Mese is lehetne, de nem az a Sopron női kosárlabdaklub ügyvezetőjének elmúlt 25 éve

Eurosport

Publikálva 07/12/2020 - 15:51 GMT+1

Török Zoltán egy szép könyvben írta meg a Sopron Basketnél töltött negyedszázadának történetét.

Fotó: Eurosport

A Sopron Basket ügyvezető-igazgatója, Török Zoltán áprilisban Mese is lehetne címmel jelentetett meg egy könyvet, mely visszaemlékezés és személyes vallomás a soproni női kosárlabdasport felemelkedéséről, sikerekről és kudarcokról, de leginkább a szűnni nem akaró küzdelemről. Utóbbi sajnos nem csak arról szól, hogy eredményes, tehetségeket kinevelő csapat maradjon a Sopron. Könyvajánlónk.

"Rákos vagyok." - ezzel a megrendítő mondattal kezdődik a kötet előszava, ami rímel Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplójának nyitányára: "Rák, ez a jó kezdőszó, noha nem rögtön hangzott el, nem hamar, bár azt nem gondolnám, hogy kerülték az orvosok a szót." Ahogy Török Zoltán leírja, 11 hónapja küzdött már a betegséggel, ez cikkünk megszületésekor már két évet jelent.

A Nemzeti Sportban november 21-én jelent meg egy nagyinterjú vele, mi az ott olvasottak alapján, a betegségéről szóló komoly mondatok felől olvastuk a könyvét. 2018 decemberében diagnosztizáltak daganatos betegséget Török Zoltánnál, aki 25 éve vezeti a soproni női kosárlabdacsapatot. "Azt mondta az egyik neves kezelőorvosom tavaly, az év elején: 'Török úr, maga sportember, érteni fogja, amit mondok. Olyan meccset játszik, amit nem lehet megnyerni, ellenben ismerős magának az a fogalom, hogy hosszabbítás. Nos, arra kell játszani, ha lehet, nem egyre.' ... Nem járok még ott, hogy a nekem kalkulált, prognosztizált időt kitöltöttem volna, de közel vagyok hozzá. Nem akarom, hogy félreérthető legyek, nem a jelenlegi egészségügyi állapotomról van szó, hanem nekem több helyen is azt mondták az orvosok, ha jól csinálom, lesz két, két és fél évem. Most azért beszélek könnyen róla, mert látja, hogyan vagyok, de ez nem jelent semmit. Vagyis a hosszabbítás még nem kezdődött el, de zajlik a küzdelem érte." - nyilatkozta Török Zoltán Bobory Balázsnak.

NBA

LeBron James még nem árulta el, mit tervez a jövőjével kapcsolatban a Lakers első körös kiesése után

7 órája

Visszatérve a könyv előszavához, a súlyos betegsége okairól szólva ezt írja a Sopron ügyvezetője: "Azt hittem, úgy képzeltem, hogy az évszámok a felmenőim sírjain azt mutatják számomra, hogy nekem ennél bizonyosan több jut majd. Van még idő! Hiszen józan életet élek. Alkohol kizárva, kaja csak módjával, cigarettafüst is csak Pistukám irodájában, szivar pedig legfeljebb két tucatszor életem során, az is alkalomra hangolva. Csak azzal a fránya stresszel nem számoltam."

Mielőtt TZ rátérne immár negyedszázada tartó fő tevékenységére, a soproni női kosarasklub irányítására, kapunk egy leírást gyerekkoráról, a sporthoz fűződő szenvedélyes viszonyáról, mely szülőfalujában, Héregen kézilabdával kezdődött, a tatabányai futballal és kézilabdával folytatódott, mivel a Bányász volt a mindene. 12 éves korában felfigyelt rá Kaló Sándor, 350-szeres magyar válogatott kézilabdázó, aki szerint profi kézilabda-játékos válhatott volna belőle, de mivel az édesapja erdésznek szánta, Sopronba került középiskolába, ahol idővel a kosárlabda lett az első az életében. A SMAFC igazolt kosarasa lett egyetemistaként, majd hivatalos sportvezetőként szerette volna folytatni pályafutását. Mit mondjunk, sikerült.

