizedig gyúrtuk együtt a heti öt edzést, a pomázi, szentendrei, kápolnásnyéki kemény edzőtáborokat, aztán ő egészen szuperszónikus magasságokig jutott a kosárlabdában, és nagyon nem mellesleg közgazdászként is. Gratulálok, Cserkó!!"
Az olyan sportolókat és a parketten kívül is kimagasló teljesítményt nyújtó embereket lehet nyugodt szívvel példaképeknek nevezni, mint amilyen Cserny Réka, a Harvardi Hírességek Csarnokának tagja.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2022/10/20/3476083.jpg)
A Sopronban három szezon alatt is közönségkedvenccé vált Cserny Réka (jobbra)
Fotó: AFP
Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés