Egy sífutó, egy halpiacos srác és egy síugró bemegy egy bárba... majd tönkreverik a Vuelta mezőnyét

Vasárnap lesz pontosan hat éve: 2017. szeptember 17-én egy rövid közlemény jelent meg az akkori LottoNL-Jumbo honlapján egy újabb átigazolásról: „A LottoNL-Jumbo csapat megszerezte az amerikai tehetséget, Sepp Kusst, egy erős all-roundert, aki jól tud menni az emelkedőkön”.

Merijn Zeeman sportigazgató a sajtóközleményben kifejtette: „Kuss mountain bike-os múlttal rendelkezik, és csak nemrég váltott országúti kerékpárra, a Tour of California versenyen figyeltünk fel rá”. Ez a hír akkoriban senkit sem mozgatott meg, a kerékpársportban Sepp Kuss neve gyakorlatilag ismeretlen volt.

Azon a bizonyos kaliforniai körön, ahol a Jumbo felfigyelt rá, egy amerikai kiscsapatnál versenyzett, és kétségtelenül a hegyekben brillírozott. „Sepp egészen kitűnően teljesített, ahogy az emelkedőkön ment” – mondta akkori kanadai csapattársa, Adam de Vos. „Azon a Tour of Californián volt egy befutó a Mount Baldy-n (8,2km, 8,4%-kal megspékelve), ahol Sepp könnyedén felment Robert Gesinkkel, teljesen kiemelkedett a mezőnyből.”

Ami különösen megdöbbentette Jumbót, hogy Kuss akkoriban még csak másfél éve ült országúti kerékpáron. Előtte jégkorongozott és különböző szabadtéri sportokat űzött: túrázott, montizott és főleg sífutott. Édesapja, a most 92 éves Dolph a sífutás egyik élő legendája az Egyesült Államokban, azonban elsősorban édesanyja, Sabina – aki egyébként szintén nagyon jó sífutásban – bátorította a fiát, hogy próbálja ki a kerékpározást.

Az első siker 2016-ban következett: amatőrként a Gateway-Harley Davidson csapatával Kuss megnyerte a Redlands Race egyik szakaszát. „A Redlands nem hivatalos UCI verseny, de az amerikai versenyek között azért eléggé ismert” – magyarázza Adam de Vos. „Onnantól kezdve Sepp felkerült a bringás világ radarjára az Egyesült Államokban”.

A Rally Cycling csapat egy logikus következő állomásnak tűnt, Kuss újonc profiként remekül érezte magát a csapatnál. „Sepp az egyik legkedvesebb ember, akivel valaha találkoztam” – mondta a csapattárs. „A kedvenc emlékem vele az az edzőtábor, amit az előtt a bizonyos kaliforniai kör előtt tartottunk, amikor felfigyelt rá a Jumbo. Egy kis házikóban laktunk a csapattal, aminek a tetejéről ütögettük a golflabdákat."

"Sepp a montis közösségből jött, de egy pillanatig sem kellett aggódni amiatt, hogy milyen az országúton taktikai érzéke vagy a kerékpárkezelése. Persze, volt mit tanulnia, de nem feszült rá. Van az a kifejezés, hogy ’happy go lucky’ (amikor boldogan elfogadja az ember, ami jön – szerk.). Na, ez Sepp. Neki ilyen gondtalan, nemtörődöm hozzáállása van, de teljesen pozitív értelemben. Igazi profi, de anélkül, hogy bármilyen nyomást helyezne magára. Az egyetemen megszerezte a marketinges diplomáját, utána gyakran mondta: ’ha nem jönnek a dolgok a bringán, majd visszatérek ahhoz’" – mondta De Vos.

Azóta persze kiderült, hogy Kussnak valószínűleg soha többé nem lesz szüksége a diplomájára. Aláírt a Jumbo-Vismához, és rakétaként száguldott felfelé a karrierje: „Az első hónapokban Sepp még küszködött" – meséli a korábbi csapattárs. „De a Tour of Utah-tól kezdve már teljesen része lett a Jumbónak. Hatalmas öröm, hogy látom, ahogy élen áll a Vueltán. Akit most látok versenyző, az ugyanaz, akit a Rallyból ismerek: pontosan ugyanúgy néz ki, és a bringán is ugyanolyan. Nyugodt, de mindenekelőtt szuper tehetséges.”