Ahogy a fentebbi idézetben láthattuk, a keresztnevek dominálják a szubjektív visszaemlékezést, vezetéknevek nem, vagy csak alig szerepelnek a könyvben. Ez tovább növeli azt az intim, bensőséges hangulatot, aminek a kialakítására törekedhetett a szerző az E/1. személyű fogalmazásában. Évszámok és statisztikák sem szerepelnek a kötetben.

Török-Zoltán-Milovanovic-Fegyverneky-Sopron-min.jpg

Fotó: Eurosport

A Mese is lehetne cím onnan ered a könyvbemutatón általa elmondottak szerint, hogy eszébe jutott az 1998-ig lila-fehérben játszó - majd kényszerűségből zöld-sárgára váltó - csapat jó 20 évvel ezelőtti szurkolói jelmondata: "Nincs itt mese, SVSE!" Maga a könyv ötlete egyébként Lantos Gábor sportújságírótól ered. A kötet hátoldalán olvasható jelmondatot már maga Török Zoltán fogalmazta meg: "A múltad miatt vagy itt, de amit ma teszel, csak az számít." Ez felirat a játékosok mezén és az öltöző ajtaján is olvasható. Szomorú apropója, hogy az ügyvezető ezt a betegsége miatt már magára alkalmazza. "Számomra különösen kétségbeejtővé tette ennek a filozófiának a bevezetését az időzítés. Amikor kitaláltam, majd elhelyeztem, már súlyos beteg voltam. Csak éppen még nem tudtam róla. Ma magamra alkalmazom, a játékosokon nem kérem számon... Magamra alkalmazom hát, küzdelmemre a kórral."

Pazar munka a könyv borítója - amely Szénási Ferenc érdeme - a soproni tűztoronnyal és a város főterének rajzával. Belül a talán a szerző által megjárt országok látszódnak egy zöld-sárga színű világtérképen, hátul lilában - utalva a klub színeinek változására - Magyarország térképén vannak jelölve bizonyára a kosaras városok.

Török-Zoltán-Sopron-könyvbemutató-min.jpg

Fotó: Eurosport

Olvashatunk a nemzetközi tehetséggondozásról vallott elveiről, amelynek lényege, hogy az ösztöneire hallgatva keresett sikerre éhes fiatalokat. Úgy alakult, hogy főleg kelet-európaiaknak volt vonzóbb az ajánlata, miközben sok amerikai légiós is megfordult Sopronban, jelenleg is vannak amerikai játékosok a keretben. Ezzel összhangban van az általa vallott klubfilozófia, miszerint nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő nevelőegyesület a Sopron.

Megkapjuk a csapatépítésben vallott nézeteit, melyek szerint előjogaik vannak a szerződéssel rendelkező játékosoknak. Fontos számára a klubhoz való lojalitás, ennek jegyében az új játékosoknak megtett ajánlat átgondolására és a válaszadásra hét napos gondolkodási időt kapnak tőle a kiszemeltek. Olvashatunk klubvezetői elveiről, szabályairól, a hierarchiáról, szigorúságáról, hogy mennyire rend- és fegyelemmániás alkat. "Hitem szerint a csapat sikere az emberi tulajdonságokon és kapcsolatokon múlik." Önkritikát gyakorol, amikor azt írja, hogy nem sikerült a soproni szurkolókat integrálnia, ami azért furcsa, mert e sorok írója is jelen volt már nem egy telt házas Sopron-Pécs csúcsrangadón az előző évtizedben. Klubvezetői elvei közül jó néhányat felsorol, kiderül, hogy a klub házirendje közel 20 oldalas, és hogy vétójogot tart fenn a csapatkapitány személyével kapcsolatban, a kiválasztásában pedig aktívan részt vesz.

Egyik tételmondata, hogy "a rendkívül szűkös kínálati piac miatt a játékosok akarata szabhatja meg az alapvető üzleti feltételeket, ez az én legnagyobb bajom a női kosárlabdázás profinak nevezett közegével."

Az ügynökök szerepével kapcsolatban olvashatunk jó és rossz példákat is, majd jönnek a legjobb fejezetek, az egyesület ikonikus játékosairól olvashatunk önálló epizódokat. Minden idők egyik legjobb magyar - és európai - kosarasáról, Balogh Juditról, Honti Katáról, a jelenlegi csapatkapitányról, az elmúlt évtized talán legjobb magyar játékosáról, a nagy rivális Pécsről igazolt Fegyverneky Zsófiról, Jelena Milovanovicról (Brooksról); valamint a sportág egyik legszimpatikusabb, legprofibb tagjáról, arról a Cserny Rékáról, aki azóta Török Zoltán felesége és kisfiának édesanyja lett.

Fegyverneky-Zsófi-MTI-min.jpg

Fotó: Eurosport

Külön egységet kapnak a Sopronnál megfordult edzők - nem mindegyik -, Saeed Armaghani, Natalia Hejkova, az a Székely Norbert, akivel azóta saját bevallása szerint ellentmondásosan alakult a viszonya. Ahogy az lett Sterbenz Lászlóval is. A csapatot kétszer is az Euroliga négyes döntőjébe juttató - hazai pályán parádés ezüstérmet szerző - impulzív Roberto Iniguez két, kalandos és vérprofi soproni évéről eddig soha nem hallott történeteket oszt meg velünk a szerző, és innen tudhatunk meg további részleteket a klubvezető betegségéről is. Kiderül, hogy nézte ki a Sopron kispadjára először még csak másodedzőnek azt a Gáspár Dávidot, aki tavaly vette át a gárda vezetőedzői posztját.

A Fekete sereg c. fejezet a Pécs-Sopron rivalizálásról szól, olvashatunk a tavalyi soproni retro Final Four megrendezéséről, arról hogy a soproni aréna hogyan vált színházi előadások befogadóhelyévé. Nagyszerű az 1998-ban a Sopronnal Ronchetti-kupát nyerő Dalia Kurtinaitine mezének kalandos története, a világklasszis Angel McCoughtry szerződtetésének és eladásának sztorija, akiért 150 ezer dollárt sikerült kiharcolni. Külön fejezetet kapott Berényi János, a klub egykori névadó szponzora, a GYSEV Rt. elnök-vezérigazgatója, ahogy Hollós Anna és Molnár Balázs, TZ hűséges, legfontosabb munkatársai.

A kötet talán legszebb írása a soproni csarnok egykori gondnokáról szóló 'Ne kapózz!' c. fejezet, amelyet követően önvallomást kapunk a szerzőtől, aki ír konfrontatív személyiségéről, arról, hogy fájdalom és harc van mindenütt, és hogy győzni akart mindenáron.

Török-Zoltán-Sopron-kispad-min.jpg

Fotó: Eurosport

"Csak annyit tudok, hogy győzni akartam mindenáron, életben akartam maradni ebben a vérzivataros zűrzavarban. Sok a seb és a fájdalom körülöttem, most bűnhődöm mindenért. Ne haragudjatok rám!" - írja fájó soraiban.

Majd ezt folytatva levonja a konklúziót is: "Sok-sok álmatlan éjszakával és az egészségemmel fizettem azért, mert ott is meg akartam felelni, ahol, akiknél a megfelelés nem volt lehetséges opció."

A sportnak, a soproni női kosárlabdaklubért élő klubvezető vallomását olvashatjuk bő 270 oldalon át. A Sopron az egyik legjobban menedzselt csapat az országban - sportágtól függetlenül -, a megszállottan dolgozó Török Zoltán megítélése bár ellentmondásos, a sportágban betöltött vezetőszerepe megkérdőjelezhetetlen. Világklasszis játékosokat hozott Magyarországra, nevelt ki a klubja a magyar válogatott számára, vagy éppen csábított át Pécsről klasszist. Amilyen kaliber klubvezetőként a jégkorongban Ocskay Gábor, a kézilabdában pedig Hajnal Csaba, az a súlycsoport az itthoni kosárlabdában Török Zoltán. A soproni VOLT fesztivál szlogenje a "Mindenütt jó, de legjobb Sopron!"- mondat, aminek érvényessége ebben a könyvben is igazolódik a szerző szándéka szerint.

"Ez a mese fekete mese" - énekli Kiss Tibor a Quimby Fekete Lamoure c. korszakos dalában. Reméljük, hogy a Sopron és emblematikus vezetőjének közös sztorija nem lesz az, kívánjuk Török Zoltánnak, hogy még vagy 30 évig folytatódjon a személyes története!