Van egy videó, ami még mindig fent van a Youtube-on. Arra kell rákeresni, hogy „REKORD på Coll de Rates". 2018 márciusát írjuk, a dán ColoQuick csapat igyekszik megdönteni a KOM-ot a Coll de Rates-en, a Costa Blanca egyik közkedvelt hegyén. Az látszik a videón, ahogy sorra dőlnek ki a versenyzők, amíg csak egy legény marad a gáton, aki egészen a csúcsig támad. A fiatal Jonas Vingegaard felér, és 13:02-es idővel megjavítja Tejay van Garderen rekordját. Azon az emelkedőn Vingegaard átlag 398 wattot teljesített.

Christian Andersen, a ColoQuick Team menedzsere még ma is élénken emlékszik az esetre: „A videón én is látható vagyok, a Jonas mögötti autóban. Ez a rekord fontos volt számára. Egy évvel korábban a Tour de Fjordson eltörte a lábát, ami természetesen nagyon súlyos csapás volt. A szezont egy ilyen rekorddal kezdeni a Coll de Rates-en új energiát adott neki, onnantól kezdve Jonas karrierje csak felfelé ívelt.”

Vingegaard akkor már másfél éve versenyzett a ColoQuicknál, a csapat Vingegaard rendszeres edzőtársán keresztül bukkant rá, és 2016 májusában szerződést is kapott. „Akkoriban én is segítettem neki, hogy megkapja azt a munkát a halpiacon" – mondja Andersen. „Mert úgy gondoltam, hogy egy fix napi beosztás jót tenne neki."

Vingegaard azonnal lenyűgözte a vezetést a ColoQuicknál. A 2016-os Tour of China versenyen, amelyen több olasz profi csapat is rajthoz állt, már az összetett második helyen végzett. „Ez kivételes eredmény volt" – mondta Andersen. „Igaz, hogy az Androni csapat érdeklődött iránta akkoriban, de Jonas nem illett volna oda. Nem volt meg benne az olasz vagy spanyol versenyzők mentalitása. Ha akkor oda szerződött volna, akkor a karrierje némileg másképp alakult volna."

Andersen csak egy csapatnál tudta volna elképzelni a versenyzőjét, a Jumbo-Vismánál. „Mert tudtam, hogy jól bánnak majd vele. Jonas jó volt, de tényleg voltak még apróságok, amin egy kicsit igazítani kellett. Jonas például nagyon érzelmes volt, nehezen birkózott meg az esélyes-szereppel. A 2018-as innsbrucki U23-as világbajnokságon ő volt a dán csapat kiemelt embere, aki éremesélyesként utazott oda, de borzasztóan sokat kellett küzdenie ezzel a szerepkörrel."

A probléma az volt, hogy a Jumbo-Vismánál nem igazán érdeklődtek egy ideges, ismeretlen versenyző iránt. „Sokat beszéltem Grischa Niermannal" – mondja Andersen. „Újra és újra elejtettem neki Jonas nevét, de nem ismerték őt, egészen addig, amíg 2018-ban meg nem nyert egy versenyt. Grischa azt mondta: ’hé, nem ez az a versenyző, akiről folyton beszéltél?’”

„A többi már történelem" – mondja Andersen. „A Jumbo fantasztikusan dolgozott Jonasszal, de ő mindig is kivételes sportoló volt. Tudom, hogy juniorkorában egy laborvizsgálat során nagyon magas VO2Max értéket diagnosztizáltak nála. (97 ml/perc/kg a monda szerint – a szerk.) Jonas valóban az első naptól kezdve tehetséges volt".

Két bukás jelzi Primož Roglič profi karrierjének kezdetét. Az első nagyon is ismert: egy szörnyű esés Planicán, ami hirtelen véget vetett a síugró karrierjének. A második baleset kevésbé dokumentált, és közvetlenül azután történt, hogy kerékpárosként szerződést kötött az Adria Mobil csapatával. A csapattól egy új Specialized S Works kerékpárt kapott, amellyel szinte még az edzőpályáig sem jutott el, elütötte egy autó.

„Szerencsére Primoz jól van" – mondta Bogdan Fink, az Adria Mobil vezetője. „De a bringa összetört. Úgyhogy remekül indult: ’kap egy szerződést, egy jó bringát, és már most totálkárosra töri’. De a baleset persze egyáltalán nem az ő hibája volt, és kit érdekel egy összetört bringa” – meséli nevetve Fink.

Ő pedig egy pillanatra sem bánta meg, hogy annak idején kitartott Roglič mellett. „Egyáltalán nem bántam meg, de ez egy kockázatos igazolás volt számunkra. Egy bringás, aki egy másik sportágból érkezett, ilyet akkoriban még senki sem látott. Tudtuk, hogy megvannak a fizikai adottságai, nyert néhány amatőr versenyt Szlovéniában, de kíváncsi voltam, hogyan fog teljesíteni például a taktikát vagy a technikát tekintve, vagy mondjuk, hogy mennyi időt fog veszíteni a mezőnyben a kanyarokban? Aztán kiderült, hogy ezeket a dolgokat csak egyetlen egyszer kellett neki elmagyarázni. Ő az a típus, aki egyszer hibázik, de aztán soha többet.”

Mégis eltelt egy jó év, mire Roglič megtalálta a helyét az Adria Mobil versenyzőjeként: „Az az első év nehéz volt" – mondja Fink. „Emlékszem, 2013 végén elvittük őt Katarba, az Al Zubarah Tourra. Előzetesen mindent elmagyaráztunk: szél, szurkolók, helyezkedés. Kiderült, hogy Primož semmit sem értett ebből, az első napon az utolsó csoportban volt, és meggyőződéssel állította, hogy soha nem lesz belőle profi bringás. De utána mégis rajthoz állt.”

2014-ben Roglič aztán megtette a nagy lépést előre. Az azerbajdzsáni körversenyen nyert egy szakaszt, de Fink inkább a Croatia-Slovenia nevű kis versenyre emlékszik vissza. „Az Adria Mobil számára ez a hazai versenyünk" – magyarázza. „Az útvonal Zágrábból Nove Mestóba vezet, ahol a szervizpályánk van. Primož csatlakozott a szökéshez, de akkor még senki sem ismerte őt igazán. A többi csapat azt hitte, hogy favoritként majd befogjuk őket, és a spintre megyünk rá, de mi inkább kihúztuk a Primož-kártyát: a helyi pályán körönként lerázott két-három versenyzőt, és a végén egyedül ért haza.”

2015-ben aztán kiegyensúlyozott évet hozott össze Roglič: megnyerte a Tour de Slovénie-t és az azeri kört, második lett a GP Izolán és a horvát körön, nem volt csoda, hogy a Bora-hansgrohe élénken érdeklődni kezdett iránta, őt viszont csak a Jumbo-Visma érdekelte.

„Frans Maassent még az ifi bringás időszakból ismertem” – mondta Fink. „A 2000-es évek elején a Rabobank edzőcsapatát vezette, míg én nálunk a juniorokat edzettem. Könyörögtem Fransnak, hogy vigye el Rogličot. Amikor a Jumbo végül plusz versenyzőket akart megszerezni, végül Enrico Battaglin és Primož Roglič volt az, aki hozzájuk került 2016-ban."

A legenda szerint Roglič egy görögországi nyaralás után, némi súlyfelesleggel jelentkezett be a Jumbo-Visma erőnléti felmérésére. Az eredmény azonban olyan jó volt, hogy azonnal szerződést kapott. „Primož is egy kivételes sportoló" – zárja a gondolatait Fink. „Megvan hozzá a lába és a feje. Akárcsak a többi szlovén élvonalbeli kerékpáros, Matej Mohorič és Tadej Pogačar is állatok, ha a sportról van szó. De legyünk őszinték: hogy Primož olyan jó lesz, mint amilyen most, erre még az Adria Mobilnál sem számítottunk."

Forrás: Het Nieuwsblad